A vér nem válik vízzé: 1. fejezettől az Epilógusig!

1. Változások/visszatekintés és a vonatút

A nap bágyadtan süt le a sötétbarna hajú lányra, hisz már szeptember 1-je van. A King's Cross pályaudvar pedig hemzseg a diákoktól. A 9 és 3/4. vágány mellett rengeteg búcsúzkodó, és vidáman nevetgélő család tartózkodik, mivel a vonat indulásáig nem egész 10 perc van hátra. Hermione, egy padon üldögélve nézi őket, és közben az elmúlt nyáron gondolkozik. "Mennyi minden történt..." De térjünk csak vissza az elejéhez.

Emlékszem, tavaly mi is így búcsúzkodtunk, és ölelgettük a szüleinket az ősz első napján. Hah, szüleinket... Ez a nyár megváltoztatja az egész életem, és az utolsó évem a Roxfortban. Most már, így állok itt, 17 évesen. Az elmúlt hat évben igaz barátokat szereztem. Legalábbis azt hittem. Mivel betöltöttem a 17-et, "anyámék" úgy gondolták, hogy ideje megtudnom valódi származásom. Bárcsak ne mondták volna el! Frank és Carla a mugli szüleim, örökbe fogadtak. Persze ők mindvégig tudták hogy kik az igazi szüleim, de nem merték elmondani. Nos, ideje hogy ti is megtudjátok. Az árvaházba ahonnan elhoztak, egy fiatal házaspár tett le, amikor még alig voltam egy hónapos. Az apám neve Rod Lestrange, és a felesége Bellatrix az anyám. Milyen pompás családi idill nem? Igazából nem tudom elképzelni hogy miért nem kellettem nekik... Pedig, én jól viselkedtem volna a halálfaló gyűléseken is, bár Voldemort nem lett volna valami jó dada. Sokat gondolkoztam ezen egyébként a viccet félretéve. Bár ahogy eddig megismertem Bellácskát nem kifejezetten anyatípus. Lássuk csak mondjuk a minisztériumi csatát... Mondjuk anyuci bekapott tőlem egy-két kábító átkot, de úgy tűnik nem tettem rá mély benyomást. A legszebb az egészben, hogy Rod már évek óta halott. Még Azkabanban lehelte ki a lelkét... Ezzel szemben Bellatrix pontosan tudja hogy az ő pici lánya, jelenleg Hermione Granger néven ismert. A híres trió sárvérű tagja. De azt hiszem hogy ez a jelző már nem igazán illik rám, mivel még a Malfoyoknál is tisztább a vérem. Félig Black, és félig Lastrenge.

Miután megtudtam az igazságot, egy hétig alig ettem, és a szobámban fekve bámultam a plafont. Kellemes időtöltés... Majd Carla szólt,- ezek után már nem tudtam őket anyának és apának hívni...- hogy Ron, Ginny és Harry jöttek látogatóba. Mondtam hogy jöjjenek fel, és két percen belül, már a földön ültek az ágy mellett és kérdezősködtek. Elmondtam nekik mindent. Hogy kik a szüleim, és hogy mennyire utálom most azokat a muglikat akik 17 éven át hazudtak. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy csalódtam. Nem amiatt hogy ők baba korom óta tudják hogy varázsló leszek, hanem amiatt, hogy az örökbefogadási vallomással vártak túl sokáig.

Hát a reakció egyértelműen negatív volt, de nem lepődtem meg. Hiszen, az anyám ölte meg Harry keresztapját! (Aki mellesleg nekem még vérrokonom is.) Igen, Sirius halála, akit én is nagyon szerettem, annak a pokolfajzatnak a lelkén szárad. Harry csupán egy mondatot mondott, majd dehoppanált a szobámból. A mondat pedig így hangzott: "Ne haragudj Hermione, de rád sem bírok nézni." Igen, ez volt Harry Potter az egyik legjobb barátom. Ennél már csak Ron és Gin reakciója volt szebb. Hát igen... a Weasley-k nem a hidegvérükről híresek. Ginny jobban kiakadt mint Ronald, de őt sem kellett félteni. Kiabáltak, vádaskodtak pár sort majd ők is eltűntek. Hihetetlen nem? Egy délután elveszíteni három barátod, akiket hat éven keresztül szerettél és tiszteltél, na meg persze kiálltál értük. Eleinte nem tudtam mást csinálni a síráson kívül, de aztán a kezembe vettem a dolgokat. Első utam a minisztériumba vezetett. Letettem a hoppanálási vizsgát, így már van jogsim is. Aztán a nyilvántartásban átírattam a nevem.

Tisztában voltam vele, hogy ez hamar kitudódik főleg ha Harry elszólja magát mondjuk Vitrol egyik interjújánál, akkor nem fogad majd be a varázslótársadalom. Az egyik legtisztább vérű, és leggazdagabb boszorkány mugli névvel él!? Rossz vicc. Előbb akartam lépni, így attól a naptól fogva Hermione Jane Lestrange néven éldegélek. Ahogy az anyakönyvező előállította a papírjaimat, hatalmasra kerekedett szemmel nézett rám. Persze vérvizsgálat is kellett, mivel nem lehet csak úgy felvenni egy ilyen híres és nagy múltú család nevét. Akkor ért viszont a legnagyobb meglepetés, amikor elmondták hogy Bella és Rod vagyona nincs együtt. Bellatrix Blacknek külön széfje van. Gondolom nem akart osztozkodni... Így tehát elmentem a Gringottsba hogy a széfem nevét átírassam, és utána nézzek apám vagyonának. A koboldok készségesen átpakolták apuci pénzét az én széfembe, és ezáltal a vagyonom már túlszárnyalta Harryét. Ennél már csak a Malfoy széf van jobban megtömve. Na de hagyjuk a piszkos anyagiakat.

Meg kellett hoznom még egy fontos döntést. Levelet írtam Dumbledorenak, miszerint találkozni szeretnék vele. Már az új nevemmel írtam alá, így tudta mi a célom. Hamar választ kaptam, így a Roxfort kapuja elé hoppanáltam. Frics engedett be, és felkísért az igazgatóiba. Ezt a beszélgetést inkább leírom nektek.

- Jó napot igazgató úr! - köszöntem illedelmesen.
- Üdvözlöm Miss Lestrange. Miben segíthetek? - mosolygott rám derűsen. Hatalmas megkönnyebbülés volt hogy ő elfogad továbbra is ilyennek.
- Nos, meghoztam egy komoly döntést professzor, és az engedélyét szeretném kérni.
- Számítottam erre. - vallotta be.
- Valóban? Akkor tehát teljesíti a kérésem? Átrakna a Mardekár házba? - kérdeztem reménykedve.
- Megteszem. De magyarázatot várok Hermione. - komolyodott meg a hangja.
- Természetesen. Nos, mivel a barátaim és a családom is elfordult tőlem, nem érezném jól magam továbbra is piros-arany színben. Bellatrix rengeteg embert ölt meg, és kínzott hülyére. Sok diáktársam a mai napig ennek őrzi fájó emlékét. Nem fogadnának el. Gondolok itt Harryre vagy Nevillere például. Harry már el is taszított magától, amiért persze neheztelek rá, de valahol meg is értem. Neville reakciója pedig még jobban fájna. Az ő szülei a mai napig a mungóba vannak az anyám miatt. Erre az utolsó évre jobb helyem lesz a Mardekárban. A zöld színt pedig kifejezetten kedvelem. - mosolyodtam el a végére.
- Értem. Nos rendben beleegyezem. A roxforti leveled most adom oda, de sajnos így az iskolaelső jelvény helyett csak egy prefektusi jelvényt adhatok. Sajnálom Hermione, de a Mardekár házban van a másik iskolaelső, és így te már nem kaphatod meg. Helyetted Cho Chang lesz a Hollóhátból.
- Rendben Dumbledore professzor. - szomorodtam el.
- De, így te leszel a Mardekár másik prefektusa Mr. Malfoy mellett, ugyanis Miss Parkinson viselkedése nem épp példamutató. Legalábbis tavaly nagyon nem volt az...
- Köszönöm szépen. Élnék a lehetőséggel. Szeretek prefektus lenni. - nevettem.
- Örülök. De biztos vagy benne hogy helyesen cselekedtél? - kérdezett rá még egyszer.
- Igen professzor biztos. De arra kérném hogy ha már megemlíti a nyitóünnepségen a nevem, akkor ne részletezze nagyon. - mosolyogtam rá az idős profra.
- Rendben Hermione. Te már megint nagyon szemfüles voltál. Honnan tudtad hogy megemlítem majd a dolgot? - kuncogott.
- Minden szokatlan eseményről tájékoztatni szokott minket. - vigyorogtam.
- Persze, igazad van. Harry és Ronald miatt pedig ne fájjon a fejed. Majd megbékélnek, ha meg nem, akkor attól még szívesen látunk a Főnix Rendjének társaságában az év vége után. - tett ajánlatot az igazgató.
- Nos rendben. Majd még meggondolom. És most mennék, még sok dolgom van. Hagridhoz is beugrom majd. Köszönöm még egyszer, és viszlát Dumbledore professzor.
- Viszlát Miss Lestrange.

Hát igen, nagyjából ennyi. Elmenekültem a sok gyilkos tekintet elől, ami a Griffendélben várt volna. Nem vagyok és soha nem is voltam igazi Griffes. Jobb lesz nekem a szüleim házában, és kitudja... Pansy Parkinson lesz a legjobb barátnőm, bár ezt képtelenségnek tartom. A minimum követelmény barátnők terén, hogy legalább agya legyen... Na mindegy. Tehát így telt el a Június és a Július. Intézkedtem a hivatalokban, és minden más egyebet intéztem. Megkértem Frankéket, hogy ezen a nyáron had maradjak még náluk, aztán majd a Roxfort után elköltözöm. Mondanom sem kell Carla sírva fakadt a hideg és érzelemmentes hangomtól. Ehhez még legilimencia sem kellet hogy megtudjam mi a baja. Persze a maradásomba kétségkívül belegyeztek.

Az Augusztus elég mozgalmasan telt. Az első héten tökéletesítettem a legilimencia és okklumencia tudományomat, így azzal nincs gond. Megtanultam néhány sötét átkot is, például a Cultert, a Sectumsemprat és egyéb hasonlókat, de csakis önvédelmi célzattal... kitudja?! A Mardekárban?! Lehet hogy kelleni fog. A patrónusom is megváltozott. Nem tudom hogy minek a hatására, de az eddigi kis édes vidrámat felváltotta egy nagy farkas, ami ha megjelenik, mindig megnő az önbizalmam. Nyilván a megváltozott énem képe lehet. Hiszen nem csak a szem a lélek tükre. A patrónusunk is a lelkünket mutatja meg. Úgynézki felnőttem és megkomolyodtam... ha lehet még jobban mint eddig.

Az augusztus második felében pedig az Abszol úton mászkáltam. Madam Malkinnál egy egész délutánt töltöttem. A talárjaimról lekerült a Griffendél címere, hogy helyet adjon a Mardekárénak. Mindenből új kellett, hiszen az összes iskolai holmim piros-arany színekben játszott. De a madam szó nélkül segédkezett nekem habár akkor egy kicsit felháborodott amikor kértem hogy az iskolai egyen szoknyám legyen 10 centivel rövidebb, de megcsinálta. Mindig is utáltam hogy térdig leér. Kesztyűket és sálakat is vettem persze szigorúan zöld-ezüst színben. Az egyedüli amit nem vettem az a fekete cipő. Úgy döntöttem azt mugli üzletben veszem meg. A varázslók is csinálnak ugyan magassarkút, de ebben a muglik jobbak. Díszítés, divat stb...

Tehát bevásároltam rendesen, és vettem egy tartalék pálcát is, hátha szükségem lenne rá. Bár szerintem az új pálcám fogom használni, mivel amit elsős koromban vettem az messze nem volt ilyen erős. Az elsős pálcám gesztenyefa-pegazus szőr összeállítás, míg amit most vettem, körtefa-baziliszkusz szívizomhúr. Ollivander szerint ez az egyik legerősebb pálcája, és ezt már 30 éve kínálgatja, de senki nem vette még meg. Azt is mondta hogy bár a baziliszkusz sötét teremtmény, nem csak a sötét oldalon lehet használni ezt a pálcát. Ha most ezzel ijesztgetni akart akkor nem sikerült neki. Az előző pálcám világosbarna színű volt, ez pedig korom fekete. Nem is lesz olyan nehéz megszokni, bár amikor a kezemben van, mindig átjár az a fura mágikus rezgés. De hát, a pálca választja a varázslót. / :) /

Így telt tehát a nyaram nem volt valami kellemes, de most kezdődik az év, a suli, az izgalmak. Ja említettem hogy kicsit fejlődtem a kviddics terén is? Nem messze tőlünk, lakik egy mugliszármazású kis varázsló palánta, aki most lesz harmadikos. Vele gyakoroltam, és szerinte nagyszerű hajtó lennék. Majd meglátjuk. Gondolataimból a vonat füttyszava zökkentett ki. Már csak két perc az indulásig, ideje felszállni. Csámpást otthagytam Carlanak, had vigyázzon rá. Nekem most amúgy sem lenne türelmem hozzá.

Felszálltam, majd nagy nehezen felhúztam magam után a ládám is. Az első szabad fülkébe be is ültem, és gyorsan át is vettem az egyenruhámat. Lényegesen jobban áll a zöld-ezüst. A kupéban volt egy nagy tükör is, és abban nézegettem magam. A hajam be lett festve, persze varázslattal, amit félévente kell megismételni. Hajdani szőkés-barna tincseim mára átmentek sötétbarnába egy kevés fekete árnyalattal. Hullámos hajam is a múlté volt, és most nyíl egyenesre volt vasalva. Persze ezt is varázslattal intéztem el, mivel találtam egy hasznos könyvet a nyáron. "Tinipraktikák bosziknak" Rengeteg dolog van benne. De térjünk vissza szerény személyemhez.

A szemem most ki volt húzva, és egy leheletnyi sötét árnyalat húzódott a szemhéjamon. Ajkaimon egy kevés szájfény virított. A rövidített szoknya most tök jól állt rajtam. A nyári repkedéstől és idegeskedéstől végre szép formás izmos lábaim lettek, amiket bátran mutogatok is most már. A cipőm pedig... a legjobb választás volt. Fekete lakk tűsarkú nem olyan magas... kb. 7-8 centis. Az még elfogadható. Anyu, vagyis Carla egyszer 10 centis cipőben jött el velem színházba. Nem semmi teljesítmény volt. Na mindegy.

Miután leellenőriztem magam, és az új körtés pálcám is elrejtettem a taláromban, leültem és elővettem egy könyvet. A könyv az egyik kedvencem volt. Igaz hogy tankönyv, de szerintem marha jó. "Átváltoztatástan profiknak" Ez tartalmaz mindent amit erről a témáról tudni kell magas szinten. Persze ebből a könyvből csak az Aurorképzőben tanulnak, de én már betéve tudom az egészet, mégsem lehet megunni. Ami a legjobban érdekel az az animágia. Most már megérné megtanulni, mivel már nem egy cuki édes kis vidra lennék.

Már vagy 20 perce olvastam, amikor kinyílt a kupé ajtaja, és hat Mardekáros lépett be rajta.
- Bocsi leülhetünk? Minden hely foglalt. - kérdezi tök ártatlanul Blaise Zambini.
- Persze. Engem nem zavartok. - nézek fel rájuk, mire mind eltátják a szájuk. Vicces...
- Granger? - kérdezi bambácskán Pansy drága.
- Remek észrevétel Parkinson. Leültök végre, vagy még egy darabig ácsorogtok? - mosolygok angyalian, miközben leülnek. Malfoy velem szemben, mellé ül Pansyka és ő mellé Zambini. Amíg mellém Anthony Nott keveredik, és az ő másik oldalára pedig Crak és Mostro kerül.
- Rajtad meg mi a fenének van Mardekáros talár? - kérdezi meg végre Malfoy.
- Nem is tudom. Talán mert én is Mardekáros vagyok? Igen, ez valahogy így lenne helyes. - vigyorgok rá.
- De hát hogy a francba kerülsz te hozzánk? Beavatnál? - érdeklődik tovább.
- ahhh. Mindent időben megfogtok tudni. Majd este a klubhelyiségben elmesélem ha akarjátok. De addig ne nyaggassatok. - sóhajtok fel.
- Dracocica. hagyd már ezt a kis sárvérűt! Örüljön hogy velünk lehet együtt. Nem kell vele beszélned. Nem kötelező. - nyavalygott Parkinson.
- Pansyka drága örülnék ha nem nyávognál. Nem tudok így olvasni. - tettem a csípős megjegyzést.
- Na mi van te kis sárvérű? Baj hogy bejöttem? - folytatja... csak azért is.
- Nem, nem baj kicsim. A baj az hogy agyat nem hoztál magaddal. - mosolygok rá kedvesen, és erre már Nott és Zambini is elnevette magát.
- Ne merj így beszélni velem te mocskos sárvérű! - kelt ki magából a kisasszony.
- Mióta itt vagy, háromszor neveztél sárvérűnek. Negyedjére nem fogom eltűrni, tekintve hogy nem is vagyok az! A másik pedig, hogy azzal beszélek így akivel csak akarok. Nem te vagy a Mardekár királykisasszonya Parkinson! - csattantam fel, és becsaptam a könyvem. Az a kis ribanc meg elvigyorodott.
- Még hogy nem vagy sárvérű... - de már nem tudta befejezni mert a pálcám a torkánál szikrázott.
- Soha ne merj többet így nevezni. Soha! Megértetted? - kérdeztem 10 centire az arcától. Rendesen felhúzott ez az üresfejű némber. Mindenesetre úgy látszik ezt felfogta, mert hevesen bólogatott.
- Új pálca Granger? - kérdezte Malfoy, mintha mi sem történt volna.
- Jah. Meg sok más minden új. - morogtam vissza, és kibámultam az ablakon.
- Igaz. Tetszik a szoknyád is. Nem lehetne még rövidebbre? - kérdezte gúnyosan mosolyogva.
- Neked Malfoy? Nem hinném. - válaszoltam ugyan abban a stílusban.
- Jó értem én. Na de mesélj csak egy kicsit. Még soha nem láttam ilyen pálcát tele van írásjelekkel. - tanulmányozta a kezemben lévő eszközt.
- Igen. Tudod ezeket rúnáknak hívják. És biztos hogy nem láttál még ilyet. Angliában csak tíz ilyen pálca van, és azok sem testvérek.
- Ezt hogy érted? - nézet rám értetlenül. - Mi a magja? - ajj. Miért nem nyugszik le?
- Miért érdekel ez téged ennyire? - húztam az időt.
- Csak. Miért akarod ennyire eltitkolni? - kérdezte azzal a fene jó modorával megint.
- Nem titok. A magja baziliszkusz. Nem titok, csak ritka. - válaszoltam vállat vonva.
- Már értem. Sötét pálcád van. Talán szégyelled? De nem drága neked egy ilyen pálca? Mi van nyertél a varázsló tőzsdén? - szólt közbe Blaise.
- Honnan is tudnátok ti azt hogy nekem mi drága és mi nem? - kérdeztem cinkosul mosolyogva.
- Igaz. Bocs Granger. Nem bunkózni akartam. - mondta mosolyogva Zambini. Na ez meglepett.
- Semmi - vontam vállat.
- Na és hol van Potter meg Weasley? - kérdezte Anthony Nott.
- Kit érdekel? - tettem a hülyét.
- Na ez az amit nem hiszek el. - szólt közbe Malfoy.
- Nem mindegy? Mardekáros vagyok, és nem barátkozom Griffendélesekkel. Egyébként meg, mindent meg fogtok tudni este. Ne kíváncsiskodjatok. - mondtam, mire kinyílt a kupé ajtaja, és McGalagony lépett be.

- Jó napot! - köszönt.
- Jó napot McGalagony professzor! - jött kórusban az üdvözlés.
- A Prefektusi gyűlés a leghátsó kupéban lesz. Mr. Malfoy és Miss Lestrange a Mardekár ház prefektusai. Várom önöket egy óra múlva. - jelentette ki majd távozott.
- Lestrange? - szólalt meg hosszú idő után Pansy. Elég bamba képet vágott a csaj, kb. olyan Crak és Mostró féle kifejezés volt. Bár a többi fiú, név szerint Nott, Malfoy, és Zambini mind engem néztek. Erre csak felálltam megálltam Malfoy előtt, majd kinyújtottam a baráti jobbat felé és bemutatkoztam.
- Hermione Jane Lestrange. Bár nem mondhatnám hogy nagyon örülök. - mosolyogtam rá pont olyan gúnyosan mint ő szokott rám. Miután sikerült felfognia a nevem mind a három tagját, felállt (inkább fölém magasodott) és elfogadta a kezem. Csontropogtatóan szorította meg, szinte elmorzsolta az ujjaim, de az arcom még csak meg sem rezdült. Láttam hogy elmosolyodik, és ahogy a szemébe néztem be akart hatolni az elmémbe. Legilimentálunk? Áh, szóval nem hitt nekem!? Nem gond, gyorsan felhúztam az elmémet védő akadályokat, és vártam mit fog hozzá szólni. Még szélesebben mosolygott, ekkor odahajoltam és halkan a fülébe súgtam.
- Nagyon jó okklumentor vagyok. - majd hátrébb húzódtam, elengedtem a kezét és visszaültem olvasni. Úgy kb. egy perc múlva ő is visszaült.
- Üdv a Mardekárban Lestrange. - szólalt meg úgy 5-10 perccel később. Felnéztem és sunyi vigyorral válaszoltam.
- Köszi. - mire ő is elővett egy könyvet és olvasni kezdett. Alig vártam hogy leteljen az az egy óra, mert Cark és Mostró dörmögő hangánál, Nott idegesítő vicceinél csak egy volt rosszabb ahogy Parkinson Blaise nyakában lógott, és egyfolytában smároltak. Amint láttam ez Malfoy-t kicsit sem érdekli, szóval gondolom Pansytól ez az alap. Kíváncsi vagyok, mire visszaérünk a prefigyűlésről, már Nott ölébe fog-e ülni. Majd kiderül. Végül is nagy nehezen kibírtam majdnem a teljes órát, de előbb elindultunk. Szó nélkül haladtunk végig két kocsin keresztül, mire megakadt a szemem egy kupén. Odabent ült Ron, Harry, Ginny, Luna, és Neville. Mielőtt megláttak volna, hátrafordultam, és így vészesen közel kerültem Malfoyhoz.
- Most minek álltál meg? - kérdezi idegeskedve.
- Nyugi! Hé, nem köszönünk be? - kérdeztem Harryék felé mutatva.
- Menj nyugodtan, de tudod hat évig minden vonatút alatt megleckéztetve jöttem ki a kupétokból. Nincs kedvem most is bekapni egy-két rontást.
- Naná hogy úgy jöttél ki! De akkor én is bent voltam! - vigyorodtam el gonoszul. - Gyere már! Jó móka lesz. Csak köszönünk.
- Jóh, de ha megátkoznak, akkor én meg téged foglak. - morogta Malfoy.
- Hé, a Hugrabugosok a gyávák, és nem a Mardekárosok! Gyere! - rivalltam rá, mire beadta a derekát. Léptem két lépést, majd elhúztam a kupé ajtaját. Hirtelen minden szem ránk szegeződött.
- Áh, végre találtál magad mellé egy másik halálfaló ivadékot! Remélem jól ellesztek. - igen, ez volt Ronald Weasley. Itt ásta el magát nálam.
- Nem sok közöd van hozzá Weasley. - mosolyodtam el.
- Hermione minek van rajtad Mardekáros talár? - kérdezte Luna.
- Tudod Luna, ez az új házam. Nem igazán viseltek volna el a Griffiben a nyári események után. Így hát anyuci és apuci háza tökéletes lesz nekem. - válaszoltam mézes-mázosan.
- Kérlek Mio ne csináld ezt. - nézett rám esdeklően Ginny.
- Tudod mit Weasley? Ezt most meg sem hallottam! Egy: soha többet ne merj Mionak hívni. Mioka már nincs. Kettő: ha nem tévedek, akkor nyáron te hordtál el a legjobban engem mindennek ok nélkül. Ez van kicsi Gin. Vállalni kell a tetteink következményét.
- Na most már elég! - állt fel Harry és pálcát rántott, de akkor már nálam is ott volt a pálca.
- Mert mi lesz? - kérdeztem, mire fenyegetően közelebb lépett.
- Tűnés innen! - rivallt rám, de ekkor végre Malfoy is közbe szólt.
- Ugyan ragyásfejű! Tedd csak el szépen. Mi meg menjünk arra a nyomorult gyűlésre. Gyere Lestrange! - mondta, majd a karomnál fogva húzni kezdett. Még hallottam ahogy Neville visszakérdez Harryéktől. "Lestrange?"
- De most miért? Most kezdett volna érdekes lenni. Már rég fent volt a pajzsom! Tudod non-verbális varázslat. - nyafogtam.
- Komolyan Granger! Mi a franc van veled? Hova lett az az okoskodó tudálékos iskolaelső aki voltál? - állított meg egy percre.
- Granger meghalt. A barátai ölték meg azzal hogy megtagadták őt azért, mert nem mintapolgárok a szülei! A többi meg itt van, csak elfojtom. Hiszen, még el sem kezdődött a suli! Még valami? - kérdeztem nem kicsit bedühödve.
- Menjünk! - indítványozta.
- Remek ötlet. - morogtam. Az út további részén nem történt sajnos semmi különös. A prefigyűlésen kaptunk órarendeket,és őrjáratbeosztást is. A kviddics válogatás időpontjait, és minden egyéb dolgot is ránk bíztak. Mondjuk ez a Mardekárnál nem volt gond, mivel Malfoy a csapatkapitány. A vonat lassan, este nyolc körül befutott Roxmorts állomásra, és a fiákerekkel mentünk tovább. Fél kilenckor már mindenki a nagyteremben gyülekezett, és helyet keresett magának. Én Malfoy és Zambini közé lettem beparancsolva, mondván hogy mostantól ez az én helyem. Volt egy olyan sejtésem hogy eddig Pansyka drága ült itt, de most megelégedett Blaise másik oldalával is. Miután mindenki helyet foglalt, McGalagony bekísérte az elsősöket.

******

2. Új környezet




Az elsősök idén is sokan voltak, és ami a legbosszantóbb, hogy egyre bátrabbak és tudálékosabbak. A legtöbb elsős a Griffendélbe és a Hollóhátba lett beosztva. A legkevesebb pedig a Mardekárba. Kemény 8 fővel bővült a házunk, és ennek Piton jól láthatóan nem örült. Persze McGalagony szája fülig ért, és valamit nagyon magyarázott Bimba professzornak. Na mindegy nem mintha érdekelne. Sokkal inkább zavart vagy nem is tudom, hogy ez mi, de elég idegesítő volt. Malfoy egyfolytában hozzáért a karomhoz miközben magyarázott a többieknek, és ezek a kis pici érintések olyan dolgot váltottak ki belőlem amit magam sem gondoltam volna.

Végül is a vonatúton is egész normális volt, de ez biztos annak tudható be, hogy mardekáros lettem és megtudta az igazi nevem. Ami már a vonaton is feltűnt, hogy Malfoy jelentősen megváltozott. A haja már nincs olyan idétlenül lenyalva, és az sem hátrányos a számára ha nincs az arcán az az undorító gúnyos mosoly. Rendesen kiizmosodott, nagyon magas is lett, gondolom a kviddics is rásegített neki. Most mit ne mondjak? Malfoy egész jól néz ki, és normálisabb is. Remélem ilyen is marad, mert nem akarok naphosszat vitatkozni és veszekedni vele. Rendesen elkalandoztam, mert már Dumbledore emelkedett szólásra.

- Köszöntök mindenkit újra itt a Roxfortban! Megint egy új év kezdődik, tele kalandokkal és rengeteg tanulással. Elmondanék néhány fontosabb dolgot, és azután ehetünk is. Nos, az első a szokásos figyelmeztetés, miszerint a Tiltott Rengeteg nem véletlenül viseli a tiltott nevet. Nem szeretném megtudni, hogy bárki is bemerészkedik oda - mondta komoran. Itt feltűnően Harryék felé sandított, na meg utána rám. Kénytelen voltam elmosolyodni.
- A második, hogy októbertől minden második hétvége, roxmortsi hétvége lesz. Ennek oka igen egyszerű. Több új üzlet is nyílt, és nemcsak nektek lenne nagy élmény többször lelátogatni, hanem az árusok is hasznot húzhatnak belőle. - Milyen humoros kedvében van nem?
- A harmadik dolog elég összetett. Nos, mint a nyáron kiderült, egy diákunk felfedezte valódi származását és név változtatás után házat is szeretett volna cserélni. Ezt általában nem szoktuk engedélyezni, de ő az iskolaelső címét adta a házváltásért. Ezúton is szeretném üdvözölni Hermione Jane Lestrange-t a Mardekár házban - mutatott be szívélyesen, mire az egész teremben megfagyott a levegő. A mardekárosoknak kellett egy kis idő, mire felfogták a dolgot, így némi fáziskéséssel, de kitört a tapsvihar az asztalunknál. Érdekes nem? Csak a Mardekárnál tapsoltak, na meg páran a Hugrabugból. A Griffendél vagyis pontosabban Harryék felé néztem, és a sok gyűlölködő pillantástól összeszorult a gyomrom. Egyetlen ember volt aki nem vágott rám pofákat, és az Neville volt. Ő a tányérját bámulta, és látszott rajta, hogy a síró és a nevetőgörcs között ingadozik. Nem gond. Ahogy már mondtam, jobb helyem lesz a Mardekárban.
- Most pedig mindenkinek jó étvágyat! - szólt még az igazgató, majd megteltek az asztalok étellel. Hát mit ne mondjak?! Nem vagyok valami éhes ezek után.
- Nem eszel Lestrange? - kérdezte Malfoy.
- Kedves, hogy aggódsz - vigyorogtam rá, mire egy szemforgatással válaszolt.
- Egyébként kösz nem - mondtam, majd töltöttem magamnak egy pohár töklevet és azt iszogattam amíg ők kajálnak. Viszonylag gyorsan, fél óra alatt meg is tömték a fejüket.
- Hozod a törpéket? - nézett rám a szőkeség.
- Jah. Nyolc gyerekkel még csak elbírok - válaszoltam egy vállrándítás után.
- Jó, akkor hozd őket utánam megmutatom hol van a klubhelyiségünk - adta parancsba.
- Nem kell Malfoy. Tudom hol van, és kiismerem magam, de azért köszi - válaszoltam mosolyogva, és a szája is tátva maradt. Így inkább otthagytam.
- Mardis elsősök gyertek velem! - szóltam oda a megszeppenten álló három lánykának, és öt fiúnak. Ők készségesen követtek. Lefelé mentünk a pincébe, ahol eléggé hűvös volt. Majd megálltam egy üres fal előtt, amin egy hatalmas kép volt Mardekár Malazár személyében. Ennél már csak az mutatná meg jobban a klubhelyiségünk bejáratát, ha egy táblát is kitennénk ezzel a felirattal: " Itt van a Mardekár Klubhelyiség bejárata ", na mindegy. Mardekár, ahogy meglátott vigyorgott, majd kérte a jelszót.

- Párszaszó - mondtam, mire rám kacsintott, és beengedett minket. Most az egyszer én is ámulattal néztem körbe. Bent még sohasem jártam, de Harryék azt mondták, hogy az elrendezése ugyan az mint a Griffendélé, csak a bútorok mások. Igazuk volt. Bár itt a falakat nem takarta semmi, mégis nagyon tetszett nekem. Minden zöld-ezüst pompában virított, leszámítva a bútorokat, mert az asztalok és székek feketék voltak, ugyan úgy mint a bőrfotelek és kanapék is. A lámpák zöld és fehér fénnyel világítottak ezzel kissé félelmetessé tették a kőfalakat. Nagyon tetszett.

Felkísértem az elsősöket, és megmutattam a szobáikat. Elmondtam a fiúknak a szabályt is, miszerint a lányokhoz nem csak, hogy tilos nekik felmenni, de nem is tudnak. Kicsit pirulgattak ennél a dolognál, de értették a lényeget. Mikor elrendeztem őket, feljebb mentem a mi szobánkhoz. Az ajtón egy kis ezüst táblácska volt.

" Bulstrode, Lestrange, Nott, Parkinson"

Csodás! Milikével és Pansykával egy szobában!? Mi jöhet még? Na de ki az a Nott? Ez fura. Mivel nagyon kíváncsi voltam, így benyitottam. Bent egy lány ült, aki nagyon hasonlított Anthony Nottra, azaz Tonyra mert kérte, hogy így hívjam. Gondoltam, hogy ez a lány lesz Nott, szóval ráköszöntem.
- Hello - üdvözöltem határozottan, mire egy kicsit megugrott, de aztán kedvesen rám mosolygott.
- Szia! Te vagy Hermione Lestrange igaz? - kérdezte lelkesen, mire bólintottam.
- Szuper! Én Arabella Nott vagyok, de hívj nyugodtan Bellának. Tony ikerhúga vagyok és eddig a Durmstrangba jártam - meséli nagyon izgatottan.
- Hát ez nagyszerű! - tetettem a lelkesedésem. - Engem Hermione Jane Lestrangenek hívnak, és eddig griffes voltam. Idén mardekáros leszek, és a három nevem közül bármelyiken szólíthatsz. Kihagytam valamit? - bosszankodtam.
- Jane? Jó akkor így foglak hívni. Ez jobban illik rád mint a Hermione - válaszolt mosolyogva.
- Remek. Én átöltözöm aztán lemegyek lejössz majd? - kérdeztem.
- Aha. Csak én is megszabadulok az egyen cucctól - kapta össze magát.
- Rendben - mosolyodtam el, asszem jól ki fogunk jönni Bellával. Levettem a talárom, majd az egyenruha felsőrészét is. A szoknyája egész kényelmes, így az maradt. Felvettem egy fekete kötött garbót, majd feltűztem a frufrum, és összecopfoztam a hajam. Így már jó lesz. Ledobtam a magassarkúm is, és felvettem az egyik fekete topánomat. Mire elkészültem, addigra már Bella az ajtó előtt várt. Amint meglátott rögtön felcsillant a szeme.
- Csinos vagy! Hogy hívják? - kérdezte.
- Köszi, de kit? Nem értem - néztem rá zavartan.
- Hát aki miatt így kicsípted magad - nézett rám cinkosul mosolyogva.
- Senki sincs Bella. Minden nap így leszek. Ilyen a stílusom ennyi - jöttem rá az idétlen kérdése jelentésére. Ugyan ki miatt csípném ki magam? Mondjuk azért Malfoy... Nem! Semmi ilyenre nem szabad gondolnom. Először túl kell élnem a háborút, és lehetőleg úgy, hogy ne a halálfaló anyám nyírjon ki.
- Hát rendben, de szerintem menjünk le - indítványozta.
- Rendben. Jaj várj! - fordultam vissza. A pálcám otthagytam az ágyon. Visszamentem érte, és az oldalamnál a szoknyám alá csúsztattam. A teteje kilógott, ezért oda meg ráhúztam a garbóm.
- Minek a pálca? - nézett rám értetlenül.
- Tudod nem árt ha mindig nálad van! Te egy mardekáros vagy az isten szerelmére! - forgattam meg a szemeim.
- És ez a kettő, hogy függ össze? - rántja meg a vállát.
- Mindegy. Menjünk - tereltem kifelé az ajtón. Már a lépcsőn is hallottuk, hogy tele van a klubhelyiség. Jó! Gondoltam magamba. Így legalább mindenki ott lesz. Amint leértünk mintha megfagyott volna a levegő. Megint. Kezdem megszokni, hogy ilyen hatással vagyok az emberekre. Nagyot sóhajtottam, majd otthagytam a megszeppent Bellát a lépcső aljába, és ledobtam magam az egyik bőrfotelbe a kanapé mellé, mellesleg Malfoyal szemben.
- Megzavartunk valamit? - nézek körbe mosolyogva.
- Éppen rólad beszéltünk Lestrange. - mondta Malfoy, miközben többen is felszisszentek a nevemre. Ennyire utálnak vagy ennyire félnek tőlem?
- Nocsak! Megtudhatnám, hogy mit? - érdeklődtem kedvesen.
- Nem igazán - oltott be. - Inkább mesélj te! Mi ez az egész? Szeretnénk megtudni mindent! - nézett rám komolyan. Velem nem fog így beszélni!
- Vigyázz a stílusodra Malfoy! - sziszegtem vissza, miközben kihúztam magam. Többen is elmosolyodtak ezen a reakción, többek közt a szőke is.
- Szóval beavatnál? - tért újra a lényegre.
- Persze. Amint betöltöttem Júniusban a 17-t, a muglik akiknél eddig éltem, bejelentették, hogy rohadtul nem vagyok mugliszármazású. Aranyvérű vagyok - vigyorogtam Malfoyra.
- Ezt nem tudom elhinni! - akadt ki a háttérben Millicent. - Annyi éven keresztül lehordtunk és megaláztunk egy aranyvérűt? Most mennyi munka ment kárba! - jelentette ki, mire Crak és Mostro felröhögtek.
- Drága Milike! Nem hinném, hogy bármilyen munkád is kárba ment volna, mivel második óta egy szót sem beszéltünk. Ne nagyon akadj ki! - vágtam vissza, amivel most Zambiniék arcára varázsoltam mosolyt.
- De nagy lett a szád! -lépett közelebb. Ezt már nem igen tűrhettem. Felálltam, és csípőre tettem a kezem, pont oda ahol a pálcám markolata volt. Ez a mozdulat csak Bellának tűnt fel, aki fel is nyikkant.
- Ha valami problémád van, most mond meg - léptem én is közelebb. Már éppen visszavágni készült, amikor a pálcámért nyúltam de Malfoy lefogta a kezem, és átkarolva a hasamra simította a kezét, így húzva vissza.
- Álljatok le lányok! - fordított maga felé. - Te meg inkább mesélj tovább! - nézett rám.
- Jól van - morogtam majd visszahuppantam. - Szóval egy hónapos lehettem körülbelül amikor Bella és Rod leraktak egy árvaházban. Az árvaház vezetője egy boszorkány volt, így tudta ,hogy kik vittek be. Készségesen beavatta a mugliszüleim, és ők egészen mostanáig eltitkolták előlem a dolgokat. Mit akartok még tudni? - néztem körbe.
- Akkor te tényleg Bellatrix Lestrange lánya vagy? - kérdezte Tony.
- Naná! Miért hány Bella Lestrange-t ismertek még? - kérdeztem vissza. Ahogy körbe pillantottam csupa megszeppent és kétkedő tekintettel találtam szemben magam. Egyedül Malfoy és Zambini volt akik tartották a hideg maszkjukat, habár Zambini erősen küzdött, hogy elrejtse a mosolyát.
- Szóval, miért kéretted át magad a Mardekárba? Gondolom nem azért mert anyuci kegyeiben akartál járni. - nézett rám Malfoy.
- Nem. Tutira nem azért. Ez is nagyon egyszerű. Amint megtudtam, hogy ki is vagyok igazából, elmondtam a három legjobb barátomnak, akik elfordultak tőlem és lehordtak. Ennyit a hat éves barátságról. Na meg az is közrejátszott, hogy Bella számos bűnt követett el, és ennek nagy részét a mostani griffendélesek rokonain. Nem akartam első nap kinyíratni magam. - válaszoltam.
- Az odáig oké, de akkor miért nem a Hollóhátba mentél? Akkor még az iskolaelső címedet is megtarthattad volna! - vigyorgott rám ravaszul a szőkeség.
- Jól van, ha ennyire tudni akarod, akkor azért, mert mardekáros akartam lenni. Eszembe sem jutott a Hollóhátba menni. Egyébként ilyen névvel ott sem tűrtek volna meg. - vontam vállat.
- Aha. Akkor miért nem maradtál a régi nevednél? - kérdezte Pansy.
- Szent Malazár! Pansy próbálj meg gondolkodni! Miután Potter megtudta az igazi származásom azonnal elment tőlem! Szerinted mennyi időbe tellett volna, hogy a Kis Túlélő kikotyogja Vitrolnak vagy valakinek hogy ki vagyok? Már látom is a szalag címet!

"Mugli névvel él Anglia egyik legtisztább vérű boszorkánya!"

Remek cikk lett volna belőle. A következő meg az lett volna, hogy:

"Rod Lestrange széfje egy mugli nevét viseli!"

Tényleg? Hogy én miért nem maradtam a régi nevemnél? - tettem fel a költői kérdést a végén. Megint jól felidegesített, mert már megint talpon voltam, csak most a kandalló előtt mászkáltam.
- Hé, nyugi van kislány! - lépett oda Blaise. - Elég nehéz lehet ez most, de ne rajtunk töltsd ki a mérged! - nyugtatgatott, és vállamra tette a kezét.
- Huh. Tudom. Bocs. Van még kérdésetek? - pillantottam körbe, de senki sem szólalt meg. - Akkor ennyi - jelentettem ki, mire a tömeg kezdett feloszlani. Csak a délutáni hat ember maradt ott, plusz még Bella. Visszaültem, és néztem a kandallóban a sok ugráló kis lángot.
- Jane? Jól vagy? - jött oda hozzám Bella.
- Persze. Csak Parkinson olyan jól be tud mindig kérdezni - böktem arra a fejemmel ahol éppen Blaise és Pansy voltak összegabalyodva.
- Jah. Nem valami eszes a csaj, de ez van. Megyek aludni, jössz? - kérdezte Bella.
- Nem még olvasok egy kicsit. De ti menjetek csak nyugodtan. - válaszoltam, mire elköszöntek és felment mindenki.

Én meg elővettem a könyvem, és részletesebben kezdtem tanulmányozni az animágia című fejezetet. Így, ahogy egyedül ültem a klubhelyiségben, elég rémisztő volt. Megpróbáltam a könyvre koncentrálni, de egyre fáradtabbnak éreztem magam. Míg nem éreztem hogy kicsúszik a kezemből a könyv, és elnehezül a szemhéjam.

********

3. Konyhai kaland

Hideg van. Nagyon hideg. Fázik a lábam. Nagyon fázik. Kinyitottam a szemem, és akkor láttam hogy még mindig a klubhelyiségben ülök. Ránéztem a faliórára de nem láttam belőle semmit. A kandallóban a tűz már kialudt, én meg elaludtam itt lent. Na szép. De nem csak fázok, hanem nagyon éhes is vagyok. Francba! Vacsizni kellett volna. Még szerencse hogy tudom merre van a konyha. Csöndesen felálltam, bár így sem sokat láttam. Szinte teljesen korom sötét volt, de azért tudtam merre van a portré, így elindultam arra. Közben belerúgtam a könyvembe is, amit inkább visszadobtam a fotelbe. Már majdnem kiértem, amikor nekimentem valaminek, vagyis inkább valakinek. A lényeg, hogy elvesztettem az egyensúlyom, és pont abba a bizonyos valami/valakibe kapaszkodtam magammal rántva őt is.
- Au. Nem tudnál kicsit vigyázni? - kérdezi egy felháborodott hang a sötétben. Pontosan tudtam már hogy ki az áldozatom, de legyen egy jó pont neki, hogy nem nyomott össze, hanem a karjaira támaszkodva esett fölém.
- Bocs Malfoy! Nem volt szándékos elhiheted. Az orromig sem látok. - morogtam.
- Lestrange? Mi a fenét csinálsz te idelent ilyenkor. Már fél egy is elmúlt. - sutyorog nekem dühösen, de még mindig nem mászik le rólam.
- Lumos! - suttogtam, és az arcába világítottam. Mire végre lemászott rólam.
- Kösz! Most még meg is vakultam. Közveszélyes vagy ugye tudod? - nézett rám eléggé ingerülten.
- Csak nem ideges vagy Malfoy? Bocs de nincs most időm a veszekedésre! Éhes vagyok! - mondtam majd elindultam a portré felé őt kikerülve. Pontosabban indultam volna, ha nem kap el megint úgy mint ma este a Milivel való vitámnál. Minek fogdos?
- Engedj el Malfoy! - suttogtam dühösen.
- És ha nem? Egyébként is, hova akarsz menni ilyenkor. A nagyteremben ilyenkor már nem igen kapsz vacsit! - mondta halkan a fülem mellett, engem meg kirázott a hideg. Mi a fene van velem? Hiszen az unokatesóm!
- Azt mondtam engedj el! Nem hallod bátyus? - kérdeztem undokul, és ez hatott is. - Egyébként meg a konyhába megyek! - mondtam, majd újból hátat fordítottam, és kinyitottam a portrét. De ő meg jött utánam.
- Várj! A konyhába? Tudod merre van? Megyek én is! - jött utánam.
- Felőlem! csak maradj csöndben! Nem szeretném ha Frics elkapna minket. - motyogtam miközben kimásztam a portrénkon.
- Hova hova Miss Lestrange? - vont kérdőre Malazár.
- Öhm... kajálni. Nem maradunk sokáig. - kacsintottam rá hátha ez bejön, és láss csodát! Elmosolyodott. Bólintott, majd biccentett egyet Malfoynak is.
- Ilyen jóban vagytok? - kérdezte közel hozzám Malfoy, nagyon közel...
- Mardekárral? - kérdeztem vissza, mire bólintott. - Szerintem tetszem neki. - mondtam vigyorogva, mire ő is elmosolyodott.
- Aha. Szóval merre van a konyha? - kérdezte.
- Az alagsorban. Az előcsarnok másik oldalán kell lemenni a pincebejárattal szemben. Ott lesz egy festmény, amin egy nagy gyümölcsöskosár van. Azon kell megcsiklandozni a körtét. Egyszer arra menekültünk Ginnyvel és hozzáért a ruhám. Akkor vettük észre. Persze Harry meg Ron már jóval előbb tudtak róla. ( Tekergők térképe... de ezt nem kötöm az orrára) Már nagyon éhes vagyok úgyhogy siessünk. - hadartam el gyorsan, közben eloltottam a pálcámon a fényt, mert az előcsarnokban világos volt. Gyorsan elszaladtunk a festményig, majd megpiszkáltam a körtét, és beléptünk a konyhára. Itt persze világos volt, de teljesen üres volt a helyiség.
- És most? - kérdezte Malfoy mögöttem.
- Nyugi. - pisszegtem le. - Dobby! - hívtam hangosan, mire egy halk pukkanással előttünk termett.
- Hermione kisasszony hívta Dobbyt! Dobby már jött is. Ó! És a kisasszony elhozta magával a Malfoy Úrfit. Dobby nem szereti Draco Malfoy-t. - köszöntött minket a nagyfülű manó.
- Semmi baj Dobby! Malfoy nem lesz rossz! De eseteeg tudnál nekünk hozni valami ételt? Kihagytuk a vacsorát. - világosítottam fel, mire felragyogott az arca.
- Persze! Dobby szívesen hoz bármit! Mit hozhatok a kisasszonynak és az úrfinak? - kérdezte mosolyogva.
- Hát nem is tudom. Két bögre kakaó, és pár muffin elég lesz. Köszönjük Dobby! - mondtam, mire már el is szaladt a konyha hátsó részébe.
- Gyere üljünk le! - mondtam Malfoynak, és leültünk a konyhapult két oldalára. Amint leült velem szemben, máris jött a dumája.
- Ilyen sokszor járkálsz itt? Dobby mióta dolgozik itt a Roxfortban? - kérdezett gyorsan.
- Héh! Csak ne olyan gyorsan! Igen elég gyakran jövök ide, mivel van hogy sokáig tanulok, és lemaradok az étkezésekről. Olyankor lejövök és Dobby vagy Winky ad nekem enni. A másik meg, Dobby harmadik óta dolgozik itt, asszem azóta hogy Harry felszabadította tőletek. Dobbyka szabad házimanó, és fizetésért dolgozik itt. Azt mondta hogy szeret itt lenni.
- Értem. De a ragyás hogy szabadította fel tőlünk Dobbyt? - kérdezte, és már tudtam hogy mesélős éjszakánk lesz.
- Már itt is vagyok kisasszony! - jött vissza Dobby, és mögötte jött Winky is.
- Winky örül hogy újra láthatja Hermione kisasszonyt. - válaszolt a kis rózsaszín ruhás manó.
- Én is örülök Winky. - mosolyogtam rá, és elvettem tőlük a tálca muffint, és a két bögre kakaót.
- Jó étvágyat. Dobby és Winky most visszamennek aludni! - jelentette be Winky, majd két halk pukkanás jelezte hogy elmentek.
- Aranyosak! - nevettem el magam. - Ja a kérdésedre válaszolva, Tom Denem naplóját adta vissza Harry apádnak, és az meg Dobby kezébe nyomta. Dobby kinyitotta és benne volt Harry zoknija. Így adott Lucius Malfoy zoknit Dobbynak. - nevettem és belekortyoltam a kakaóba.
- Már értem. Tehát Pottyka olyasmibe mártotta az orrát ami megint nem az ő dolga volt. - húzta el a száját Malfoy.
- Nem fogom megvédeni Pottert, de nem kell naphosszat őt szekálni. - mondtam, mire felvonta a szemöldökét.
- Jól van. na és milyen egy halálfaló gyerekének lenni? Bocsi, két halálfalóé, de mivel az apucid már nem él, ezért őt most nem említeném meg. - kérdezte megint azzal a gúnyos képével.
- Nem tudom. Gondolom ugyan olyan mint neked bátyus. - vigyorodtam el.
- Hát jah. Isteni. - mondta enyhe iróniával. - Egyébként nem vagyunk rokonok. - nézett rám komolyan.
- Hogy hogy? Javíts ki ha tévednék? De Narcissa Bellatrix húga. A Black családot mindenki ismeri. Még azok is, akik muglik mellett nőttek fel. - néztem rá értetlenül.
- Ebben igazad is van, csakhogy nekem Narcissa nem az igazi anyám. Apámék házassága előtt, volt Lucius Malfoynak egy viszonya, asszem Piton anyjának az unokahugával. Valami aranyvérű nő volt, még a nevét sem tudom, de ő a Biológiai anyám. Mivel Narcissának nem lehet gyereke, ezért apám elhozott anyámtól nemsokkal a születésem után. Mondanom sem kell hogy az igazi anyám még abban az évben meghalt. Halálfaló támadás...
- Sajnálom. - szóltam közbe. Felnézett a bögréjéből, és halványan elmosolyodott.
- Ne sajnáld. Nekem Narcissa az anyám. De mindenki tisztában van vele, hogy nem a vér szerinti. - nézett még mindig rám.
- És ezt miért mondtad el? - kérdeztem. Ez az egész inkább valamiféle mentegetőzés volt.
- Mert én is pofátlanul kifaggattalak anyádékról, és egyikünknek sincs éppen minta családja.
- Jah. Nálunk három ember van aki normális. Pontosabban négy, de ugye Sirius már meghalt. Tudod őt nagyon szerettem, és találd ki hogy ki vette el tőlem!? - szorult ökölbe a kezem. Majd hirtelen Malfoy rátette az ő kezét az én öklömre, mire azonnal ellazult a kezem. Elfordítottam a fejem, és egy könnycsepp csurgott végig az arcomon. Június óta nem sírtam. - Bella volt. Az anyám. Harrytől elvette a keresztapját, tőlem pedig a távolabbi nagybátyám. Sirius különleges ember volt. Mindig megnevettetett minket, és amikor nála karácsonyoztunk 5.-ben, az volt a legszebb karácsonyom hosszú idő óta. Ahh, és most meg itt sírok. - nevettem el magam miközben letöröltem a könnyeim. - Huh. Szóval, a másik három pedig anyám legidősebb nővére a férje és a lányuk. Andromeda és Ted Tonks nagyszerű emberek, és szeretem őket. Nymphadora Tonks pedig a legjobb barátnőm, és most már az unokanővérem is. Kiváló auror, metamorfmágus, és gyönyörű lány. Mellesleg Remus Lupin felesége, akit szintén nagyon szeretek. - itt észbe kaptam és pontot is tettem a mondandóm végére. Felnéztem Malfoy arcára, aki engem nézett azokkal a gyönyörű szürke szemeivel, amik most cseppet sem voltak hidegek.
- Kizárt hogy te Lestrange legyél. - jelentette ki. Már nem bírtam elnevettem magam.
- Ugyan miért? Ollivander egyetlen sötét pálcája 30 év porosodás után engem választott, ráadásul képes voltam pár mondat után meggyűlölni a mugliszüleim és a barátaim. Hidd el Malfoy, én Lestrange vagyok. Igaz nem igazán hasonlítok anyucira külsőleg, de belsőleg nem állok nagyon messze tőle. Láthattad... két perc alatt felkapom a vizet, és néha olyan hideg a hangom, hogy még én is meglepődöm. Ez pedig nem csak a nyár óta ilyen. Mióta volt a minisztériumi csata és szemtől szemben álltunk, egyre jobban érzem. - nem tehettem róla kétségbeestem. - Pontosan olyan vagyok mint ők. Ha nem vigyázok, akkor pedig könnyen halálfaló lesz belőlem azt pedig nem akarom. Ne mond hogy Lucius és Narcissa nem ezt szajkózzák neked, mert akkor kitérek a hitemből! És nem csak ők! Láttad Blaise arcát amikor anyámékról beszéltem? Tuti hogy Mr. Zambini is ezt szajkózza otthon Blaisenek. És Bella? Malfoy, Bella fél! De nem csak ő, hanem a bátyja Tony is. Elég csak rájuk nézni. Ez már rohadtul nem rajtunk múlik! Mi vagyunk a következő generáció! Voldemort nem öregszik csak a szolgálói, ezért kell az utánpótlás. Lefogadom hogy még abból az üresfejű Parkinsonból is az lesz! Láttad már a Nagyurat amióta visszatért? Én láttam a minisztériumban Malfoy! Ha ránézek, és nem vesszük bele a tényt hogy nincs orra, és vörösen izzanak a szemei, akkor 30 -nál többnek nem saccolnám. Tudod mennyi idős most? Számolj utána egy kicsit. Amikor másodikos korunkban Ginny kinyitotta a kamrát, előtte 50 évvel ezelőtt volt nyitva. Akkor a 16 éves Voldemort nyitotta ki. Ebből az következik hogy másodikos korunkban, lett volna 66 éves. Ez volt 4 évvel ezelőtt. Itt van 70 évesen, és egy napot sem öregszik. - fakadtam ki, és mikor felnéztem rá, nagyra nyílt szemekkel nézett rám.
- Most mi van? - kérdeztem.
- Tudod, félelmetesen sokat tudsz Jane. - szólalt meg halkan.
- Jane? - kérdeztem vissza.
- Bella így hívott nem? Szerintem jobb mint a Hermione. Baj ha mostantól nem úgy emlegetünk hogy Lestrange? - mondta.
- Nem baj Draco. - mosolyogtam rá. ezután egy pár percig csöndben voltunk.
- Nem akarok halálfaló lenni. - suttogta bele a konyha csöndjébe.
- Én sem. És nem is leszünk. Ha anyám kapcsolatba lép velem, beszélek Dumbledorral. - mondtam, mire megint rám csodálkozott.
- Veled fogok menni. - jelentette ki.
- Rendben. - mondtam, majd rám mosolygott. Most egy csepp gúny sem volt sem a hangjában, sem pedig a mosolyában.
- Én jól laktam. Megyünk vissza? - váltott témát.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- Kettő múlt. Gyere menjünk. Holnap dupla bájitaltannal kezdünk. Lumpsluckkal. - mondta.
- Ahh, jó menjünk. Pitonnal is lesz SVK nem? - kérdeztem amikor már elhagytuk a konyhát.
- Igen az is dupla. Aztán pedig délután kviddics válogatást is tartok. - suttogta miközben átszaladtunk az előcsarnokon.
- Akkor délután is találkozunk. - mondtam vigyorogva.
- Kijössz megnézni? - kérdezte.
- De hogy is! Ideje felavatni a Tűzvillámom! - jelentettem ki, mire megtorpant a portrénk előtt.
- Te és a kviddics? - vigyorgott rám.
- Naná! Csak egy hajtód van, az pedig Blaise. Kell még kettő. Az egyik én leszek. - kacsintottam rá, és olyan megrökönyödött képet vágott hogy hangosan felnevettem. És ezzel buktunk le... majdnem. Frics indult el le a pincék felé, de mi addigra már bekéredzkedtünk, és Malazár beengedett minket.
- Mióta kviddicsezel te? - kérdezte amikor éppen átvágtunk a klubhelyiségen.
- Öhm... nyáron nem messze lakott tőlünk egy kis varázslópalánta. Vele szórakoztunk, aztán egész belejöttem. Le kell nyomnunk a Griffendélt! - mondtam tökre fellelkesülve amin elmosolyodott.
- Jah, neked le kell nyomni a Weasley csajt, mert az is hajtó, meg le kell nyomni a V

zlipatkányt is. Jó őrző, de nekem még jobb hajtók kellenek, szóval holnap össze kell majd szedned magad. Nekem meg Pottert kell lealáznom. Reggel küldök fel valamelyik lánnyal neked egy női hajtó kviddics felszerelést. - magyarázta.
- Okés, köszi. Akkor holnap találkozunk! Jó éjt Draco!
- Jó éjt Jane. - suttogta még a sötétben, majd felindultam a szobámba. Amikor felértem már mindenki régen békésen szunyókált. Ledobtam a cipőm, és úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba. Egyáltalán nem vészes a Mardekár! És Malfoy is egész normális ha egyedül van... Ráadásul nem is vagyunk rokonok... Na nem! Inkább alszok. Jó éjt!

*********

4. Az első nap





Reggel nagy sikítozásra ébredtem. Minek kell hajnalok hajnalán kiabálni?
- Hé! Csipkerózsika! Ébresztő! Csomagot küldött a szőke herceged. - ugrott az ágyamra Bella.
- Nee! hagyj még aludni! Még korán van. - nyavalyogtam, és a fejemre húztam a párnám.
- Dehogy is! Már másfél órája fent vagyok, és neked is ideje lenne felkelni. Már fél nyolc. - na erre már rögtön felébredtem. Fél óra múlva reggeli. De sokáig aludtam... Máskor már hat felé fent vagyok, de hát hiába... aki éjjel kettőkor még a folyosókon kószál... Szépen felültem, és Bella vigyorgó fejével találtam szemben magam.
- Mi van? - kérdeztem, és közben a hajamba túrtam.
- Egy nagy csomagot nyomott a kezembe ma reggel Malfoy. - nézett rám csillogó szemekkel.
- Értem. Az biztos a kviddics cuccom lesz. Draco azt mondta hogy majd felküldi nekem. - mondtam, majd szinte letámadott...
- óóóó, szóval Draco igaz? Hol van a MALFOY megnevezés? - nevetett rajtam. - Mi történt?
- Semmi nem történt. Tegnap este beszélgettünk egy kicsit a kviddicsről, meg a Mardekárról. Aztán feljöttünk aludni. - motyogtam miközben elindultam a fürdő felé a törcsimmel.
- Már értem. - mosolygott. - Siess, mert nem várlak meg! - kiabált be utánam. tudtam hogy nem viccel, ezért gyorsan letusoltam és hajat mostam. Egy pálcasuhintással megszárítottam magam, még egyel kiegyenesítettem a hajam, és még egyel már fent is volt a napi sminkem, ugyan az mint ami tegnap. A törcsit magamra tekertem, majd kiléptem a fürdőből, de asszem ez egy elhamarkodott döntés volt. Amint kiléptem rögtön meg is torpantam, mivel Bella mellet az ágyamon egy hidrogén szőke srác ült.
- Reggelt Janie! Mi újság? - vigyorgott rám Malfoy.
- Te... te mit keresel itt fent? Hogy jöttél fel? - makogtam, és közben nagyon vigyáztam hogy ne csússzon le a törölközőm.
- Jah, hogy az! Animágus vagyok. - vigyorgott rám. Na ne!!! Pont ő? Animágus? - És így nem akadály hogy feljöjjek.
- Na szuper! Akarsz is valamit? - morgolódtam, és közben előszedtem a ruhám. Nem kellett sokat válogatni, mert egyenruhában kell lennünk. De a szoknyáimmal még mindig nem tudok betelni. Jó ötlet volt lerövidíteni.
- Aha még szép hogy akarok. - vigyorog.... vigyorog.... de letörölném a képéről.
- Jó akkor várj két percet! - mondtam, majd felkaptam a ruháim meg a fekete magassarkúm, és bevonultam vissza a fürdőbe. Egy intéssel már rajtam is voltak a ruháim. Bele léptem a cipőmbe is, majd visszakopogtam a szobánkba.
- Na mond mi van! - szóltam rá, mert elég feltűnően végigmért. Közben meg felkaptam a talárom és belebújtam.
- Oké. Szóval ma kettőkor, vagyis ebéd után egy órával lesz a válogatás. Ne késs! - nézett rám komolyan.
- Szuper! Akkor nem megyek kajálni. Bella majd csempészhetnél nekem fel a könyvtárba egy-két almát. Mivel nem lesz időm ebédelni. Edzés előtt el akarok menni megírni a házikat. - magyaráztam.
- De hogy is! Majd este megírod itt a klubhelyiségbe ahol a csapat többi tagja. Nem túl bonyolult. - világított rá Draco.
- Jól van. Van még valami? - kérdeztem miközben bedobtam a fekete válltáskámba az SVK és a Bájitaltan cuccomat. A pálcám is a helyére raktam, majd megálltam előttük.
- Hm. A törülközős változat jobb volt. - nézett végig rajtam Malfoy.
- Fogd be Draco! Bella te meg ne röhögj! Menjünk! - indítványoztam, mire felálltak mind a ketten.
- Várj! Ne siess annyira! Ezt tegnap este te hagytad lent? - mutatta fel az "Átváltoztatástan profiknak" című könyvem.
- Ja igen. Köszi. - mosolyodtam el, majd elraktam a táskámba. - Még csak az kellene hogy elhagyjam!
- Egyébként ebből a könyvből te mit tanulsz? Ez egy Aurorképzős könyv. - nézett rám érdeklődve Bella.
- Animágiát. Mi mást? - mondtam egyszerűen, mire Bella csodálkozó pillantást vetett rám, de Malfoy persze teleszájjal vigyorgott.
- Nos, viszlát hölgyeim. - szólt Malfoy, majd rálépett a lépcsőre ami azonnal csúszdává változott, így lecsúszott.
- Ez egy idióta. - motyogtam, amikor már újra lépcső volt.
- Egy édes idióta nem Jane? - mondta Bella kajánul vigyorogva.
- De jó kedve van ma mindenkinek... Menjünk inkább reggelizni. -mondtam, majd kiléptünk a portrénkon. Mardekár Malazár persze megint elemében volt.
- oh, Miss Nott és Miss Lestrange. Jó reggelt a szép hölgyeknek. - mosolygott ránk.
- Jó reggelt Malazár. - köszöntünk kórusban.
- Vén kujon. - motyogta Bella mire hangosan nevettem. Ekkor már a nagyterem ajtajánál voltunk.
- Nem is vén Bella. Azon a portrén alig 40 éves. És nem is fog öregedni. - kacsintottam rá, mire ő is elkezdett szakadni. Így értünk oda a srácokhoz és Pansyhoz.
- Jó reggelt! - köszöntünk megint egyszerre.
- Sziasztok már találkoztunk. - vigyorgott rám Malfoy.
- Hát persze. - motyogtam magam elé, majd elvettem egy pirítóst, és azt kezdtem el rágcsálni.
- Ma egész nap a Griffendélesekkel leszünk. - mondta drámaian Pansy.
- Ja, de csak délelőtt. A válogatáshoz nekik semmi közük. - mondtam.
- De nekik a miénk előtt lesz, így tutira kint maradnak. - válaszolta Blaise.
- És akkor mi van? Mit tudnak csinálni? Ott fognak ülni és minket lesni. Csak túléljük. - vontam vállat.
- Jane, hány ilyen válogatást néztél már végig? - kérdezte tőlem Tony.
- Hát egyet. Tavaly a Griffendélét. Miért? - néztem rá értetlenül.
- Mondjuk azért mert ez nem Edzés hanem Válogatás. A kettő ég és föld. Edzésen az összeszokott csapat gyakorol, de a válogatás tele van bénázókkal akiken hangosan lehet röhögni. - mondta Blaise.
- Értem már. Engem nem fognak érdekelni. - haraptam bele újra a pirítósba.
- Csak nem jelentkezel te is? - kérdezte Zambini.
- De de. Hajtónak. Majd meglátjuk mit tud. - szólt közbe Draco miközben rám mosolygott.
- Majd meglátjátok. - hagytam rájuk. - Menni kellene Bájitaltanra. - mondtam, mire kis csapatunk útnak indult le a pincék felé. Jó hogy most jöttünk onnan fel nem? Amint a terem elé értünk, már ott álltak a Griffendélesek. Hát mit ne mondjak... Ron és Harry a Patil ikrek és Brown is elég csúnyán méregetett a többi hetedikes Griffist meg meg sem említem.
- Na mi van Weasley? - szólt oda Ronnak Draco, mivel nagyon bámult rám, és elég rendesen végig is mért. Hiába egy szép cipő, és egy rövidebb szoknya csodákra képes. Még van pofája...
- Semmi görényke. Csak had kérdezzek valamit! Hányótoknak volt meg Lestrange egy éjszaka alatt? - erre a mondatra olyan gyorsan mozdultam hogy még magam is meglepődtem. Egy non-verbális kábítóátokkal kiütőttem amire a Mardisok mind fütyültek és tapsoltak hogy a röhögést már meg se említsem. Lassan közelebb sétáltam hozzájuk, és Harry gyilkos pillantásástól kísérve legugoltam Ron feje mellé. A halántékának nyomtam a pálcám.
- Stimula! - mondtam, mire megrezzent és kinyitotta a szemét. A pálcám most lejjebb csúszott a nyakára. Lehajoltam és a fülébe súgtam.
- Ne merészelj valami cafkának beállítani Ronald Weasley, mert azt nagyon megkeserülöd. Attól hogy más a nevem és Mardekáros lettem, még a tudásom nem lett kevesebb. Ezen gondolkozz el egy kicsit. Már elsőben olyan dermesztőátkot küldtem Nevillere amilyet te még harmadikban sem mertél kipróbálni. Ne húzd ki a gyufát. - suttogtam közel a fülébe, majd felálltam és visszasétáltam Malfoy és Bella közé. Ron épphogy felállt amikor kinyílt a terem ajtaja és Lupmsluck professzor behívott minket. A dupla bájitaltanon egy erősítő és egy vérpótló főzetet kellett elkészíteni. Én Bellával voltam párban, és mivel ő csak V Bájitaltanból, ráhagytam az erősítő főzet elkészítését. A vérpótló főzet úgyis nehezebb így azt én csináltam meg. Mind a ketten K-t kaptunk rá, így hamar kész is lettünk. Elmostunk mindent, így aki előbb kész lett azt kiengedte a prof.
- És most jön az SVK! - kiáltott fel Bella boldogan.
- Jah. Pitonnal szerintem egyből non-verbális varázslatokkal kezdünk. De ha nem azokkal akkor meg a patrónus bűbájjal. - vázoltam a helyzetet.
- Én patrónust idézni tudok. A non-verbális dolgokkal meg egész jól állok. - mondta nagy büszkén.
- Tényleg? Mi a patrónusod? - kérdeztem kíváncsian.
- Nyuszi. Olyan édes. - nevetet rám, és én is elnevettem magam. igen, Bellának tökéletesen a nyuszi a lélekképe. Nem a gyávaság miatt hanem a vidámsága és a gyámortalansága miatt inkább. - Neked?
- Pf. Nekem nem édes. Inkább erős. - vigyorogtam rá. - Egyébként egy nőstény farkas.
- Wow. Draconak is farkas alakú lehet, mert ma úgy jött fel hozzánk. - nézett rám jelentőségteljesen.
- Tényleg? - kérdeztem vissza.
- Tudod mit mondanak azokról akiknek egyforma a patrónusuk? Hogy lelkitársak. - nézett rám komolyan.
- Tényleg? Akkor neked kettő is van a suliban. - nevettem el magam.
- Nem mondod? Kik? - kérdezte lelkesen.
- Luna Lovegood a Hollóhátból, és Terry Boot a Hugrabugból.
- A fene. Nem Mardis? Akkor nem lelkitársazok. - nevetett.
- Az még nem zárja ki hogy ne barátkozz velük. - néztem rá értetlenül.
- De kizárja. Ha a szüleim megtudnák hogy valami vérárulóval vagy sárvérűvel barátkozom, hát nem csak engem nyírnának ki. Ezt te tudod a legjobban Jane. - mondta szomorúan.
- Ne szontyolodj el! Én itt vagyok neked! - mosolyogva belekaroltam, és úgy mentünk fel a negyedikre az SVK terembe. A terem ajtaja nyitva volt, így be is mentünk. Bent éppen Draco és Blaise beszélgetett Pitonnal, na meg a padokat tüntették el.
- Jó napot Piton professzor! - köszöntünk megint egyszerre Bellával.
- Miss Lestrange, Miss Nott! Micsoda kellemes meglepetés. Nincs órájuk véletlenül? - mondta kelletlenül.
- Nincs tanár úr. Rég kész lettünk. Nem nagy dolog elkészíteni két gyógyfőzetet. - adtam az ártatalant.
- Értem. Akkor segítsenek Mr. Malfoynak és Mr. Zambininek elrakni a padokat, ugyanis a patrónusidézéshez hely kell. - mondta felvont szemöldökkel, és már csak a lobogó köpenyét láttuk eltűnni az ajtóban.
- Egyszer megakarom tanulni ezt a talár lobogtatást. - nézett utána Blaise.
- Nehéz lenne. Ez olyan egyedi Pitonos. - vigyorogtam rá, mire mind nevettünk. Gyorsan bevarázsoltuk a padokat a raktárba, és leültünk a párnákra a sarokban. Kis idő múltán befutott a Potter-Weasley páros is, és Neville kullogott utánuk. Persze Blaise egyből kiszúrta magának. Minek az állandó fesz keltés a két ház között? Hallottam ahogy elmotyog egy csalán ártást ami egyenesen Neville felé szállt. De ekkor már talpon voltam.
- Protego! - mondtam, mire a rontás visszapattant egyenesen Blaisre. Az meg elkezdett vakarózni, és kiabálni.
- Jane! Ezt miért kellett. Megvédesz egy Griffendélest! - támadt nekem.
- Maradj nyugton! - mondtam neki és megállt előttem. Ráfogtam a pálcám és levettem róla az ártást, mert igencsak kezdett hólyagosodni a feje. - Finite!
- Ez a minimum. - nézett rám szikrázó szemekkel.
- Figyelj Blaise! Longbottom semmit se csinált mi a fenének akartad ráküldeni azt a rontást? Feleslegesen hergelitek egymást! - teremtettem le, mire sértődötten visszavonult az egyik párnára. Odanéztem Neville felé, és láttam hogy mosolyog. Nem mertem viszonozni, így is kérdőre fognak vonni hogy miért kellett megvédenem. Így inkább elfordultam és leültem Draco mellé.
- Ezt még megbeszéljük. - súgta a fülembe szinte egyidőben Draco és Bella is.
- Jól van! - csattantam fel hangosan.
- Miss Lestrange! Ha kérhetném ne emelje fel a hangját majd én megteszem maga helyett. - szólt rám Piton az ajtóból.
- Elnézést tanár úr. - morogtam.
- Álljatok fel úgy ahogy mondom. - adta parancsba, majd elkezdte sorolni a párokat. - Potter- Parkinson, Weasley-Miss. Nott, Mr. Nott-Brown, Longbottom-Bulstrode, Malfoy-Patil, Zambini-Patil. Patrónust kell megidézniük, párossával hívom ki magukat! Potter, Parkinson ide elém! - parancsolta Piton. Elég morcos lehetett.
- Expecto Patronum! - kiáltották egyszerre, mire egy ezüst szarvas, és egy ezüst róka tűnt fel. Futottak egy kört majd eltűntek.
- Rendben. A következő párost kérném! Weasley, Nott gyerünk! És ez így ment végig. Mondjuk amikor a vidrám helyett egy nagy farkas bukkant elő a Griffesek nagyot néztek, de nem foglalkoztatta őket a téma 1-2 percnél tovább. Miután mindenki végzett, a tanár úr újból felszólalt.
- Remek. Most pedig a négy legjobb non-verbálisan is megpróbálja akinek sikerül, az szerzett 15 pontot a házának. Malfoy-Granger maguk kezdenek! - mondta mire síri csend telepedett az osztályra. Eleinte nem értette hogy mi a gond, de aztán körbenézett és látta hogy mindenki engem néz, én meg felhúzott szemöldökkel nézek a profra. - Akarom mondani Malfoy-Lestrange! Elnézést nyelvbotlás volt. - mondta kelletlenül, és visszaült a tanári asztal mögé miközben várakozóan figyelte ahogy kisétálunk az osztály elé, és egymással szemben megállunk.
Erősen koncentráltam egy szép emlékre, és kimondtam magamban a varázsigét. Expecto Patronum! A pálcám vége felfénylett, és kirobbant belőle a nagy farkas. Most minden eddiginél fényesebben ragyogott. Draco is előhívta a patrónusát, ami pont az enyém mellett állt meg, és mind a két állat a professzorra nézett. Hallottam ahogy halkan elsuttog két szót, de utána rögtön felvette a közönyös arckifejezését. A terembe mindenki ámulattal csodálta az állatokat, és Bella pedig egyfolytában vigyorgott. Hol rám, hol pedig Malfoyra. Majd elengedtem a varázslatot, és semmivé foszlott a patrónusom.
- Remek volt Mr. Malfoy és Miss Lestrange. Ketten együtt 30 pontot szereztek a Mardekárnak. - jelentette ki, mire a Mardisok megtapsoltak minket. A másik két legjobb Harry és Ron volt, de csak Harrynek sikerült non-verbálisan is, így tehát 15 pontot kaptak a Griffendélesek. A két SVK óra hamar eltelt. Észre sem vettem és már az ebédlőben ültünk, és a többiek kajáltak. Én csak egy almát nyammogtam el, amit Blaise szóvá is tett.
- Hé Jane! Egyél valami normális kaját is, mert nem fogod bírni. Jó formában kell lenni a válogatáson. - mosolygott rám.
- Nyugi Blaise jó leszek. - vigyorogtam. - De most nem vagyok éhes. - ez igaz is volt, de egyébként is máson járt az eszem, mert nem hagyott nyugodni az amit Piton mondott. Az a két szó ami kicsusszant a száján, elég nagy gond... "Egy pár" Ezt mondta. És ez... teljesen kiborított. Semmi bajom nincs Dracoval, de ez a jó viszony is ami kialakult köztünk egy nap alatt, azért ez is elég bizarr 6 év ellenségeskedés után. Az meg hogy ebből még több legyen... egyenlőre lehetetlennek tűnik. De most inkább nem agyalok ezen tovább. Be akarok kerülni a csapatba és ez a legfontosabb ezen a délutánon. Kíváncsi leszek Harryék képére amikor az új Tűzvillámommal kivonulok a pályára a Mardisokkal. Na de most indulunk is a szobáinkba átöltözni.
- Gyere Jane! Menjünk öltözni! - fogott karon Bella.
- Jó jó megyek már. - morogtam.
- Na igen. amíg te itt álmodoztál, addig én lerendeztem a Longbottomos ügyedet Blaisvel.
- Tényleg? Mit mondtál neki? - kérdeztem csodálkozva.
- Megkérdezte hogy mi volt ez az egész... és mivel te éppen nem voltál itt agyilag, ezért én válaszoltam helyetted. Azt mondtam neki hogy 6 év barátságot nem könnyű elfelejteni, de erősen próbálkozol. - nézett rám jelentőségteljesen.
- Köszi Bella. - sóhajtottam. - Na de most hagyjuk a piros-arany nyomikat és jöhet a válogatás! - lelkesültem fel, mire ő kiröhögött.
- Jól van gyere te kviddics hercegnő! - húzott fel a szobánkba. Amikor felértünk, azonnal átvettem a kviddics cuccot, és olyan tökéletesen állt rajtam, mintha rám igazították volna.
- Hm. Draco jól vette le a méreteid. - nézett rám Bella.
- Hogy mi? Nem is vett rólam méretet. - néztem rá.
- Dehogynem. Amíg aludtál, felküldött egy elvarázsolt mérőszalagot meg egy puliczer pennát, és azok levették majd felírták a méreteid. - röhögött.
- És te hagytad? Az a perverz vissza fog élni a méreteimmel. Kösz Bella. - morcoskodtam.
- Ne már! El kell ismerned hogy jó ötlet. Nem bízza a véletlenre. Szemmértékkel nem tudta volna így eltalálni. - győzködött.
- Jó mindegy menjünk! De rajtad minek van kviddics talár? - kérdeztem miközben a sarokban álló Tűzvillámomért indultam.
- Nem csak te lehetsz jó hajtó drágám. - kacsintott rám, majd fogta a Nimbusz 2001 -esét és elindultunk le a pályára.
- Úgy látszik Dracoék nem vártak meg minket. - mondtam ahogy kiértünk az udvarra, mert már messziről oda lehetett hallani ahogy röhögnek a Griffendéleseken, mivel az ő válogatásuk még tartott.
- Ki nem hagyták volna hogy ne piszkálják őket egy kicsit. És mi is kapunk majd eleget figyeld meg.- jegyezte meg barátnőm.
- Jah. Gyere nézzük meg mi lett végül is a végleges Griff csapat. Amikor odaértünk, pont akkor jelentette be Harry a csapat beosztást.
- Sonorus! - kiáltotta és a torkához tartotta a pálcáját. Így a felerősített hangját a parkban is hallotta mindenki. Ez a hagyomány. A végleges listát a csk olvassa fel hangosan, így akik kint vannak el tudják mondani az egész suliban.
-Tehát! A csapat őrzője maradt Ronald Weasley, a három hajtó Kate Bell, Angelina Johnson, és Ginny Weasley, a két terelő Seamus Finnigan és Dean Thomas, a fogó pedig a csapatkapitány Harry Potter. Köszönöm mindenkinek a részvételt! - köszönt el. Hát... elég erős csapat. Nekünk viszont ennél erősebb kell. Aztán Harry elvette a pálcát a torkától, és még mondott nekik valamit, majd elindultak felénk. Draco intett hogy menjünk.Félúton találkoztunk össze velük.
- Na mi van Potter? Sikerült beválogatni a rajongótáborodat? - kezdett bele Draco a szópárbajba.
- Nekem legalább van. Na és neked? Ezek itt a csicskásaid? - nézett végig rajtunk, és akkor megakadt a szeme rajtam és a seprűmön. - Nocsak Lestrange! Hát te? Ugye nem gondoltad komolyan hogy egy Tűzvillámmal elbírsz. Még az iskolai seprűket sem tudod megülni, nemhogy ezt. - gúnyolódott. Még sohasem beszélt így velem.
- Befejezted Potter? Majd meglátjuk ki nevet a végén. - mosolyogtam rá bájosan és kacagva elmentem mellette Bellát is magammal húzva.
- Figyelj! Ez nagyon durva volt! - nézett rám komolyan Bella.
- Micsoda? Semmi sértőt nem mondtam. - állítottam meg.
- Nem hát! De a hangod! Brrr... Ha hallottad volna magad! Elég durva volt. - magyarázta.
- Jó. Nem érdekel. Sok szerencsét! - mondtam még neki, majd meghallottuk Draco sípját és a hajtó jelöltek felszálltak. Mivel őrzőnk már volt, Marcus Flint öccse Mathias, ezért neki dobáltunk. Blaise indított támadásokat mindig két-két hajtó segítségével. Amikor én és Bella mentünk Blaisel na hát az csúcs volt. A Tűzvillám nagyon jól ment, és nem volt gond az összhanggal sem. Bella és én a két szélén teljesen együtt mozogtunk, és Blaisen is látszott hogy élvezi ezt az összhangot. Összesen tíz pár volt, vagyis kb. húsz ember jelentkezett. Draco nagyon vigyorgott amikor leszálltunk és valamit írogatott a pergamenjére. Végül a két terelő helyére jelentkezők is megmutathatták hogy mit tudnak. Itt leginkább az ütés erősségét és pontosságát mérte fel Draco a jelentkezőkön. Meglepő módon, szerintem itt Crak és Monstro voltak a legjobbak. Ezek után Flint, Blaise és Draco összedugták a buksijuk és megbeszélték hogy kik voltak a legjobbak. Nagyon izgultam hogy bekerülök-e, és egyfolytában Bellát piszkáltam. Aztán úgy felhúztam hogy megkergetett, és eltanyáltunk. Pont rá estem, és kinyomtam belőle a szuszt is. Birkóztunk egy sort, majd meghallottuk Draco mágikusan felerősített hangját.
- Szóval, egy kis figyelmet kérnék! A Mardekár kviddicscsapata ebben az évben a következő emberekből áll fel. Az őrzőnk maradt Mathias Flint, a két terelő: Vincent Crak és Gregory Monstro, a három hajtó: Arabella Nott, Hermione Jane Lestrange, és Blaise Zambini, a fogó pedig a csapatkapitány Draco Malfoy. Köszönöm a figyelmet! - ezután egy hangos sikítás szakította meg a döbbent csendet.
- Bekerültünk!!! - igen. Ezek mi voltunk Bellával. Na most inkább nem írnám le hogy Potter és Weasley milyen fejet vágtak! Leírhatatlan, de egy életre szóló élmény. Draco pedig... hát ő inkább olyan elnézően mosolygott ránk. Parkinson feje meg kb. egy paradicsom árnyalatát vette fel. Ez annak volt köszönhető, hogy Bella Dracot ölelte meg először, addig én Blaiset.
- Ügyes voltál kislány. - mondta vigyorogva aztán elengedett, és ment kiengesztelni a hisztikirálynőt. Bella már szaladt is a bátyjához ezután, így csak Draco és én maradtunk ott.
- Mondtam hogy jó vagyok. - mondtam vigyorogva, mire ő megforgatta a szemeit, és átölelt. - A méreteim levételéért pedig még számolunk. - súgtam oda neki, mire elnevette magát, és egy puszit nyomott az arcomra. Aztán mit csinál? Fejcsóválva elsétál és otthagy. Én pedig majd elolvadtam, de Bellának sikerült fölkanalaznia a pályáról, így mi is elindultunk vissza. Ám, mikor a lelátóra felreppentünk, Ron hangja állított meg.
- Szép volt Lestrange. - a csodálkozás, csak egy pillanatra fagyasztott le, de már be is szálltam a játékba.
- Ó köszi Ronci. Nálad biztos hogy jobb. - vigyorogtam.
- Megváltoztál Hermione. - suttogta a hátam mögött. Nem hittem a fülemnek! Most normálisan akar beszélni? Hát jó. Egy próbát megér.
- Menj csak Bella. Mond meg Draconak hogy Ronnal beszélek aztán majd megyek én is. - néztem rá a barátnőmre.
- Oké. Ne maradj el sokáig. - nézett rám féltőn. Nem hittem volna hogy ennyire megszeretem egy nap alatt.
- Persze. - mondtam, majd miután elindult visszafordultam Ron felé. De akkor Ron mögött már ott állt Harry és Ginny is.
- Mondjátok mert dolgom van. - néztem rájuk hidegen.
- Hát ez az! Mi van veled Hermione? - kérdezte Ginny.
- Tudod Ginny, mindenki változik. Remélem kellemesen telt a nyaratok, mert hát nos az enyém nagyon is az volt. - túrtam bele a hajamba. Egyébként kösz a kérdést jól vagyok Ginny.
- Mond Hermione, Bellatrix jelentkezett már nálad? - kérdezte Harry.
- Ó szóval erre vagytok igazán kíváncsiak. Megint nem rám... Gondolhattam volna. Egyébként nem. A halálfaló anyám még nem jelentkezett. Most pedig mennék mert Dracoék várnak. - fordítottam hátat. De eszembe jutott valami. Ez lesz a kegyelemdöfés. - Jah, és ha találkoznátok Tonkssal, megmondanátok neki hogy üdvözlöm? Már nagyon hiányzik az unokanővérem. - ez a kis megjegyzés megtette a hatását. Ginny olyan ideges lett hogy az ő "legjobb barátnője" nevét a számra mertem venni, hogy bele remegett a dühébe.
- Fiúk beszélhetnék négyszemközt Hermionéval? - kérdezte, de a hangja többször is elcsuklott.
- Persze. Mi megyünk ugye Ron? - fejezete be a társalgást Harry, és karon ragadta Ront, aki enyhén szólva is gyászos kifejezéssel nézett rám.
- Pápá. - integettem nekik.
- Na idefigyelj te... - kezdett volna bele a kis vörös de leállítottam.
- Kár strapálnod magad Ginny. Tonks a rokonom, és tényleg bírom a csajt. Nem tehetek róla hogy megint félreértettél. - mosolyodtam el, persze kicsit sem kedvesen.
- Te utolsó...
- A-a. Én a helyedben nem fejezném be a mondatot. - szakítottam félbe, és hátat fordítottam neki. Mit is mondtam tegnap este Bellának? " Mindig legyen nálad pálca!" És én vagyok az, aki nem hozza ki a válogatásra... Tettem két lépést a nézőtér lejárója felé, mire egy hangos kiáltást hallottam... ( Stupor! ) Aztán minden elsötétült...

******

5. Lábadozás




Iszonyatosan fájt a fejem. Ez az első amit érzékelni tudtam. Aztán a második, hogy fekszem, mégpedig puha de fertőtlenítő szagú ágyneműben. Fúj, ez pont olyan szagú, mint amik a gyengélkedőn vannak. Várjunk csak... Ginny... aztán a kábító átok... Az a kis ribanc megátkozott! Ezt nem hiszem el! Au, megint belehasított a fejembe a fájdalom. A bal halántékomnál fájt a legjobban, és amikor odanyúltam akkor egy kötést tapintottam ki. Ideje lenne kinyitni a szemem... Erőt vettem magamon, majd résnyire nyitottam a szemhéjam. Először csak azt fogtam fel, hogy sötét van és egy gyertya világít mellettem. Aztán meg azt, hogy valaki fogja a kezem. Odanéztem és ha hiszitek ha nem, teljes életnagyságban Draco Malfoy aludt az ágyam szélén, egy kis sámlin. Persze azt a szőke fejét felrakta az ágyamra... de várjunk csak! Ez nem is az én ágyam. Az sokkal puhább. Alaposabban körülnéztem, és akkor esett le hogy a gyengélkedőn vagyunk. Huh, rendesen kiüthetett a kis csaj ha egy egyszerű kábítástól a gyengélkedőre kerültem. Minél éberebb lettem, annál jobban kezdtek zsibbadni a lábaim, és a kezeim. Hát hiába... ha valakit edzés után elkábítanak az ne várjon semmi jót az izmaitól. Most ez mindegy volt, de valahogy meg kell mozdítanom magam. Nagy nehezen sikerült arrébb raknom a bal lábam tíz centivel, és ezt követtem a jobbal is. A kezeimet is hajlítgattam... volna... ha Draco nem szorongatta volna a jobbat. Így csak a balt tudtam tornáztatni. Egyébként lehet hogy nem voltam elég figyelmes, mert Draco ébredezni kezdett.
- Jane! El sem merem hinni! Jól vagy? Már azt hittük sohasem térsz vissza a földre. - mosolygott rám, de látszott rajta hogy nagyon meg van könnyebbülve.
- Nyugi, jól vagyok. Csak segíts felülni. - kértem, mire odajött és kicsit megemelt, így neki tudtam támaszkodni az ágy háttámlájának.
- Te jó Mardekár! De könnyű vagy. Csont és bőr. Hozassak Dobbyékkal valami kaját? - kérdezte.
- Nem kell köszi. Nem vagyok éhes. Bár ma délben sem ettem túl sokat. - emlékeztem vissza.
- Ma délben? Jane... két hete kómában vagy. Betört a fejed amikor a Weasley szuka elkábított. Ez volt két hete hétfőn, ma meg csütörtök van. Szóval már majdnem három hete hogy itt fekszel. - nézett rám aggodalmasan.
- Szent Malazár! Akkor nagyon le vagyok maradva a tananyaggal! - jöttem rá. Ellenben ő felnevetett, de ez megint olyan " de megkönnyebbültem" nevetés volt.
-Hermione visszatért. - mosolygott rám.
- Miért vagy itt? - kérdeztem hirtelen.
- Mert most én vagyok a soros. Beosztottuk a hetet minden éjszaka itt van valaki a csapatból. Most pont engem fogtál ki. Peched van. - vigyorgott rám.
- Vagy inkább szerencsém. - motyogtam halkan, de úgy néz ki meghallotta, mert közelebb hajolt, és megpuszilt. Először a homlokom, majd az arcomon, és a számszélén is. Nem bírtam ki így elmosolyodtam.
- Ezt miért kaptam? - hajoltam hozzá közelebb.
- Mert örülök hogy visszatértél. - nézett a szemebe, de időnként elvándorolt a pillantása a számra is. Olyan édes volt és nem is tudom olyan "nem Draco Malfoyos". Még közelebb hajoltam hozzá, így az ajkaim lágyan végighúztam az övéin, de nem csókoltam meg. Szívesen húzom még egy kicsit az agyát, így csak adtam egy puszit ugyan oda a szája szélébe ahova tőle is kaptam.
- Mehetnél és felverhetnéd Madam Pomfreyt hogy felébredtem. - simítottam végig az arcán.
- O-oké. Máris. - tápászkodott fel az ágyam széléről. Biztos ráférne most egy hideg zuhany szegény srácra. Elvigyorodtam, majd visszadőltem az ágyba. Madam Pomfrey két percen belül már ott is legyeskedett körülöttem. Megitatott velem egy halom erősítő s nyugtató főzetet, amitől rendesen elálmosodtam. Majd miután visszament a szobájába, Draco megint odaült hozzám.
- Aludnod kellene. Reggel itt fog nyüzsögni mindenki. - nézett rám mosolyogva.
- Igen gondolom. De ha fel mertek ébreszteni, én végigátkozom az egész Mardekárt! - jelentettem ki álmatagon.
- Hát persze. Majd csöndben leszünk. - nevetett.
-Draco? - szólaltam meg egy pár percnyi csend után.
- Tessék?
- Adsz majd nekem különórákat? - kérdeztem, de már alig hallottam mit mond.
- Miből szeretnél tőlem külön órákat? - hajolt közelebb.
- Hm... - sóhajtottam egyet. - Animágia. - motyogtam.
- Hát persze Janie. Bármikor. - puszilt megint homlokon, majd elaludtam.

***

Reggel persze mire kell felébrednem? Pansyka nyavalygására.
" Nagyon vékony lett szegény." Hát kinek van kedve erre ébredni?
- De így legalább biztos hogy nálad vékonyabb vagyok Parkinson. - motyogtam, és már hallottam is Blaise és Draco nevetését.
- Ez tényleg ő. Már azthittük hogy valami élő-halott lesz belőled ennyi szunyálás után. - hallottam meg Bella hangját. Na jó ideje kinyitni a szemem. Csak picit nyitottam ki, épphogy résnyire, így kitudok kukucskálni. Nagyon világos volt.
- Nem húznátok el a függönyt? Megvakulok. - mondtam, de úgy látszik akármilyen halkan is próbáltam, így is meghallották. Valaki intett a pálcájával és behúzódott az összes. Ahogy jobban körülnéztem az a valaki Draco volt. Rámosolyogtam ő meg vissza. Mellete állt Blaise aki Pansy derekán nyugtatta a kezeit. A másik oldalon Bella ült az ágyamon és kicsit arrébb Tony egy széken. Ami viszont sokkolt, hogy a mesterhármas ült a szemközti priccsen. Persze ők is engem néztek.
- Még van képed idejönni? -néztem rá Ginnyre.
- Hermione én nem akartam...
- Nem érdekel. A nevem Jane de csak a barátaimnak neked pedig Lestrange. - fordítottam el a fejem.
- Ne haragudj én csak nagyon ideges lettem. Neked sem kellett volna provokálnod... - kezdett volna bele már megint de én újra félbeszakítottam és közben felültem.
- Szent Malazár! Befognád Weasley? Nehogy előadd itt nekem hogy az én hibám hogy kómába estem. Nem mondom jól esett a két hét szunya, csakhogy még nem voltam itt a Roxfortban két teljes napot, de te már a gyengélkedőre juttattál! A sajnálatodat megtarthatod magadnak és jó lenne ha elmennél. Ennél mélyebbre már úgy sem tudnál süllyedni! - néztem rá hidegen, és most tudtam, éreztem, hogy a hangom megint az az érzelemmentes hideg hátborzongató Bellatrixos hang volt. - Sohasem gondoltam hogy idáig fajulnak a dolgok kettőnk közt Ginny. Az sem volt semmi amit a nyáron csináltatok velem, de amit az alatt az egy nap alatt amit eddig éberen itt töltöttem, az alatt is számtalanszor próbáltatok megalázni! Malazárra! 6 évig voltam a legjobb barátotok. Én ismerlek titeket a legjobban. - pillantottam rá mind a hármójukra. - Ismerem az érzéseiteket. - itt Ginyre néztem aki nem bírta állni a tekintetem. - Ismerem a szokásaitokat. - ennél a pontnál Ronaldon akadt meg a szemem, és ő is lesütötte a szemét. - Ismerem a titkaitokat! - itt pedig Harry smaragd színű szemeibe fúrtam bele az enyémeket. Láttam rajta hogy könyörög azért hogy legilimentáljam egy kicsit, így meg is tettem.
" Kérlek, a titkaink maradjanak is azok!" Ezt üzeni azok után amin keresztül mentünk hat éven át... Azt hiszi elárulnám őket? Szánalmas.
- Nem kell izgulni tartom a szám. - mordultam fel. - Most pedig pihenni szeretnék de rontjátok a levegőt. - vetettem véget a beszélgetésnek mire Ginnyt már rázta a zokogás. Legalább ne előttem alázná meg magát. Amikor becsukódott mögöttük a gyengélkedő ajtaja végre felsóhajtottam.
- És én őket neveztem a legjobb barátaimnak, a családomnak, hosszú éveken át. Szánalmasak. - ráztam meg a fejem. Aztán végre körbe néztem és a kis csapat tekinteteiből legfőképp elismerés áradt, de volt közte olyan is aki félt.
- Nyugi Pansy nem eszlek meg. - jegyeztem meg, mire elmosolyodtak. Hiába... elég jól értek a legilimenciához.
- Na mikor szabadulok innen? Nem tudjátok? - kérdeztem.
- De igen. Ma délután megszöktetlek innen, még edzés előtt. De nem szabad még egy hétig edzened. Még így is lesz egy heted hogy összeszokj Bellával és Blaisevel. - avatott be Draco, és láttam hogy a "megszöktetlek" szónál Bella elvigyorodik.
- Szuper. - forgattam meg a szemeim. - Akkor ha majd jössz megszöktetni, előtte összeszedhetnétek Bellával a könyveim, és egy nagy tekercs pergament is. Megcsinálom a lemaradásom nagy részét addig amíg edzetek. Nem hiszem hogy sok mindenről lemaradtam volna... évek óta előre tanulok. - magyaráztam mire elnevették magukat, de azt már nem mondták meg hogy miért röhögtek ki. Nem sokára otthagytak,és megint visszaaludtam. Majd Draco felébresztett olyan egy óra felé, hogy kettőkor edzés van, és hozott nekem ruhát. Tuti hogy nem ő válogatta össze, mert ezek a kedvenceim voltak, és azokat csak Bella tudja. Na mindegy, megfogtam a ruháimat és bementem a paraván mögé. Kibújtam abból a fehér kórházi hálóingből, mert már így is szúrta a bőröm. Nagyon rossz anyagból készült. Gondolom nincs kint valami jó idő, mert Bella az egyik magas szárú, magassarkú csizmám küldte el nekem. Felkaptam a farmernacim, majd a fehér topot is, a fehér kötött pulcsival együtt. Mikor ezzel kész voltam, visszamentem és leültem az ágyra. A nacit beletűrtem a zoknimba, és rávettem fel a csizmáim. Felkaptam a barna kis bőrdzsekim is, amihez tök jól mutatott a barna műbőr csizma. Nagyon elégedett voltam Bellával, ügyesen összeszedte a cuccaim. A hajam már megint kezdett begöndörödni, szóval azt is megoldottam, ugyan úgy mint a sminkemet. Ezt az egészet kemény 40 perc alatt véghezvittem, majd kiléptem a gyengélkedő ajtaján ahol Draco várt a könyveim és a táskám társaságában.
- Hű. Csini vagy. - vigyorgott.
- Kösz. Mehetünk? Mindjárt edzésed van. - mutattam rá a nyilvánvaló tényre.
- Hát persze! Gyere. - nyújtja a kezét... Te jó Mardekár! Most mit csináljak? Nem akarom megbántani. De nem gyors ez egy kicsit? Gyors? Végül is csak három hétig ült az ágyad mellett és imádkozott hogy felébredj! Gyerünk fogd meg a kezét. Így hát miután ilyen jól megbeszéltem magammal, boldogan kulcsoltam össze az ujjaim az övéivel. Ahogy haladtunk végig a folyosón egyre többen néztek meg minket. Most mi van? A felépülésem ekkora csoda, vagy az hogy Jane Lestrange Draco Malfoy kezét fogja? Hm.. fogós kérdés. Nem mintha érdekelne bárkinek is a véleménye, de akkor is mit bámulnak? Már nem bírtam tovább a sok szúrós tekintetet amit a lányoktól kaptam, ezért Dracot behúztam az egyik titkos folyosóra.
- Ez így nem lesz jó! Láttad? Majdnem megöltek a pillantásukkal! Egyszerre csak egy pajzsbűbájt tudok csinálni, de nem bírok el több tucat féltékeny libával Draco. - panaszkodtam mire elmosolyodott.
- Mióta érdekel téged hogy ki mit gondol? Hagyd őket ne is foglalkozz velük. Egyébként én is itt vagyok, így két pajzsunk lesz. - nevetett.
- Örülök hogy ilyen viccesnek találod ezt az egészet, de engem ne akarjanak megölni ha okuk sincs rá. - mérgelődtem, de nem sokáig mert Draco, ajkait lágyan az enyémre tapasztotta. Mi mást tehettem volna? Visszacsókoltam. De már korántsem olyan lágyan. Olyan volt, mintha egész életemben erre a pillanatra vártam volna. Majd mikor lassan elváltunk, a homlokát az enyémnek döntötte és úgy kapkodtuk egymás elől a levegőt.
- Most már van okuk rá nem is kevés. - suttogta bele az ajkaimba.
- Igen. És lesz is még. - mondtam majd átkaroltam a nyakát és most én támadtam le. Draco belemosolygott a csókba, de hevesen viszonozta. - Gyere, mennünk kellene az edzésre, ami már negyed órája elkezdődött. - Húztam ki a falikárpit mögül. Nevetve hagyta magát, és amikor már a folyosón voltunk megnyalta az ajkát.
- Hm, epres a szájfényed? - kérdezte vigyorogva.
- Aha. - válaszoltam, és nyomtam még egy puszit a szájára. Ebben a pillanatban szinte hallani lehetett ahogy a Roxfroti lányok szíve apró darabokra töredezik. Holnap már mindenhol azt hallgatom majd hogy az a szemét Lestrange elvette tőlünk Dracocicát... Pedig ha tudnák hogy ez mennyire másképp volt. Elvégre ő vett le a lábamról és nem fordítva. Közben odaértünk a pályához, ahol már várták a többiek Dracot. Felkísért a lelátóra, és odaadta a táskám, majd mégegyszer hosszan megcsókolt. Ekkor a Mardis kviddiccsapat éljenzett, tapsolt, fütyült, vagy Bella esetében sikítozott. Mosolyogva váltunk el, majd seprűre pattant én meg nekifogtam a tanulásnak, ami elég nehezen megy úgy ha folyamatosan érzed hogy figyelnek. Tudtam hogy ki a tettes, de még véletlenül sem néztem fel rá.

6. Levél és a Rend





Már két napja hogy felébredtem, de még most is pótolok. Ki hitte volna hogy a RAVASZ vizsgák miatt több méteres házikat adnak majd fel a tanárok. Bár még ott van az egész jövőhetem is a pótlásra, azért sokkal szívesebben repkednék a többiekkel edzésen. Bella azt mondta hogy remek a csapat, csakhogy két hajtó nem elég. Hihetetlen hogy nem kerestek egy póthajtót még. Jó, most már ugye nem kell, de mi van ha nem ébredek fel a meccsig? Emberhátrányban álltak volna ki? El nem tudom képzelni hogy mi lett volna a tervük. Nem baj, jövőhéttől én is kezdem az edzést velük, mivel kikönyörögtem Madam Pomfrey-nál. Mondjuk rendesen elküldött melegebb éghajlatra, és megígérte hogy ha két héten belül visszakerülök, akkor egy hónapig ki sem enged a gyengélkedőről. A másik nagy hír pedig ugye Draco és én. Hamar híre ment a suliban hogy az ifjú Malfoy, a Lestrange lánnyal jár. Nem tudom hogy miért nem, de nem próbált meg senki sem megölni. Bár, a Vízlipatkány elég rendesen próbálja kinyírni Dracot egy-két pillantásával, de eddig még nem jött neki össze. Ami viszont nekem is feltűnt, hogy több étkezésnél is Dumbledore ránk mosolygott, és McGalagony is sokkal kedvesebb a Mardekárosokkal. Most is éppen a Nagyterembe sétálunk, és már nagyon éhes vagyok. Tegnap este Dracoval a Szükség Szobájában voltunk késő estig, mert belevágtam az animágiába, és ami azt illeti egész jól haladok. Már a lábfejeim helyén tappancsok voltak a huszadik próbálkozásom tájékán, de ennél többet még nem sikerült összehoznom. Annyit már biztosan tudunk hogy én is farkas leszek, méghozzá elég nagy, és a bundám pedig sötétbarna lesz. Elég vicces volt hogy mancsok virítottak a cipőim helyén... Tehát most jól bekajálunk reggelire. Alig hogy leültünk már jött is a reggeli posta. Általában én nem szoktam semmilyen személyes levelet kapni, csak a Reggeli Próféta friss számát, ám most egy koromfekete kuvik is leszállt elém, a lábán egy kis fekete borítékkal.
- Hát te? Nekem hoztad? - kérdeztem a kicsi állatot, mire közelebb jött és a lábát nyújtotta. Gyorsan leoldottam a lábáról a levelet és megnéztem egy kicsit jobban. Fekete boríték volt és ezüst cirkalmas betűkkel a nevem állt rajta. Mármint nem a teljes nevem, csak annyi hogy, "Jane Lestrange". Ez több mint furcsa, mert csak a Mardisok hívnak így. Mi mást csináltam volna? Kibontottam a levelet. Amit rögtön láttam hogy nem kézzel írták. Csak pálcával lehet ilyen egyenletesen és ilyen külalakkal levelet készíteni. Már a megnevezésnél elsápadtam.
+



Szerbusz kicsi lány!

Azt hiszem hogy találkoznunk kellene, mivel ahogy értesültem róla, jelentős változásokon mentél át, ami számomra nagyon hízelgő. Örülök hogy végre rájöttél a származásodra, és azzal együtt a kötelességeidre is. Gondolok itt a Mardekárra, vagy éppen az ifjú Draco Malfoyra. Nagyon jó választás kislányom. Aranyvérű, és nemes családból származik. Csak gratulálni tudok. Most azt kérdezed hogy honnan tudok róla? Informátorok kis drágám... Remélem ezek után sem hallok felőled semmi jót, mert hidd el, nyáron jól döntöttél. Aranyvérű vagy, és nincs szükséged a sárvérűek és vérárulók barátságára, társaságára. Egy biztos, számítok rád! Találkozunk a téli szünetben, ugyanis úgy tudom hogy Draco meghívott a kúriájukba. Bemutatok majd neked több fontos személyt is, és több osztálytársad is itt lesz velünk. Ideje hogy kövesd a családi hagyományokat. A minisztériumi esetből úgy vettem észre, hogy van benned kurázsi, és bizonyítási vágy. Nos csillagom, majd bizonyíthatsz. Meglátjuk mennyire vagy rátermett. És ne feledd! Én mindenről tudni fogok.

B. B. L.




Ahogy a levél végére értem, felpattantam, lecsaptam Draco elé az asztalra majd sietős léptekkel elhagytam a Nagytermet. Éreztem magamon a sok száz értetlen tekintetet, és a síri csendet ami utánam maradt a teremben. Rohantam, amennyire csak tudtam. Egészen a kviddics pályáig elrohantam, majd eszembe jutott hogy nincs is nálam a seprűm.
- Invito Tűzvillám! - kiáltottam el magam, mire már hallottam is a seprűm susogó hangját a hátam mögül. Elkaptam és felpattantam rá. A legmagasabb Mardekáros lelátóra repültem fel, és annak a tetejére ültem le. Nem számítottam rá hogy ilyen hamar megkeres... Még csak október eleje van, és már arról is tud hogy Draconál karácsonyozom. Gondolom ő írta meg az apjáéknak az a némber meg most is a Malfoy kúriában rejtőzködik az aurorok elől. Órákig ott ülhettem, de senki sem jött utánam. Még Draco sem... És milyen jól tette! Ha most valaki a közelembe jött volna, még a gatyáját is leátkoztam volna róla. Ismer már, tudja hogy milyen ideges vagyok, és akkor milyen agresszív is. Egész délelőtt kint ültem, az órákra sem mentem be, bár a két gyógynövénytanért meg a dupla mágiatörténelem miatt nem kár. Semmi kedvem nem volt senkihez sem, legfőképp az ostoba Binnshez nem... Lassan felültem a seprűmre, és egészen a nagy tölgyfa ajtóig repültem vele. Ezért most legalább 50 pontot levonhatnának a Mardekártól. Nem nagyon néztem körbe, egyből a pince felé vettem az irányt. Most Malazárhoz sem volt sok kedvem, így elég morcosan beszéltem vele, de látta hogy nincs jó kedvem, ezért gyorsan beengedett. Bent a klubhelyiség tele volt, és amint beléptem teljes csönd lett. Minden szem rám szegeződött, közben többen is összesúgtak.
- Csodás! - csattantam fel, amire pár ember meg is rezzent. Te jó Malazár! Mit hisznek ezek rólam? Annyira felmérgesítettek hogy felcsörtettem a lányok lépcsőjén, és amilyen hangosan csak tudtam, becsaptam az ajtónkat. A szobánkban nem volt senki sem, így leültem az ágyra és a kezembe temettem az arcom. Már percek óta ültem így, amikor kaparászást hallottam az ajtó felől. Odamentem és kinyitottam. Egy nagy koromfekete farkas masírozott be a szobánkba, majd míg elfordultam visszaváltozott és már Draco állt mögöttem.
- Ne izgulj! Megoldjuk emlékszel? Beszélünk Dumbledoreral. - ölelt át nyugtatólag.
- Igen emlékszem, csak váratlanul jött ez minden. Hiszen, még csak egy hónapja járunk suliba. Máris megkeresett. Azt hittem, hogy csak a RAVASZ-ok környékén jelentkezik majd. Ez ugye tudod hogy mit jelent? Nem akarják majd megvárni a suli végét. A Sötét jeggyel fogunk flangálni a folyosókon! Csodás lesz! - keseredtem el.
- Figyelj! Nem érdekel hogy mit csinálnak velünk, a lényeg hogy együtt legyünk nem? Ne mondj le a dolgokról teljesen. Gyere beszélünk Dumbledore professzorral. Most felmegyünk hozzá, rendben? - nyugtatott.
- Rendben. Menjünk. - mondtam, majd kézenf ogott, és elindultunk az igazgatóiba. Csendesen haladtunk végig a folyosókon, míg odaértünk a nagy kőszörnyhöz.
- Te tudod a jelszót? - kérdezte Draco.
- Nem. De nem nehéz kitalálni. - mondtam majd a szobor felé fordultam. - Citrompor? - kérdeztem de semmi változás. Nem baj, nem adom fel. - Bűvös bizsere? Bagoly Berti féle minden ízű drazsé? Csokibéka? - és az utolsó talált be. A szörny félre ugrott és utat engedett nekünk a felvezető lépcsőhöz.
- Az öreg mindig jelszava mindig egy édesség? - nézett rám mosolyogva Draco.
- Hat éve tanulok itt, és már többször voltam az igazgatóiba, de mindig valami édesség volt a jelszó. - mosolyogtam vissza. Ekkor felértünk a lépcsőn, és határozottan bekopogtam. Egy derűs hang kiszólt hogy " Szabad!", és mi beléptünk. A professzor nem volt egyedül, két vendége is volt.
- Tonks! Remus! - ugrottam a nyakukba elengedve Draco kezét. - Hát ti? - néztem rájuk vigyorogva, de mielőtt válaszolhattak volna az igazgató köszörülte meg a torkát.
- Óh, elnézést Dumbledore professzor! Csak olyan rég láttam őket. - néztem rá bocsánatkérően.
- Semmi gond Miss Lestrange. - szólt mosolyogva, de hallottam ahogy Remusnak elakad a lélegzete. - Nos, Remusék már tudtak rólad Hermione, és gondolom nem egy villámlátogatás miatt jöttél el hozzám Mr. Malfoyjal. - komolyodott meg.
- Nem valóban nem. - szólt közbe Draco.
- Akkor tehát mi mennénk is. - mondta Tonks, majd kezet rázott a proffal, és megölelt engem. - Vigyázz magadra húgi. - mondta nekem vigyorogva, és a hajszíne még élénkebb rózsaszín árnyalatot vett fel. Remus is megölelt, de ő csak egy sziát súgott oda nekem.
- Vigyázok ígérem. Sziasztok! - köszöntem el ahogy kimentek.
- Tehát, mondjátok miben segíthetek. - mosolygott ránk.
- Igazgató úr, kaptam egy levelet ma az anyámtól. - mondtam, mire a mosolya rögtön lehervadt. - Szeretném ha elolvasná professzor. - mondtam, mire Draco átnyújtotta a levelem az igazgatónak. Hamar átfutotta a szöveget, majd felállt, és fel-alá kezdett mászkálni az asztala mögött.
- Nem lesz más választásotok. Vagy megszöktök egy távoli országba még karácsony előtt, vagy be kell épülnötök. - nézett ránk komolyan.
- Beépülni? Úgy érti kémkedjünk? - kérdezte Draco.
- Kémkedni? Ó nem. Az még a legjobb emberem számára is kockázatos feladat. Csak be kell állnotok halálfalónak, és a végső csata után ha győzünk akkor kimentelek titeket, ha vesztünk akkor pedig ugyan úgy élhettek tovább, mivel Voldemort nézete szerint a "jó" oldalon álltatok. - magyarázta el komolyan.
- Értem uram. Nem szeretnék elutazni, vagy évekig bujdosni, hisz kitudja mikor lesz az a végső csata. - mondtam halkan.
- Rendben Hermione. És te Draco hogy döntesz? - nézett rá szerelmemre az idős professzor.
- Én csatlakoznék Jane-hez. Mindig vele maradok. - fogta meg a kezem, majd rám mosolygott.
- Köszönöm. - viszonoztam a mosolyt, és ezután Dumbledorra néztünk mind a ketten. Ő viszont komolyan nézett ránk.
- Mondjátok tudjátok hogy mi az a hallfaló esküvő? - kérdezte tőlünk, de én csak megráztam a fejem.
- Én tudom. Bellatrix és Rod is így házasodtak össze régen. - szólalt meg Draco.
- Igen erről én is tudok. - mondta az igazgató. - Elmondanád a lényegét Draco? Ugyanis Hermione még nem igazán sejti hogy ez mit takar. - kérte meg Dracot.
- Persze. Hát nekem anya úgy mesélte, hogy ez a "belső kör" jelenlétében történik, vagyis a fontosabb halálfalók vannak ott. A pap szerepét pedig a Sötét Nagyúr tölti be. Nem igazán esküvő, hanem afféle hűség fogadás. A pár, a bal karjukat összefűzik egymással, és a Nagyúr egyszerre égeti bele a jegyet a kezükbe, egy olyan átokkal együtt ami nem engedi hogy a pár valamelyik tagja félrelépjen. Tehát ez beavatás és esküvő is egyben. De a szertartás előtt ugyan úgy bizonyítani kell hogy halálfaló akarsz lenni mint mindenki másnak. A feladat pedig mindig valamilyen kínzás, vagy gyilkosság. - magyarázta el.
- A levélből azt vettem ki, hogy Bellatrix valami hasonló dologra készülhet veletek, márpedig akkor biztos hogy előtte ölnötök kell. Még ma biztonságba helyeztetem a mugli gondviselőidet Hermione. - ült vissza a helyére Dumbledore.
- Szóval ha jól értem azt kéri tőlünk, hogy először öljünk meg két embert, majd egy elfajzott esküvőn vegyünk részt, és hagyjuk hogy belénk égessék a sötét jegyet. Kihagytam valamit? - kérdeztem cinikusan.
- Igen, mert mindezt a Főnix Rendjének tagjaként kell véghez vinnetek. - nézett ránk, és csak most fogtam fel igazán hogy ez mennyire komoly ügy.
- Főnix Rendje? - kérdezte Draco.
- Igen. Az egy titkos társaság Voldemort ellen. Dumbledore professzor alapította. - foglaltam össze röviden.
- Rendben. - mondta hirtelen Draco. Bele kell törődnöm hogy halálfaló leszek, és rendtag is egyben.
- Rendben. - mondtam én is. Majd Dumbledore elővarázsolt egy hosszú pergamen tekercset, és kitekerte.
- Ez a Főnix Rendjének névlistája. Írjátok alá a pálcáitokkal. De előre figyelmeztetlek titeket, ha eláruljátok a Rendet, akkor megzavarodtok, és minden törlődni fog róla a fejetekben. - figyelmeztetett minket. Gondolom ezt az olyan Mundungus félék miatt találta ki.
- Rendben. - szólaltunk meg egyszerre, és a pálcáinkat a laphoz érintettük, így arany színnel ráíródott a nevünk.
- Köszönöm. Mr. Malfoy és Miss Lestrange, üdvözlöm önöket a Főnix Rendjében. - váltott hivatalos hangnemre. - És most hogy mindent átbeszéltünk, szeretnék még négyszemközt is beszélni Miss Lestrange-vel. - nézett Dracora.
- Persze. Lent megvárlak Janie. Viszontlátásra professzor.
- Viszlát Mr. Malfoy, Draco. - mosolygott derűsen újra az igazgató. Miután becsukódott Draco mögött az ajtó, én szólaltam meg előbb.
- Örülök hogy javul a keze igazgató úr. - néztem rá a régebben átok érte kezére, amibe újra kezdett visszatérni az élet.
- Köszönöm Hermione. Tudod Piton professzor talált egy bájitalt amivel csökkenteni tudja az átok hatását. Jobban mondva, késlelteti a halálom. Nem sok, csak néhány plusz év, de arra elég lesz hogy Harryvel felkutassuk a horcruxokat. Gondolom erről senkinek sem beszéltél , legalábbis merem remélni. - érdeklődött.
- Nem uram. Nem beszéltem róla senkinek, hiszen ha ez kitudódik, akkor esélyünk sem lesz legyőzni Voldemortot. De gondolom egy horcrux elpusztítását mégis rám és Dracora hagyja. - mosolyodtam el.
- Már megint lelepleztél Hermione. Bámulatosan vág az eszed. Nos, igen. Úgy tervezzük Harryvel, hogy Nagini marad utoljára majd, akit nektek kell elintéznetek. Mivel a két fő halálfalója gyerekei vagytok, bennetek is legalább annyira megbízik majd mint Luciusban és Bellatrixban. Ezáltal közel tudtok majd kerülni a megfelelő pillanatban. Ami nagyon fontos, hogy nem a gyilkos átokkal kell megölnötök. Csak és kizárólag Táltos tűzzel szabad, mert különben a lelkének az a része könnyen elszabadulhat ha sikerül kitörnie a kígyó testéből.
- Értem professzor úr. Még a nyáron elsajátítottam a használatát, így azzal nem lesz gond. - mondtam jókedvűen. Legalább ezzel nem kell már bajlódnom, így is a sok animágia mellet még tanulnom is kell.
- Hisz ez nagyszerű. De mi szükséged volt nyáron a Táltos tűzre? - nézett rám szemöldök ráncolva.
- Khm... hát az semmiért sem kellett, csupán megtanultam néhány erősebb és néhány sötét varázslatot is. Tudja ha anyuci felkeresne akkor ne érjen meglepetésszerűen, és jól alakíthassam a szerepem. - mondtam szemlesütve.
- Már értem. Köszönöm Hermione. Azt hiszem ennyi, mára végeztünk. Van itt egy levél, ezt oda adnád Harrynek? - nyújtott át egy kis fehér borítékot.
- Persze. És még meg szeretném kérni arra is, hogy ne mondja el Harryéknek hogy a Főnix Rendjének tagjai vagyunk. Máshogy állna hozzánk, és az elrontaná az álcánkat. - kértem meg, mire elmosolyodott.
- Rendben van Miss Lestrange. Viszontlátásra! - fordult el tőlem mosolyogva.
- Viszlát igazgató úr! - köszöntem el, és már be is csuktam magam mögött az ajtót. Amennyire csak tudtam siettem lefelé a lépcsőn, és odalent várt rám Draco egy falnak támaszkodva.
- Minden oké? - kérdezte rögtön.
- Igen. Persze. Szóval úgy néz ki, hogy hamarosan el kell venned feleségül. - öleltem át nevetve.
- Igen. - nevette el magát ő is, miközben karjait a derekamra fonta. - Csak azt bánom hogy nem lehet szép nagy világos esküvőnk hanem egy ilyen mocskos hüllő elfajzott szertartásaként adnak össze minket. - mormogta a hajamba.
- Szóval nem az a gond, hogy még egy hete sem járunk de már el kell majd venned decemberben, hanem az hogy halálfaló esküvőnk lesz? - néztem rá nagy szemekkel.
- Ahhh. Na figyelj Granger! Kb. már negyedikes korunk óta tetszel, de persze a közeledbe sem mehettem, hacsak nem gúnyolódási célzattal. Milyen lett volna ha egy Malfoynak vannak érzései és beleszeret egy állítólagos sárvérűbe? Már rég a föld alatt lennék. Meg aztán neked egyébként is ott volt Krum, később meg a Vízlipatkányt nem lehetett levakarni rólad. Még titokban sem tudtalak volna megkörnyékezni. - magyarázta nevetve miközben egyik kezét még mindig a derekamon nyugtatta és így róttuk a folyosókat. Soha nem gondoltam volna hogy Hermione Granger az eminens sárvérű aki voltam, bejöhet Draco Malfoynak akiért a fél suli odavan. Ezzel alaposan meglepett, de volt értelem a magyarázatában. Már egyikünk sem élne ha lett volna valami köztünk. Bár sohasem gondoltam volna hogy Draconak a szemét-bunkó oldalán kívül van másmilyen is, egészen a vonatútig nem is tudtam....
- Igen igazad van. És egyébként is, honnan veszed hogy közel engedtem volna magamhoz a nagy fellengzős aranyvérű Draco Malfoyt? - viccelődtem, mire magához rántott, és megcsókolt.
- Ha jobban megismertél volna, biztos hogy le sem tudtalak volna vakarni magamról. - vigyorgott rám miután elváltunk egymástól.
- Na persze! - forgattam meg a szemeim. - Gyere keressük meg Pottert. - húztam fel a lépcsőn.
- Most? De ilyenkor már a klubhelyiségükben vannak. - mérgelődött Draco.
- Igen, és most oda megyünk. A Griffendél torony bejárata a legfelső emeleten, azaz a kilencediken van. - magyaráztam.
- És hogy akarsz bejutni? - kérdezte.
- Egyszerű. Ha jön egy Griffendéles, akkor megkérem hogy szóljon Potternek. - válaszoltam szép lassan és tagoltan. Mintha egy elsőssel beszélnék... Hamar felértünk is értünk a kilencedikre.

7. Mardekár vs. Griffendél

Amint felértünk a lépcsőn, megpillantottam a Kövér Dáma portréja előtt Colint. Nem is haboztam, inkább leszólítottam.
- Szia Colin. - köszöntem rá, mire majd elejtette a fényképalbumát.
- Öhm... Hello Hermione, Malfoy. - köszönt kissé megszeppenve, mivel Draco elég ellenségesen méregette, de a köszönésre ő is biccentett a hatodikos griffis srácnak.
- Megkérhetnélek arra hogy oda add ezt a levelet Potternek? - nyújtottam át a pici kis borítékot.
- Persze. Máris odaadom Harrynek. Sziasztok! - kapta ki a kezemből, és már indult is fontoskodva a klubhelyiségbe.
- Rendben. Hello. - köszöntem el, és elindultunk visszafelé. Ez után egy elég zűrös hét következett. Minden nap étkezésekkor, kitört a háború a mardekárosok és a griffendélesek közt, mivel az idény első kviddicsmeccse rányomta bélyegét az amúgy is igen labilis kapcsolatnak a két ház között. Állandó párbajok és szóváltások voltak a folyosón, és a griffendéles prefektusok is minden apróságért pontokat vontak le a mardekártól. Na ez már egy kicsit kezdett sok lenni! Azért vont le 20 pontot tőlünk Brown, mert egy kislány elejtette a bájitaltan háziját, és az üvegcse összetört. Persze a bájital rögtön elpárolgott, és megjavítottam az üvegét is szegény kislánynak, de vagy fél óráig sírt amiért miatta ilyen sok pontot vontak le a háztól. Ráadásul Dracoék is rátettek erre még egy lapáttal, ugyan is kerül-fordul gumiláb rontást küldtek a talárjuk rejtekéből a piros-arany ház diákjaira. Mint már mondtam, zűrös egy hét volt. Minden nap napi három órát edzettünk, és már a kviddiccsel álmodtam. Mellette persze tovább gyakoroltuk az animágiát, amihez a Szükség Szobája megfelelő titkos hely lett. Aztán ugye a tanárok már most teleszórtak minket leckékkel, egyedül Piton és McGalagony kímélte a két házat, mivel jól tudták mekkora teher van a vállunkon a mérkőzés miatt. Szombaton reggel, azaz ma, sietve indultunk reggelizni Bellával, mert eléggé elaludtunk, és tízkor kezdünk. Gyorsan bekaptunk egy-egy pirítóst, és már rohantunk is a stadion felé, egyenesen az öltözőbe. Bent Draco már a haját tépte...
- Na végre! Már azt hittem hogy megkéritek Blaiset, hogy játsszon egyedüli hajtóként. Hol a picsába voltatok? - kelt ki magából kedvesem amikor berobbantunk az öltörőbe Bellával.
- higgadj le! - léptem oda hozzá, és végig simítottam a karján, amitől kissé ellazult. - Ne haragudj édes! Elaludtunk, de már készen is vagyunk. - adtam egy csókot a szájára, majd magunkra varázsoltam a kviddicstalárunk, és hallgattuk Draco lelkesítő beszédét.
- .... Szóval! Meg kell vernünk a griffendélt! - tagolta magabiztosan és fenyegetően. - Ne csaljatok, ésszel játszatok és akkor nyerni fogunk! Sok szerencsét Mindenkinek! - fejezte be, majd megtapsoltuk, és felálltunk hogy a megfelelő pillanatban kiszállhassunk a stadionba.
- Mitől vagy ennyire ideges? - súgtam a fülébe.
- Itt van apám. Láttam a tanári lelátón Pitonnal ülni. Nem örülök neki... - morogta, és már cseppet sem csodálkoztam azon hogy itt puffog velünk. - Figyeljetek! - szólt ránk, és akkor meghallottuk Tony hangját a mikrofonnál.
- Üdvözlök mindenkit az ideji tanév első kviddicsmérkőzésén. A kommentátor én leszek, azaz Anthony Nott. Most pedig hölgyeim és uraim, üdvözöljük a Mardekát ház csapatát. - ekkor kinyílt előttünk az ajtó, és kireppentünk a stadionba. Elképesztően mámorító érzés volt a tömeg üvöltése és éljenzése ami nekünk szólt. - Azt hiszem idén remek csapat állt össze. Had konferáljam fel a játékosokat! - lendült bele Tony. - A csapatkapitány és egyben fogó is, Draco Malfoy, A három hajtó szerepét két bájos hölgy, azaz Jane Lestrange és Arabela Nott töltök be, Blaise Zambinivel karöltve. - humorizált. Láttam hogy McGalagony kezd begurulni mellette. - A terők Crak és Monstro, reméljük a kviddicshez több tehetségük van mint a bájitaltanhoz. - jegyezte meg úgy mellékesen. Az egész stadion éljenzett és nevetett. Nos, legalább az alaphangulat meg van... - Az őrző, pedig Mathias Flint. Most pedig üdvözöljük a Griffendél csapatát. Potter vezetésével repülnek be a pályára, aki mellesleg a csapatkapitány, és fogó poszton játszik. A hajtók Ginewra Weasley, Kate Bell, és Angelina Johnson. A terelők Seamous Finnigan és Dean Thomas, míg az őrzőjük Weasley a király. - nevette a végén gúnyosan Tony, mire a Mardekár elkezdte skandálni a tavalyi indulót. Nem bírtam és én is elnevettem magam. Aztán intett Madam Hooch hogy álljunk fel. Draco és Potty kezet fogtak, majd felrepültek a labdák, és a kvaffot is feldobta a Madam. - A játék elkezdődött! Először a griffendélnél a kvaff, de Bella remekül szereli kis vöröskét, így a mardekár indulhat fel a karikák felé. Bella átadja Blaisenek és ő tovább lendíti Janenek. Ajaj, de Janet most ketten is támadják, plusz Thomas egyik jól megküldött gurkója. De Lestrange sikeresen szereli a hajtókat és már Weasley őrzővel néz farkasszemet. Ronald koncentrál, de Jane megtréfálja így megszületik az első pont a meccsen. 10-0 a mardekát javára Jane Lestrange jóvoltából. - lelkesült be Tony. Ez pedig így ment még egy órán keresztül, amikor is az állás 150-150 volt. Nagyon szoros mérkőzés kerekedett belőle. De aztán láttam hogy Draco és Potter elindulnak a cikesz után, ezért mielőbb előnyt kellett szereznünk! Intettem Blaisenek, aki vette az adást, és szerelte Johnsont nekem átpasszolva utána a labdát. Már csak tíz méterre voltam Rontól és a karikáktól, amikor észrevettem a zuhanó Harryt. Persze a tanárok lassították, majd a föld felett egy méterrel meg is állították a zuhanást. Biztos egy gurkó találta el. Weasley-t pedig kicseleztem, és az utolsó pillanatban bedobtam a pontot. A tömeg teljesen magán kívűl volt, és Tony hangja szelte át a stadion légterét. - Jane az utolsó pillanatban szerzett pontot a mardekárnak, mielőtt Draco Malfoy elkapta a cikeszt! HIHETETLEN! 310-150 re GYŐZÖTT A MARDEKÁR!!! - kiáltotta boldogan, majd tettünk egy tisztelet kört, és beszálltunk az öltözőbe. Bent aztán elkezdtünk kiabálni, sikítozni, örömködni, és mindenki ölelgetett mindenkit. Évek óta ez az első alkalom hogy a Mardekár fogója kapja el a cikeszt a Mardi-Griff meccsen.
- Csodás voltál! Annyira szeretlek! - kapott el Draco hátulról. Ez volt az elős alkalom hogy kimondta. Ha még nem lettem volna eléggé boldog, hát akkor most szárnyalni tudtam volna az örömtől!
- Te is jó voltál, és én is szeretlek! - fordultam meg, majd szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, mire a csapattársaink hangos füttyszavakkal, és éljenzéssel reagáltak.
- ma nagy bulit csapunk a pincében! - robbant be az ajtón Tony. Nevetve ölelgetett meg ő is minket, mire egy hangos kopogást hallottunk az ajtó felől. Mintha megéreztük volna hogy ki az, mindenki elhallgatott, és én merészkedtem oda ajtót nyitni. Egy halk sóhaj után, határozottan nyitottam ki, és találtam szembe magam az egyik leginkább általam nem kedvelt személlyel.
- Mr. Malfoy! Üdvözlöm! Esetleg be is jöhetne. - tártam még nagyobbra az ajtót.
- Köszönöm kisasszony, de ha lehet inkább tegeződnék önnel. - mosolygott rám hidegen. Ettől a hátamon futkosott a hideg, és a torkomban dobogott a szívem.
- Rendben Lucius. Fáradj beljebb. - udvariaskodtam, bár inkább leköptem volna vagy hasonlók. Óvatosan beljebb lépkedett, majd körbenézett a kis csapaton.
- Áh, látom itt is a szűkebb kör van jelen. - vigyorodott el. - Szerbusz fiam. Remek volt Draco. Na meg Potter zuhanása sem volt utolsó. - tekintett itt Monstrora, aki kicsit kihúzta magát. Tehát az ő gurkója csinálhatta ki a Kis Túlélőt.
- Hello apa. Kösz... azt hiszem. Szóval volt egyéb más oka is hogy meglátogattál minket, vagy csak gratulálni szerettél volna? - tért a lényegre Draco és hidegen végigmérte apját. Ekkor Lucius szemében mintha büszkeség csillant volna, de épp csak egy másodpercre. Ha tudná hogy mennyire melegszívű is az ő fia! HAH...
- Nyugodj meg Draco. Volt más okom is. Gondolom tudtok róla hogy a Zambini, Crak, Mostro, Parkinson és Nott család is nálunk tölti az ünnepeket. Innen egyenesen a kúriánkba jöttök zsupszkulccsal majd a rengeteg szélétől. Rubi, egy házimanó fog ott várni titeket a tárggyal, és erről egy szót sem. A másik dolog amiért jöttem az ti vagytok ketten. - nézett rám és Dracora, aki időközben mögém sétált, és a mellkasára húzott.
- Mi? És pontosan miért is? - kérdeztem hidegen, mire elmosolyodott.
- Hm. Tényleg javadra vált a Mardekár Hermione. - lépett közelebb.
- A nevem Jane Lestrange Lucius. Nem pedig Hermione. Azt már teljesen elhagytam. - szakítottam félbe.
- Khm, hát persze Jane, szóval anyád üdvözletét küldi. - folytatta vigyorogva. - De a lényeg, hogy szenteste a Nagyúr megesket majd titeket. Ez nem lesz még hivatalos házasság, azt majd csak a vizsgáitok után tartjuk meg, de eljegyzitek egymást és hűséget fogadtok. - adta utasításba. Ez így olyan bizarr volt...
- Igen apám./Igen Lucius. - válaszoltuk szinte egyszerre. Erre elmosolyodott és a többiekhez fordult. Veletek egyenlőre még nincs teve a Nagyúrnak, így csupán a szüleiteket kíséritek. Ne cselekedjetek semmi hülyeséget. - mérte végig főleg Blaiset és Parkinsont. - Most pedig magatokra hagylak titeket. Ünnepeljetek, mert remek győzelem volt. - fordított hátat és gyors léptekkel az ajtónál termett, ahol meg is torpant majd újból megfordult.
- Elvárom hogy rangotokhoz, és származásotokhoz méltóan viselkedjetek majd a kúriámban. Szerbusz fiam. - biccentett Draco felé, majd felém fordult és hidegen végigmért. - Viszlát Jane!
- Viszlát Lucius! - köszöntem el hangosan, és a nevét különösen megnyomtam, míg Draco csak bólintott egyet apja felé, aki kimasírozott az öltözőből. Pár perces néma csend uralkodott amit végül én törtem meg.
- Akkor tehát együtt karácsonyozunk - jelentettem be, mire Draco elmosolyodott, én pedig megfordulva átkulcsoltam a nyakát a karjaimmal és hosszan megcsókolt. Mikor pihegve elváltunk, Pansy szólalt meg.
- Jane, Draco, nem féltek? A Sötét Nagyúr 17 évesen halálfaló esküt és hűséget akar tetetni veletek. Ez elég komoly dolog, ami egy életre szóló bélyeggel jár. - mondta halkan nekünk.
- Nincs mitől tartanunk Prakinson. - indultam el felé lassú léptekkel. - Akár tetszik akár nem ez a mi sorunk. Halálfalók leszünk, mert a családunk többi tagja is az volt. A Sötét oldalt szolgáljuk, mert a felmenőink is mindig azon az oldalon álltak. A szüleink és a Sötét Nagyúr akaratát pedig kötelességünk, meg persze kötelező is teljesíteni. Ha Bellatrix és Lucius azt szeretnék hogy halálfalók legyünk, és ehez most kell majd átesnünk a beavatáson, akkor nem sok más választásunk van. Van ez, meg van a bujdosás és a halál. Nem lehetsz mindig roxfortos hercegkisasszony te sem Parkinson. Apuci nem említette még hogy mi lenne majd a kötelességed? Szerintem biztos hogy említette a két legfontosabb dolgot, ami meghatározza az egész hátralévő életed. Tudod mi az a két fogalom Pansy?- kérdeztem már olyan közel állva hozzá, hogy csak tíz-húsz centire volt egymástól az arcunk. Kérdésemre hevesen és rémülten megrázta a fejét. - Nem? Akkor beavatlak drágám. - tettem a vállára a kezem, mire már kezdett hisztérikus pánikrohamot kapni, így lehalkítottam a hangom, és az öltöző csöndjébe suttogtam bele. - Érdekházasság és halálfaló lét. Ez vár minden aranyvérűre, aki nem véráruló. - már szinte sírt szegény lány, de meg kellett adnom a kegyelem döfést is számára, mert így nem fogja tudni hol a helye. Nem akarom hogy megölesse magát Voldival, mert nem biztos benne hogy mit kell tennie. Inkább legyen halálfaló, mint halott. - Ne sírj Parkinson azzal nem lesz jobb. - töröltem le egy könnycseppet az arcáról, bár a hangomban nyoma sem volt a gyengédségnek. Olyan hideg és könyörtelen volt, hogy kis híján elborzadtam magamtól. - Viszont nekem egy a nagy szerencsém. Az akihez hozzá kell mennem érdekből és kötelességből, történetesen a számomra legfontosabb személy a világon. Szerinted mennyi az esélye annak, hogy később te is ilyen jól jársz? Nem biztos hogy apád Blaise mellett fog dönteni. Ezért most megkérlek rá Pansy, hogy ne értünk aggódj, mert nekünk nincs félnivalónk. A szüleink akaratukon kívül is nekünk tettek jót. Mindenki aggódjon inkább saját maga miatt. - néztem körbe, és láttam ahogy megkeményedik a tekintetük, és felkészülnek a rájuk váró sötét dolgokra. Halál, kínzás, hatalom, és háború.

8. Átváltoztatástan




Szombaton nagy bulit csaptunk a klubhelyiségben, és nem kevés mézbor és vajsör elfogyott. Pansy pedig vasárnap délig elő sem került. Úgy látszik a kis öltözői beszédemmel csak annyit értem el hogy kezd beletörődni a dolgokba. Nem akartam annyira nyers és durva lenni Pansyval, de inkább lássam őket Voldemort csatlósai között, mint halottként. Bár ők is lehetnének rendtagok, de nem ismerem őket annyira hogy ezt száz százalékosan eldöntsem. Még azt sem tudom hogy mi hogy fogjuk túlélni ezt Dracoval, nem hogy a fél osztályom megmentsem. Legyen egy sötét varázstetoválás a karjukon, minthogy vérárulásért vagy szökésért elkapják őket. Látom hogy nem akarnak halálfalók lenni, tudom hogy nem akarnak senkit sem bántani, viszont azt is nagyon jól tudom, hogy ha másból nem is, de félelemből megteszik majd. Csak abban tudok reménykedni hogy Draco és én nem bukunk le elég hamar, és jó szolgálatot tehetünk a rendnek.

Ma, vagyis hétfő reggel egy teljesen más helyen ébredtem, de nézzük hogy kerültem oda.
Vasárnap, egész nap gyakoroltunk Dracoval. Egy nagy tükörteremmé változott át ezúttal is nekünk a szoba, és így tanultatja velem az animágiát. Legalább látom az átalakulást, és minden olyan dolgot amit esetleg nem úgy csinálok mint Draco. csak étkezésekre mentünk le, és a szobát véglegesen este kilenckor hagytuk el. De ezúttal nem fáradtan vagy letörten mert még mindig nem sikerült... Úgy délután négy felé, nem biztos mert nem volt nálam óra de ez nem lényeges, szóval akkor már nagyon bele voltam fáradva a dologba. Nem sikerült nagyobb eredményt elérnem, csupán egy félig ember félig farkas mutánsra hasonlítottam leginkább. Volt amikor Draco olyan nevetőgörcsöt kapott a látványon, hogy a hasát fogta. Ez ezek szerint csak szerintem nem volt vicces.
- Naa ne haragudj, csak olyan vicces volt... - fogta meg a kezem miután ott akartam hagyni had röhögjön.
- Marha vicces hogy hetek óta gyakorlunk és semmi sincs! - akadtam ki.
- Ez neked semmi? Jane, nekem fél évembe telt amíg át tudtam alakulni teljesen, neked meg alig két és fél hét alatt sikerült majdnem teljesen. Az már más kérdés hogy a "majdnem teljesen" milyen látványt nyújt. Tudod, az én oktatóm, azaz anyám, még jobban kinevetett. Hadd szórakozzam én is egy picit. - nézett rám bociszemekkel.
- Nem! Inkább csináljuk tovább. - álltam vissza a helyemre. Ő pedig megadóan követett.
- Jó akkor taktikát váltunk. - mondta a hátam mögül.
- Mire gondoltál? - kérdeztem.
- Shh... Tedd amit mondok. - súgta lágyan. - Hunyd be a szemed. Lazulj el Janie... Ürítsd ki az agyad. Ne gondolj semmire sem. Ne foglalkozz most az animágiával, a vizsgákkal, vagy épp a karácsonnyal. Semmivel sem. Csak rám koncentrálj. - suttogta halkan a fülembe, és akaratlanul is kirázott a hideg. - Nagyon jó kicsim. - dicsért meg amikor majdnem olyan lassú és egyenletes volt a légzésem mintha aludnék. - Most pedig, idézd fel a képet amin az animágus alakomban vagyok de úgy, hogy a bundája barna legyen pont mint a tiéd. Koncentrálj rá nagyon erősen. Megvan? - kérdezte és én bólintottam. - Nagyszerű, akkor most koncentrálj és képzeld azt ahogy átalakulsz azzá a farkassá, közben fordítsd magad felé a pálcád és végezd el úgy non-verbálisan a varázslatot ahogy eddig. - utasított, és én tettem amit kért. Éreztem hogy átjárja a testem valamiféle meleg bizsergető érzés. Nagyon nagyon fura volt. amikor már szinte biztos voltam benne hogy négy lábon állok, valaki megbökött oldalról. Kinyitottam a szeme, és ránéztem. Velem egy-magasságban egy nagy sárga szemű, koromfekete farkas állt. Fejével a tükörfal felé bökött, és én is ara néztem. A látványtól köpni-nyelni nem tudtam. Egy majdnem ugyan akkora barna farkas állt a fekete mellett. Annyira összeillettünk ahogy így álltunk egymás mellett. Hirtelen örömömben azt sem tudtam mit csináljak, így felnyüszítettem, és mint egy bolond kiskutya ugrálni kezdtem. Draco vakkantott egyet, mire picit lenyugodtam. Lassan felém sétált, majd mikor odaért mellém, hozzám dörgölőzött mint valami kiscica, és megnyalt. Na ez már vicces volt. Draco visszaváltozott, és hatalmas vigyorral jött felém.
- Annyira szép vagy Janie! Mit szólnál hozzá, ha nem mondanám meg hogy kell visszaváltozni, és lenne egy kutyám? - tudtam hogy csak viccel, de azért ez elég rémisztő ötletnek tűnt. Rámorogtam, mire nevetni kezdett.
- Tudtam hogy nem egyeznél bele. - sóhajtott lemondóan, mire megráztam a fejem. - Hát jól van, annyi a dolgod, hogy visszafordítod a folyamatot. Képzeld el magad emberként, és mellé a farkas alakod. Képzeld hogy a farkasból lesz az emberi külsőd. - Azt csináltam amit mondott, de elsőre sehogy sem akart menni. Na nem! Én nem maradok egy túl méretezett kutya az tuti. Még érősebben koncentráltam, amikor megint megéreztem a jól eső bizsergést a végtagjaimban, majd a hasamban, és a mellkasomban is. Pár pillanat múltán már ismét emberként álltam a tükör előtt, lehunyt szemekkel. - Nagyon ügyes voltál kicsim. - suttogta Draco, és átkarolt hátulról.
- Ó igen. Tudom. - fordultam meg vigyorogva. Ami hirtelen eltűnt az arcomról. - De fel nem foghatom, hogy jutott az eszedbe hogy farkas maradjak! - ütöttem egyet a vállába, amit szerintem meg sem érzett, mivel hangosan nevetett rajtam.
- Csak vicceltem, jobb szeretem ha ember vagy, ilyenkor több mindent megtehetek. - mondta ravaszul mosolyogva, és közben a bal karja lejjebb csúszott a fenekemre a derekamról.
- Na persze. - mondtam ál-morcosan, majd kibújtam az öleléséből. - Gyere gyakoroljunk még. - húztam vissza a tükör elé, és folytattuk. 4-5 óra múlva már pálca és varázsige nélkül ment az át- és visszaalakulás. Boldogan mosolyogva, és ugrándozva jöttem ki a Szükség Szobájából Dracoval.

A folyosón kb. mindenki hülyének nézett, de az akkor nem igazán érdekelt. Amikor elmeséltem Bellának ő is a nyakamba ugrott, és persze meg kellett neki mutatnom újonnan szerzett tudományom. Akkor tudtam meg még valamit.
- Most már legalább te is felmehetsz majd Dracoékhoz. - mondta vigyorogva.
- Hogy hogy most már? Eddig is fel tudtam volna ha akartam volna. - értetlenkedtem.
- Megnéztelek volna ahogy megpróbálod. - röhögött.
- Micsoda? - kérdeztem, és már rendesen hülyének éreztem magam.
- Na ne! Te nem is tudod? - kérdezte csodálkozva.
- Mit?
- Te tényleg nem tudod? Jane mi nem tudunk felmenni a lépcsőn a fiúk hálójába. Ugyan úgy csúszda lesz belőle mint a lányoknál. - magyarázta.
- Ez komoly? De hát miért? - ültünk le az ágyra.
- Na szerinted? Mardekár jól tudta hogy a házába nem jó kislányok kerülnek majd. Na ezért. - mondta mosolyogva.
- Upsz. Ezt nem is tudtam. Te honnan tudod?
- Tony mesélte, egyszer amikor fel akartam menni hozzájuk. Mondta hogy szívesen megnézné ahogy megpróbálom. Akkor mondta el. Egyébként tudtad hogy a hugrabugosoknál a fiúk is fel tudnak menni a lányokhoz? Ernie mondta Blaisenek. - kérdezte vihogva.
- Ez komoly? - hüledeztem.
- Igen. Hugrabug Helga megbízott a srácaiban. - mondta nevetve.
- Hát jó. Én most viszont átmegyek Dracoékhoz egy kicsit. - mondtam, majd felálltam.
- Rendben. Megvárjalak? - kérdezte a fürdő ajtajából még.
- Nem kell pihenj csak. - mondtam, majd felvettem egy pink shortot és egy fehér toppot. Átváltoztam, majd leosontam a klubhelyiségbe. odalent nem volt már senki, így zavartalanul felmehettem a fiúk lépcsőjén. Nem is kellett sokáig keresgélnem, elég hamar ráakadtam a megfelelő ajtóra.

" Crak, Malfoy, Monstro, Nott, Zambini "

Ez állt a kis aranyszínű táblán, így visszaváltoztam és lenyomtam a kilincset. A két dagadék és Tony már aludtak, de Blaise még bájitaltan házit írt. Halkan becsuktam magam után az ajtót, és odaosontam Blaise mögé. Odahajoltam és belesúgtam a fülébe.
- Hát te mit csinálsz? - kérdeztem, mire akkorát ugrott, hogy lecsúszott a könyv és a pergamen is az öléből a földre.
- Jane! A francba majdnem szívrohamot kaptam. - nézett rám morcosan, mire alig bírtam ki hogy ne nevessem el magam hangosan. De hát a többi srác aludt...
- Bocsi, nem tudod hogy hol van Draco? - kérdeztem.
- De. A fürdőben van. Amúgy hallottam hogy immár frissensült animágus vagy. Gratula. - mosolygott rám, én meg ellöktem az ágyon.
- Kösz. Mit szenvedsz egyébként? - kérdeztem a leckébe kukkantva.
- Ja hogy az. A Felix Felicis leírása van benne, vagyis lenne, de valamit kihagytam. Megnéznéd? - kérdezte.
- Persze. Lássuk csak... - kezdtem el tanulmányozni. - áh, megvan. Szerinted miért hívják mézédesnek? - kérdeztem mosolyogva, és átnyújtottam neki a pergament.
- Öhm nem tudom. De akkor most mi is hiányzik belőle? - kérdezte, és még egyszer átfutotta.
- A méz. Az íze miatt, és a JÓ szerencse részeként. Más minden oké. - mondtam, és közben áttelepedtem Draco ágyára.
- Köszönöm! - örömködött, de csak csendben. - Máris hozzáírom.
- Rendben. - motyogtam Draco párnájából. De úgy látszik hogy ennyi tellett már csak tőlem, mert másra nem emlékszem az estéből azt leszámítva hogy valaki bebújt mellém. Így ébredtem ma reggel itt Draco mellett. Átnéztem Blaisere akinek nyitva volt a szeme, és figyelte ahogy ébredezem. Hatalmas vigyorral intett nekem, de én csak biccentettem felé. A világ minden kincséért sem bújtam volna ki Draco karjai és a paplan alól. Látszik hogy jön a tél, és a pincében amúgy is hűvös van. Most valósággal meg lehetett fagyni. Még vagy tíz percig így feküdtem amikor Crak kimászott az ágyából, és hangos robajjal befáradt a fürdőbe.

Akkor aztán Draco egy hangos szusszantással szorosabbra fogta az ölelést, és megpuszilta a hajam. Biztos nem tudja hogy ébren vagyok. Felemeltem a fejem, és láttam hogy még mindig csukva van a szeme, de se a légzése, se az a sunyi mosoly ami az arcán van, nem stimmel. Így odahajoltam és a fülébe súgtam.
- Tudom hogy ébren vagy. Pedig azt hittem hogy nem vagy rossz színész.
- Ilyen szép álom után nem is tudok fapofát vágni, főleg hogy az álmom tárgya egész éjjel a karjaimban aludt. - suttogta vissza.
- Szeretlek. - mondtam, amire elkapott és maga alá fordított. Hosszan megcsókolt, aztán a szemembe nézve válaszolt.
- Én is nagyon szeretlek. - mosolyogva húztam megint közel magamhoz, és éreztem ahogy egyre jobban hozzám préselődik majd a hasamat, és az oldalam simogatja.
- Hé srácok! Ha elfelejtettétek volna, Draconak nincs saját szobája. - morogta Tony tök kócos fejjel az ágyán felülve.
- Sajnos! - mondtam, és hozzávágtam a párnát a fejem alól. Az meg csak röhögve visszadőlt miután fejbe találtam.
- Szép volt. Nem hiába... az egyik hajtónk. - nevetett Blaise.
- A legjobb. - nézett rám Draco.
- Na persze! - röhögtem. - Blaise? Mikor mész megkeresni Pansyt? - kérdeztem mire rögtön lefagyott a képéről a vigyor.
- Majd. - mondta, és hangosan bevágta a KÜLÖN gardróbjuk ajtaját.
- Ennek meg mi baja? - kérdeztem Dracora nézve amikor épp az egyen nacijába bújt bele.
- Emlékszel a kis beszédedre a meccs után Pansyval? - kérdezte mire bólintottam. - Na azóta Blaise és Pansy veszekednek. Elég sokat. Blaise meg már amúgy is egy hete próbálja kitalálni hogy szakítson Pansyval. - magyarázta Draco.
- De hát a szombat estét is együtt töltötték vagy nem? - kérdeztem.
- Nem. Blaise itt volt. Miért? - kérdezett vissza szerelmem.
- Mert Pansyt csak másnap délben láttuk legközelebb. Mondjuk délelőtt veled voltam, szóval lehet hamarabb is visszaért, de amikor lefeküdtünk és felkeltünk nem volt sehol. - mondtam, és akkor jobban körbenéztem a szobában. Tony vörös fejjel feltűnően hangosan pakolászott valamit a ládájában.
- Szent Malazár! - kiáltottam fel amikor leesett. Tonyra néztem és a szám elé kaptam a kezem.
- Mi a baj? - kérdezte Draco aki ebből mit sem sejt.
- Semmi..... csak.. ő izé elfogok késni. Megyek öltözni. - tértem észhez.
- Ahha... akkor menj, és a klubhelyiségbe várlak. - adott egy gyors csókot, majd a fenekemre csapott amikor elindultam kifelé. Morcosan fordultam meg és ő vigyorogva nézett rám. Nyelvet öltöttem rá, majd kifelé menet még egy "mindent tudok és szégyelld magad" féle nézést mértem Tonyra. Aki persze rögtön értette és elfordult lehajtott fejjel.

Átváltoztam, és leballagtam a lépcsőn. A klubhelyiségben érdeklődve figyeltek, amolyan "hát te ki vagy?" nézéssel de nem foglalkoztam velük inkább felszaladtam a szobánkba farkasként. Bent már csak Pansy volt aki éppen sminkelt.
- Szia Draco. Jane nem volt itt éjjel. Lehet hogy megcsal. - mondta nekem. Így visszaváltoztam, és az arcán megjelent a zavartság és bűntudat pírja.
- Kösz Parkinson. Legalább falazhattál volna nekem ha tényleg Draco lett volna. Egyébként is az ő szőre fekete. - mondtam neki, mire rögtön mentegetőzni kezdett.
- Nem úgy gondoltam. Ne haragudj! Hol voltál éjjel? - kérdezte.
- Dracoéknál. Blaisevel leckét írtunk, én meg elaludtam Draco ágyában. Reggel pedig ott ébredtem mellette. - válaszoltam mosolyogva.
- Blaise... - sóhajtott. Úgy perdültem meg mintha rántottak volna. Pansy a kezeit az ölébe rakta és azt bámulta.
- Pansy minden rendben? - kérdeztem.
- Nincs. - mondta sírós hangon.
- Tudok rólatok. - szólaltam meg pár perc csönd után. Felkapta a fejét, és könnyben úszó szemekkel nézet rám.
- Honnan? - kérdezte. - Mindegy, ne válaszolj. Te vagy a kis csapatunk agya, biztos hamar rájöttél. - suttogta.
- Mióta? - kérdeztem.
- Szombaton a meccs után Blaise nagyon berúgott. Sok dolgot mondott, amire persze tegnap már nem emlékezett. Mérges lettem rá még aznap este, és eljöttem a klubhelyiségből. Az ötödiken sétáltam, amikor Tony lépett ki egy falikárpit mögül, a kezében meg volt még pár vajsör. - szipogta.
- Óh, tehát ezért nem jött meg a pótadag a piából. - mosolyodtam el. - Bocs. - mondtam mert elég mérgesen nézett rám a közbeszólás miatt.
- Ja. Szóval megkérdezte mi a baj, mert elég szarul festhettem... Elmondtam neki, ő erre átölelt. Sokáig beszélgettünk, aztán az egyik folyosón, a prefektusi fürdővel szemben a falhoz döntött és megcsókolt. Akkor jöttem rá hogy már rég nem szeretem Blaiset. Tudod nyáron sokszor volt nálunk Tony és az apja... Mr. Nott apámhoz jött, ezért addig Tony velem volt. Sakkoztunk, és rengeteget beszéltünk. Akkor szerethettem belé. De ez nem mentség arra, hogy lefeküdtem Tonyval szombat este a férfi prefektusi fürdőben. Megcsaltam Blaiset, azzal akit szeretek és ráadásul ő is szeret engem. Blaise sem a régi már egyébként... néha olyan távolság tartó, néha meg ha valami baja van akkor rögtön rám veti magát. Szerintem csak a feszültség levezetésre vagyok jó neki. Igen... elég szánalmasan hangzik, de ez van. - hadarta el a kis történetét.
- Nem az Pansy. - ültem le mellé, és a hátát simogattam amíg ő hangtalanul sírt. - Shhh... így elkened a friss sminked. - mosolyogtam rá.
- V-vízálló. - morgott.
- Akkor jó. - nevettem. Aztán hirtelen eszembe jutott valami.
- Semmi furát nem találtál abban hogy Mr. Nott apukádhoz jár és addig Tony veled van vagy "veled kell lennie"? - kérdeztem mire értetlenül nézett rám.
- Nem... miért? - kérdezte.
- Emlékszel hogy mit mondtam a meccs után az öltözőben? Nem gondolod hogy Mr. Zambininek kellene hozzátok járnia? - kérdeztem, mire szinte hallottam ahogy leesett neki.
- Arra célzol hogy... - dadogott a csodálkozástól.
- Igen arra. Mr. Parkinson Tonynak szán téged. Végül is ez így lenne logikus.- néztem rá nevetve.
- De hiszen ez nagyszerű lenne. - csillant fel a szeme.
- Igen az... de Blaisevel akkor is beszélned kell. Még a héten... Figyelsz te rám Pansy Parkinson? -kérdeztem mérgesen mert úgy elbambult.
- i-igen. Csak eszembe jutott valami amit még Tony mondott és igen még ma beszélek Blaisevel. - kapott a fejéhez.
- Mit mondott Tony? - érdeklődtem.
- Hát... azt hogy náluk meg Mr. Zambini jár sokat, és azt hogy Blaise is volt néhányszor, ám akkor az apja mindig ráparancsolt Tonyra hogy csináljon meg ezt meg azt, amíg Bella és Blaise kviddicseztek meg szórakoztak. Tök ideg volt emiatt, és sokszor panaszkodott nekem. - mesélte.
- Az gondolod hogy... - kérdeztem de közbe vágott.
- Naná! De te Jane már megint egy lépéssel előttünk jártál. Mintha tudtad volna. Hogy is mondtad?

"Szerinted mennyi az esélye annak, hogy később te is ilyen jól jársz? Nem biztos hogy apád Blaise mellett fog dönteni. Ezért most megkérlek rá Pansy, hogy ne értünk aggódj, mert nekünk nincs félnivalónk. A szüleink akaratukon kívül is nekünk tettek jót. Mindenki aggódjon inkább saját maga miatt."

Ebből csak annyiban nem volt igazad, hogy nekem az lenne a jó hogyha Blaisevel lennék. De ha apám Tonyra gondolt akkor az szuper! - ugrott a nyakamba, és én még mindig ott voltam leragadva hogy szóról-szóra elismételte azt amit mondtam. Szóval ilyen mély benyomást tettem rá? Pedig azt hittem hogy abból a beszélgetésből csak a sírógörcsére emlékszik.... na mindegy.
- Ahha tényleg szuper. De visszatérhetünk Mr. Nott és Mr. Zambini ügyére? - bontakoztam ki az öleléséből.
- Ja tényleg persze... Szóval akkor viszont a mi Bellánk jövője is el van intézve. Arabella Zambini... Nem is hangzik rosszul. - ízlelgette a szavakat.
- Na ennyire ne szaladj előre. Még nekem is van legalább egy évem amíg Mrs. Malfoy leszek, szóval csak ne rohanjunk. Amúgy is, úgy néz ki hogy én megyek legelőbb férjhez közülünk. - állítottam le.
- Tudom.. de nem bánod? - nézett rám kérdőn.
- Nem. Szeretem Dracot, és szeretnék mindg vele lenni. Kedves és törődik velem. Nem bánom Pansy. Ma beszélj Blaisevel. - néztem rá, majd felálltam és elindultam átöltözni. - Siess mert a reggelit rég lekéstük. Negyed óra múlva átváltoztatástan McGalagony professzorral. - szóltam rá.
- Rendben. Rohanok is le. Draconak szóljak?
- Óh, tényleg ő meg lent vár. Bocsánatot kérnél és megmondanád hogy 5 perc és lent vagyok?
- Persze... -indult az ajtó felé, de visszafordult még. - És Jane? Köszönöm. - nézett bele a szemembe, és őszinte hálát láttam. Bólintottam, majd beleugrottam a "csini" egyenruhánkba, és felkaptam a magassarkúm. Az ágyról felvéve a talárom, elindultam könyvel a kezembe le a klubhelyiségbe. Draco lent várt, és elég morcos volt.
- Sajnálom. De Pansynak kellett ápolnom a lelkét. - néztem rá esdeklően.
- Semmi gond, csak leszólhattatok volna. Egy órája eljöttél tőlünk. - morgott miközben odaköszöntem Mardekár portréjának.
- Tudom... csak rájöttünk néhány dologra. - tereltem. Azt akarja megtudni hogy miről beszéltünk... - Bocs hogy miattam nem reggeliztél. - fogtam meg a kezét amikor felértünk az elsőre. Az átváltoztatástan terem a másodikon van...
- de reggeliztem. Dobby hozott fát a kandallónkhoz a klubhelyiségbe estére, és megszánt. Hozott nekem két lekváros kalácsot. Egyet megettem, a másik itt van a táskámban, oda is adom. - húzott elő egy buktát a tatyója első zsebéből.
- Óh, köszi. - mondtam immáron teleszájal.
- Szívesen, egyébként szólni kell McGalagonynak hogy intézze el az animágus papírjaidat. Aki bejegyzetlenül űzi az animágiát, azt börtönbe is zárhatják. - mondta komolyan.
- Ismerem a varázsló törvényeket. - motyogtam.
- Akkor jó. Egyél gyorsan mivel itt vagyunk, és még óra előtt szólni kell neki. Ha óra végén megyünk oda, biztos segítséget kér és akkor egész nap papírokat rendezgethetünk. - morgott.
- Oké. - mondtam majd beléptünk a majdnem üres terembe. Neville már bent ült. McGalagony az asztalon ült macska lakban, így odasétáltam hozzá.

- Jó reggelt tanárnő! Beszélhetnék magával? - üdvözöltem. A macska bólintott egyet, (ami elég bizarr látvány volt) és a következő pillanatban már a professzor ált velem szemben.
- Persze. Miben segíthetek Miss Lestrange? - kérdezte és közben alaposan végigmért.
- Nos tanárnő, meg szerettem volna kérdezni hogy lenne-e olyan kedves és elrendezi hogy bejegyezzenek animágusnak. - néztem rá komolyan, és láttam az arcán a döbbenetet.
- Maga? De... hát.. hogyan? - szóhoz sem jutott....
- Draco Malfoy tanított meg rá. - válaszoltam.
- Á értem. Arról tudtam hogy Mr. Malfoy animágus. Mennyi ideig tartott megtanulnia? Tudja jelenleg magával együtt 32 bejegyzett animágus van az országban, így ez igen figyelemre méltó teljesítmény. - gratulált nekem.
- Köszönöm. Akkor a papírok tanárnő? - kérdeztem. Nem akartam elárulni neki hogy három hét alatt megtanultam...
- Ó igen. Persze persze. Jöjjenek az asztalomhoz óra után. Addigra előkészítem a pergameneket és aláírhatja. - mosolygott rám. - Most pedig mindenki foglaljon helyet és csendesedjen el. - utasította az osztályt. - A mai óra anyaga az animágia lesz. Ez az ág a mágia felsőfokainak egyike. Nagyon nehéz elsajátítani de nem lehetetlen. Iskolánkban jelenleg is tanul két diák akik animágusok. Velük együtt eddig összesen 32 bejegyzett animágus van az országban, persze biztosan vannak illegálisan átalakulók is, de azokat a minisztériumi aurorok úgyis elkapják előbb vagy utóbb.
- Inkább utóbb. - dünnyögte mögöttem Ron Harrynek.
- Weasley! - lebukott... - Lenne szíves és elmondaná hogy mit találnak ilyen viccesnek Potterrel?
- Hogyne tanárnő! De ez nem vicc, inkább egy kérdés. Szóval megtudhatjuk hogy ki az a két diák? - jaj ne. Végül is nem lehet belőle nagy baj ha megtudják....
- Persze. Úgy érzem ez nem titok, és egy ilyen tehetséget nem is kell eltitkolni. Nos a két diák a Mardekár ház és az évfolyam legjobbjai is egyben. - nézett rám és Dracora mosolyogva. - Ők pedig, Jane Lestrange és Draco Malfoy. - halk zúgolódás tört ki a teremben, de McGali zavartalanul folytatta. - Csak azt sajnálom hogy egyikőjüknek sem én taníthattam meg. Mr. Malfoy tanára Narcissa Malfoy, az édesanyja volt. Miss Lestrange tanára pedig Draco. Büszkék lehetünk rájuk. - húzta ki magát a professzor.
- Jah. Nagyon büszkék lehetünk két halálfaló palántára. - nyögte be Ronald hangosan.
- Hogy mondtad? - fordultam meg.
- Jól hallottad te mocskos kis... - lendült volna bele, de a pálcám már villant is.
- Stupor! Te szemét mocsok! Nagyon mélyre süllyedtél Ronald Weasley. - kiabáltam, de akkor Draco lefogott, és elvette a pálcám. A fülembe suttogott.
- Figyelj Jane! Ne csinálj hülyeséget! Már így is levonnak vagy száz pontot tőlünk. - mondta, és ez segített lenyugodnom egy kicsit.
- Mi ütött magukba? Stimula! - kiáltotta McGalagony a pálcáját Ronra tartva. - Keljen fel Weasley. Ezért a kis akcióért levonok ötven pontot a mardekártól és húsz pontot a griffendéltől. Majd megtanulnak viselkedni. Miss Lestrange és Mr. Weasley hagyják el a termet. A folyosón várják meg az óra végét! - huh.... nagyon felbőszült.
- Remek. - nyögtem fel, majd kivágtattam a folyosóra.

Ott leültem a fal tövébe törökülésbe, vigyázva hogy ne nyújtson a szoknyám szabad belátást. Ron a szemközti falnak dőlt neki, majd pár perccel később lecsúszott a földre. Lábait szétvetette, és úgy bámult rám.
- Mit lesel? - kérdeztem.
- Semmi szépet. - válaszolt vigyorogva.
- Kopj le Weasley. Maradj csöndben, mert már az is elég baj hogy elszívod előlem a levegőt. Ha sokat beszélsz még kevesebb marad. - fordítottam el a fejem.
- Ejnye Granger ne szívd mellere a dolgot. - mondta halkan.
- Mi ez a Grangerezés? Hagyjuk Ronald! Most úgy megátkoználak... de nincs nálam a pálcám. - tettem karba a kezem.
- Most nagyon megijedtem Lestrange! Pálca nélkül már nem is tudnál bántani? Bezzeg harmadikban jól beverted Malfoy képét. - röhögött.
- Simán letéphetném a karod. Akkorák a tépőfogaim, mint a mutatóujjad. Sose félts engem Weasley. - vigyorodtam el, amikor megkeményedtek az arcvonásai.
- Úgy nézek én ki mint aki féltene egy magadfajtát? Meg amúgy sem mernéd! - nézett rám dühösen.
- Nem-e? - kérdeztem mosolyogva, majd átváltoztam, és szegény Ronci már egy jól megtermett barna farkassal szemezett. Rámorogtam, mire felugrott és a falhoz lapult. Ennyi nekem elég volt. Nevetve alakultam át, és dőltem vissza a fal tövébe. - Ennyit rólad Weasley. Nem is félsz mi? Inkább maradj csöndben, és így talán két percig fent tudod tartani a látszatot, hogy az IQ-d eléri a nyolcvanat. - vigyorodtam el.
- Mi az az IQ? - kérdezte értetlen fejjel.
- Semmi Weasley. Semmi. - fogtam meg a fejem. eztán negyed óráig nem szólalt meg, majd megint rákezdett.
- Miért változtattad meg a neved és kéretted át magad egy koszos mardekárosnak? - kérdezte.
- Ne kezd megint! Tudod jól hogy miért! Elfordultatok tőlem, csak mert a "biológiai anyám" egy halálfaló. Ezek szerint ennyit ért a hat éves barátságunk. A bölcsek kövével kapcsolatos kalandunk, a titkok kamrája, az időnyerő és Siriusék, a Trimágus tusán is én tartottam össze úgy ahogy hármónkat amikor te berágtál Harryre, aztán a minisztériumi csata, tavaly pedig a horcruxos dolgok és minden más. Ezt ti tíz perc alatt dobtátok ki a kukába. De kérdem én nem bizonyítottam eleget? Nem voltam veletek ott minden jóban és rosszban? Nem álltam ki értetek mindig? Még ma is alig akarom elhinni hogy tényleg azt mondtad nekem hogy egy mocskos halálfaló nyomorult porontya vagyok! Mert ezt mondtad Weasley. De Harry meg Ginny sem volt jobb. - fakadtam ki, és most láttam először rajta egy kis megbánást.
- Bocsáss meg Hermione. - suttogta egy hosszú csend után. Láttam hogy kereste a pillantásom, de én csak elfordítottam a fejem.
- Nem vagyok Hermione, és menj a francba Weasley! Ezt előbb kellett volna átgondolnod, és meg sem kellett volna kérdőjeleznetek. Csalódtam, hatalmasat, szörnyen nagyot csalódtam. Összetörtétek a szívem, és minden egyes nap a darabjain tapostok. Ha nem lenne Bella, Tony, Pansy és Blaise, de legfőképp Draco, akkor már rég megbolondultam volna. - mondtam nagyon szomorú és egyben lenéző hangon is.
- Rendben. Igazad van. - mondta halkan de határozottan. Megszólalt a csengő ezért felálltam és elindultam a terem felé, amikor Ron utánam szólt.
- Hé Lestrange! Akkor most beállsz halálfalónak Malfoy oldalán? - kérdezte teljes pókerarccal.
- Ha közöd lenne hozzá se mondanám el. - vetettem oda, majd visszamentem az osztályba.

Kinzás! Nem olyan durva, de nem is való a gyenge idegzetűeknek...


9. Az első találkozás





A mai nap mint utólag kiderült, rengeteg eseménnyel telt. McGalagony hangos szidalmazások közepette aláíratta velem a papírjaim, és visszaadta a pálcám amit Dracotól vett el. A véleményét is kifejtette róla. Mivel a tanárnő másik szakága a rúnaismeret, ezért nem volt nehéz lefordítania a pálcán lévő írást. Ollivander azt mondta, hogy az írás a készítés közben keletkezett rajta. Szóval nagyon nem szívleli az új pálcám, és én sem tetszem neki. Nos, az érzés kölcsönös... Ebédnél a professzorasszonnyal való beszélgetésemet tárgyaltuk ki, és ennek köszönhetően virult az egész Mardekár ház. Potterék persze engem figyeltek ahogy mesélek, és amikor egy hangos röhögőhullám söpört végig az asztalunkon, lopva odanéztem. Harry csak a fejét csóválta és magyarázott valamit a kis vörösnek, amíg Ronaldka Nevillel tárgyalt valamiről. Nem nagyon érdekelt ezek után semmi sem ami velük kapcsolatos. Ha ez még nem lett volna elég a mai napra, akkor amikor kiültünk a tópartra a sziklákhoz nyolcan, Pansy arrébb hívta Blaiset beszélgetni, és közben rám kacsintott. Ezt ha jól láttam Blaise is észrevette, mert értetlenül nézett rám, de én csak megcsóváltam a fejem és Pansy felé böktem. Láttam Pansyn hogy küszködik, és Tonyn hogy feszülten figyeli a párosukat. Blaise türelmesen, karba tett kézzel állt, és végighallgatta szegény lányt. Amikor a végére már Pansy megint a sírás szélén állt, és tisztán hallottam ahogy arra kéri Blaiset hogy szakítsanak mert ő Tonyt szereti. Blaise ezek után odalépett a lányhoz és megölelte majd a fülébe súgott valamit. Pansy a szavaira viszonozta az ölelést jóval szorosabban az elvártnál, mire Tony lemondóan sóhajtott mellettem. Pansyt kézen fogta Blaise, és odalépett a közben már feltápászkodott Tonyhoz. Egész közel az arcába hajolt, és úgy mondta halkan egy őszinte mosoly kíséretében.
- Rendben öcsi. Viheted. - jelentette ki Blaise, mire Pansy felhorkant.
- Nem vagyok senki tulajdona Zambini. - dacolt vele.
- Nem hát. Szóval Tony, nem haragszom, sőt, Pansy téged szeret és ez fordítva is így van ahogy látom. Örülök. - mondta Blaise. Pansy kezét átrakta Tonyéba, majd oda jött és leült a másik oldalamra.
- Ez szép volt tőled. - mondtam, miközben Pansyék a kastély felé távolodó alakját néztem.
- Nem. Ez szín tiszta önzőség. Megszabadultam Pansytól, az már más kérdés hogy neki is boldogságot szereztem ezzel. - nevetett keserűen.
- Óh, Blaise... Te kivel lennél boldog? - kérdeztem egy nagy sóhaj után. Tekintetemmel rögtön Dracot kerestem, aki Bellával sétált a tó partján.
- Nem tudom hogy van-e még egyáltalán olyan számomra. Tudod a nyáron elég szigorúan fogott apám. Dracon és Tonyékon kívül sehová sem mehettem. Amikor a Nott kúriában voltunk apámmal, akkor pedig Tonynak mindig valamit meg kellett csinálnia a ház körül. Bella pedig tudod ő olyan... nem is tudom hogy fejezzem ki magam. - dörzsölte az arcát. - Tudod ő olyan... olyan... talán varázslatos. Eddig nem ismertem őt, mivel Bulgáriában lakott a nagynénjével és Durmstrangos volt. De amikor először megláttam... megtetszett. Nagyon csinos és helyes lány, viszont, ahhoz képest hogy az ember mit várna egy volt bolgártól vagy egy friss mardekárostól, ő nagyon szerény és barátságos. Biztos te is észrevetted, mert nagyon meg tudott venni magának. - nevettet fel. - Láttam. Első este a klubhelyiségben. Már akkor együtt jöttetek le. Csak egy valamin csodálkozom. Ha eddig nem volt benne egy parányi rossz sem, ezután hogy lesz? Neki is az a sorsa mint nekünk. Hisz nézz magadra Jane! Rengeteget változtál egy nyár alatt. Hatodik év végén nem voltál más mint az iskolaelső, okoskodó, kócos, "Potter Imádó Klub" egyik vezetője... mi erre emlékeztünk. Aztán meglátok szeptember elsején az expresszen egy egyenes sötétbarna hajú, magas, izmos, csinos, rövidített szoknyás bombázót... Egyébként ezért akartunk beülni Dracoval. - nevetett. - Amikor felnéztél, alig hittem el hogy te vagy. De Dracoék sem. Tudtad hogy amióta megütötted harmadikban, beléd van zúgva? - vigyorgott. - Mindegy. Szóval itt van nálad ez a hatalmas változás... már most veszélyesebb vagy mint a legtöbb mardekáros. Bella pedig egy békát sem tudna megölni a gyilkos átokkal. Féltem őt... - hajtotta le a fejét.
- Nem holnap lesz halálfaló belőle Blaise. Még van ideje rá. Egyébként szerintem neki is tetszel, különben nem nézne felénk öt másodpercenként ugyan úgy mint Draco. Na én mentem tanulni. - intettem Draconak aki jött velem a kastélyba, és ott hagytuk gondolkozni őket kettesben. Reméljük megszeretik egymást, mert sajnos az életük nekik is el van már tervezve...
Szóval délután tanultunk Dracoval, majd este felmentünk a szobáinkba. Úgy volt hogy ma megint vele alszom, de valami közbejött. Amikor a fürdőből kiléptem, egy ezüst denevér reppent a szemem elé. Majd Bellatrix Lestrange hátborzongató hangján szólalt meg.
" A parkban a Mardis helyen. Húsz perc múlva. Ne késs."
Hallottam a patrónusból kiszálló hangot. Azonnal görcsbe rándult a gyomrom, és sietve keresgéltem sötét cuccok után amik lehetőleg melegek is. Végül találtam egy fekete garbót, egy fekete csőfarmerrel amikhez a fekete topánom vettem fel. Ez így bőven jó lesz. Hajamat fel copfoztam, és elindultam a portrénk felé. Draconak küldtem egy patrónust hogy ne várjon, mert inkább maradok Belláékkal. Tuti nem engedte volna hogy kettesben legyek "anyucival".
Sietve lépkedtem már a park füvén, amikor egy sötét alakot láttam kibontakozni a holdfény nyújtotta homályból. A sziklák mellett állt, és látszólag elég türelmetlen volt.
- Késtél! - förmedt rám.
- Bocs, de éppen tusoltam. - morogtam.
- Nem ajánlom hogy feleselj pici baba. - vigyorgott gúnyosan.
- Az már nagyon régen volt anyuci. Kerek 18 éve. - utánoztam a vigyorgását, amitől az övé eltűnt. Figyelmesen végigmért, majd körbejárt.
- Nem hazudott hát Lucius. - hangoztatta.
- Miben nem hazudott? - kérdeztem.
- Azt mondta hogy beszéltetek és alkalmasnak talál téged. Mint Draco oldalára mint halálfalónak a Nagyúr körébe. Mint tudod, a hibáink ellenére még mindig mi vagyunk a két leghűségesebb és legodaadóbb halálfalói a Sötét Nagyúrnak. Lucius fiaként és az én lányomként egyből a belső kör új tagjai lesztek, ami nehezebb és felelősségteljes feladatokkal jár. Meg kell mondjam, roppant elégedett vagyok.- nézett rám komolyan, majd kis híján halálra rémisztett az az eszelős fény a szemében.
- Igen anyám. - hajtottam le a fejem. Megfutamodom? Igen. Pont azt csinálom.
- Helyes. Ne is merj nekem visszabeszélni! - elégedett kifejezés ült ki az arcára...
- Eszembe sem jutott. Most még... - válaszoltam szemtelenül aminek meg is lett az eredménye.
- Crucio! - kiáltotta, mire összerogytam a fájdalomtól. Úgy éreztem mintha a csontjaim apró darabokra akarnának szétrobbanni bármelyik percben, és mintha ezer kés szurkálna egyszerre. De ez még semmi sem volt ahhoz képest amit az elkövetkező fél órában kaptam tőle. Nem részletezném, de az utolsó mondata ez volt hozzám.
- Egész jól bírod a fájdalmat... Szokj csak hozzá, mert a Nagyúr nem kímél minket. De figyelemreméltó hogy fél órás közepes erejű kínzás alatt egy hang sem hagyta el a szád. Jól van kislányom. Most menj vissza a klubhelyiségbe. - mondta kárörömmel a hangjában.
- Már alig várom a karácsonyt. Remélem megkínozhatlak majd én is, de én ott mindenki előtt. - sziszegtem az arcába, amikor sikerült felállnom az egyik karom fogva.
- Ahogy már mondtam Jane, büszke vagyok rád. Na jó éjt! - vigyorgott, majd fekete füst vette körül a testét és eltűnt.
- Ezt én is meg akarom egyszer tanulni... - motyogtam, miközben az oldalamat fogtam és visszasétáltam a pincébe. De csak sétáltam volna, mert valaki a sötétben a hátamnak nyomott egy pálcát.
- Ki vagy, és miért kóborolsz a folyosókon éjnek idején. - hallottam meg házvezető tanárom hangját.
- A Szívrohamot hozta rám tanárúr! - nyögtem fel, mire fényt gyújtott a pálcája végén.
- Áh, Lestrange! Mit keresel te itt? - nézett rám megjátszott kíváncsisággal.
- Találkozóm volt valakivel professzor. - morogtam, majd megint az oldalamhoz kaptam, mert már nagyon sajgott. Tutira elrepedt egy bordám...
- Igen? Kivel, és egyáltalán mi történt magával? - kezdett el vezetni a szobája felé.
- Senki érdemlegessel professzor. Kaptam egy patrónust egy sürgős találkozóról, de úgy látszik hasznom nem igen származott belőle. - tapogattam a bordáim amikor beértünk Piton lakrészébe. Leültetett egy fotelba, amíg a bájitalai között turkált, majd elém állt négy főzettel.
- Ki volt akivel találkoztál? - kérdezte fenyegetően.
- Nem mondhatom el. Vonjon le pontot, adjon bűntetőmunkát, csinálhat bármit, de ezt nem árulhatom el és nem is fogom. - néztem vissza rá keményen. Elmosolyodott majd egy fiolát nyomott a kezembe.
- Történetesen tudom kivel találkoztál, mivel láttam. Az egészet láttam. Egész jól tűrted. tessék egy erősítő főzet először ezt idd meg. - mondta. lehúztam az első fiolát, aminek egész kellemes íze volt. Erősítő főzet...
- És úgy néz ki, eltört pár bordád is, így azt is meggyógyítjuk. - adta oda a második fiolát. Amint megittam kezdett eltűnni a fájdalom. Egy-két perc elteltével teljesen rendbe jött az oldalam, de még mindig pocsékul éreztem magam.
- Ez pedig itt a Cruciatus átok utóhatásaira van. - adta oda a harmadik fiolát. - A negyediket is odaadom. Ebben Álomtalan Álom bájital van, csakhogy ki tudd pihenni magad. Ha összeszedted magad, menj vissza a hálókörletbe. - fordult el és visszament a bájitalos szekrényéhez.
- Köszönöm Piton professzor. - álltam fel rögtön, és lassan lépkedve elhagytam a szobáját. Amint felértem a szobánkba, Bella kérdő tekintetével találtam szemben magam.
- Ne is kérdezd. Majd holnap elmesélem. - motyogtam.
- Azt ajánlom is, mert Draco mindjárt felrobban. Elküldöm a patrónusom hogy megérkeztél. - morgott.
- köszönöm. Jó éjt. - suttogtam, majd gyorsan megittam mind a két fiolából a cuccot és elnyomott az Álomtalan Álom.

Amikor felébredtem, szörnyen zsibbadt mindenem. Kinyitottam a szemem, és láttam az órán hogy már ebédidő is elmúlt. Mindjárt fél kettő. Mivel ma nem volt edzés és semmi más, ezért csak mugli ruhába öltöztem fel. A tegnap esti nadrág és cipő volt rajtam, de a garbóm már nem tudtam volna felvenni, mivel az orrom és a szám is vérzett tegnap. Elharaptam a nyelvem... Nem akartam gyengének tűnni, de túlságosan fájt. Tehát a garbó helyett a mardekáros egyen pulcsim kaptam fel alá egy fehér toppal, majd megindultam törzshelyünk felé. A többiek ilyenkor mind ott vannak. Ahogy kiléptem a nagy tölgyfaajtón, meg is pillantottam őket. Céltudatosan haladtam feléjük, ám amikor odaértem abbamaradt a beszélgetésük és mind rám néztek egy valakit leszámítva. Blaise kíváncsian, Pansy kétkedően, Bella szigorúan, Nott sajnálkozva, Crak és Monstro pedig annyira elbambultak, hogy jó hogy nem csordult ki a nyáluk. Csak Draco volt aki nem nézett rám. A tavat bámulta...
- Leülhetek? - kérdeztem halkan, és eléggé elgyötört hangon. Jól betett az a pár átok. Teljesen be vagyok rekedve és alig van hangom.
- Persze Jane. - válaszolt Tony mosolyogva, és leültem mellé.
- Volt ma valami érdekes órákon? - kérdeztem suttogva.
- Nem. De Jane megígérted! - mondta komolyan Bella.
- Mit is? Azt akarjátok tudni hol voltam este? Képzeljétek itt voltam. Úgy két méterrel arrébb állhattam. - válaszoltam amennyire csak tudtam.
- Itt? Mi a francot kerestél itt Jane? Főleg éjjel a korom sötétben a Tiltott Rengeteg szélén teliholdkor. Bármi bajod eshetett volna. Majd megőrültem. - csattant fel Draco, és már felettem állt.
- Ki mondta hogy nem esett? Olyan jól nézek ki most is? - kérdeztem cinikusan és nagy nehezen felálltam, mert még mindig érzékeny volt az oldalam.
- Hogy mi? - kotyogott bele Blaise.
- Semmi. - suttogtam majd visszaültem Tony mellé.
- Tudod Jane. Mikor kijöttünk ide ma Legendás lények gondozása után, minden csupa vér volt itt. Nem tudod kinek a vére volt? - kérdezte halkan Tony.
- De. Az enyém. - sütöttem le a szemeim.
- Malazárra! Jane mond már el hogy mi történt itt tegnap. - kérlelt szerelmem letérdelve elém.
- Itt volt Draco. Az anyám tegnap este itt volt. Patrónust küldött hogy beszélni akar velem. Azt mondta sürgős. Lemondtam a közös éjszakát, majd átöltöztem és kijöttem ide. Már itt várt. Méregetett, megdicsért hogy milyen helyesen döntöttem. Aztán... - itt elcsuklott a hangom.
- Aztán? - kérdezett közbe Draco nyugtalanul.
- Aztán én... én.. én visszaszóltam neki azt hiszem. De nem voltam nagyon szemtelen, csak annyira mint amennyire megérdemli. Mindegy. Visszaszóltam mire ő megátkozott párszor. - suttogtam. A lélegzetüket visszatartva várták a továbbiakat.
- Milyen átkokat szórt rád hogy minden tiszta vér volt? - kérdezett szerelmem.
- Hát néhány késátkot, úgy 3-4 Culter lehetett azt hiszem. - dünnyögtem, mire Bella sikkantott egyet. - Várj még nem fejeztem be. - mondtam de erre már mindenki idegesen kapta felém a fejét. Már a kettőnél több késátok is iszonyú fájdalmas. Bele lehet halni. - Tehát, volt az a pár Culter aztán rám szórt még pár Cruciot is. Úgy fél órán keresztül tartott. - árultam el, mire Draco keze ökölbe szorult, és Tony hangosan nyelt egyet mellettem.
- Jane? Pontosan hány Crucio volt az a pár...?? - kérdezte feszülten Blaise.
- Nem tudom pontosan. Nem egészen tiszta a dolog, de olyan 10-12 után már nem számoltam. Annyi biztos hogy a bőröm nem repedt fel szerencsére sehol sem. - mondtam halál nyugodtan.
- Sajnálom. - ölelt át Draco. - De akkor mi volt az a sok vér? - kérdezte egy kicsit hangosabban.
- Egyetlen egyszer sem adtam ki hangot csak tűrtem. Elharaptam a nyelvem egyik szélét, és eléggé ömlött belőle a vér. Nem akartam lenyelni, így inkább kiköptem. Amellett az orromban is elpattanhatott egy ér, mert abból is nagyon folyt. - mondtam halkan mivel Draco egyre jobban zihált, és egyre idegesebb lett. - Ne csinálj semmi hülyeséget Draco! - szóltam rá. - Anyucival mi ezt elrendeztük, és beígértem neki valamit. Aztán bejöttem, és Piton ellátott. Adott főzeteket meg megnyugtatott. Ennyi. Semmi komoly srácok. Ne fújjátok fel a dolgot. Túlélem, és még egy párszor biztos hogy túl is kell majd. Semmi baj nincs nyugodjatok meg. - mondtam, amire csak még idegesebbek lettek.
- Nyugodjunk meg?
- Semmi komoly?
- A tulajdon anyád!
- Majdnem halálra kínzott!
- Hang nélkül bírtad? - igen ez az utolsó Bella csodálkozó hangja volt. A többiek mind Őrjöngtek.
- ÁLLJATOK LE! INKÁBB NEM KÉRDEZEM MEG HOGY TITEKET HÁNYSZOR ÁTKOZOTT MEG A TULAJDON ANYÁTOK VAGY APÁTOK MERT ROSSZ FÁT TETTETEK A TŰZRE? -kiabáltam velük, majd amikor a fél iskola minket figyelt teljesen lehalkítottam a hangom és fojtottan suttogtam nekik. - Ige figyeljetek! Ha végeztünk itt, mi nem tanulunk tovább, csupán elkötelezzük magunkat valaki oldalán. Szerintetek a Sötét Nagyúrnak mi a legjobb hobbija? az új halálfalóit kínozza csak szórakozásból hogy legyen kin kiélni a szadista hajlamait ha Potter nincs a közelben! Nyugodjatok meg, felejtsük el. Jól gondolom hogy nálatok sem a szép szavakat használták a neveléséteknél? - kérdeztem közömbösen, a válasz hét lehajtott fej volt. - Erről van szó. Hagyjuk az egészet srácok. egyébként is másfél hónap múlva, azaz december elején Hollóháttal van meccsünk, arra koncentráljunk. Jelentettem ki, majd Draco kezét megfogva, a suli felé kezdtem húzni. Neki is ki kell találnom valamit, mert December 4.-e Draco szülinapja.
Anyámról pedig majd én gondoskodom.

10. A csodával határos módon...







Amióta anyám itt járt, egy kicsit megváltozott minden. Eleinte azt hittem hogy ha híre megy a mardekárnál, hogy értem vissza az udvarról és hogy miért, majd gyengének vagy éppen gyávának fognak tartani, de épp ellenkezőleg. Pansy volt természetesen az, aki véletlenül elkottyantotta Millinek, aki pedig mindenki másnak, hogy anyám mennyire megkínzott. Nekem addig fel sem tűnt semmi, csak miután a kínzásom utáni harmadik nap beléptem reggel a nagyterembe. Síri csend fogadott, és minden asztalnál máshogy tekintettek rám. Borzalmas volt. A griffendélnél voltak a legvegyesebb érzelmekkel. Láttam ott kárörömöt, vagy éppen sajnálatot de semmi mást. A hollóhátasok valamivel diszkrétebbek voltak, és csak arról fogtak heves sugdolózásba, hogy olyan 20 Crucio-nak utólag milyen mellékhatásai vannak. A hugrabugosok egyenesen remegni kezdtek amikor elmentem mellettük. Mitől félnek? Anyám engem kínzott meg és nem fordítva, habár jól beígértem neki és az első adandó alkalommal vissza is kapja. Nem mondhatnám hogy vágyom a bosszúra, de arra igen hogy tudja meg ő is milyen érzés. De a saját házam... az durva volt. Elismerően, néhol büszkén, és néhány helyen tartózkodóan néztek. Később ennek az okát is megtudtam Blaisetől.
- Nincs ebben semmi különös Jane! Ezt hívják tekintélynek. Nézz végig a háztársaidon. A fele nagyra tart téged amiért kibírtad egy hang nélkül, és mert lelkileg sem tett tönkre benned semmit ez az egész. A másik fele pedig inkább fél és megtartja azt a pár méter távolságot. Örülj neki így senki nem nyaggat. Te és Draco vagytok a Mardekát ház úgymond... díszei. Nemes vérűek, bátrak, ravaszok, és erősek vagytok. Az sem hátrány hogy nem épp bányarémek... Igazi mardekárosok. Nem vetted még észre hogy minden kisebb fiú és lány titeket utánoz? Az alsóbb évfolyamosok nem azért nem szólnak hozzátok vagy nem mennek oda mert tilos, hanem mert tisztelnek titeket és nem akarnak zavarni. Ez van. Ezzel a kis akcióval elérted hogy másképp nézzenek rád, és ne csak azt kiabálják utánad a folyosón hogy: Nézd az a halálfaló Bellatrix és Rod Lestrange lánya!!! Nem jobb ha tisztelettel vegyes félelemmel néznek rád, és nem gyűlölködve? - magyarázta el a helyzetem.

Hát utólag azt kell hogy mondjam hogy tényleg jobb. De így legalább nem köt belém senki mert nem mer. pedig tavaly óta a varázserőm nem nőtt semmit, csak esetleg fejlődtem kicsit. Na a másik "nagy hír" az volt hogy animágus is vagyok. A kisebbek között olyan pletykák terjengtek miszerint megharaptam egy griffendéles kislányt, azaz Felicia Wood -ot. Ő Oliver Wood unokahúga, de mindegy. Beszéltem a kislánnyal és azt mondta hogy elesett, és egy kő felvágta a karját. Azt viszont nem tudja hogy az osztály- és évfolyamtársai ezeket honnan vették. Ha belegondolsz elég viccesen hangzik hogy farkas alakban rohangáljak a folyosón, plusz még ha arra jár egy-két elsős, meg is kóstoljam őket. Na mindegy. A Pansyval történő beszélgetésem után, a csaj tök rám akaszkodott. Egyszerűen tíz perc nyugtot nem hagyott nekem és Draconak. Amikor ezt megelégeltem muszáj volt már meghallgatnom:
- Szia Jane! Csak szeretnék kérni valamit. Arról lenne szó, hogy tudod anyám a szerkesztője a "Tiniboszik" című hetilapnak, és szeretne egy olyan két oldalas cikket veled és a kviddics csapatunkról. - újságolta lelkesen.
- Ugyan minek? - flegmáztam.
- Jajj, ugyan minek... Szerinted? Gondolj bele, csupa jó pasi és szexi csaj belekerül egy lányok által vásárolt hetilapba. Had csorogjon a nyáluk, és legalább elleshetnek néhány tippet tőled és Bellától. Nem halnátok bele. - ezt ígérte a mi drága Pansy Parkinsonunk. Nos, nem kellett volna megbízni benne. Az újság megjelent. Két oldalon egy óriási képen a mardis kviddics csapat. Ezzel nem is volt gond, és szépen meginterjúvoltak mindenkit. A többiek és bevallom ezt a részét én is élveztem. de a többi... Felesleges felhajtás. Mrs. Parkinson közölte, hogy rólam külön fotósorozat készül és Dracoról is, mert mi vagyunk a az iskola legszebb párja. Itt igazából majdnem elszóltam magam hogy: "Potter és Ginny Weasley szebb álompár, és ők legalább fehér oldaliak." de ezzel Ginnyt írtó nagy veszélybe sodortam volna. Szerencse hogy eddig még nem látta meg őket senki, rajtam kívül, ahogy elhagyatott folyosókon flangálnak kéz a kézben esténként. Szóval készített egy csomó képet rólunk, és már szinte arcomra fagyott a mosoly. A végén már annyira morcos voltam, hogy konkrétan el akartam ijeszteni a fotóst az arckifejezésemmel, de ezek a "komolyabb" képek lettek a legjobbak, így abból kerültek be az újságba. Dracoról is hasonlóan morci képek jutottak bele. Szóval a kviddics csapatunknak jutott két oldal, nekünk meg majdnem négy. Ahhoz képest hogy alig válaszoltunk a kérdéseikre, egy jó három oldal csak a cikk maga.

A suliban amikor szerda reggel megérkeztek a lapok az előfizető lányoknak a reggelinél, először egy hollóhátas sikkantott fel és ránk kapta a tekintetét amikor nyolcas fogatunk belépett a terembe. A hír meglepően gyorsan elterjedt, és a mardekáros klubhelyiségben a csapatról szóló két oldalt kiszedték az újságból és felnagyítva a faliújságra tűzték. Ezért a képen ott mozgolódunk mind a heten és plusz Miss Parkinson, aki elvileg a legnagyobb mardekáros szurkoló. Nevetséges... Pansy a kvaffot sem tudja megkülönböztetni a gurkótól, nem hogy még a kviddicshez értene. Na de hagyjuk. Ezért is mondtam hogy néhány dolog megváltozott... Ez a tekintély dolog nem semmi. Elég sokat szemétkedünk Potterékkel és fordítva is, és Weasley már ezerszer megbánta hogy bocsánatot kért. Ki kérte hogy tegye meg? De akkor és ott, muszáj volt elmondanom hogy mit érzek, mivel így már tudja hányadán állunk ezekkel a dolgokkal. Szóval megy a harc, és ami a legmeglepőbb hogy a hollóhátasok is felvették a kesztyűt. Reggelente verseny van hogy ki fogadja nagyobb tapssal a háza csapatát. Általában ugye ez egyforma nagy szokott lenni, de mivel mi előbb kelünk a hideg pincében ezért van amikor súlyos fölénnyel visszük a hangoskodási díjat.

Amióta viszont Parkinson leszállt rólunk egyre többet vagyunk együtt Dracoval. A hétből hat napot nála töltök esténként igaz... "csak alszunk". Persze Pansy és Tony egész éjszakákra eltűnnek... Na olyankor nem megyünk a Szükség Szobája, vagy a prefifürdők közelébe. Általában ott enyelegnek... Blaise és Bella is sokat vannak együtt, de még semmi nem történt köztük. Bellát faggattam erről, és azt mondta hogy idézném:

"Blaise aranyos és kedves, de mi csak barátok vagyunk. Igaz hogy nagyon bírom és talán kicsit több is mint barát, de nem fogok kockáztatni. Lehet hogy nem is szeret engem, akkor meg megromlik a viszonyunk. Jó ez így."

Azt kell hogy mondjam, Bella téved. Bella és Pansy egyencuccát is átszabtuk, amit a tanárok nem igen néznek jó szemmel de Piton nem szólt érte. Szóval a három rövid szoknyás grácia amikor betoppan reggel reggelizni, Malfoy, Nott és ZAMBINI (!!) szeme majd kiesik. Blaise szabályosan csurgatja a nyálát a legjobb barátnőm után, de ő valahogy ezt nem veszi észre. Úgy tűnik majd rá kell erre dolgoznunk a srácokkal. így tehát az edzések is mindig jó hangulatban teltek. Igaz, Draco szigorú volt és nem egyszer leordította a bamba terelőink fejét, de ezen felül mindig jól teltek azok az órák. Bella és Blaise remekül összedolgoznak és teljes köztük az összhang. Mindig jól felhozzák a labdát, majd átpasszolják nekem én meg bevágom. Marcus néha teljesen kiakadt rám, mivel neki így nem igazán sikerültek eredményesre a nem létező védései, de még mindig legalább annyira jó őrző mint a griffendéles vízlipatkány. Persze sikerült kifognom egy bűntetőmunkát is úgy egy hete. Este volt, és mivel óriási nagy fényes telihold volt kedvem támadt lesétálni a tóhoz. Draco is jött velem, majd átváltoztunk, és rohantunk egyet a parkban. Ám amikor visszafelé mentünk, Piton elkapott minket és súlyos felelőtlenség miatt másnap le kellett sikálnunk a trófeateremben az összes díjat. Persze varázslat nélkül. Elég vicces volt, mivel nem egy évfolyamtársunk vagy azok rokonának voltak ott elismerésre méltó tetteit igazoló tárgyak. Draco többször hangosan felhorkant, és egyszer hangosan nevetni kezdett.
- Most mi van? - kérdeztem.
- Te tudtad hogy James Potter volt a kis Kiválasztott előtt a legjobb fogó? Na és ez? - mutatott fel egy másik aranyszínű kis táblát amin ez állt.

"Harry Potter, Önzetlenül Az Iskoláért Különdíj. Gratulálunk!"

- Nevetséges! De neked is van. Meg Vízlipatkánynak. Nekik kettő is. Na és itt a Trimágus Kupa is Harry Potter nevével. Cöh...
- Nyugi Draco! A két különdíjat a bölcsek köve miatt, és a titkok kamrájáért kapták. Én csak az elsőre kaptam, mivel a másodiknál épp megdermedve feküdtem a gyengélkedőn. És tudtam hogy James Potter jó fogó volt. Az egyik folyosón egy üveg szekrényben kint van a régi jelvénye amit a végzősök bálján kapott. Ne felejtsd el én mindent tudok. - vigyorogtam rá, és erre csak a szemeit forgatta.
- Hát persze hogy tudom Janie! Hogy ne tudnám? - kérdezte ironikusan. - Na de takarítsunk össze gyorsan mert elhányom ma... ezt figyeld! - kiáltott fel.
- Mi az? - kérdeztem de már megláttam hogy min akadt ki. A kezében egy fényes aranytáblát tartott. Amin ez állt:

"Tom Denem, Önzetlenül Az Iskoláért Különdíj. Gratulálunk!"

- Tudom hogy kapott. Majd elmesélem. - mondtam nyugodtan.
- Rendben. Kíváncsian várom. - mondta, majd undorodva áttörölte azt is. Nem volt eztán több büntető munkám, de Draconak azóta sem meséltem el ezt, és gyanítom hogy nagyon kíváncsi és előbb-utóbb fel fogja hozni. Remélem inkább utóbb, mert nincs kedvem Myrtleről beszélni neki.
Szóval így állunk. Ma van december 2. -a, és holnap lesz a Hollóhát-Mardekár kviddicsmeccs. A kommentátor ezúttal Seamous Finnigan lesz a griffendélből. Tehát jó véleménye biztosan nem lesz rólunk... Na de sebaj. Csak túléljük nem? Muszáj lesz. Már alig vártam a holnapi napot. Este lent ültem a griffendéles klubhelyiségben és Dracot vártam. Különórája volt Bimbával, mivel kunyerálni akart egy kevés csápfűlevelet a professzortól, és azért bizony meg kell dolgozni. Tehát elment neki segíteni a kis kamasz mandragórákat átültetni. Nem kellemes meló, de azt mondta neki megéri. Még ültem vagy tíz percig amikor kinyílt a portré ajtaja és Malazár valamin elég harsányan nevetett.
- Nem kellene felverned az egész kastélyt Mardekár! - szidta le Draco.
- Jól van, jól van. Csak elég viccesen nézel ki. Úgy mint akit megtépett egy csápfűbokor. - röhögött a festmény.
- Talán így is van. Na jó éjt! - mondta majd bevágta a portrét.
- Szia. - köszöntem, és megperdült amikor meghallotta a hangom.
- Ó szia... te még fent vagy? - kérdezte.
- Amint látod. Téged vártalak. Jól vagy? - kérdeztem mosolyogva. Elég nevetségesen festett ebben a cuccban. Az egyenruháján hatalmas foltokban hiányzott az anyag.
- Igen. Csak Zizi elkapott. - morgott.
- Zizi? Az meg ki? - lepődtem meg.
- Nem ki, hanem mi. Egy csápfűbokrot Zizinek nevezett el Bimba prof. Kész agyrém! Nevet adni egy ilyen gyomnak... De nem ez a lényeg. Szóval végre megengedte hogy szedjek egy kicsit de csak Ziziről. Ő meg nem hagyta magát. De végül csak lecsippentettem egy-két ágacskáját. Itt ficánkolnak a zsebemben fiolába zárva. - vigyorodott el, majd lehuppant mellém.
- És a te estéd hogy telt édes? - simított végig a combomon. Mire jó a fenék alá érő kis picsagatya mi? Mert hogy abban voltam meg egy csipkés szélű fehér topban. Szórakoztató nézni ahogy végig tanulmányoz a szemével... :P
- Nekem jól. Habár sokáig kellett rád várni. - hajtottam le a fejem a mellkasára.
- Ne haragudj! Első és utolsó alkalom volt. De te még lógsz nekem egy sztorival. - jaj ne! Miért most jut eszébe?
- Tényleg? - tettem a hülyét.
- Tényleg. Nem felejtetted el, nem vagy buta, és nem is áll jól. Szóval, hogy kapott olyan díjat Tom Denem? - kérdezte mosolyogva.
- Biztos tudni akarod? Sok mindent megmagyaráz, de nem kellemes történet. - biztosítottam.
- Persze! Ha nem akarnám tudni szerinted kérdezősködnék? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Rendben. Tudod olyan díjat csak az kap, aki nagyon jó szolgálatot tesz az iskolának valami jelentősben. Amikor Tom Denem tizenhat éves volt, kinyitotta a Titkok kamráját és akkor meghalt egy sárvérű. A halott lányt egy mosdóban találták meg aki még mindig ott is van.
- Hisztis... - kotyogott közbe Draco.
- Bizony ő az. Szóval abban a vécében halt meg. Mivel Tom Denem párszaszájú, kinyitotta a kamrát és kiengedte a "szörnyűséget" ami egy baziliszkusz. Egy ősöreg kígyó, ami a pillantásával ölni tud. Myrtle a szemébe nézett és azonnal szörnyethalt. Abban a mosdóban van a kamra bejárata is. A bejárattal szemben lévő rossz kígyós csap. Aztán hogy Denem menthesse a bőrét, megvádolt egy olyan diákot aki szerette a veszélyes állatokat és itt a Roxfortban is tartott egyet. Ez a diák Hagrid volt, és egy kicsi akromantulája volt. Az óriáspókkölyköt Aragognak hívták. Aragog tavaly halt meg, és Hagrid Harryvel és Lumpsluckkal temette el. Szóval Denem ráfogta Hagridra a gyilkosságot és Hagridot kicsapták. A kamrát Denem visszazárta és egészen másodikig zárva is maradt. De mivel Hagrid lett a bűnös és Denem a kézre kerítő, így Tom megkapta a különdíjat. Hagrid pedig mint vadőr itt maradt a Roxfortban. Ennyi. - fejeztem be a mesélést, és felnéztem Draco arcára. A döbbenet volt a fő érzelem rajta.
- Te nagyon sokat tudsz róla. Túl sokat. - mondta egy kis idő után, és a hangjában aggodalom csendült.
- Ha olyan ragyás, párszaszájú Potter félékkel haverkodik az ember hat éven át, akkor megtud némi információt. Na meg, állandóan kalamajkába keveredtem velük. Elsőben ugye volt a Bölcsek köve, másodikban a Titkok kamrája, harmadikban Sirius Blacket szöktettük meg, negyedikben a Trimágus tusa, ötödikben a minisztériumi csata, hatodikban meg végre volt egy nyugis évünk leszámítva persze egy-két komolyabb problémát. Szóval én már semmin sem lepődöm meg. - csak úgy ömlött belőlem a szóáradat.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte egy jó tíz perc csend után.
- Már meg is tetted. De kérdezhetsz még egyet. - kuncogtam.
- Tényleg jártál Viktor Krummal? - kérdezte komolyan. Lefagyott a mosolyom.
- Ez miért fontos?
- Csak válaszolj Jane. - kérte halkan.
- Jó. Igen jártunk. Két hónapig. De a tusa után neki haza kellett mennie Bulgáriába én pedig maradtam. Hiszen nem voltam még 15! - mondtam nagy komolyan.
- Ahha értem. Kösz hogy elmondtad. Csak tudod voltak olyan pletykák... néha mérgemben bevertem volna a képét annak a Krumnak. A Világkupán jól játszott, de amikor elkezdett körülötted ólálkodni valahogy már nem volt olyan szimpatikus. - mocorgott. Elnevettem magam.
- ó a kis féltékeny! - nevettem. - Te sokkal jobban csókolsz. - hízelegtem mire az ölébe ültetett és heves csókcsatába kezdtünk. Sokáig elvoltunk amikor egy hangot hallottunk mögülünk.
- Khm. Jane beszélnünk kell. - Bella volt az, és eléggé ramatyul nézett ki.
- Jó rendben. Mindjárt megyek fel, oké? - néztem rá, mire bólintott és felment a szobánkba.
- Hajjj. - sóhajtottam. - Biztos megint Zambini. Megölöm egyszer. - morgolódtam miközben kimásztam Draco öléből.
- Jah, biztos megint ő. Megyek aludni. Pihenjétek ki ti is magatokat! Holnap megverjük a hollóhátasokat! - kiáltotta a végét, és még egyszer hosszan és mélyen megcsókolt.
Halkan becsuktam magam mögött a szobánk ajtaját amikor szipogást hallottam Bella ágyfüggönye mögül. Odamentem és láttam hogy összegömbölyödve sírva fekszik. Melléfeküdtem és hátulról átkaroltam őt.
- Shhh.... Nyugodj meg. Holnap jót kviddicsezünk és mindent elfelejtünk. Ne foglalkozz most semmivel sem. A holnap a legfontosabb. Aludj Bella. - motyogtam neki, majd engem is elnyomott az álom, nem sokkal azután hogy Bella szipogását felváltotta a lassú és egyenletes légzése.
Reggel mindketten fáradtan ébredtünk. Felültem az ágyban és végignéztem a szobán. Szombat van és kb. dél felé járhat az idő.
- Fél egy van. - motyogta Bella. - Fel kellene kelnem. Köszönöm az estit Jane. Majd a meccs után mindent elmesélek. - mondta, majd beszaladt a fürdőbe. Visszadőltem Bella ágyába és bámultam az ágya tetejét. Elnéztem oldalra, és egy kibontott levél díszelgett a kis szekrényén. A papír hullámos lett a sok könnycsepptől ezért kibontottam és megnéztem.

"Drága kislányom!

A karácsonyi szünetben találkozunk Luciusék kúriájában és velük töltjük az ünnepeket.
Te és Tony majd oda jöttök zsupszkulccsal.
Hallottunk a hajtói posztodról is és gratulálunk, na meg az iskolai értesítőd is remek volt az elmúlt három hónapban. Büszkék vagyunk anyáddal.
De lenne itt még valami, ami kötelességed.
Nyilván tisztában vagy vele hogy a véred kötelez.
Az iskola után egy általam választott aranyvérűhez kell feleségül menned, és a családod mellé KELL állnod.
Már kiválasztottuk a megfelelő vőlegényt anyáddal, és nagyon remélem hogy nem kell csalódnunk benned.
Bizonyára ismered is, hiszen ház- és évfolyamtársak vagytok.
Ez a fiú pedig nem más mint Blaise Zambini.
Barátommal, Adammel (Blaise apja) mindent elintéztünk.
Jó lesz ha kedves leszel vele, vagy nagyon megjárod.

Szerbusz, Apa és Anya"

Felnéztem és megláttam a fürdőszoba ajtóban ledermedve álló Bellát.
- Nem volt jogod hozzá. - suttogta.
- Ne haragudj! menjünk ebédelni. Leraktam a levelet és elmentem gyorsan tusolni. Aztán felkaptam a kviddics talárom és elindultunk ketten a nagyterembe. Szótlanul haladtunk, majd megálltunk a nagy nyitott ajtó előtt. Egyszerre léptünk be, mire a mardekárosok elkezdtek visítozni meg zajongani. Tapsoltak és buzdítottak minket. Ők tudják... Leültem Draco és Pansy közé, szemben velem Blaise ült, és jóval messzebb tőlünk Bella.
- Te is kaptál levelet? - kérdeztem az eléggé letört srácot.
- Jah. Bella is? Máris? - nézett rám ijedten.
- Szerinted miért ül tőlünk a lehető legmesszebb? - kérdeztem mire megint elborult az arca.
- Vagy TŐLEM a legmesszebb. Nem tudom ezek után hogy mondjam meg neki hogy levél ide vagy oda de szeretem. - motyogta.
- Pont így! Ez lenne a legjobb amit mondhatnál. - javasoltam, majd felálltam és elindultam kifelé. A csapattagok követtek, és Draco mellém lépve megfogta a kezem is. Az öltözőben már ott vártak a seprűink, miután Draco eligazított minket a csapat kirepült a pályára. Seamous elég rendes volt velünk, nem szidott senkit és tényleg a meccset közvetítette. Húsz perc után 210-40 volt az állás a mi javunkra. Újra elindultam a kvaffal amikor láttam hogy Mike Walls a hollóhát terelője egy gurkóval fejbe találja Dracot. Annyira megijedtem hogy elejtettem a kvaffot és egyenesen Draco zuhanó teste felé repültem. A Madam közbe lefújta a meccset.
- A Hollóhát fogója, Cho Chang megfogta a cikeszt, így a végeredmény 210-190 lett. Győzött a Mardekár! - kiáltotta a repüléstan tanárnő, és a zöld-ezüst színű diákok őrjöngeni kezdtek. Dracot épp hogy el tudtam kapni, már repültem is vele a gyengélkedőre. Az ablakhoz repültem a seprűmmel, és berobbantottam az üveget. Madam Pomfrey hangos sikítások közepette került elő, de amikor meglátta az ájult és fejből elég rendesen vérző Dracot a seprűmön, szó nélkül segített letenni egy ágyra. Amíg a javasasszony dolgozott szerelemem fején, megjavítottam az üveget és utána kiküldött a folyosóra. Kint leültem a földre és a kezeimbe temettem az arcom. Percek óta ott ültem, amikor egy kéz érintette meg a vállam. Felnéztem és Bella kipirosodott szemeivel találtam szemben magam.
- Hogy van, hogy vagy? - kérdezte miután leült mellém. Csak most vettem észre hogy a csapatból mindenki ott van a folyosón. Jobb híján leültek velünk szembe a fal tövébe.
- Mióta álltok itt? - kérdeztem halkan.
- Nem régóta. Olyan 5-6 perce. - válaszolt Blaise.
- Nem vettem észre. - mondtam magam elé meredve.
- Jane?
- Hm?
- Hogy van Draco? - kérdezte még egyszer Bella.
- Koponyatörés. Nagyon súlyos. Sok vért vesztett, és nem tudni milyen mértékű amnéziája lesz ha lesz. Most alszik. Madam Pomfrey nem akar beengedni. Itt fogok ülni addig amíg be nem enged. - motyogtam oda a többieknek. Még ott ültek velem egy órát, majd elmentek a klubhelyiségben ahol Tony már nagyban beindította a bulit. Megnyertük a meccset de milyen áron?! A többiek olyan nyolc körül hagytak ott a földön én pedig fogalmam sincs meddig ültem még ott. Éveknek tűnő órák után Madam Pomfrey kinézett és látta hogy ott ülök még mindig.
- Kedvesem, bejöhetsz hozzá ha akarsz. Majd odateszünk az övé mellé egy ágyat. - fogta meg a vállam. Feltápászkodtam és egy hálás mosoly kíséretében bementem a gyengélkedőre, de sehol sem láttam Dracot.
- A külön helyiségben van. - mutatott a terem végében lévő ajtóra. - Oda vittem át, mivel ide bármikor hozhatnak embereket és Mr. Malfoy nincs éppen jó állapotban. - nézett rám komolyan.
- Ne kíméljen Madam. Tudni akarok mindent. - néztem rá sírósan mire felsóhajtott és magyarázni kezdett.
- nem tudom hogy sérült e az elméje, de ha igen akkor komoly gondban leszünk. Kómába került, és egyenlőre nem mutat javulást. Koponyatörése volt, és ez igen súlyos sérülés kisasszony. Mindig is utáltam ezt a durva sportot. A szüleit már értesítettem és holnap délben érkeznek. - fejezte be a mondandóját. - Kiszélesítem az ágyat és mellé feküdhet de hozhatunk be egy újat is. - szólt még vissza.
- Mellé feküdnék ha lehet. Szeretnék vele lenni. - jelentettem ki.
- Rendben. - mondta majd egy pálcaintésre kétszer akkora lett a betegágy. Draco az egyik felén feküdt kórházi hálóingben jól betakargatva, a másik oldalra pedig én dőltem le, és megfogtam a kezét. A javasasszony kiment, én pedig belülről varázslattal bezártam az ajtót. Sokáig néztem ahogy pihen. Én egyszerűen nem tudtam elaludni. Olyan nyugodt volt az arca mintha csak aludna. Egyre jobban fáztam, ezért hozzábújtam. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd a mellkasán köröztem az ujjammal. Igaz, hálóingen keresztül nem igazán érezhet belőle sok mindent, de jól esni jól eshet neki. felnéztem az arcára és láttam hogy mosolyog. Alig hittem a szememnek.
- Te felébredtél? - sikkantottam. Még szerencse hogy Disaudio-t is szórtam az ajtóra.
- Szia. - motyogta bágyadtan.
- Istenem Draco úgy megijesztettél. - öleltem át. Kinyitotta a szemét és holtra vált arccal nézett rám.
- Granger te mi a fenét keresel itt? - kérdezte...

11. Régi ismerősök jönnek-mennek


"- Te felébredtél? - sikkantottam. Még szerencse hogy Disaudio-t is szórtam az ajtóra.
- Szia. - motyogta bágyadtan.
- Istenem Draco úgy megijesztettél. - öleltem át. Kinyitotta a szemét és holtra vált arccal nézett rám.
- Granger te mi a fenét keresel itt? - kérdezte..."


- Hogy mit mondtál? - kérdeztem vissza halálra rémülve. Néhány hosszú másodpercig farkasszemet néztünk, majd elkezdett nevetni.
- Jaj kicsim... látnod kellett volna az arcod. - röhögött rajtam, de a megkönnyebbülés ami elöntött, engem is mosolygásra késztetett.
- Ha most nem lenne agyrázkódásod, lekevernék egy nagyot. - morogtam, de közben szorosan hozzábújtam.
- Ha nem lenne agyrázkódásom most nem vicceltelek volna meg. De lássa csak be Miss Lestrange, hogy remekül játszottam a szerepem. - nevetgélt.
- Ó igen Mr. Malfoy. Maga pedig azt vegye észre hogy nekem nagyon nem jött be! - mondtam, majd felemeltem a fejem hogy a szemébe nézhessek.
- Vörösek a szemeid - simított végig az arcomon. - Sírtál? - nézett rám.
- Szerinted? - keltem ki az ágyból. - Elkaptalak, elrepültem veled a gyengélkedő tornyához, berobbantottam az ablakot, és azóta kómában vagy. Szerinted? - kezdtem el zokogni.
- Ne haragudj kicsim. - ült fel.
- Hé, azonnal feküdj vissza! - szóltam rá.
- Jó, de akkor gyere bújj mellém. -válaszolt mosolyogva és kinyújtotta felém a kezét. - De előtte... vetkőzz! - vigyorgott.
- Miért? - kérdeztem szipogva.
- Mert még mindig kviddics cuccban vagy, és mert az is tiszta vér. Vagyis azt hiszem az én vérem. Amúgy ki nyerte a meccset?- mért végig.
- Jól hiszed. Egyébként Bella hozott nekem pizsit asszem. És mi nyertünk. Chang elkapta a cikeszt, de 170 ponttal vezettünk, így 210-190 lett a vége. - néztem körbe és meg is láttam az egyik széken a cuccom. De egy francia bugyin és egy hálóingen kívül semmi más nem pihent ott. Mivel a taláromat órákkal ezelőtt levettem a folyosón az már nem volt rajtam. Áthúztam a fejemen a zöld-fehér csíkos meleg pulcsit, majd ami alatta volt fehér top. Már melltartóban és bugyiban álltam ott, majd elindultam a szék felé, de hátulról átölelt két erős kar.
- Mondtam hogy ne kelj fel Draco. - szidtam meg.
- Tudom, de nem tudok neked ellenállni. - sóhajtotta a nyakamba, amit időközben igen részletesen áttanulmányozott az ajkaival.
- Draco beszéltük hogy majd valamikor együtt leszünk úgyis, de nem gondolod hogy egy gyengélkedői szoba nem épp alkalmas rá? Ráadásul most ébredtél fel. Pihenned kellene. - mondtam akadozva elcsukló hangon.
- Janie, mitől félsz? Az ajtó zárva, hallani sem hallanak minket. Tök jól érzem magam nem fogok elájulni ígérem, és rád is vigyázni fogok. Gyengéd leszek. - simított végig a hátamon.

Nem bírtam tovább és az ajkai után kaptam. Draco könnyedén ölbe kapott, majd letett az ágyra és fölém mászott. Mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem váltak el ajkaink. Szenvedélyesen és vadul csókolt, ugyan akkor az érintései hihetetlenül finomak és gyengédek voltak. Lassan kigomboltam a hátán kórházi ruhát, majd lehúztam róla. Szorosan hozzám simult, és így mind a ketten éreztük a másikat egész testében. Beletúrtam a hajába, és még közelebb húztam magamhoz, majd lábaim átkulcsoltam a derekán. Vágyakozva sóhajtoztunk a szoba csöndjébe. Szorosan átölelt, közben úgy szabadított meg a melltartómhoz hogy nem is éreztem. Hm... profi. Amint elváltak egymástól ajkaink felfedező útra indult a nyakamon és a melleimen. Mind amennyiszer megpuszilt, megcsókolt kellemes bizsergés futott át a hátamon, mint meg annyiszor amikor csak hozzámér. Egyre jobban beindult, és amikor megszabadított az utolsó ruhadarabomtól, akkor sem tétlenkedett tovább. Gyengéden, és minden percét teljes mértékben kiélvezve töltöttük el az első igazi közös éjszakánkat. Annyiszor képzeltem már el hogy milyen is lenne az első, és álmomban sem gondoltam volna hogy pont a gyengélkedő lesz ennek a helyszíne. De ez most a legkevésbé sem érdekelt. Együtt értünk fel arra a bizonyos csúcsra, és pihegve, lihegve, pihentünk egymás karjaiban. Némán hallgattuk egymás fokozatosan lassuló légzését, majd Draco tanácsára felkaptuk a pizsink, mivel így reggel elég nagyot lesett volna Madam Pomfrey. Majd visszadőltünk, és Draco karjaiban nyomott el az álom.Reggel, arra ébredtem hogy majd megvakulok. A nap pontosan a szemembe sütött. December negyedike van Malazárra! Hogy lesz így fehér karácsony? Jó, nem lett melegem ettől a gyenge hőmérsékletű fénytől, de ahhoz képest elég erős fényt küldött be a szobába. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a hajamba szuszog valaki. Ejnye, ejnye. Belebújunk a hajamba? Jah, így legalább neki nem sülnek ki a szemei.
- Draco... - nyögtem fel, mert a keze elég érdekes helyen volt.
- Hm? - kérdezte álmatagon. - Mi az édes? - emelte fel a fejét.
- Hova nyúlkálsz te éjjel? - néztem rá vigyorogva. Mivel a keze a belső combomon eléggé felül pihent. Erre a kérdésre kajánul elvigyorodott majd visszatette a fejét és készült eltűnni a hajamban újra.
- Nekem, de csak nekem, szabad. - dünnyögte.
- Ebben igazad van. - fordultam meg, és átkulcsoltam a nyakát. Megcsókoltam, de úgy látszik már vissza is szusszant mert nem csókolt vissza. Elmosolyodtam, majd kimásztam a takaró alól. Nagyon hideg volt attól a kis napfénytől függetlenül. Felkaptam a pálcám és meggyújtottam a kis kandallót, aztán neki álltam levelet írni.

Először is Boldog Szülinapot!
Másodszor, elszaladtam átöltözni, meg kajáért. Sietek vissza, és addigra öltözz fel. Apádék délre itt vannak, és akkor el kell nekik magyaráznunk a pár órás kis kómádat, szóval készülj fel rá lelkileg.
Pihenj, és nagyon szeretlek!
Csók: Janie

- Na ez így jó is lesz. - mondtam csak úgy magamnak. Felálltam és a kis levelet leraktam az ágyba mellé. Visszavettem a vére pulcsit és kviddicsgatyát, és elindultam a klubhelyiségbe. Menet közben tök sokan megnéztek, és a véres cuccomról sugdolóztak. Na de jó! Ma még gyilkos is leszek. Most az egyszer nem tudtam elviselni hogy mindenki azt nézi milyen ramatyul festek, így átváltoztam és farkas alakban rohantam a portrénkhoz.
- Á jó reggelt Jane! - köszöntött Malazár.
- Jó reggelt! - változtam vissza.
- Te jó ég! Mi történt veled? - nézett a véres ruháimra szörnyűlködve.
- Draco vére. Megsérült a meccsen de már jól van. A jelszó pedig aranyvér. Beengednél?
- Persze menj csak. - tért magához. Utat nyitott befelé én meg felrohantam a szobánkba. Odafent éppen Millicent volt a fürdőben és Bella meg Pansy szintén vörös szemekkel az ágyon ültek.
- Sziasztok! - ültem le kimerülten Pansy mellé.
- Szia! - ugrottak a nyakamba. - Gyorsan vedd le ezt a véres cuccot! Ez ugye nem Draco vére? - szörnyülködött Pansy.
- Nem kicsi szívem. Eret vágtam magamon! Ugyan kié lenne Pansy? Ne húzz fel. Persze hogy az övé. Talán nem őt vittem tegnap fel koponyatöréssel? - kérdeztem idegeskedve. Úgy látszik most jön ki rajtam a stressz. - Bocs. - mondtam mert láttam hogy mindjárt bőgni fog.
- Semmi baj. Draco hogy van? - szipogott.
- Éjfél környékén tért magához. - motyogtam a padlóra meredve.
- Magához tért? - sikkantottak fel.
- Naná. túlságosan is elemében volt éjjel. - vigyorodtam el még mindig a földet bámulva, ám akkor Pansy leült pont elé és elzárta bámulásom tárgyát.
- Na mi volt? Csillog a szemed és rendkívül elégedett fejed van. - mosolygott rám Pansyka.
- Vagy épp kielégült. - röhögött bele Bella.
- Maradjatok már! - vágtam hozzájuk egy-egy párnát. - Pansy van még egy zacsi rózsaszín porod? - kérdeztem tapasztalt barátnőm. A rózsaszín port, vízzel kell felönteni, és egyben lehúzni. Meggátolja a fogamzást. Együttlét után 24 órával kell bevenni. Még nyáron olvastam a kis csajos könyvemben, de nem vettem, mivel nem tudtam hogy majd kell.
- Lefeküdtetek? Komoly? Mi csak húzni akartuk az agyad. - meresztettek rám nagy szemeket.
- Igen, de Pansy kellene a por. - néztem rá mosolyogva, mert az állát éppen akkor próbálta meg felkaparni a földről.
- De szuper! El kell mesélned mindent! - nézett rám Pakinson, de már szedte elő az anyagot...
- Na persze! Majd kiteregetem a magánéletem... Azt csak hiszitek! Egyébként ha legközelebb rendelsz port, akkor nekem is rendelhetnél Pansy. Lécci. - néztem rá esdeklően, s átvettem a kezéből a felém nyújtott kis zacskót. Elővarázsoltam egy pohár vizet és beleöntöttem. Azonnal feloldódott majd megittam.
- Olyan íze van mint a rózsaszín orbitnak. - mondtam egy-két perc hallgatás után.
- Az mi? - néztek rám.
- Mugli édesség. Olyasmi mint nálunk a rágcsa. - magyaráztam közben elvonultam a fürdőbe. gyorsan letusoltam, majd amikor kimentem Bella ült az ágyamon és Pansy már eltűnt.
- Parkinson? - kérdeztem barinőmet.
- Elment Tonyhoz. - mondta. - Beszélnünk kell. Arról amit olvastál. - lengette meg a levelét.
- Oké, de ha ez vigasztal mi ezt Pansyval már legalább két hónapja tudjuk. - mondtam mire ő hatalmas szemeket meresztett rám. Megtörölköztem és felvettem a fehérneműim, amíg ő újból áttanulmányozta a levelet. Nem igazán szégyenlősködtünk egymás között, ezért nem is volt gáz hogy előtte öltözöm. Felvettem egy sötétkék csőnadrágot, és mellé egy fekete feszes selyeminget. A felső két gombját nem gomboltam be, így kellőképp szexi hatást értem el vele. Felvettem még egy egy hasonló kék tűsarkút, majd ledobtam magam Bella mellé az ágyamra.
- Na mond. - szólítottam fel hogy kezdheti.
- Hozzá kell mennem Blaisehez. Amit én örömmel megtennék, de láttad hogy milyen morcos mióta megkapta a levelet ő is? A közelébe sem merek menni. Nem akarom hogy a fejemhez vágja hogy az ő szemében én csak haver max. barát vagyok. - hadarta egy szuszra.
- Ácsi, ácsi! Honnan veszed hogy Blaise nem szeret téged? Mert ez oltári baromság. Ő azért morcos mert állandóan elhúzol a közeléből mintha leprás lenne vagy nem tudom. Blaise imád téged. Bella! Ne légy ilyen szerény! Nézz tükörbe. Szexi vagy, okos, szép és rengeteg pénzed van. Bármelyik pasit meg tudnád fogni, Blaiset miért nem? Ő miért lenne kivétel? Ráadásul totál beléd zúgott. - simogattam meg a hátát.
- Megyek megkeresem. - pattant fel.
- Oké, én meg lemegyek kajáért a konyhára mert egy óra múlva jönnek Malfoyék. - mondam egy hatalmas sóhaj után.
- Komoly? - csodálkozott rám Bella.
- Persze! Az immár 17 éves fiúk tegnap betörte a fejét. Szerinted majd otthon ülnek a kényelmes kúriában amíg Draco lábadozik? Na persze! Nem úgy van az! - morogtam szórakozottan.
- Aha. Akkor majd este találkozunk itt ugye? Dracot úgyis elengedik, és bulija lesz nem? - nézett rám.
- De. Jó itt találkozunk majd, de most menj és keresd meg Zambinit amíg fel nem köti magát valahova. - vigyorogtam. Ő csak nyelvet öltöt rám, majd kiszaladt. Mi ez itt óvoda?Gyorsan követtem én is Bella példáját, majd a konyhába mentem. Ahogy ott elhaladtad egy tükör előtt, megláttam hogy kezd oldalt vissza szőkülni/világosodni a hajam. Nem igazán érdekelt ez most... Ha estére már kikopik akkor ennyi. De már örültem hogy viszont látom eredeti hajszínem. A hajamat most enyhe, hullámos hullámos fürtökbe rendeztem. Hiába jobban áll az ami picit göndörkésebb. Most még szebb volt mint kiegyenesítve és befestve. De legalább nem olyan kezelhetetlenül göndör mint az elmúlt években. Összeszedtem a kaját, és már majdnem a gyengélkedőnél voltam amikor meghallottam Lucius Malfoy mennydörgő hangját.
- Egy koszos, mocskos sárvérű ütött ki?! Mond Draco miért kell szégyenkeznünk miattad évek múltán is? - kiabált haragosan. Na ekkor léptem én közbe. Hangtalanul benyitottam a különszobába és élesen szólaltam meg.
- Nem hinném hogy bármi szégyellni való van egy koponyatörésben. - raktam le Draco mellé a tálcát, majd az arcára adott puszi után a vállára csúsztattam a kezeim és mögé álltam. Még jó hogy egy széken ült már az ágy mellett.
- Áh, Jane! Már vártam mikor toppan be az igazságosztó. - kötekedett. Elmosolyodtam és Narcissa felé fordultam.
- Jó napot Mrs. Malfoy! - nyújtottam a kezem.
- Öhm. Tegezz csak nyugodtan, és hívj Cissynek. - néz rám zavartan.
- Rendben Cissy. Egyébként Jane Lestrange... De csak Jane. - mondtam amikor végre elfogadta a kezem.
- Nos hogy a tisztelet köröket is lefutottuk... elmondanátok hogy mi történt ténylegesen? - váltott szigorú hangnemre Lucius.
- Persze Lucius. Szóval, nyerésre álltunk, nagyon nyerésre, amikor a fogók elindultak a cikesz után. Ekkor az a hollóhátas sárvérű terelő véletlenül fejbe találta Dracot, aki elkezdett zuhanni betört fejjel. Elkaptam, és a meccset pont akkor fújták le mert Chang végre képes volt elkapni a cikeszt. Szóval még a levegőben elkaptam Dracot, aztán berobbantottam a gyengélkedő ablakát és ellátták. Éjszaka ébredt fel, és azt kell hogy mondjam túlságosan is jól érezte magát, már ami a humorát illeti. - néztem az említett személyre morcosan. Aztán visszafordultam Luciushoz. - Egy majdnem halálos sérülésből esett át a fiad kómába, és kérdéses volt hogy felébred-e, erre te, idejössz és csak ordítozol hogy ez mekkora szégyen. Hadd kérdezzek valamit? Ha a Malfoy trónörökös ma meghalt volna, mit csináltál volna? - mértem végig hidegen. Pár pillanatig meg sem tudott szólalni, majd kitört belőle a nevetés.
- Tudod Jane... teljesen olyan vagy mint apád volt. Ha valami nem tetszik azt mindenkihez hozzávágod... De nem szeretném ha az apósoddal így beszélnél. - komolyodott meg.
- Még nem az apósom, karácskor pedig még csak a társam lesz. Azt hiszem nyugodtan megmondhatom ha nem tetszik valami. - mosolyodtam el gúnyosan.Egy hosszú pillanatig néztük egymást hidegen és utána újra elmosolyodott. Ekkor Narcissa lépett hozzám.
- Örülök hogy csatlakozol mindkét családunkhoz. Az ünnepek alatt megismerheted majd mindkettőt jobban. Ha csak egy kevés tulajdonságát örökölted is apádnak, kedvelni fogod őket Jane! - jelentette ki mosolyogva Narcissa. Hát ezt erősen kétlem!
- Bizonyára! - bólintok mosolyogva, de nagyon nem volt kedvem ehhez. Kedvelni egy rakás halálfalót?< - Akkor mi megyünk is... ugye szívem? - nézett férjére jelentőségteljesen Cissy. - Persze! Viszlát karácsonykor Jane! Fiam! - biccentett nekünk. -Szerbusztok! Vigyázzatok egymásra! - ölelt meg minket a leendő anyósom. Majd kisétáltak a gyengélkedőről. - A szüleim bírnak téged! - szólalt meg Draco. - Na persze! - morgok miközben kinyitom az ablakot. - De tényleg! Okos vagy, bátor, erős, határozott és gyönyörű. Apámnak különösképp bejössz. - morogja már a végét. - Jah. Nagy nőcsábász a vén Malfoy, de nekem a fia jobban bejön. - nevettem. - Azt őszintén reméltem. - húzott magához. - Mikor lesz megint olyan őrjítő éjszakánk mint a tegnapi? - liheg a fülembe. - Nem tudom édes. De először is eldönthetnéd hogy hol akarsz kajálni. Itt vagy a nagyterembe? - kérdeztem. - Hát akkor lent a többiekkel. Egyébként imádom a szőkés-barna hajad. - csókol bele a nyakamba. - Öhm, okééé... Akkor gyere! - ragadtam meg a kezét és együtt mentünk le kajálni. Amint beléptünk, kitört a tapsvihar az asztalunknál és a hollóhátnál. Draco hirtelen elengedte a kezem és elindult Mike felé. A hollóhátas terelő kissé rémült arcot vágott, de amikor Draco odaért és kinyújtotta felé a béke jobbat, látványosan megkönnyebbült. Kezet ráztak, amit most már a hugrabug is kitörő tapsviharral ismert el. - Szép gesztus volt. - mosolygok rá amikor leülünk. - Arisztokrata vagyok és Malfoy. Ez nem változik sohasem. Egyébként is, tele vagyok utálókkal. Kellenek a kapcsolatok. - nevetett a csodálkozásomon. - Okkkééé... - sóhajtok egy nagyot. Majd amikor megtömtük a hasunkat, szokatlan módon Dumbledore állt fel a szólni akarás jogán. A teremre csend ült. - Diákok! Egy nagyszerű hírt kell közölnöm veletek. Ebben az évben lesz ezer éve hogy megrendezték az első Trimágus tusát. Így, a karácsonyi bálon, a még élő trimágus bajnokok lesznek a díszvendégek. Felsorolnám őket. Fleaur Weasley, Viktor Krum, Denis Cold és Harry Potter. - a bejelentést döbbent csend fogadta. - A bált természetesen az ő nyitótáncukkal fogjuk kezdeni. Habár Denis barátom 134 éves korára lehet hogy lemond erről a jogáról. - Én is lemondanék! - nevetett fel Harry a Griffendélnél. - Harry, hogy te 17 évesen túl fogod élni, afelől kétségem sincs! - szólt Dumbi mosolyogva. Fúj, ezt a nyáladzást! - Rendben, csak ennyit akartam mondani. Kellemes ünneplést és pihenést a mai nap további részére. - nézett derűsen a mardisokra. - Köszönjük! - ordított fel kórusba a mardekár, mire Piton is ELMOSOLYODOTT (!!) . A háztársaink ujjongva, tapsolva tereltek be minket a klubhelyiségbe és vették elő a wiskys üvegeket. - Nincs ehhez még túl korán? - kiáltott fel Bella nevetve. - Nincs! - lépett hozzá Blaise. Felkapta és megcsókolta. Ez csak még fokozta a hangulatot, ami már úgyis a tetőfokára hágott.

12. Megmaradt bajnokok








Mondanom sem kell, eléggé másnaposan ébredtünk hétfő reggel. A szombati kviddics meccs véres vége miatt, a hétfői tanítás elmaradt. Draco és én a Szükség Szobájában ébredtünk a mi kis szerelmi fészkünkben. Tegnap este megszöktünk és felköszöntöttem Dracot.
- Jó reggelt! - köszön mosolyogva.
- Szia! - mosolyodtam el, és belekapaszkodva magamhoz húztam.
-Akarok kérdezni valamit... vagyis inkább szeretnék, mert akarni téged akarlak! - mosolygott lehengerlően. Teljesen belepirultam.
- Rendben. Kérdezz. - mondtam biztatólag. Kikelt az ágyból, odament a nacijához és kivett egy pici dobozt a zsebéből... Ez...? Hatalmas vigyorral visszajött, és felült mellém az ágyra.
- Jane Lestrange! Ígérem hogy mindig szeretni foglak és melletted leszek jóban rosszban, bár ahogy előre sejtem a suli után főleg rossz lesz... - mélázott el... - De a lényeg! Janie, hozzám jönnél feleségül? - kérdezi meg végre!!! Bár nem úgy képzeltem hogy egy vadabb éjszakánk után alsóneműben ülünk, de a válaszom így is egyértelmű és határozott.
-IGEEEN! Hát persze hogy igen! - kiáltottam fel, majd kinyitotta az ékszeres dobozkát. Gyönyörű volt a gyűrűm. Aranyos kis kígyó fonódott körbe az ujjamra.
- Ez igazán édes és nagyon szép. - csodáltam újonnan szerzett legféltettebb kincsem.
-Örülök hogy tetszik - húzott a mellkasára.
- Nagyon szeretlek. - motyogtam a vállába, amikor hangosan megkordult a gyomrom.
- Én is kicsim, de menjünk reggelizni - nevetett.
- Irány a nagyterem. - kaptam magamra az egyenruhámat amit tegnap hoztam fel magammal. Ő is felvette egyen cuccát, én addig a külön kért kis fürdőben tettem rendben magam. Hajam lágy csigákban omlott a vállamra a maga szőke-barna keverékében.

Az utóbbi időben így is eléggé megváltoztam, a sötét haj talán már túlzás volt. Végül is, Cissy is szőke és mégis erős halálfaló, ráadásul nő létére. Akár az anyám, bár ő se nem szőke, se nem egészen normális. Szóval mire kiértem a fürdőből, Ő már összekészült. A kezét nyújtotta és és együtt lementünk reggelizni. Bella, Pansy, Blaise és Tony lent voltak már. Leültem Bellával és Pansyval szemben de ezt nem kellett volna...

- ÁÁÁááá! - sikítottak fel egyszerre.
- Nyugi csajok! - kapta kezét a fülére Blaise. - Meg fogok süketülni.
- Te megkérted a kezét! - kiáltott rá Dracora Pansy. Erre a mondatra, az egész teremre néma csend ült. Több száz szempár szegeződött ránk.
- Ez komoly? - pillantott Tony a kezemre.
- Nagy vagy haver! - nyújtotta kezét pacsira Draco felé Blaise.
- Naná! - vigyorgott, és belecsapott a lökött kezébe. Eztán Tony és Blaise a "lökött", felálltak és tapsolni kezdtek. Őket hamarosan követte az egész Mardekár ház.
Ezt már kezdem nagyon unni. Túl sok a figyelem...

- Gratulálunk nektek! - állt fel Dumbledore és McGali is. Na mire fel? Elnéztem Potterék felé, és éppen elkaptam az érzéki pillanatot amikor Vízlipatkány azt mutogatta hogy hányni készül. Enyhén szólva ideges lettem, de miután lecsendesedett a mardekár, az igazgató megint szólni kívánt.
- Nos mint már említettem, Mr. Krum, Mr. Cold és Mrs. Weasley két hét múlva érkeznek a karácsonyi bál elő estélyén. Addig is, mindenkinek kellemes tanulást kívánok, és siessetek a pár választással! Jah! Majd elfelejtettem. A bálon a negyedik és a felsőbb évfolyamosok vehetnek részt. Mára pedig kellemes pihenést mindenkinek. - ült le. Az lesz még szép ha Viktor megérkezik.

A két hét gyorsan eltelt, és mi Dracoval, nem csak a bálhoz kerültünk egyre közelebb. Három nap múlva főbenjáró átkot használva halálfalóvá kell válnunk.
Fleur küldött egy levelet nekem, amiben megüzente hogy szeretné ha kimennénk a kapuba eléjük. Mert hogy Billt is hozza magával... Tudja egyáltalán hogy összevesztem Ronciékkal? Nem hiszem. Mindenesetre csütörtök este nyolckor kimentem a vadkanos kapuhoz. A félhomályban ott állt három alak. Na vajon kik?
- Jó estét! - köszöntem fölényesen.
- Nahát! A mardekár jégkirálynője személyesen. Vagyis hamarosan előre kell köszönnünk srácok, mert férjezett ASSZONY lesz. - szólt epésen a "kis vörös"(Ginnyke).
- Nem kértem véleményt vöröske. De kösz hogy felkonferáltál. Gondolom Fleurt és Billt várjátok. - mondtam lekezelően.
- Talált süllyedt Lestrange! És te? Gondolom Krumot... - kotyogta közbe Ronald.
- Nem talált Weasley! Fleur írt nekem. Miatta jöttem. - nézegettem a körmeim, majd a gyűrűm. Ginny erre a mondatra undorodva felhorkantott.
-Bajod van ginny drága? - kérdeztem enyhén lenézően.
- Aha. TE. - szemtelenkedik.
-Azt ajánlom ma este viselkedj! Legalább Fleaurék miatt.
- Semmi közöd hogy én kivel, mikor, hogy viselkedem! - dühöngött.
- Hát persze. Távol áll tőled az etikus, társadalmilag elfogadott norma. - gúnyolódtam.
- Azt hiszed okos vagy mi? - lépett közelebb, és a pálcája megvillant a kezében.
- Hát persze hogy az vagyok! De ha nem haragszotok, inkább nem vennék tudomást rólatok. - nem néztem rá még véletlenül sem.
- Vannak jó ötleteid is! - szólalt meg a Kis Túlélő, és magához húzta a vöröskét.
- Csak azok vannak! - vigyorodtam el.

- Srácok! - szólalt meg egy hang a kapu előtt a sötétben. Egy nagyon mérges Bill...
- Sziasztok! - köszöntek hárman egyszerre. De nagy lett az összhang... Ginny biztos örül, mert átvette a helyem a "hármasban". Elsős kora óta ez volt a legnagyobb baja.
- Szia Fleur! Hello Bill. - biccentettem a mi francicánk férjének, őt meg megöleltem.
- Szia Hermi! Jól nézel ki! Mehetünk? - nézett a többiekre. Bólintottunk. - Na! Legalább ebben egyet értetek.
- Most ugye viccelsz Fleur? Én nekem semmi közöm ehhez! - kiáltott fel a Weasey gyerek, és felém bökött a nagy fejével.
- Szent Malazár!! Hagyd már abba Weasley! - kiáltottam fel.
- Ne emlegesd azt az ördögfajzatot! - kiáltott rám Potter.
- Miért Potter? Azt emlegetek akit akarok. - mértem végig, majd akkor léptünk be az előcsarnokba.
- Malazár? Mi ez Hermi? - nézett rám és a mardekáros taláromra. - Te mióta vagy abban a házban? - kérdezi Fleur, miután jól végigmért.
- Amióta nem vagyok Hermione. Nos, örülök hogy újra láttalak titeket. Majd még összefutunk, de engem már várnak a barátaim. - mondtam, majd megöleltem őket, és amikor elértem a pince lejáratát, Potter utánam szólt.
- Úgy érted a kis halálfaló barátaid? - kérdezte gúnyosan. Ez komolyan fel akar bosszantani.
- Tényleg a gyengélkedőn szeretnél aludni? - fordultam meg. Erre elvigyorodott, és rám küldött egy lefegyverző átkot. Persze non-verbálisan, és a talárja alól. Szép... valóban egyenlő esélyek. Csakhogy elég nagyot koppant mert a pajzsbűbáj már ott feszült előttem. Az átok visszacsapódott rá, és a következő pillanatban már nálam volt a főnixpálca.

- Szerinted valaha is le tudsz győzni? Feleannyi átkot és varázslatot sem tudtok hárman összekaparni, mint amennyit tudok. Jól vigyázz Potter! - dobtam vissza a pálcáját. Mindezt olyan 5-6 másodperc alatt intéztük el. Bill és felesége még mindig megkövülve néztek hol rám, hol pedig Pottyra. Szó mi szó... elég gyorsak vagyunk mind a ketten. Na mindegy.
- Jó éjt. - vetettem oda majd elindultam végre a portrénk felé. Még hallottam a lépcsőről, hogy Potter magyaráz Billnek. "Azt sem láttam hogy a pálcáját mikor vette elő. Ez hihetetlen... Jaj sok minden változott, majd meglátjátok! Elmesélünk mindent, gyertek!" Majd elhalkultak a hangok...

Szép kis mese lesz. el tudom képzelni milyen arcot vágnak majd, de főleg Fleur. Szegény azt sem tudta hogy már nem vagyok Potterék nagy haverja. De már itt is vagyok Mardekárnál.
- Á Jane! Vendéged jött. Beengedtem és bent vár téged. Most az ifj. Malfoy társaságában van. - na ne...
- Ó, igazán? Akkor a jelszó Vérvonal. - mondtam majd beléptem. Lent voltak a többiek is, mármint a mi kis 6-8 fős társaságunk. Bella, Pansy, Blaise, Tony és Draco egy magas rövidre nyírt hajú, széles vállú, magas egyénnel beszélgettek, akinek a hátán egy nagyon gyanúsan ismerős vörös Durmstrangos talár volt. Nekem háttal állt, de rögtön felismertem.
- Viktor! - kiáltottam fel és rohantam felé.
- Herm? - fordult meg hatalmas vigyorral, de már bele is fojtottam a szót, mert a nyakába vetette magam. Annyira jó volt megint átölelni, és beszippantani a hideg és fűszeres illatát. majd eleresztett és jobban megnézett. Kicsit döbbent fejet vágott... Hát igen. Negyedik óta sokkal nőiesebb, izmosabb és magasabb lettem. Ugye kviddics, meg egyéb apróságok.
- Huh, jól nézel ki kisszívem. - vigyorodott el, és a karjai kezdtek egyre lejjebb csúszni a derekamról. Azért ezt mégse kéne...
- Kösz te is. Látom összeismerkedtél a barátaimmal. - bújtam ki a karjaiból, és odamentem Draco mellé, aki feltűnően szorosan húzott magához, és a keze végig szaladt a fenekemen is. A kis féltékeny... Viktor láthatóan nagyon nagy csalódással fogadta a helyzetet, majd pillantása a kezemre vagyis inkább a gyűrűmre esett.
- Nocsak Malfoy! Nem is mondtad hogy menyasszonyod is van. - kapkodta Viktor a pillantását köztem és Draco között.
- Mert nem került szóba. - mondta szerelmem és belecsókolt a nyakamba, miközben a keze a talárom alatt a fenekemen nyugodott. A kis birtokló... Na de le kellene nyugtatni, mert ez így nem lesz jó. A végén még itt teper le a klubhelyiség közepén.
- Aha, és mesélj Hermi hogy vagy? - ültünk le. Én Draco ölébe hogy megnyugodjon kicsit, de a kezét el sem mozdította a hátsómról.
- Hát jól. Egyébként kiderült hogy nem vagyok mugliszármazású. Két gazdag nagymúltú aranyvérű család örököse vagyok. Mármint lennék, de anyám még él. - mondtam, ideje beavatni Viktorkát...
- Mi? - hökkent meg. - Komolyan? Akkor ezért kérdezett vissza a portré a folyosón hogy milyen Hermionét keresek... - motyogta maga elé. - Akkor most mi is a neved? Mert gondolom felvetted a szüleid nevét.
- Igen. Felvettem. Viktor, a nevem Jane Lestrange. - jelentettem ki komolyan a szemébe nézve, ahol erre a névre több érzelem is megvillant. Aggodalom, fájdalom, csalódottság, és talán félelem. Nahát! Hány jó is volt ezek között?
- Óh, Hermi... vagyis Jane, tudod hogy anyád egy ha-halálfaló? - kérdezte picit akadozva.
- Már hogy ne tudnám? - kérdeztem vissza, de láthatóan csalódott fejet vágott. - De ő az anyám Viktor. Ő hozott a világra ha halálfaló, ha nem. Tisztelnem kell. - mondtam, de persze ez mind hazugság volt, kivéve hogy tényleg ő szült. Rohadtul nem érdekel Bellatrix, és nem is tisztelem.
- Értem. De beszéljünk másról. Milyen a suli? Hogy áll a kviddics és a ház bajnokság? - terelte a témát. Jól is teszi.
- Öhm, hát asszem mindkettőben mi állunk nyerésre. - mondtam habozva, mire a többiek nevetni kezdtek.

- Mi az amiről lemaradtam? - kérdezte Viktor bujkáló mosollyal.
- Az, hogy a házpontokban messze elsők vagyunk most este volt 865 pontja a mardekárnak, míg mögöttünk a második a hollóhát 544 ponttal. Jól jött Jane tudálékossága. Van mikor egy órán 40-50 pontot is összeszed nekünk. - nevetett Blaise, majd mindenki vele együtt.
- Hé! Az nem tudálékosság, csupán precizitás! - mondtam meglegyintve Blaise fejét.
- Hát persze! - nevettek.
- Mást nem is vártam Jane! A griffendél is mindig miattad nyert. - nézett rám vigyorogva Viktor.
- Na persze. Meg Szent Potter miatt. - horkantottam.
- Ja tényleg és a kviddics? Még mindig Pottert tartják az utódomnak a világ legjobb fogója kategóriában? - kérdezte szemtelenül. Muszáj ezzel a címével is dicsekednie? Ő nem változott.
- Igen, de még nem játszik az ír válogatottban szóval idén még nem tesztelheted. - nevettem.
- Ja a kviddics! - kiáltott fel Bella. - Az szuper. Mi állunk nyerésre a kviddics kupáért. Mióta Potter ide jár, nem volt a mardekár kupagyőztes. De majd most! - lelkesült be barátném.
- Hé Bella ne szaladj ennyire előre! Még a hugrabuggot meg kell vernünk, amúgy meg már eléggé kikupálódtak azok is. Nem lesz könnyű dolgunk. - magyarázta Draco.
- És kik most a csapattagjaitok? Gondolom akkor Bellácska és te Malfoy benne vagytok. - mondta Viktor, és láttam ahogy a "Bellácska" szónál Blaise megfeszül, Bella pedig elpirul.
- Igen. Én fogó vagyok. - mondta Draco, mire Krum drága felvonta a szemöldökét.
- Majd egyszer megnézem milyen fogó vagy. - vigyorgott bulgár barátom.
- Rendben. Szóval Crak és Monstro terelők, Matt Flint az őrzőnk, Bella, Blaise és Jane pedig hajtók. - sorolta fel a csapattagok nevét és posztjait. Viktor kérdőn nézett rám.
- Akkor innen ez a sok formás kis izom. - mért végig újra szemtelenül. - Hajtó? Az szuper. - mosolygott rám.
- Aha köszi. - hihetetlen hogy szinte senki nem tudja elérni hogy zavarba jöjjek, de Viktor Krumnak valahogy mindig is sikerült.
- Na jól van szerintem menjünk lefeküdni. - nézett rám Draco, mire én bólintottam.
- Nálatok vagy nálunk? - kérdeztem, mire cinkos mosolyt villantott és vállat vont.
- Majd meglátjuk. - vigyorogtam.
- Héh ezt muszáj előttünk? - kérdezte Tony, akinek Pansy feküdt az ölében békésen szunyókálva.
- Hol máshol? - kérdezte Draco. Erre már elnevettem magam.
- Mit tudom én? Menjetek fel hozzánk csak légyszi ne előttünk. - vigyorgott.
- Öhm, Viktor jó éjt! - nyomtam egy puszit az arcára, de az a kis szemét elfordította a fejét, és a szája szélére csúszott az a puszi, még szerencse hogy Draco nem figyelt, mert az álomkóros Pansyt ébresztgették.
- Neked is! - vigyorgott rám, majd ő is megpuszilt, de szánt szándékkal nem az arcomon.
- Vőlegényem van, vigyázz magadra! - ütöttem egyet félig viccelődve, félig komolyan a mellkasára.
- Tudom, de te is elfordíthattad volna a fejed. - súgta.
- Viktor, elég. Jó éjt. - bújtam át a karjai alatt.
- Mint már mondtam neked is! - nevetett. Hátat fordítottam neki, és elindultam a fiúk hálókörlete felé.

A lépcső aljába megálltam és átváltoztam. Visszafordultam, és egy eltátott szájú Viktorral találtam szemben magam. Kilógattam a nyelvem, és vakkantottam egyett. Ki hitte volna hogy farkas módjára is lehet vigyorogni. A vakkantásomra viszont Draco figyelt fel, és elindult felém. Blaise meg csak röhögött a kilógatott nyelvemen. Jah szép látvány lehet egy vigyorgó szelíd farkas. Ahogy mentünk fel a fiú hálóba, hallottam ahogy Viktor még visszakérdez Blaisetől. "Jane animágus?" Hűűű, micsoda briliáns felfedezés!

- Láttam ám Jane! - ült le az ágyra Draco, én meg farkas alakban elé a földre. Vicces lehetett. - Visszaváltoznál? - kérdezte szemforgatva. Huh, most elég morcos lehet.
- Mit is? - kérdeztem leülve mellé. Kezemet a kezére fektetem, de ő kihúzta alóla az övét. Au. Ez fájt.
- A puszit. Hogy bízhatnék így meg benned mond? Visszajön a te nagyszerű kviddics sztárod, az első szerelmed, és máris elfelejtesz olyan alap dolgokat mint azt hogy van egy vőlegényed. - mondta halkan, de nagyon hideg hangon. Ez egy Malfoytól, vagy egy Lestrangetől már régen rossz...
- Akkor tisztázzuk a dolgokat. Egy, nem felejtettem el semmit. Kettő, az első szerelmem te vagy te idióta. Viktorba sohasem voltam szerelmes, csak együtt voltunk a Trimágus tusa alatt. Három, nem tehetek róla ha az a hülye megpróbál lekapni. De ha a puszit láttad akkor azt is hogy meg is szídtam érte. Téged szeretlek, és érted vagyok odáig, nem a "világ legjobb fogója" cím viselőjéért. Láttad hogy Viktor milyen. Felszínes és sekélyes. Ez nem épp az esetem. - mondtam, majd odatelepedtem az ölébe. Lassan elkezdtem az arcát és a nyakát cirógatni ajkaimmal, miközben a hajába túrtam. Tudtam hogy a nyaka a gyengéje és mindjárt teljesen ellágyul.
- Ahh, megőrjítesz Janie! Imádlak, de ezt a Krumot már egyáltalán nem csípem. - suttogta, miközben egy halk nyögés is kiszaladt a száján.
- Tudom, ne haragudj! Én sem vagyok egy ártatlan bárány, de sohasem tennék olyat amivel neked fájdalmat okozhatnék. - motyogtam, mert hogy közben a keze a hátamat simogatta, míg a nyakamba fúrta az arcát.
- Nagyon szeretlek. - sóhajtotta, és maga alá fordított végig döntve az ágyán.
- Én is, mindennél jobban! - nyögtem amikor a keze a combom belső felén kalandozott. Tudom elég extrém hogy itt alszik két ágynyira tőlünk a két hájfejű, sőt Blaise és Tony is mindjárt feljönnek, de ez most nem érdekelt minket. Egy nehéz nap után szerelmed karjaiban a legjobb.

¸¸Üdv itthon!´´ azaz A Malfoy Kúria









- Jó reggelt kicsim! - köszönt szerelmem amikor kinyitottam a szemem. Feltűnően nagyon vigyorgott és ezt nem tudtam mire vélni. Jó, az ilyen éjszakáink után mindig fülig ér a szája, de most valami határtalan öröm csillogott a szemében.
- Szia! Mi történt? - kérdeztem miközben felkönyököltem.
- Nézd meg az ágyam. - mondta. Erre körbenéztem és alig jutottam szóhoz. Az ágyán a függöny helyett most olyan volt mintha egy pici kis szobában lettünk volna.
- Öhm. Mi is történt? - kérdeztem még egyszer.
- Asszem tudok pálca nélkül varázsolni. - mondta elgondolkozva.
- Hogy MI? - akadtam ki.
- Nyugi Janie! Tudod tegnap este a pálcámat az éjjeli szekrényemre tettem. Amikor öhm... kezdtünk belemerülni a dolgokba, azt akartam hogy senki ne lásson vagy halljon minket, erre úgy ébredtem hogy az ágyam teljesen hangszigetelt és az ágyfüggönyök kis falakként ölelik körbe az ágykeretet. - nevette el magát.
- Wáó... - ennyit bírtam kinyögni. - Szólnunk kell Pitonnak. Ki fog akadni. Már az animágiára is kibukott, főleg amikor nekem tanítottad titokban. Szerinted mégis mit fog szólni? - kérdeztem nevetve.
- Nagyon ki fog bukni, de büszke is lesz. Viszont az iskolában rajtam kívül csak egy ember van aki ért a pálca nélküli varázsláshoz, vagyis a kézmágiához. - mondta morgolódva.
- Tényleg? És ki az? - kérdeztem kíváncsian.
- Flitwick. - mondta.
- Uh, akkor bűbájtan különórák? szegény... - simítottam végig a mellkasán. Huh, ez a csillogás ami megjelent a szemében az érintésemre... ijesztő.
- Igen az lesz, de beszélnem kell vele. - fordított magára, és végig húzta az ujját a gerincem mentén. Beleremegtem. - Ha te játszol velem, nekem is szabad. - súgta.
- A-a. Mindjárt reggeli, és két SVK meg két Bűbájtan lesz ma. Pont jó. - próbáltam lemászni róla, de erősen tartott.
- Aha. Este pedig bál lesz, és délután elrabolnak a csajok. Mikor leszünk együtt? Órán Bella mellett ülsz, így csak a szünetek maradnak nekünk. - mondta szomorkásan.
- Igen azok a jó kis fél órás szünetek. Draco lesz ma négy óránk az négy szünet vagyis két óra hossza. Aztán ebéd ami még egy óra. Délután sincs óránk, és négy-öt óra felé ráérek elkezdeni készülődni ami még plusz három órát jelent nekünk. Ha jól számolom, márpedig jól számolom akkor hat órát leszek veled és csak fele annyit a barátnőimmel ha az órákat nem számoljuk. Ne légy telhetetlen. Egyébként is holnap megyünk a Malfoy kúriára. Az egész téli szünet a miénk. - vigyorogtam.
- Imádom hogy ilyen precíz vagy. - csókolt meg.
- Nem is figyeltél. - mondtam szemrehányóan.
- Bocsi de valami elvonta a figyelmem. - simított végig a hátamon, majd a keze a hátsómon állapodott meg.
- Jobb ha felöltözünk. - csókoltam bele a nyakába amitől kirázta a hideg.
- Akkor miért húzod az agyam? - kérdezte morcosan amikor kicsusszantam a karjaiból, és lepedőbe tekerve felültem mellette.
- Mert Lestrange vagyok! Emlékszel? - nevettem.
- Aha. Egyébként itt a pálcád? - kérdezte.
- Igen. - benyúltam a párnája alá és kihúztam onnan.
- Ez félelmetes. Annyira elveszed az eszem hogy észre sem vettem amikor eldugtad a pálcád itt. - nézett rám összevont szemöldökkel.
- Ez van szivi. Finite! - mondtam, majd a kis zug falai megint függönyből voltak. Disaudio is lehetett, mert most halk piszmogást lehetett hallani kintről. Még mindig lepedőbe csavarva lemásztam az ágyról, és kibújtam az ágyfüggöny mögül. Azonnal ledermedtem.
- Ti... ti hogy kerültök ide? - néztem az előttem álló Pansyra és Bellára. De nem csak ők voltak ott hanem mögöttük állt a két jómadár is. Blaise és Tony hatalmas vigyorral néztek rám... olyan nem is tudom. Talán elismerően...
- Lebegtető bűbáj! Ma reggel jutott eszünkbe. - mondta Pansy.
- Csodás. Ennyi év után ilyen felfedezést tenni... - mondtam szem forgatva.
- Mi a... - motyogta Draco amikor kimászott ő is a kis zugunkból, már alsógatyában.
- Hello Draco. - nevetett Tony.
- Minden elismerésem haver. - röhögött Blaise.
- Mihez is? - kérdeztünk egyszerre vissza.
- Hát így leszigetelni és átalakítani az ágyat... Majd elárulhatnád hogy csináltad. - nevettek.
- Azt majd elmesélem. - mondta szerelmem szem forgatva, majd kézen fogva a fürdő felé húzott.
- Ja és Jane! - szólt utánam Bella. - Mintha túl lennél öltözve. - nevetett.
- Bleee. - nyújtottam rájuk nyelvet, és már szinte fetrengtek a röhögéstől.
- Asszem jól mulatnak. - sóhajtottam a zuhany alatt, miközben Draco mosta a hátam.
- Csak féltékenyek. - kuncogott. - Egyébként sietnünk kellene... gyere! - húzott ki a zuhany alól. gyorsan megszárítkoztunk és felkaptuk a megszokott egyenruhát. Persze Draco még most sem bírja ki hogy ne nézze meg a combjaimat amiket aligha takar el a kis rövidített szoknya. Magamra kaptam a talárt is hogy tudjon koncentrálni, aztán elindultunk mind a ketten a profhoz. Ma megint világosabb a hajam... Már szinte szőke. Valami rosszul sült el ezzel a hajfestő bűbájjal, bár most már mindegy. Ha szőke leszek akkor az leszek. Kiegyenesítettem és rövidítettem rajta picit, majd felvarázsoltam a szokásos sminket is. A Nagyteremben szokás szerint megbámulták hatosunkat, és még nagyobbat néztek amikor Draco és én odamentünk a tanári asztalhoz. Piton éppen Vektorral beszélgetett a dementorokról. Jó kis téma...
- Elnézést professzor urak, de beszélnünk kellene Piton tanárúrral. - mondta Draco udvariasan.
- Persze Mr. Malfoy. Jöjjenek utánam. - bólintott Piton. - Majd később befejezzük ezt a témát kolléga. - biccentett még Vektor profnak, majd indult is. Mi pedig, követtük a lobogó taláros alakot. A bájitaltan terembe vezetett minket, így nyugodtan beszélhettünk.
- Mi a probléma? - kérdezte.
- Semmi probléma nincs professzor, de érdekes felfedezést tettem ma reggel. - mondta Draco enyhén zavarban.
- Nocsak. - komorodott el Piton.
- Azt hiszem tudok pálca nélkül varázsolni. Soha sem próbáltam, de tegnap az akaratommal varázsoltam. - nézett a profra.
- Nahát! - enyhén meglepődött. Ez fura volt... - Mesélj el mindent Draco. - ült le az asztala mögé a tanár úr.
- Rendben tehát miután felmentünk Krumtól... - és belekezdett. Eléggé elpirultam néhány dolog miatt, de a professzor figyelmesen végighallgatta Dracot.
- Nos... Biztos hogy kézmágus vagy, mert ez tipikusan egy kifejletlen képességre vall. Azon csodálkozom hogy eddig nem vetted észre. - gondolkozott el Piton.
- Eddig mindig volt nálam pálca éjjel-nappal. Csak tegnap... hát mondjuk hogy Krum felidegesített. - mondta Draco.
- Értem. Beszélek Flitwickkel és különórákra fogsz járni. Ezt szabályozni kell mert veszélyes lehet, ugyanakkor nagy előny is. Menjünk órára. - állt fel SVK tanárunk.
- Igen professzor. - követtük megint. Hát az órái elég unalmasak voltak most. A vérfarkasokat ismételtük át és szó esett az animágiáról, persze itt bemutatót kellett tartanunk, amire Lavender kicsit... öhm megrémült. Mivel fel-le kellett sétálnunk a padsorok között hogy megnézhessék a teljesen átalakult animágus tulajdonságait. Amikor pedig elhaladtam Parvati és Lavender mellett rájuk morogtam. A csaj kikészült és felsikított. Ó anyám... mi történne ha tényleg találkozna egy farkassal. Idióta nőszemély.
A bűbájtan sem volt jobb. Csak ismétlés, majd Dracot félre is hívta Flitwick. Az ünnepek után kezdheti az órákat. Kíváncsi vagyok mit fog szólni ehhez Lucius. Amikor ezt megemlítettem Draconak, csak annyit mondott hogy "nem fognak tudni róla". Senki sem csak Piton, Flitwick és én. Mert ez óriási előny lehet a számára. És ez pedig így van.
ebéd után is Dracoval voltam, majd felmentem készülődni a csajokhoz. Pansy és Bella teljesen megőrültek, Milli pedig nem jött a bálra. Én már rég kész voltam amikor két barátnőm össze vissza sikítozva rohangált. Bella egy fehér-rózsaszín estélyiben, ami pánt nélküli és fodros az alja. Pansy a háza színeiben, azaz ezüst-zöld ruhában pompázott. Nyakba akasztós, tele kövekkel és csillámmal. Egy biztos, nagyon jól néztek ki. Én pedig, hát az én ruhám megy Draco szeméhez... Szürke, de helyenként arany színnel csillog. Ez is pánt nélküli, és a szoknyája néhol meg volt húzgálva. Nagyon jól nézett ki. Aztán néhány érzelem kitörést és hisztit követve végre elindultunk. A fiúk lent vártak minket, és azt a nyakkendőt viselték amit ma délután kaptak tőlünk. Fekete dísztalárjukban nagyon szexisek voltak. Bár Blaise sötét bőréhez furán mutatott a rózsaszín nyakkendő, egyáltalán nem volt gáz. Ugye Tony zöldet kapott, míg Draco egy bársony tapintású szürkét. Ahogy ránk néztek a szájuk nyitva maradt. Nevetve beszélgetve mentünk le a Nagyterembe, ahol kettő, négy és hat fős asztalok voltak körben. Gyorsan befoglaltunk egy nagy asztalt, és néztük ahogy a három pár és Mr. Cold bevonulnak. Az öreg leült Dumbledore mellé, míg a három pár megnyitotta a bált. Sokat táncoltunk, szórakoztunk, majd éjfél előtt leléptünk. Holnap korán reggel indulnunk kell.
Mind a nyolcan lementünk reggel az udvarra, onnan pedig a Tiltott Rengeteg széléhez. Egy kis házimanó várt minket, és egy sétapálcát nyomott Draco kezébe. Ő intett hogy fogjuk meg mi is, majd háromra útnak indultunk a kúriába. Pár pillanaton belül már a Malfoy kúria halljában álltunk. a többiek, mint akik otthon vannak, elindultak ládájukat maguk előtt lebegtetve. Engem Draco kézen fogva felvezetett a harmadik emeletre, ahol egy hosszú folyosó végén fehér ajtó mögött volt a szobája.
- Te velem leszel. - jelentette ki nagy vígan.
- Reméltem is! - nevettem. Aztán benyitottunk a szobájába. Minden, ismétlem, minden a mardekár színeiben virított. Középen állt az óriási, méregzöld selyemágyneművel bevetett franciaágy.
- öltözzünk át! Kilenckor közös reggeli lesz. A többiek szülei is itt lesznek. Én már tegeződöm kiskorom óta velük, de szerintem te se állj le őket magázni. Csak a keresztnevükön. Leszámítva persze az olyan gennyes alakokat mint Avery, Dolohov, Macnair és Mulciber. Ők nagy rohadékok, de a többiek rendesek. Jah, és persze drága anyád is megtisztel minket a jelenlétével. - készített fel.
- ah, gondoltam hogy itt lesz. Már majdnem sikerült elfeledkeznem róla. De nem baj! Ideje összebarátkoznunk! - mondtam vigyorogva, mire aggódóan nézett rám.
- Ne csinálj hülyeséget! Itt nyugodtan megátkoz. Nem érdekli hogy a barátaid is itt vannak. - magyarázta.
- Oké! Felfogtam! Nem csinálok semmi hülyeséget. Csak ő hagyjon békén! Na de mit vegyek fel? Tíz perc múlva kilenc!
- Oh, tényleg. Valami elegánsat de elég szexit. - nézett rám elgondolkozva.
- Oké akkor felveszek egy fekete csipőfarmert, egy piros pólót ugyan olyan színű magassarkúval. Az jó? - motyogtam.
- Vedd fel és megnézem. - vigyorgott. Gyorsan átöltöztem, és kiegyenesítettem már majdnem szőke hajam. Aztán smink igazítás kicsit sötétebbre.
- Szédítő vagy. - lépett ki Draco a fürdőből.
- Köszi. Gyere siess, mert már így is késünk két-három percet. - szóltam rá. Utálok késni.
- Siessünk akkor. - ragadta meg a kezem és elindult lefelé gyors léptekkel. Amint leértünk, a társalgó már tele volt.
- Már azt hittük sohasem jöttök. - állt fel Lucius. - Rég találkoztunk Jane. - ölelt meg jövendőbeli apósom.
- Igen tényleg rég volt. Két hete... - forgattam meg a szemeim. Cissy el is nevette magát.
- Le sem tagadhatnád Rodolphust. Üdv itthon! - ölelt ő is meg, de ő már fiát is üdvözölte egy hatalmas anyai öleléssel. Körbenéztem és megláttam a gúnyosan mosolygó Bellatrixot.
- Szia anya! - köszöntem megjátszott vidámsággal. Több férfi is összevigyorgott erre.
- Jane! - biccentett felém kimérten.
- Jane, hagy mutassam be neked a barátaimat. Ők Patrick és Pandora Parkinson. - mutatott Lucius két vele egykorú emberre. A nőtől Pansy semmi mást nem örökölt csak a haját. Tiszta apja a mi kis Pansynk. Biccentettek nekem, majd Bellatrixal kezdtek beszélgetni. Uh...
- És sorolom a többieket, jól figyelj! - úgy beszélt velem mint valami kislánnyal. Elégé dühített. - Szóval, Adam és Nora Zambini, Theodor és Angelina Nott, George és Helena Monstro, Alexander és Viktoria Crak. - mutatott végig osztálytársaim szülein, és leendő társaimon. - Barátaim! Az ijú hölgy Jane Lestrange, Rod lánya és a fiam, Draco jegyese. - mutatott be nekik, és nem kerülte el a figyelmem hogy a szüleimnél csak apám neve hangzott el.
- Örülök hogy végre találkoztunk. - néztem végig rajtuk.
- Ó, mi is nagyon. - kacsintott rám Adam Zambini. Pont olyan mint a fia, vagyis inkább fordítva...
- Bella, Pansy, Tony, Blaise, Vincent, Gregory! Menjetek előre az étkezőbe. Mindjárt megyünk mi is! Narcissa, kísérd el őket. - szólt Lucius, mire Cissy kiterelte négy barátomat meg a két ütődöttet.
- Miért kellett kimenniük? - kérdeztem, mire Bellatrix gúnyosan elmosolyodott.
- Csak akkor beszélj ha kérdezünk! Silencio! - kiáltott és én elnémultam. Egyel viszont nem számolt. Szinte profi vagyok a non-verbális varázslatokban. Úgy kaptam elő a pálcám hogy a mozdulat szinte összefolyt. Lendítettem egyet magam felé, majd elmondtam magamban a "Finite Incantatem" varázsigét, amitől megszűnt a némító bűbáj.
- Nincs értelme átkozódni anyuci! Nehogy azt hidd hogy jobb vagy nálam! Sőt! Ha pedig kérdezni akarok akkor kérdezek. 17 évig nem kellettem, most már nem rendelkezhetsz felettem. Nem a te nevedet vettem fel hanem apámét! - mondtam majd gúnyos mosolyt villantottam rá.
- Tiszta apja. - sóhajtott Helena, ő asszem Crak anyja.
- Még szerencse. - motyogtam.
- Igazad van Helena! - helyeselt Nora.
- Na jó, szóval kérdésedre a válasz az, hogy beszélnünk kell veled Jane, és persze Dracoval. - folytatta az idősebbik Malfoy.
- Miről Lucius/apám? - kérdeztük Dracoval egyszerre.
- Ez az összhang! - sóhajtott Lucius. - Arról hogy mit üzent a Nagyúr! - rosszat sejtettem. - Azt üzeni hogy holnap este nem ér rá, ezért ma tartjuk meg a beavatásotok. - nézett ránk komolyan.
- Rendben. - válaszoltunk újra egyszerre, amin az összes nő jelenlévő elmosolyodott. Tényleg elég nagy az összhang...
- Egész jól fogadjátok! - nézett hitetlenül Theodor.
- Fél éve erre az estére várok. - hazudtam egy vállrándítás kíséretében.
- Akkor jó. - helyeselt Lucius. Draco mindeddig csendben ült. Bizonyára "a két Malfoy egy helyiségben egyel több a kelleténél" alapelvre gondolva.
- Este tízre érkezik a Nagyúr, addigra felküldetek nektek két fekete köpenyt.
- Értettük. - válaszolt most szerelmem. Majs mellém lépett és elindult velem az étkezőbe.
- Nem tűnsz idegesnek. - súgta nekem a folyosón.
- Pedig az vagyok. Csak próbálom elfojtani. Ma este... azért ez elég durva. - mondtam elgondolkodva.
- Nem lesz baj. - karolt át.
- Ígéred? - kérdeztem naivan.
- Igen. - nagyon nyugodtnak tűnt. Beléptünk az étkezőbe, és leültünk Cissy mellé. A többiek kérdőn néztek ránk.
- Ma este - mondta Draco határozottan. Láttam az anyján hogy a büszkeség csak úgy süt róla. Belláék levegőért kaptak, majd megreggeliztünk. A nap további részében Draco ágyán feküdtünk. Nem beszéltünk, csak hol egymást, hol a plafont néztük. Majd kilenc felé elkezdtünk öltözni, mert egy manó meghozta a köpenyeinket. Majd amikor a fürdőbe indultam volna, valaki kopogott.
- Szabad! - szólt ki Draco.
- Sziasztok! - nyitott be Narcissa. - Ne haragudjatok, de nem lenne kedved velem készülődni Jane? - nézett rám. Draco rám mosolygott, majd bólintottam szőke anyás jelöltemnek.
- Szívesen Cissy. - mosolyodtam el. Felkaptam a pálcám és a köpenyt. - Mehetünk. - léptem ki mellette a folyosóra. Szótlanul haladtunk Narcissa saját lakosztálya felé.
- Szeretnék adni neked valamit. - indult el a gardróbja felé, ami kétszer akkora volt mit a régi szobám.
- Mit? - kérdeztem izgatottan. Jól éreztem magam Cissyvel. Kedves nő, annak ellenére hogy halálfaló, aki bír engem.
- Egy szerelést. - nevetett fel. - Amikor a Nagyúr elé vagy küldetésre megyünk, ilyen cuccot viselünk a nővéremmel. Csináltattam neked is egy ugyan olyat mint a miénk. - mesélte izgatottan. Elővett egy nagy táskát, amiből előkerült egy fűzős fekete női tapadós műbőr overáll. Mellé egy lapos talpú női hosszú szárú csizma, és egy combra rögzíthető pálcatartó.
- Ez nagyon praktikus és nagyon nagyon szexis. - nevettem ahogy a tükörben néztem magam az új cuccban. Ez nagyon x-men stílusú volt. Alig bírtam ki hogy ne hasaljak el a röhögéstől. - Köszönöm!
- Szívesen. Ez és a köpeny is halálfaló holmi, vagyis a kisebb átkokat és ártásokat elnyeli, azaz nehezebben sérülsz meg. - lépett mellém ő is harci felszerelésben.
- Csinos vagy! - mosolyogtam rá.
- Te is drágám! Végül is, az unokahúgom vagy. Örülök hogy megismerhetlek. - ölelt meg.
- Én is. - mondtam őszintén. Tényleg megkedveltem, és az is nyilvánvaló hogy csak és kizárólag Lucius iránti szerelme végett lett halálfaló.
- Nem lesz baj ma. Erős vagy, és hű a véredhez. - komolyodott meg.
- Persze. Nem aggódom. - mosolyodtam el fáradtan.
- Akkor jó. Menjünk. Ma az egész belső kör itt lesz.
- Kik még az ittenieken kívül? - kérdeztem.
- Akkor sorolom. Tehát Avery, Mulciber, Dolohov, Greyback, Macnair és még Piton. Ma veletek együtt leszünk huszonegyen.
- Újra húsz felett lesz a belső kör. - gondolkodtam el.
- Igen, bár eddig a legtöbb húsz volt. Apád halála után ez lecsökkent. - nézett rám szomorúan.
- Alig meséltek nekem róla. - sajnálkoztam.
- Nagyon hasonlítasz rá. A szőkés-barna hajad, a nagy őzikebarna szemeid. Ezeket mind tőle örökölted. Viszont a testalkatod, magasságod, járásod, ezek mind a nővéremé. Rodolphus jobb volt mint mi. De volt akkora marha hogy beleszeretett Bellatrixba, holott ő soha sem viszonozta az érzéseit. Az öccse is velünk volt, bár ő nem tartozott a körbe. Még Potterék halála előtt meghalt ő is. - mesélt egy picit nekem.
- Volt egy öccse? - meresztettem rá nagy szemeket.
- Persze. Nem is tudtad? - csodálkozott.
- Nem. Nem tudtam. Hogy hívták? - kérdeztem.
- Rogerius Lestrange. Ők olyanok voltak apáddal mint az ikrek. Bár Rogerius fiatalabb volt egy évvel, és ő nem a mardekárba került. - válaszolt készségesen Cissy.
- Nem mardekáros lett? Akkor? - kíváncsiskodtam.
- Hollóhátas. Nagyon okos volt. Úgy néz ki ez onnan ütött vissza rád. Na készen állsz? - állt meg a bálterem ajtaja előtt mosolyogva.
- Vágjunk bele! - mondtam komolyan.
- Oké. - Narcissa intett a pálcájával, mire kitárult előttünk az ajtó. Beléptünk, és minden szem ránk szegeződött. Bellatrix ahogy meglátott megvetően végigmért és felhorkantott. A néma csendben ez elég hangosnak hatott. Nem hagyhattam hogy a büszkeségem maradványait is a földbe tiporja.
- Neked is jó estét anyám! - mértem végig. Luciusék csoportja halkan köhécselt a visszafojtott nevetéstől. Draco ott állt velük, így odamentem hozzájuk.
- Sziasztok! - köszöntem kedvesen. Macnair, aki hóhért játszott volna csikócsőr kivégzésén, elég feltűnően méregetett. Gusztustalan. Draco feltűnően átkarolt, és magához húzott. Imádom ilyenkor.
- Hello Jane! - üdvözölt Adam és Lucius. - Uraim! A hölgy eltávozott Rod barátunk lánya és Draco jegyese. - mutatott be az újonnan érkezetteknek.
- Jó estét Miss Lestrange! - köszönt rám Piton.
- Áh, a professzor. Jó estét! - mosolyogtam, bár cseppet sem volt őszinte mosoly.
- A minisztériumi csata óta nem találkoztunk! Nos, azóta megváltoztál, öhm... Jane. Nagyon örülök! - mosolygott gúnyosan Avery.
- Óh, nem is tudtam hogy ilyen mély nyomot hagytam benned Avery. Ha jól emlékszem, miután elkábítottalak nem találkoztunk többet. - mértem végig, és a karjaimmal átfontam Draco derekát.
- Ha-Ha. Jó duma! - nevetett Adam.
- kösz! - vigyorogtam, mire Avery pufogva arrébb állt.
A következő pillanatban Lucius feltűnően rászorított a bal alkarjára. Felizzott a Jegy. Mindjárt itt lesz. Körbe álltak, én meg Draco meg a Szüleink előtt álltunk a körben a közepe felé fordulva. Ott sűrű fekete füst tűnt fel, majd kilépett belőle. Még hátborzongatóbban, borzalmasabban nézett ki mint ötödikben.
- Híveim! Ma két új tagot avatunk be! - meresztette ránk vörös íriszeit. Jól a közepébe csapott... Kíváncsi vagyok mitől ennyire elfoglalt.
- Jane Lestrange és Draco Malfoy! Lépjetek elém! - szólított fel minket. Odamentünk, majd lerogyva megcsókoltuk a talárja szélét. Felfordult a gyomrom! Jeges, hideg illata volt, pont mint a dementoroknak.
- A feladatok egyszerű lesz! A Cruciatus átok használata... már csak az a kérdés hogy kin... - nézett körbe - Áh, tudom már! Narcissa és Bellatrix! Ide elém! - jaj ne! Csak ezt ne! Draco és Cissy... szegénykéim. Na de Bellatrix, most jött el az én időm. - Anyátokon kell használnotok az átkot! gyerünk! - szólított fel, mire habozás nélkül elővettem a pálcám. Draco követte a példám, de a tekintetében megvillant a fájdalom.
- Crucio! - mondtam vészesen hideg és nyugodt hangon. Bellatrix térdre esett, és hangtalanul tűrt. Na nem! Abból nem eszik. Ráküldtem még egyet némán, amit halk nyöszörgéssel fogadott. Hirtelen elárasztott a gyűlölet iránta és az iránt amiket tett. Sirius... Neville szülei... és sokan mások. Meg akartam ölni, de egy hideg kezet éreztem a csuklómon. Mint aki kábulatból tért magához, úgy néztem fel a krétafehér arcba. fúj, ez hozzám ért. Nagyon rossz érzés volt.
- Elég lesz Jane! - szólt elbűvölve Voldemort. Bellatrix a földön feküdt, és levegőért kapkodott. Körülöttünk mindenki meglepetten és elismerően tekintettek rám, és Draco némi aggodalommal.
- Ne mutasd ki az érzelmeid! - dörrentem rá legilimencián keresztül. Arca azonnal visszarendeződött a már jól ismert hideg maszk mögé.


To Be Continued...


Képek a fejezethez:

Báli ruhák:


Jane:





Pansy:






Bella:





A Malfoy Kúria: (Az én elképzeléseim szerint! Egyébként a Dőry-kastély :D )

14. Malfoy Kúria 2. rész

J ól tudtam hogy túlzásba vittem, de megérdemelte. Voldemort fürkészően tekintett rám, így engedtem hogy megnézze a "tóparti esténket". Értő és meglepett pillantást vetett rám, és a szája szegletében feltűnt egy apró mosoly.
- A bosszú édes. Nem gondolod Jane? - kérdezte.
- De igen Nagyuram. Nagyon is az. - néztem le anyámra, aki még most is enyhe csodálkozással fogadta a kínzási technikám. De Voldemort közelebb lépett és halkan sziszegett.
- Akkor Bellatrix most sokkal többet érdemelt volna meg Dolohovval együtt.
- Nem igazán értelek Nagyuram. - és tényleg így volt, de nem vagyok hülye... valami történt.
- Hozzátok be őket! - utasította Mulcibert és Macnairt akik gúnyosan vigyorogva behúztak két fekete hullazsákot. Elakadt a lélegzetem. Voldemort elmotyogott valami igét, amitől a zsákok átlátszóak lettek. Azt hittem hogy ott esem össze, de azzal mindent elrontottam volna, ezért rendeztem az arcvonásaim és igyekeztem erősnek látszani. Egy biztos, ezért Bellatrix és Dolohov meg fog halni.
- Most mi a véleményed a bosszúról? - kérdezte az a bizonyos jeges hang.
- Ami az előbb. Viszont két szerencsétlen, koszos mugli miatt nem fogok aranyvérűeket ölni. - válaszoltam határozottan, de a szívem az előbb tört apró darabokra.
- Helyes a válasz Jane! Draco te is gyere ide! - utasította őt. - Jól választottál! Adjátok a kezetek! - mind a ketten odanyújtottuk a bal karunkat, majd összefonatta velünk őket.
- Legyetek hűségesek hozzám, egymáshoz, a véretekhez és a rangotokhoz. Üdvözöllek titeket belső körömben. - mondta, és a pálcáját a kezünk fölé tartva beleégette a karjainkba a jegyet. Aztán az felizzott, mire én és Draco is felszisszentünk. Az egész karomban érzetem a fájdalmat. Égetett és szúrt, majd a következő pillanatban a fájdalom úgy tűnt el mintha sohasem lett volna. Aztán ellépett tőlünk, és szó nélkül távozott. Amint a Nagyúr eltűnt, felharsant a taps, és mindenki köszöntött minket. A hullákat és a Black lányokat elvitték. Narcissa és Bellatrix elég rosszul néztek ki, sőt anyám talán rosszabbul. Meg is értem... mindent beleadtam. Eléggé el is gondolkozhattam mert már csak négyen ültünk egy hosszú nagy asztalnál. Lucius, Piton, Draco és én.
- Elmegyünk portyázni! - jelentette ki Piton.
- Rendben vidd őket! Hadd kóstoljanak bele. - nevetett Lucius.
- Portyázni? - kérdeztem.
- Majd meglátod. - mosolygott gúnyosan Draco. Most megint a régi Malfoy volt. Persze a műsor csak az apjának szólt.
- Jó éjt. - köszönt el Lucius, és amint hallottuk hogy becsukódott Narcissa lakosztályának ajtaja, Piton intett hogy kövessük. Társas hoppanáltunk, és következő pillanatban a Grimmauld téren találtam magam.
- Hol vagyunk? - kérdezte Draco.
- A Grimmauld téren. - válaszoltam. - Nem megyünk portyázni mi? - kérdeztem.
- Te rabolni és fosztogatni szeretnél? - nézett rám Piton.
- Nem persze hogy nem. - intettem a 12. szám felé. - Inkább menjünk. Megfogtam Draco kezét és behúztam őt is a Fidellius bűbáj alá. Kopogás nélkül léptünk be, és Draco még nem tudta hogy itt csendben kell maradni.
- Ez milyen hely? - kérdezte hangosan. Ahogy a házimanók fejeit meglátta falon.
- Ne Draco! - mondtam, de már Mrs. Black rá is kezdett.
- HITVÁNY ÁRULÓK! SÁRVÉRŰEK ÉS ARANYVÉRŰEK SZÉGYENEI! TŰNJETEK A HÁZAMBÓL! - ordított teljes hangerővel.
- A nagyanyám a maga testvére! Fogja be! - rivalltam rá, majd csendbe is maradt. Elhúztam a függönyét, majd nagyot sóhajtva fordultam meg.
- Ez a Black Kúria. Harry háza. - mondtam, mire Draco szemei elkerekedtek.
- Potternek saját háza van? És mit keresünk mi itt? - kérdezte.
- Mert itt van berendezve a Rend főhadiszállása. - mondta Piton, majd intett hogy kövessük az alagsori konyhába. Amint leértünk, néma csend honolt és mindenki ránk nézett. Ott volt Kingsley, Tonks, Remus, a Weasley család, és Potter. Pottyka elég sápadt volt, és szakadt róla a víz. Vajon mi történt vele?
- Áh, a mardekár szégyenei! - kiáltottak fel egyszerre az ikrek szélesen vigyorogva. Engem meg megölelgettek.
- Inkább az ékei! - morgott Draco.
- Ó helló Malfoy, és jó estét Professzor. - köszöntek nekik is.
- Jó estét! - köszönt a két mardekáros férfi. De még idejük sem volt meglepődni amikor Harry elém állt és átölelt. Te jó ég... mi a fene van ezzel? Most kaptam új cuccot. Ez meg itt össze izéli.
- Láttam mindent. Nagyon sajnálom. - súgta oda.
- Hányszor mondtam már el Potter, hogy mennyire fontos a okklumencia?! - szidtam meg viccelődve. Szóval akkor látott mindent. A Nagyúr fejében járt, és azért ilyen összezuhant.
- Vagy ezerszer Lestrange! - mondta nevetve miután elengedett.
- Harry épp most mesélte hogy milyen víziója volt az előbb. - mondta Kingsley.
- Az nem vízió, csupán ékes jele annak hogy Potter még mindig olyan ostoba mint amilyen mindig is volt. Az az állat bekebelezi a Minisztériumot és a fél varázsvilágot, maga meg fenntartja a mentális kapcsolatukat! - dörrent Piton Harryre.
- Nyugalom Perselus. Nagyon remélem hogy Potter tudja mit csinál. - mondtam, de mindenki furcsán nézett rám a megszólítás miatt. Most mi van? Épp ma lettem halálfaló, és most nem suliban vagyunk. Most a társam nem pedig a tanárom.
- Szóval akkor ragyásfej mindent látott? - kérdezte mellőlem Draco és megfogta a kezem.
- Igen. A beavatást is. - bólintott. Mrs. Weasley felsikkantott, és Ron pedig kiabálni kezdett.
- Beavatás? Mond hogy nem! - tajtékzott. Én Dracora néztem és bólintottam neki. Mind a ketten felhúztuk a karunkon a ruhát, és ott virított rajta a Sötét Jegy.
- Nem hiszem el! És maga... maga idehozta őket! Holnap vagy még ma este pedig már rohannak is hogy beavassák a drága főnöküket! - akadt ki Ginny Pitonra.
- Hogy rohannánk már Ginny? Legyen eszed! A Sötét Nagyúr most túl elfoglalt! - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Hermione kérlek! - nézett rám Mr. Weasley. De a többiek olyan szemeket meresztettek rám Tonkson és Remuson kívül, mintha tényleg rohannék elárulni mindenkit.
- Nem vagyok Hermione! A nevem Jane, és senki se nézzen rám így! Ugyan olyan Rend tagok vagyunk mint Tonks vagy akár Kingsley. A különbség csak annyi, hogy nekünk a túléléshez el kell tűrni a mocskot ami ránk ragad! - keltem ki magamból. - Ennél azért több bizalmat vártam volna! - motyogtam.
- Mindenki leszállhatna Jane-ről. - állt fel a nővérem. - Ma haltak meg azok az emberek akik 17 éven át óvták és gondoskodtak róla. Elég baja van így is.
- Semmi bajom Dhora. - mondtam, de hangom már megint túl hideg volt. - Dolohov és az a ribanc úgyis meg fognak halni, még pedig az én kezem által és a többi meg nem érdekel. Rohadjak meg az Azkabanban, de a szüleimért bosszút fogok állni. - jelentettem ki, mire megint csend borult az étkezőre. Egyedül Draco akadt ki.
- Nem nem fogsz! - fordított maga felé és a szemembe nézett. - Nem lesz belőled gyilkos, és belőlem sem. Emlékszel? Megbeszéltük hogy megvédjük a másikat és nem csinálunk hülyeséget. Ha kinyírod őket, meg azelőtt kivégeznek árulásért hogy az aurorok kezére jutnál. Nem csinálsz semmi hülyeséget! Megértetted? - teremtett le, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Magához húzott, és úgy vigasztalt.
- Jane, úgy vélem elmondhatnád a többieknek hogy milyen belsőbb infókat szereztél a belső kör tagjaitól. Úgy láttam elég jóban vagy velük. - mondta Piton.
- Igen. Oké. - szipogtam, és felültem a konyhapultra.
- Össze is haverkodtatok? - kérdezte gúnyosan Ronald.
- Fogd be! - rivalltam rá. - Szóval. Lucius egy szemétláda. - jelentettem ki, mire Ginny és Harry elnevették magukat.
- Igen ezt eddig is tudtuk. - mondta mosolyogva Fred.
- Ahha. Aztán Cissy nem az. Majdnem biztos vagyok benne hogy át tudnám csábítani hozzánk, mert egyedül a férje miatt tevékenykedik a Nagyúr oldalán. Aztán Adam Zambini jófej, de velejéig romlott. Akárcsak a felesége és Parkinsonék is. A Nott házaspár is teljes mértékben halálfalók, na meg a Crak és Mostro család is. Avery pofátlan, Dolohov egy rohadék, akárcsak anyám, Mulciber és Macnair. - mondtam, és a Weasley gyerekek szakadtak a röhögéstől.
- Hát ezzel nem sok újat mondtál, kivéve a Narcissa dolgot. Draco anyáddal mi a helyzet? - kérdezte Remus .
- Anyám azóta halálfaló, hogy az eszemet tudom. De eléggé megcsappant a tekintélyünk a Nagyúr előtt, ami azt illeti szerintem velem akarják majd ezt helyre hozatni. És Jane, én nem fogadnék anyámra. - mondta szerelmem.
- Nekem mindegy. - mondtam váll-rándítva.
- Mi ez a cucc rajtad Lestrange? - kérdezte Ginny.
- Cissytől kaptam. Ilyeneket hordanak a női halálfalók. A legtöbb átkot és ártást felfogják, csak a főbenjárókat és a kábítást nem. A férfiak is ilyen köpenyt viselnek. Bár rajtuk nem állna jól ez a szexi gönc. - nevettem.
- Ez elég nagy baj, de ha a kábítás bejön akkor még sincs minden veszve. - mondta Kingsley. - És a fiatalokkal mi a helyzet? - kérdezte tőlem.
- Arabella Nott a legjobb barátnőm. - mondtam, mire mindenki döbbenten meredt rám. - Ne nézzetek így, garantálom hogy őt meg fogom védeni, mert abban a lányban annyi rossz sincs mint egy pajkos kiscicában. - jelentettem ki.
- Majd meglátjuk Jane. - mondta Piton.
- Én nem kételkedem ebben Perselus. Aztán Blaise, ő a Zambini gyerek. Neki kell majd elvennie Arabellát, emellett szeretik is egymást. Az üresfejű Parkinson nem túl nagy gond, mivel nincs valami nagy varázsereje. Az ő férje lesz Tony Nott. Tony biztosan apja nyomdokaiba lép a feleségével együtt. Tehát én még Bellában látok némi esélyt, és azt is hogy Blaise vele tart majd. - magyaráztam, és mindenki elgondolkozott ezen.
- Nekem Blaise évek óta a legjobb barátom, és soha de soha nem hangoztatta hogy milyen fontos a vér és a hagyományok követése. Ő biztosan nem akar halálfaló lenni, de hogy meg tudja védeni Bellát, megteszi majd. - mondta Draco.
- Nos köszönjük az infókat. Majd Perselus mindenről értesíti az igazgatót is, most pedig belátásom szerint mindenki térjen nyugovóra. - engedett el minket Kingsley.
- Rendben. Mi a Malfoy Kúrián leszünk. - ugrottam le a pultról, és kézen fogtam Dracot.
- Jól van. Jó éjt és kellemes ünnepeket mindenkinek. - mondta Mr. Weasley, majd köszönés nélkül távoztunk Pitonnal.
- Szemetek! - köpött egyet Draco ahogy kiléptünk az ajtón.
- Héh, ez nagyon Averys volt. - röhögtem.
- Nem azok... Csak nem értik meg a feladatunk fontosságát, így nem is bíznak bennünk. - mondta Piton. - Ti hoppanáljatok a Kúriára, én pedig visszatérek a Roxfortba. Beszélnem kell Dumbledorral.
- Rendben Perselus. És megmondanád a professzornak hogy köszönöm a szüleim védelmét? - kérdeztem cinikusan.
- Hát persze. Évek óta az orra alá akarom dörgölni egy hibáját, és most ejtette hosszú idő óta az elsőt. - mondta elégedetten a tanárúr.
- Jó éjt. - köszöntünk el, majd hoppanáltunk Dracoval. A Kúrián felmentünk a szobájába, és ledőltem az ágyra.
- Annyira sajnálom kicsim! - jött oda mellém.
- Köszönöm! Hosszú volt ez a nap. - mondtam.
- Igen. Holnap visszautazzunk a Roxfortba? Mivel itt nem lesz valami jó a karácsonyi hangulat. - kérdezte.
- Másra sem vágyom. De vigyük a többieket is. - motyogtam.
- Oké. Én viszont most nagyon is vágyom valami másra, vagy inkább valakire. - mászott fölém.
- Uh, tényleg át kellene öltöznöm. - mosolyogtam rá.
- Nem kell. Ezt úgy is leveszem rólad. - csókolt bele a nyakamba, és már húzta is szét a fűzős részt elől.
- Szeretlek! - sóhajtottam.
- Én is!

15. Karácsony érdekes fejleményekkel

Másnap reggel közöltük Belláékkal hogy mi visszamegyünk a Roxfortba. Lucius nem örült, de szólt a Nagyúrnak aki engedélyezte. Mondván, "az ellenséget meg kell figyelni". Csodás. Csakhogy akkor nekünk inkább a Kúrián lenne a helyünk... Cissytől kaptam még egy halom ruhát, és nemcsak varázsló ruhákat, hanem egy csomó feszülős muglicuccot is. Persze mindent feketében. Úgy fogok kinézni, mint aki gyászol. Bár lenne rá okom. Elvesztettem számomra két nagyon fontos embert, és 17 év gondoskodását nem lehet csak úgy elfelejteni. Bár becsaptak, és ezzel igencsak megaláztak, ők a szüleim voltak. Viszont fele annyira sem rázott meg a dolog mint amennyire én azt gondoltam. Becsaptak és átvertek és ez nagyon sok mindent kitörölt belőlem. Egy biztos, soha nem fogom elfelejteni őket. Bárcsak élhetne az apám... Bár akkor igaz hogy Azkabanban csücsülne, de legalább láthatnám. Cissy elmondása alapján csak és kizárólag Bellatrix miatt volt halálfaló, és ennek köszönhetően mindent el is követett hogy megfeleljen az általam gyűlölt nőszemélynek. Gyilkolt, rabolt, nőket alázott, és pusztítást végzett mindenfelé, most mégis úgy érzem kicsit egyedül maradtam nélküle. Habár itt van Draco, akit teljes szívből imádok, és aki már bizonyította hogy mennyire szeret. Azt hiszem így már a halál sem lesz annyira rossz. Tudni hogy van valaki aki szeret téged, a legjobb dolog a világon.
Bella és Blaise visszajöttek velünk, de a többiek ott maradtak. A szüleik nem engedték őket. Mármint csak Cark, Mostro és Pansy nem jöhetett, és Tony meg Pansyval akart lenni.
- Megmutatod? - kérdezte Bella amikor a lány hálóban az ágyán feküdtünk.
- Mit? - kaptam észbe.
- A Jegyet. Igaz, már elmeséltetek mindent, de azt még nem mutattad meg. - nézett céltudatosan a bal alkaromra.
- Tudom. Talán azért, mert sikítva rohannál el? Hidd el húgi ez nem szép látvány. - válaszoltam kissé gúnyosan.
- Nem szaladnék el. És hogy hívtál? Húgi? - mosolygott.
- Igen. Olyan vagy nekem mint a húgom. Nagyon szeretlek Bella és már olyan vagy mint egy testvér. - tettem a fejem a hasára.
- Te pedig az én erős, de néha gúnyos morgolódós nővérem vagy Jane! - nevetett, és a fejem lecsúszott az ágyra.
- Hé! Ne röhögj annyira, mert megint leesik a fejem! Így tök kényelmes. - tértem vissza előző pozíciómba miután lenyugodott.
- Jól van. Akkor megmutatnád végre? Egyszer nekem is lesz, ez van. - ránéztem, és úgy csillogott a szeme a kíváncsiságtól, mint egy kisgyereknek.
- Sajnos... - suttogtam, de így is meghallotta. Átölelt és a hajamba motyogott.
- Ne félts engem sohasem Jane! Erős leszek, erősek leszünk és túléljük. Mindent túlélünk. - mondta fojtott hangon.
- Te nem akarsz közénk állni ugye? - kérdeztem amikor kibújtunk az ölelésből.
- Nem - mondta halkan és nem nézett a szemembe.
- Nézz rám és úgy mond! - mondtam kicsit erélyesebben. Erre felkapta a fejét, és a döbbenettől tátva maradt a szám. A szemei most hihetetlenül elszántak voltak, és szikráztak.
- Miért ez lenne az ideális? Egy valóra vált álom? Hát ennyire hülye vagy? Tényleg bedőlsz ennek a maszlagnak hogy a vér a fontos? Mi történt veled? A múltkor beszélgettem Nevillel. Valamelyik másodikos mardekáros kis mocsok elintézte szegényt. Erre ő ahelyett hogy megleckéztette volna a kis patkányt, csak tűrt, mert nem akarta bántani a kisfiút. Érted? Egy másodikos mardis és egy hetedikes griffendéles közül a kisebb került ki győztesen. Ez már szánalomra méltó! Nem az oroszlánoknak szégyen. Nem! A mardekárnak! Jane az összes mardekáros romlott, mert ezt nevelik beléjük! Te pedig megváltoztál! Neville mondta hogy milyen voltál régen. Elhiszem hogy becsapva érzed magad, vagy érezted, de ennyire nem kelhetsz ki magadból. Igaz, én igazán szeretem ezt az éned is, mivel a magabiztosság és az erő csak úgy sugárzik belőled, de minden kétséget kizáróan kedveltem volna Hermione Grangert is. Én nem ilyen életre vágyom! Nem akarok egy örök bélyeggel élni, mert ha meglátják a karomon undorral néznek majd rám. Családra vágyom, gyerekekre és egy férjre. Előtte pedig szeretnék átoktörőnek tanulni. Nem a halálfaló karrier álmaim netovábbja! - kiabált teljesen kikelve magából. Fel is pattant, és most az elfojtott dühtől megindultak a könnyei is. Oda botorkált az ablakhoz, és nekinyomta a homlokát így nyugtatva magát.
- Én már soha többé nem leszek Hermione Granger Bella. - suttogtam, és a hátát néztem. - Nem a szüleim miatt változtam meg. Te nem tudod milyen az amikor senki sincs akiben megbízhatnál vagy aki egy percig is szeretne. Ezért változtam meg. Ezért változott a patrónusom is. Te ezt nem tudod, de régen egy ficánkoló szelíd kis vidra volt a patrónusom. Ez nem felszíni változás. A lelkembe gázoltak ezzel! Mindvégig kitartottam, de ez már nekem is sok volt. Te nem voltál hat hosszú éven át sárvérű, nem téged néztek le és aláztak meg állandóan. Igaz, ezeket megbocsátottam Dracoéknak, de egész nyáron úgy éreztem hogy mindenki hátat fordít nekem. A nagy Harry Potter és Ronald Weasley. Ők azok akiket éveken át megvédtem, segítettem és szerettem. Erre elárultak, de az addigi legjobb barátnőm is. Ginny. Ezután nem bíztam senkiben és semmiben. Ezen Draco és ti segítettetek változtatni. Újra lettek barátaim és családom. És itt nem anyámékra meg a díszes bandájukra gondolok Bella. Nem elvből lettem halálfaló hanem kényszerből. Vagy meghalok, vagy kapok egy bélyeget. Ha ez lenne az ára annak hogy életben maradhass a szerelmed és a barátaid oldalán, te mit mondanál? - a hangom hidegen és érzelemmentesen csengett, mégis szemrehányó és vágyakozó volt. Szemrehányó mert azt feltételezi hogy rossz vagyok a lelkem mélyén, és vágyakozó, mert én sem vágyom másra mint Bella. Mégis, most még jobban fojtogatott az az érzés hogy mindent elmondjak neki a Főnix Rendjével kapcsolatban. Nem tehetem... az árulás lenne. Viszont felküldetem majd Dumbledorehoz.
- Sajnálom. De én elmenekültem volna. - mondta ridegen. - Nem lettem volna képes rá. Ne haragudj Jane, de biztosan nem leszek képes rá. Menj szólj anyáméknak, mond el Blaisenek, vagy menj egyenesen ahhoz a szörnyeteghez, de én el fogok tűnni. És önként biztosan nem leszek halálfaló. - fordult felém végre. Na ekkor ugrottam fel.
- Idefigyelj Arabella Nott! - kezdtem erélyesen, és láthatóan picit összébb húzta magát. - Soha, de soha a büdös életbe nem árulnálak el téged! Már elmondtam, a húgom vagy! Se a szüleidnek, se Blaisenek sem pedig Voldemortnak nem szólok! ÁÁÁ a franc! - kiabáltam vele, de akkor belehasított a kezembe a fájdalom. Felhúztam a pulcsim ujját, és a Jegy most izzott, alatta pedig két szó rajzolódott ki.

Sötét Nagyúr

- Csodás! Már a nevét sem mondhatom ki. - nyögtem, és a kezem az ablakhoz nyomtam. Ez egy picit lehűtötte. Bella közben rémült, döbbent szemekkel vizsgálgatott.
- Jól vagy? - lépett közelebb.
- Igen. Semmi baj. Csak nem mondhatom ki a Nagyúr nevét többet, különben ilyen kellemes élményben lesz részem. Csak ezt eddig nem tudtam. - ültem be az ablakpárkányba.
- Köszönöm. - suttogta hosszú csend után.
- Mégis mit? - kaptam rá a tekintetem.
- Azt hogy soha nem árulnál el. Nem akartam veled durva lenni, sajnálom. Szeretlek Jane! - ült bele az ölembe.
- Én is, de ha nem mászol le rólam azt hiszem kénytelen leszek levágni az ölemből téged. - vigyorogtam rá.
- Na jól van. Le kellene mennünk. - nyújtózkodott.
- Mégis minek? - néztem rá értetlenül.
- Hahó! Karácsony van Miss Lestrange! Ajándékok! Szedje össze magát! - mondta felháborodva.
- Oké. Mehetünk, csak megkeresem a mamuszom. - mondtam, mire felkacagott. Mindig is imádta ha abban mászkáltam. Állandóan röhögött rajtam. Pedig szerintem cuki. Nagy szőrős lila manusz csillámmal és flitterekkel. Nem értékeli az ilyen dolgokat... Ez még az a mamuszkám amit apáéktól kaptam tavaly karácsonykor. Tehát felvettem, Bella meg egy zöld papucsban slattyogott mellettem. Mellesleg teljesen zöld felszerelésben, top, short, kardigán és papucs. Minden zöld. Eléggé bántja is a szemet ha sokáig figyeljük. Talán pont ezért. Én meg... a sötét halálfaló, korom fekete mininaci és fekete garbó. Persze ehhez már másként festett a lila csillogó-villogó mamuszom, dehát kit érdekel nem?
- Végre csajok! - kiáltott fel Blaise. Már ébren vannak? Ja nem... csak Blaise. Szóval még Draco alszik. Nem is csodálkozom hogy kifáradt tegnap. Beavatás aztán rend, na és aztán a szobájában... huh. / :D /
- Ne kiabálj Zambini! Hajnali fél hét van. Mások még alszanak. - pirítottam rá, de ő csak vállat vont.
- Ne Zambinizz! Kösz. Egyébként négyen maradtunk itt a mardekárból. Mindenki más otthon van. - somolygott.
- Szia Blaise. - kapott észbe Bella is, és beleült Blaise ölébe az ajándékaival együtt.
- Szia, na miket kaptál? - kérdezett vissza a fekete adonisz, de már nem igazán figyeltem rájuk. Sokkal inkább lekötött az a finom citromos mentás illat ami megcsapta a nózim. Aztán megéreztem hogy valaki átölel hátulról és a hajamba fúrja az arcát.
- Szóval felébredtél. - fordultam meg, és viszonoztam az ölelését. A reggeli Bellás dolog után még mindig picit feszült voltam, emellett a karom is sajgott még.
- Igen. Hallottam a hangod aztán lejöttem. Már ébren voltam. Épp készülődtem. - mosolygott.
- Örülök. - mondtam, majd megcsókoltam. Lágyan és érzelmesen viszonozta, majd mikor elváltunk a szemébe néztem. Mindent ki tudtam olvasni abban a percben belőle, de leginkább a szerelmet és a vágyat. S szemei most ezüstösen, szürkén csillogtak.
- Gyere nyissuk ki az ajándékokat. - húztam a kanapéra.
Leültünk, majd bontogatni kezdtünk. Én is sok mindent kaptam. Egy nagy kondéros kekszet, amiről rögtön tudtam hogy ki küldte még ha feladó nem is volt rajta. Mrs. Weasley...
Pansytől egy elképesztően csajos, rózsaszín, csicsás, tűsarkút, ami legnagyobb meglepetésemre mugli készítmény volt. Nahát...
Blaise és Bella ajándéka egy aurorképzős könyv volt. A 'Bűbájtan Profiknak".
A szerelmem által csomagolt ajándékból, egy ékszeres doboz került elő. Kinyitottam, és egy arany szív medál volt benne nyaklánccal a szív egyik fele pedig gyémántokkal kirakva.
- Ez gyönyörű... - suttogtam.
- Tényleg tetszik? - kérdezte Draco vidám hangja mellőlem.
- Imádom! Köszönöm édes. - ugrottam a nyakába. Nevetve feltette a láncomat, majd elkészültünk, és elindultunk reggelizni. Most ugye ünnepi reggeli van, így illedelmesen, csendben beszélgetve léptünk be a Nagyterembe. Dumbledore és az összes tanár ott ült egy kerek asztalnál. Rajtunk kívül, még egy hugrabugos és két hollóhátas volt ott. Nagyszerű. Mindenki más elhúzott innen. Így a miénk a kastély két hétig. Huhúúú!!!
- Á! Boldog Karácsonyt! Üljetek le. - mosolygott ránk Dumbledore, de valahogy furcsán nézett rám és Dracora. Aztán ezt felváltotta a bűntudat és a sajnálat ahogy a szemembe nézett. Én alig észrevehetően bólintottam neki, és már tudtam hogy reggeli után mehetek fel hozzá. Nincs kedvem a sajnálkozását hallgatni hogy mennyire elcseszte a szüleim védelmét. Csendesen mi egy szó nélkül megreggeliztünk, majd miután mindenki elvonult, én Dracohoz fordultam.
- Felmegyek beszélek Dumbledorral. Tudod, a szüleimről. - mondtam neki, mire szó nélkül megcsókolt, majd finoman a lépcső felé lökött.
- De aztán siess kicsim. - mosolygott rám, amit viszonoztam is, és elindultam felfelé. A kőszörny előtt azonban megtorpantam. Mi lehet a jelszó? Lássuk csak... karácsony van.
- Csokis kuglóf? - kérdeztem, de válaszként csak szabad utat kaptam, tehát jól tippeltem. A lépcsőn felfelé beszélgetés hangjait hallottam, így bekopogtam mielőtt beléptem.
- Gyere! - szólt ki Dumbledore derűsen. Ezek szerint visszajött a jókedve.
- Jó reggelt! - köszöntem. Körbe néztem, és a festményeken kívül senki sem volt itt. Akkor a festményekkel társaloghatott.
- Szerbusz Jane! Kérlek foglalj helyet. Először is nagyon sajnálom, de nem tartózkodtam Roxfortban amikor riasztott az anyádékra szórt bűbáj, így elkéstem és már elvitték őket. Nagyon sajnálom. - mondta, de olyan mélységes szomorúsággal és bűntudattal hogy megsajnáltam.
- Megbocsátok. - mondtam, majd erre felállt és egy csomagot nyomott a kezembe.
- Ezt neked küldi valaki. Szerintem érdekes lehet. Bontsd ki. - ült vissza, és én engedelmesen kicsomagoltam a puha dolgot. Egy ruha és egy levél volt benne. A ruha alapszíne piros volt, de a csípő részénél és a mell rész felett arany színű csík húzódott. Igazi griffendéles ruha.
- Ki küldi nekem? - kérdeztem.
- Olvasd el a levelet. - tanácsolta, és mivel engem is nagyon érdekelt ezért már bontottam is ki. Kézzel volt írva, de mégis szépen formázott. Olvasni kezdtem.

Kedves Jane!

Kérlek fogadd el az ajándékom, hisz ezek a színek tükröznek téged. Ne feledd, lelked színei ezek. Ha meg szeretnél ismerni, kérlek találkozzunk ma este 11-kor az iskola parkjában. Egyedül gyere!

Őszinte hódolattal, R.L.

- R.L.? Az ki? - néztem az igazgatóra.
- Elmehetsz ma este ha szeretnél, de jól gondold meg. Ez megváltoztatja az életed. - mosolygott rám Dumbledore.
- Most elmehetsz! - intett az ajtó felé, majd felkapva az ajándékom, szabályosan kimenekültem. Leértem a klubhelyiségbe, ahol Blaise és Bella ültek. Átváltoztam farkassá, majd a számba kaptam a csomagom, és felrohantam a fiúk körletébe. Draco az ágyán feküdt, és olvasott. Beosontam, és visszaváltoztam.
- Szia. Na mit mondott az öreg? - kérdezte.
- Az mindegy! Ezt nézd. - vágtam hozzá a ruhát meg a levelet. Elolvasta, aztán rám nézett.
- Nem mehetsz el! - jelentette ki határozottan.
- De tudnom kell hogy ki az! Ez fontos nekem. És most nem fog történni semmi baj. Érzem! - győzködtem.
- Érzed? Sovány vigasz! Na jó, menj el, de ha bajba kerülsz anyád megnyuvaszt, aztán én is! - adta be a derekát.
- Tőle nem félek! És nem lesz baj. - mondtam, mire megint szorosan magához húzott.
Eztán egész nap nem történt semmi említésre méltó. Kajáltunk, hó csatáztunk és olvasgattunk. Fél tizenegykor felmentem átöltözni a szobámba. A többiek még lent voltak amikor leértem.
- Jó kis cucc! - mondta Bella. A Cissy féle felszerelés volt rajtam. Egy kis védelmet nyújt legalább.
- Kösz. Cissytől kaptam. - mondtam, majd felkaptam a köpenyem is és a fejemre húztam a csuklyám.
- Félelmetes. Most tényleg úgy nézel ki mint... - mondta Blaise.
- ...mint egy halálfaló? - kérdeztem, de csak bólintottak válaszul, én pedig kísértetiesen suttogva elköszöntem tőlük, amin jót derültek.
Már vagy tíz perce sétálgattam odakint, amikor a Rengeteg szélénél egy lágy hang szólt a hátam mögül.
- Jane? - kérdezte. Kétség kívül férfi volt. Nem fordultam meg úgy kérdeztem vissza, de a pálcám a kezemben volt.
- Attól függ ki kérdezi. - mondtam nyugodtan.
- Nem biztos hogy hallottál már rólam. - válaszolt. Megfordultam, és egy fekete köpenyes, csuklyás alak állt előttem. "Egy halálfaló!" Suhant át a gondolat az agyamon. Levettem a fejemről a csuklyát, ezzel felfedve az arcom.
- Én vagyok. Maga kicsoda? - kérdeztem. Halkan kuncogott, majd levette a fejéről ő is a csuklyát. Alig kaptam levegőt. Nem... ez lehetetlen.
- Apa? - csúszott ki a számon. Elmosolyodott.
- Neki jobban örülnél nemde? - kérdezte. - Nem Rodolphus vagyok. Ő halott. Ezt te is nagyon jól tudod! Az öccse annál inkább életben van. - jelentette ki.
- Rogerius is meghalt! Cissy ezt mondta! - vágtam a képébe.
- Nem igaz. Csupán külföldön végeztem kutatást a Rendnek. Aztán a társam megölték és én eltűntem. - válaszolt nyugodtan.
- A Rendnek? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Meg kellene akkor ölnöm magát. - jelentettem ki somolyogva. Bár nem értettem hogy ezen miért mosolygok.
- Igen? Tehát teljesen közéjük olvadtál? Pedig Dumbledore azt mondta megbízható vagy! - mosolygott.
- Nem érdekel Voldemort! - akadtam ki, ám megint belehasított a fájdalom a karomba, és összerogytam. - Maga... ez... nem lehet! Nem hiszem el! - motyogtam még mindig kábultan a fájdalomtól. Mellém térdelt és átölelt. Amit akkor éreztem, meggyőzött hogy hihetek neki. Teljes biztonságban éreztem magam.
- Jól van kicsi unokahúgom. - nevetett. - Nem lesz baj! És ne mondogasd a Nagyúr nevét, mert a végén leesik a karod. - viccelődött. - Viszont nem mondhatsz semmit Malfoynak! Egyiknek sem. - komolyodott meg a hangja.
- Draco? De ő megbízható! És persze szeret engem. - tiltakoztam.
- Héh! Örülök hogy megbízol benne kislány. De még nem mondhatod el neki, csak ha itt lesz az ideje. - mosolygott. Mitől ilyen vidám folyton? Ez egy elég szar helyzet! Most fogok ideg-összeroppanást kapni, erre itt mosolyog.
- Megmondaná hogy mi olyan vicces? - kérdeztem.
- Semmi csak nagyon hasonlítasz apádra. Láttalak a legutóbbi meccsen, és igen szépen csináltad. Szerencsére anyádtól alig örököltél valamit. - mondta vidáman. - És igazán tegezhetnél.
- Értem. Rendben Rogerius. Ki tud még rólad? - kérdeztem.
- Csak Rog és csak Dumbledore, Harry és te. Nekik segítek a horcrux keresésben. Már közeleg a végső csata. - mondta, majd segített felállni. Végignézett rajtam, majd felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Szexi. Anyád és Cissy is ilyet hordtak régen. Még a seggünk is belefájdult a látványba. - mondta, mire hangosan nevettem. Ez totál hülye, de már most kedvelem.
- Köszi ez most jól esett. - mondtam.
- Minden rendben lesz. - mosolygott rám.
- Igen. Nekem vissza kell mennem Dracohoz. Már biztosan aggódik. - mondtam egy hangos sóhajtás után.
- Szereted őt? - kérdezte egy perc csend után.
- Tiszta szívemből. - válaszoltam.
- Akkor ne engedd el bármi történjék is rendben? A szeretet a legfontosabb most. - nézett rám komolyan. Jéh, ilyet is tud?
- Okés. Vigyázz magadra Rog, örülök hogy találkoztunk. Ez az egész olyan mint amikor Harry találkozott először Siriussal. Köszönöm. - mosolyogtam rá. Megálltunk, megölelt és homlokon puszilt.
- Légy jó Jane! És én is örülök! Jó éjt! - köszönt el.
- Neked is! - mondtam, majd visszahúztam a csuklyám, és nem sokkal később már a portrénkkal szemben álltam.
- Jane Lestrange! Hol voltál? Fél kettő van és a barátaid bent virrasztanak. - cseszett le Malazár.
- Öhm... csak... levegőztem!? Sajnálom. - hajtottam le a fejem.
- Akkor ne mond el, nem kényszer. Gyerünk lefeküdni! - rótt meg, majd jelszó nélkül beengedett.
- Annyira aggódtam! - ugrott fel Draco.
- Nem kellett. Semmi R.L. nem volt. Dumbledore várt rám lent, és vele beszéltem a tegnap estéről. Kikérdezett részletesen. - hazudtam szemrebbenés nélkül.

Képek a fejezethez:

Draco ajándéka:




Pansy Ajándéka:

16.: Szorít az idő

A szünet elég kellemesen telt, és lassan kezdtem túltenni magam a szüleim halálán is. Persze ebben Bella, Blaise és Draco nagy szerepet játszottak. Alig ettem és sokszor órákig lestem ki a fejemből. Ezt végül Draco elégelte meg, és onnantól kezdve folyamatosan figyelemmel kísértek. Mire visszajött a többi diák kezdtem újra magamra találni.

Rogeriusszal azóta sem találkoztam, habár egyszer kaptam tőle egy szerencsesütit szilveszterkor. Talán akkor tört meg a jég, és akkor tértem vissza újra önmagamhoz.

Éppen bájitaltan óránk volt, már a szünet után jóval amikor megéreztem a szúrást a karomban. Draco, aki előttem ült Blaise-vel, rögtön hátrafordult, én pedig alig láthatóan bólintottam neki. Pitonra néztem, aki éppen amiatt morgolódott hogy Harry és Ron már negyed órája késnek az órájáról. Aztán észrevette hogy figyelem és felhúzott szemöldökkel nézett rám. Én meg felkaptam egy gurgyökeret, ami köztudottan kölcsönhatásba jön az általunk épp elkészített bájitallal. Belevágtam a főzetembe, és miután az felrobbant, Piton odaviharzott hozzánk.

- Mi történt Miss Lestrange? - kérdezte, de én válasz helyett csak rászorítottam a bal alkaromra, majd Draco felé böktem a fejemmel.

- Menjen fel a gyengélkedőre ha megsérült. Draco te itt maradsz. Majd Jane tájékoztatja Madam Pomfreyt. - nézett rám jelentőségteljesen. Szuper. Egyedül állhatok a Nagyúr elé. Már így is késésben vagyok.

- Rendben professzor. - zártam be a kis közjátékunk, majd kisiettem a teremből. Épp rohantam ki a klubhelyiségből amikor beleütköztem a két jómadárba.

- Nem órán kéne lennetek? - kérdeztem felvont szemöldökkel, és közben feltűnés nélkül próbáltam becsúsztatni az ezüst álarcot a talárom hátuljába. Bár ők sem hülyék, legalábbis Harry és észrevette a mozdulatot, na meg az igencsak halálfaló cucchoz hasonló ruhát is. Ami pont az volt...

- És neked? - kérdezett vissza Ron vörös fejjel.

- Nyugi Ron. Nem akarok balhét. Figyu, nekem rohannom kell a gyengélkedőre. - böktem ki, mert úgy éreztem hogy mindjárt felgyullad a karom. Már így is elég dühös lesz.

- A gyengélkedőre mi? - kérdezte gúnyosan Ronald.

- Most mi bajotok? Én megyek teszem a dolgom. Bocs de akkor mennék is ha elengednétek. - löktem félre őket.

- Hozzá mész igaz? - kérdezte Harry.

- Honnan veszed? - perdültem meg.

- Tekintve hogy a bal karod állandóan az oldaladnak dörzsölöd és a szerkód is... tutira hozzá
mész.

- Ha a Sötét Nagyúr hív, nem fogok órán üldögélni. - suttogtam.

- Nem tudom kit akarsz átverni. - motyogta vissza Harry.

- De igen. Tudjátok hogy kit. - mosolyogtam rájuk és otthagytam őket. Most már kész életveszély a Nagyúr elé kerülni. Kirohantam a Rengetegbe, majd amikor éreztem hogy itt már tudok hoppanálni, erősen rászorítottam a karomra, majd elnyelt a fekete füst. Egy pillanat múlva már a türelmetlen és igencsak mérges Voldemort előtt térdeltem.

- Nagyuram! - hajoltam meg még így térdelve is. Majd szépen felálltam, de már ki is húztam magam. Mégiscsak Lestrange vagyok, bár Bellatrix eléggé különösen viselkedik a Nagyúrral...

- Már fogytán volt a türelmem Jane! Draco hol van? - járt körbe-körbe körülöttem.

- Órán. Csak én tudtam eljönni. - mondtam határozottnak szánt hangon.

- Nos, nem bánom. Megértem hogy nem tudtok eljönni mindig, de ezért bizony nem hunyhatok szemet! Crucio! - mondta vészesen nyugodt hangon, mire a fájdalomtól térdere estem és halkan nyöszörögtem. Ez az egy százszor erősebb volt mint Bellatrix kínzása a tónál. Hamarosan levette rólam, én pedig igyekeztem nem elájulni.

- Feladatom van számodra Jane! Dumbledorenál van valami ami nekem nagyon kell. Azt hallottam hogy van egy emlék gyűjteménye. Két emlékre lenne szükségem belőle. Egy ami a Horatius Lumpsluck nevet viseli, és egy ami a jóslat. - magyarázta lelekes de mégis hideg hangon. Ekkor eszembe jutott valami.

- Nagyuram, ha nem sértelek meg vele. Én hallottam már a teljes jóslatot. Mondtam félénken, mire észrevettem hogy már nem avygunk egyedül. A szobában még ott volt Lucius és Narcissa is.

- Erről mikor akartál szólni? - kérdezte idegesen. meglepően sok érzelmet mutatott ki, amit határozottan nem vettem jó néven. A Malfoy házaspár is felszisszent.

- Amikor számon kéred tőlem. - válaszoltam bátran, ám erre egy csontörő átok lett a jutalmam amit a jobb csuklóm bánt meg. Hangosan reccsent én meg felsikkantottam.

- HALLJAM! - dörrent rám.

- Khm... Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt... A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik... Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli... - mondtam végig rekedten, és szinte éreztem hogy feltámad benne a düh.

- Ebben szó sincs Potterről! - kiáltotta, én pedig nyöszörögve szólaltam meg.

- Ha nem sértelek meg kegyelmes uram! James és Lily Potter három találkozást éltek túl. Harry Potter pedig Július 31. - én született. Ez több mint jól ráillik Potterre. - mondtam, mire Voldemort elismerően nézett rám.

- Ezt én is tudom kedves halálfalóm, csakhogy ez nem egyedül ráillik. - mutatott rá a tényre amit én már évek óta tudok.

- Megkérdezhetem hogy ki az aki még belefér ebbe az igencsak szűk kategóriába? - suttogtam, mire rám villant a tekintete.
- Neville Longbottom. - mondta jegesen és figyelte a reakcióm, én meg felhorkantam. Valamit mulatságosnak tarthatott mert elmosolyodott. hidegen és kegyetlenül, de mosolygott.

- Mesélj róla Jane! Te ha jól tudom hat éven át Potter hű kis sárvérű Hermione Grangerje voltál. Mit tudsz Longbottomról? - lépett fenyegetően közelebb. Közben pedig feltápászkodtam.

- Az a gyerek nem a Griffendélbe való. Cseppnyi bátorság sincs benne, emellett egy bájitalt sem tud elkészíteni. Üresfejű, zöldfülű, bamba gyerek. A gyógynövénytan az egyetlen amihez ért, és ő 30. -án született. Potter ezzel ellentétben tehetséges és legalább nem csinálja össze magát ha a Sötét Nagyúr nevét hallja. - feleltem meggondolatlanul. Bár jól tudtam hogy Neville igazi griffendéles, amit be is bizonyított a minisztériumban. Ebből kifolyólag kaptam még egy Cruciot, de ez már fele annyira sem volt fájdalmas, csupán végigszurkálta a testem.

- Ne feledd az emléket Jane! Három napot kapsz rá hogy elküld Luciusnak. Ha nem, hívni foglak, és azt kegyetlenül megbánod. Viszlát barátaim! - köszönt el, ha lehet ezt elköszönésnek nevezni, majd elnyelte az örvénylő füst. Köhögve rogytam térdre, és Narcissa már ott állt mellettem.

- Jól vagy? - kérdezte miközben leültetett egy székre.

- Persze. Sziasztok egyébként. - motyogtam.

- Nagy hiba volt hogy nem mondtad már el hamarabb a jóslatot. - mondta Lucius miközben leült mellém, egy erősítő főzettel.

- Kösz. - mondtam és felhúztam a főzetet. - Már mindegy Lucius. Most megyek. Dolgom van, és holnap is suli. - álltam fel. Úgy látszik hatott a bájital.

- Persze. Szeretnéd hogy anyád tudjon a mairól? - kérdezte Cissy a nappali kandallójánál.

- Minek? Nem tartozom vele elszámolással. De, ha megkérdezi hogy itt voltam-e, akkor megmutathatjátok neki az emlékeiteket. Kivéve a jóslatot! - figyelmeztettem őket. Komoran bólintottak én meg vettem egy kevés port a tálból. beálltam kandallóba és elkiáltottam magam.

- Roxfort, igazgatói iroda! - alig mondtam ki, máris elnyeltek a lángok. A cím hallatán elég megrökönyödött képet vágtak, én meg rájuk kacsintottam így legalább azt hiszik most fogom ellopni az emléket. Tudtam melyik emlék kell neki. Arra kíváncsi hogy Lumpsluck bemártotta-e a horcruxokkal való kérdéseivel Dumbinál. A következő pillanatban elég furcsa kép tárult a szemem elé. Az irodában ott volt az igazgató, Rogerius, Harry, Draco és Piton.

- Szép jó napot! - nyögtem ki ahogy magamhoz tértem a kezdeti sokkból.

- Neked is Hermione! Mi szél hozott erre? - kérdezte derűsen az igazgató.

- Öhm, most jövök a Malfoy Kúriából. De először... - nem fejeztem be, hanem ráfogtam a csuklómra a pálcám és a Tonkstól tanult varázsigével összeforrasztottam a csontot. -Hippokrax!

- Nos, híreim vannak professzor! - néztem körbe, mire Dumbledore intett hogy folytassam, nyilván megbízik mindenkiben. oké...

- A Sötét Nagyúr hívatott. Nemcsak engem, de Dracót is. Izé... elég mérges volt amiért egyedül mentem. - mozgattam meg a csuklóm, közben meg is masszíroztam picit.

- Sajnálom, de túl feltűnő ha Malfoy is eltűnik az órámról nemcsak te. Mégha Lumpsluck professzor tartotta volna az óráját ahogy azt kellene neki, akkor nem is tűnt volna furcsának hogy elenged titeket. - mutatott rá Piton a nyilvánvaló tényre.

- Ejnye Perselus, tudod hogy Horatius most az ünnepek fáradalmait piheni ki. Ebben a korban már... - védte meg bájital professzorunk Dumbledore, ám ekkor nagybátyám kotyogott közbe dühösen.

- Na persze. A vén csataló leitta magát a száraz földig és most Jane szív miatta! - védett meg. odajött és meg is ölelt.

- Kösz Rog. De egy két Cruciót még én is túlélek. - motyogtam, majd fáradtam az igazgatóra néztem.

- A jóslat kellett neki. - mondtam, mire Harry kényelmetlenül fészkelődni kezdett. - Meg is kapta. - tettem hozzá, mire Piton, Draco, és Harry is felhördültek.

- MI? - kérdezték, holott hármójuk közül csak Harry ismeri az egészet. Dumbledore felállt és elővette a merengőt. Beletette az emléket, majd mind meghallgattuk még egyszer azt a bizonyos jóslatot.


Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött... azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt... A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik... Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli...


Mondta Trelawney kísérteties hangja.

- Ez Potterre vonatkozik? - érdeklődött Draco.

- Igen görényke. - sóhajtott Harry.

- Elmondtad neki az egészet? - kérdezte Piton.

- Naná hogy el! Erre külön engedélyt kaptam Dumbledore professzortól. Ráadásul rájött hogy ez vonatkozhat Neville-re is, így visszatereltem a figyelmet Harryre. Kell neki még valami. Egy emlék, professzor. - néztem rá, mire engedtem hogy legilimentáljon. Tudta hogy mi kell nekem, ezért felállt és odaadta a hamis emléket. Egy szó nélkül zsebre tettem, majd megöleltem Rogeriust és megcsókoltam Dracót.

- Szurkoljatok. - néztem körbe, majd a kandallóban megint feltűntek a zöld lángok, én pedig már a Malfoy Kúria folyosóit róttam. Lucius dolgozójába mentem, ahonnan hangok szűrődtek ki. Egy tisztító bűbájjal rendbe hoztam a hamus fekete cuccom, majd kopogás és egy "szabad" után beléptem.

- Hello Adam, Lucius! - köszöntem, és odasétáltam Luciusékhoz. Mit csinálhat vajon itt Blaise apja?

- Elvégezted a feladatot? - mosolyog rám Lucius, és közben int hogy üljek le, majd pár kortyniy viszkyt tölt ki nekem.

- Igen. Az italt viszont nem fogadhatom el, mert most ittam meg vagy három gyógyító és erősítő főzetet, amellett a sérült csontnak sem tesz valami jót. - toltam vissza a poharat diszkréten.

- Mi történt? - kérdezte Adam.

- A Sötét Nagyúr kissé türelmetlen és ideges volt, amit megértek mert jó tíz percet késtem, ráadásul fel is bosszantottam. - csúsztam lejjebb a kényelmes fotelben.

- Való igaz Jane. - bólogatott Lucius, Adam viszont csak elmosolyodott. Nem igazán értem ebben mi a vicces.

- Kemény csaj vagy. - mondta Zambini. Ó, hát ez az...

- Itt van. - nyújtottam át, egy fekete kis tartóban. Nem kell minden halálfalónak tudni hogy mi volt a feladat és mi kell a Nagyúrnak.

- Gyors és tiszta munka. Sokra viszed még lányom. - mosolygott Lucius, majd betette a kis csomagot a széfbe.

- Köszönöm. És most ha lehet mennék. Ez már több mint gyanús. Nagyon eltűntem. Bella és Blaise már így is kereshetnek. - álltam fel.

- Egy pillanat! Jane, te ismered Arabellát. - jelentette ki Adam.

- Igen. Olyan mint a húgom. Miért? - fordultam feléjük újból.

- Szerinted méltó lesz a Mrs. Zambini címhez? - kérdezte őszinte érdeklődéssel. Szorult helyzet... ravasz válasz kell ha nem akarsz hazudni.

- Csak annyira mint amennyire én Mrs. Malfoynak. - mosolyodtam el. - Viszlát uraim! - szóltam vissza az ajtóból, és már caplattam is le a kandallóhoz.
A Mardekár klubhelyiségének kandallójából léptem ki, mire egy kis elsős aki egyedül volt ott, sikítozva szaladt fel a szobájába. Na ennyit erről. Nesze neked hatásos belépő.

Annyi biztos hogy közeleg a vége... Szorít az idő.

Előkészületek és szöktetés

Amióta a Nagyúr ilyen gyorsan kézhez kapta az emléket és meg is nézte, sokkal nyugodtabb. Bár a jóslat egy része kissé aggasztja, és nem tud rájönni hogy milyen erő lakozhat Harryben. Dumbledore szerint már csak egy horcrux kell, ami valószínűleg Hollóháti tulajdona lesz, és amit most gőzerővel kutatnak a kastélyban. Persze még ott van Nagini is, de azt majd mi elintézzük.
Holnap este viszont a Nagyúr elé kell állnunk. Sokszoros beavatást tervez, ezért Bellát el kell menekítenem.

- Bella! - rontottam be a szobánkba. Ő már kisírt szemekkel és félig összecsomagolva ült az ágyán.

- Jól vagy? - kérdeztem és leültem mellé.

- Igen jól. De féltelek nagyon. - nézett rám. Tudom mire érti. A Nagyúr nem lesz boldog és mivel én állok legközelebb Bellához, na meg Blaise, ezért tutira az én hátamon csattan az ostor majd.

- Engem sose félts. Felvázolom a tervünket jó? - néztem rá, mire bólintott és egy pálcaintésre a maradék cucca is becsomagolódott majd kicsi és könnyű dobozkává változott. Azt zsebre vágta, és figyelmesen nézett vissza rám.

- Rendben. Tehát, nálam van Harry láthatatlanná tévő köpenye, meg a tekergők térképe. Így tudni fogjuk kibe botlunk bele, és nem is látnak majd minket. Dumbledorehoz megyünk, ő vele pedig megbeszélünk mindent. Oké? - vázoltam az utunkat gyorsan.

- Igen jó. Mehetünk. - mondta, majd a köpeny alá bújva kisettenkedtünk a klubhelyiségből. Most volt vacsora idő, így szinte senkivel sem futottunk össze. Bár Mrs. Norris egyszer kiszagolt minket, és ezért ideiglenes sóbálványátkot küldött rá Bella.

- Itt is vagyunk. - mondtam egy nagy kőszörny előtt állva. Bella csak nagyokat lesett. Ő ezt nem is tudta. Soha nem járt még az igazgatóiban.

- Hogy jutunk be? - kérdezte.

- Csak figyelj! - mondtam és elmormoltam a jelszót. "Bűvös Bizsere" Majd az felengedett minket. A megbeszéltek szerint, Dumbledore nem ment vacsorázni. Idejöttünk hogy Bellát megszöktessük.

- Szerbusztok! - köszöntött minket ahogy beléptünk. Bella azonban rögtön le is dermedt. Én is meglepődtem, mivel nem voltunk egyedül. Harry, Ron, Piton és Rogerius is ott volt.

- Jó estét! - köszöntem, miközben az éppen elájulni készülő Bellát lenyomtam egy székre.

- Ms. Nott hogy érzi magát? - mosolygott rá az öreg igazgató.

- J-jól uram. - motyogta, és közben nem nézett Pitonra. Óh, tehát ez a baj.

- Perselus, kérlek ne méregesd már ennyire. El nem tudod képzelni hogy mennyire ki tudod ezzel készíteni az embereket. - dőltem neki az ablak melletti falnak. Piton rám nézett majd vontatottam megszólalt.

- Köszönöm ezt az igen hasznos információt Jane, de csak meg akarok győződni Arabella szándékairól. - mondta, közben tovább vizsgálgatva húgomat.

- Professzor, ön mit keres itt? - nézett fel végre barátnőm Perselusra. Na ez az, szed össze magad kislány!

- A Főnix Rendjének tagja vagyok Bella. És kémként dolgozom a Nagyúr kárára. - foglalta össze a lényeget. Aztán Harryre és Ronra nézett akik még minidg semmit sem értettek abból hogy mit csinál itt egy mardekáros haláfaló növendék.

- Értem. Dumbledore professzor, a segítségét szeretnénk kérni. - kezdett bele barátném.

- Miben is Arabella? - kérdezte, holott pontosan tudta.

- Nem akarok halálfaló lenni. Én erre nem vagyok képes. Még a gondolattól is rosszul vagyok hogy azt az ocsmányságot kelljen a kezemen viselnem. Én nem ilyen életre vágyom! Nem akarok egy életre megbélyegezve élni. - fakadt ki, és közben én meg Piton egymásra néztünk, és valószínűleg ez mindenkinek feltűnt mert elég sok fájdalom látszódott mindkettőnk tekintetében.

- Jaj nem úgy értettem sajnálom. - hajtotta le a fejét. Odamentem hozzá, és elé térdeltem a földre.

- Jól figyelj rám kislány. Soha de soha semmiért ne kérj tőlem bocsánatot. Én tudtam mit vállalok ezzel, és te is tudod mit vállalsz azzal ha főnixes leszel. Amint azt már megbeszéltük, a ellen nem tehetek semmit hogy Blaise is rendben legyen, de talán el tudom intézni hogy ne ölesse meg magát holnap este. Nagyon szeretlek Bella, és tudom hogy még egy legyet is képtelen lennél lecsapni. A te lelked túl törékeny a kínzásokhoz és a gyilkoláshoz. Bár mindenki lelke törékeny, a tiéd különösképp. Soha sem bocsátanám meg senkinek ha a te lelked egyszer eltörne. Ennél nagyobb fájdalom nincs húgi. Csak annyit kérek hogy vigyázz magadra! - folytak végig a könnyek az arcomon,. Ő a nyakamba borult és úgy voltunk néhány percig. Addig a többiek csendben vártak, majd végül kibújtam az ölelésből. Felálltam és letöröltem a könnyeimet.

- Dumbleodre professzor, holnap este gyűlés lesz. Azt nem mondta Adam hogy hol, csak hogy lesz.

- Adam? - kérdezett vissza.

- Igen. - sóhajtottam. Rogerius pedig érdeklődve figyelt. Nyugi, nem a legújabb áldozatom. Nekem ott van Draco. Gondoltam mosolyogva. - Adam Zambini. Blaise apja. Szóval holnap lesz gyűlés.

- Perselus te hallottál valamit? - kérdezte az igazgató SVK tanárunk.

- Persze. Holnap este a minisztériumba tervez valamit a Nagyúr. Nem tudom hogy mit, csak annyit tudok, hogy Lucius és Bellatrix vezetik az akciót. Egy tíz fős csapat megy oda. Lucius, Bellatrix, Draco, Jane, Adam Zambini, George Monstro, Alex Crak, Avery, Greyback és Blaise. - sorolta a neveket Piton.

- Blaise? - kérdezett közbe Potter.

- Igen. Holnap az akció előtt lesz a beavatásuk gondolom. Neki, Craknak és Monstrónak valamint Pansynak és Tonynak is. Újabb öt halálfaló kerül a belső körbe. Már 26-an leszünk. - mondtam inkább csak magamnak, de mindenki tisztán értette a szavaimat.

- Lesztek mi? Hiszen te is közéjük tartozol. Én nem veszem be hogy nem lettél halálfaló. Ennyi változás és minden után én nem tudok megbízni benned. - állt fel Ronald, majd ki is ment az ajtón.

- Tehát, ott tartottunk hogy mi lesz Bella sorsa. - folytatta Dumbledore, de én nem maradtam. Adtam Bella arcára még egy puszit és megöleltem, majd elindultam az után az ostoba Weasley után. A Griffendél torony felé tartott, szóval mentem én is. Úgy kb. két folyosóval lehettem lemaradva, amikor hallottam hogy kis híján ráordít a Dámára.

- Oroszlánszív! - mondta a jelszót, mire hallottam hogy lassan kinyílik a portréajtó de aztán rögtön be is vágódik elég nagy csattanással. Na most vagy soha. Határoztam el magam, és a Dáma elé álltam.

- Oroszlánszív! - mondtam én is, mire végigmért.

-Te mardekáros vagy! - sikoltott fel.

- Igen, már feltűnt nekem is. Tudom a jelszót, szóval engedj be. Dolgom van odabent. Azt a mérges Weasley gyereket akarom móresre tanítani.

- Olyan csúnyán bevágta a portrém. Szemtelen az a kölyök. Nagyon szemtelen. Ha nem bántod, bemehetsz! - nézett rám kérdőn.

- Nem bántom. - türelmetlenkedtem, mire kinyílt a portré. Amint beléptem mindenki felém nézett, Ginny meg felugrott.

- Te mit keresel itt Lestrange? - jött felém pálcával a kezében.

- Hagyjál Weasley. A bátyád fent van? - böktem a fiú háló felé kérdőn. Zavartan nézett rám, de végül bólintott. Elmentem mellette és a talárom súrolta az övét. Minden lépésem követték a szemükkel, majd amikor eltűntem a lépcsőn újra beindult az élet. Erősen hangulatrontó vagyok. Megtaláltam Harryék szobáját és kopogás nélkül rontottam be. Odabent volt Seamous, Dean, Neville és Ron.

- Sziasztok! Szent Malazár! Dean öltözz fel!. - szóltam rá, mert csupán egy törülköző volt a dereka körül.

- Mit keresel itt? - pattant fel Ron és Finnigan egyszerre. Pálcát fogtak rám, én meg csak vigyorogtam a képükbe.

- Beszélni jöttem veled Ronald, mert engem nem fogsz csak úgy otthagyni egy ilyen kis beszéd után. - néztem rá, mire leeresztette a pálcáját. Dean bement a fürdőbe tusolni, gondolom pont oda készült, Neville és Seamous pedig kimentek.

- Mond. - ült le az ágyára.

- Nem. Te mond. Régóta tudod hogy Rendtag vagyok. Mégsem teszel semmit azért hogy legalább akkor kijöjjünk egy picit egymással ha más nem látja. Én igyekszem megbocsátani, és Harry ezt örömmel fogadja azt hiszem, de te csak még jobban eltaszítasz magadtól. Miért Ron? - kérdeztem, és közben a himbálózó lábam néztem miután én is leültem mellé.

- Figyelj Hermione...

- Jane! - szakítottam félbe.

- Jó... szóval Jane, sokáig barátok voltunk meg minden, de én aztán már nemcsak barátként tekintettem rád. Sokkal több voltál számomra, sőt még most is az vagy. Tudom hogy így még súlyosabb a nyári elhidegülésem, de egyszerűen képtelen voltam ezt megemészteni, holott te nem tehetsz a szüleidről. Visszagondolva oltári baromságot csináltam, és talán az egész életem elcsesztem ezzel. Szóval én még most is túlságosan erős gyengéd érzelmeket táplálok irántad Jane. Ezért nem tudok túllépni a dolgokon. Ott van Malfoy, akivel most együtt vagy és akihez hamarosan férjhez mész. Bár igaz hogy csak kötelességből, de utána már nem válhattok el. Az nagyon nagy szégyen lenne. A varázslótársadalomban ez is egyfajta bélyeg. Az elvált varázslókat nem igazán becsülik meg. - hadarta el a lényeget. Szeret engem? Még mindig? Mit meg nem adtam volna ezért egy éve... De azt hiszi hogy csak érdekházasságom lesz? Ahh, Ronald Weasley úgy látszik kezd felnőni. De okosabb az nem lesz.

- Ron, azt kell hogy mondjam egy évvel ezelőtt bármit megadtam volna azért hogy ezt kimond, viszont tévedsz. Dracót tiszta szívemből szeretem, és számomra ő a tökéletes társ. Nem csak azért megyek hozzá mert kötelességem, ami lássuk be hogy a háború végével már nem is lesz az, főleg ha mi győzünk. Ő megkérte a kezem, ezzel is jelképesen választás elé állítva. Elfogadtam a gyűrűt és a szerelmét, mert én is így érzek iránta. Igen ő egy Malfoy, és hidd el semmit nem változott az évek alatt, mégis beleszerettem. És mielőtt tök bunkón megjegyeznéd hogy biztos a külsőségek és a pénz miatt, akkor már most elmondom hogy megközelíti a vagyonom a Malfoyokét. Ami pedig Draco belső értékit illeti, azzal és ott kedves aki megéremli. Ő képes szeretni, és nem is akárhogyan. - mondtam el az összekapkodott gondolataimat, és Ron elég érdekesen nézett rám.

- Te tényleg szereted. - mondta lehajtott fejjel.

- Igen Ron. Nagyon szeretem őt. - suttogtam, majd éreztem hogy megfogja a kezem.

- Ezt tiszteletben tartom Hermione, de ha egyszer meggondolnád magad én itt leszek. És bocs hogy árulással vádoltalak. - mosolygott rám.

- Jane a nevem, és nem haragszom. Jó éjt Ron! - húztam el a kezem.

- Neked is Hermione! - szólított csak azért is a régi nevemen. Ahh, mindegy. Morcosan kifordultam a szobájukból, ám annál nyugodtabb és mosolyogósabb voltam amikor lementem a klubhelyiségbe. Lent már csak Ginny volt ott Harry társaságában.

- Látod? Mondtam hogy bejutott. - mutatott rám Ginny Harry öléből.

- Jane! Mit keres egy kígyó az oroszlánbarlangban? - nézett rám Harry mosolyogva. Ginny szúrós tekintettel méregettett minket.

- Ugyan Ginny. Ne nézz így rám. - huppantam le velük szembe. Most olyan volt mint régen. A barátaimmal a Griffendél torony kandallójánál üldögélünk.

- Sehogy sem nézek. - fordult el.

- Okééé. - sóhajtottam, és odadobtam Harry mellé a köpenyt és a térképet. - Kösz. Bella hogy van? - kérdeztem.

- Jól. Elment a kandallón keresztül a főhadiszállásra. Piton azt üzeni, mond azt hogy neki segítettél hozzávalókat aprítani. Malfoynak nem kell hazudnod. Viszont most ő is kivan bukva. Mondott valamit a múltkor egy R.L. nevű pasasról meg nem tudom. Össze vissza beszélt, de Rog elég gyorsan elmenekült Dumbledore vendégszobájába. - tájékoztatott.

- A francba! Tudtam hogy ez lesz. Te tudsz róla hogy Rogerius a nagybátyám? - kérdeztem Harryt.

- Nem. Hogy hogy? Ő is Black? - nézett rám nagy szemekkel.

- Te tényleg nem tudod a vezetéknevét? - kérdeztem vissza.

- Nem. Szóval? - néztek rám mind a ketten.

- Lestrange. Apám öccse. - sóhajtottam, mire Ginny és Harry is felhördültek. - Nyugi, én bírom őt, és igazán rendes varázsló. - nyugtattam őket. Lassan lecsillapodtak, majd amikor McGalagony jött ellenőrizni és meglátott adott egy heti bűntető munkát. Holnap kell kezdenem. Na az nem fog menni. Házon kívül leszek. A klubhelyiségbe visszaérve nagy volt a zűrzavar. Bella eltűnése mindenkit felzaklatott.

- Jane! Hol voltál? Bella hol van? - jött oda hozzám gyorsan Blaise.

- Pitonnak segítettem hozzávalókat előkészíteni. Bella pedig elment. Nem tudom hogy hova, csak annyit láttam hogy a kapunál áll és utána dehoppanált. Fogalmam sincs hogy hova. - hajtottam le a fejem. A klubhelyiségben mindenki minket nézett, Blaise pedig teljesen összetört. Ezután Tony, Pansy, Draco(aki nem szól hozzám), Blaise és én felmentünk a mi szobánkba. Leültünk az ágyakra körbe, Draco jó messzire tőlem, ami most nagyon nagyon fájt.

- A holnap este miatt igaz? - kérdezte csendesen Pansy.

- Valószínű. - bólintottam.

- De hát miért? Miért nem szólt? Vele mentem volna! Hatunk közül senki sem akart halálfaló lenni, erre ketten már azok vagytok. Bella egyébként sem tudna a légynek sem ártani! Én nem megyek el holnap. - állt fel Blaise. Fel-alá járkált a szobában. Kezdett nagyon kiborulni, ezért odaálltam elé, és egy hatalmasat lekevertem neki. Döbbenten nézett rám mindenki, beleértve a bántalmazott srácot is.

- Jó. Most már le is nyugodhatnál akár. Azt a szegény lányt hetek óta kétségek gyötrik. Majd megszakadt a szíve miattad amikor ma elváltunk. Igen, hazudtam. Tudom hogy hová ment, és azt is hogy téged nagyon szeret. - vágtam bele Blaise arcába. Ő elhűlten nézett rám.

- Azt is most megmondom hogy nem mehetsz utána. Két okból. Az egyik, hogy hatalmas veszélybe sodornád. A másik pedig, szart sem érünk azzal ha kicsináltatod magad Blaise! Értsétek már meg, csak akkor éljük túl ezt a háborút hogyha beállunk ahhoz a szörnyteghez és úgyteszünk mintha marhára élveznénk az egészet. Ti még nem találkoztatok vele személyesen, de nekem és Dracónak már többször is volt hozzá szerencsénk. Tudom hogy szeretitek a társaitok és mind szeretjük a másikat mint testvért is, de ez most nem elég ahhoz hogy elpártoljunk a Nagyúrtól. Majd ha eljön a megfelelő pillanat. - adtam elő most is egy kisebb előadást. Miért nekem kell mindenkit felvilágosítani?

- Te elárultad a Sötét Nagyurat. - suttogta vészjóslóan Tony. Még soha nem láttam ilyennek. Pansy is nagyon mérgesen nézett rám. Jobbnak láttam cselekedni.

- Stupor! - kiáltottam, mire mind a ketten kiütődtek.

- Ezt miért kellett? - lépett melléjük Blaise.

- Ezért. Exmemoriam! - lendítettem a pálcám először Pansyre majd Tonyra.

- Kitörölted a beszélgetésünket? - lépett mögém Draco.

- Muszáj. Velük nem tudunk mit csinálni. Belőlük rendes halálfaló lesz. - motyogtam, majd Blaise felé fordultam. - Bella biztonságos helyen van. Várni fog rád, akárhogy döntesz Blaise. Bár szeritem most az egyszer a könnyebb út lenne a helyes is. Be kell állnod holnap neked is a Nagyúr soraiba, és majd meglátjuk mihez kezdjünk.

- Rendben Jane! Köszönöm. - ölelt meg. Majd ellépett és én pedig egyedül maradtam Dracóval és az ájult Tonyékkal.

- Hazudtál nekem. - motyogta miközben lehúzott maga mellé az ágyra. De legalább a kezemet fogta.


- Igen. Nagyon sajnálom, de Rogerius megtiltotta hogy bármit is mondjak. - néztem a szemébe.

- Tudom elmondta. De kérlek, nagyon kérlek, ne hazudj többet nekem. Ez rosszabb számomra, mintha hasba szúrnál. - ölelt magához. Forrón megcsókolt, majd amikor szétváltunk, vigyorogva néztem fel rá.

- Voltam ma a Griffendél toronyban!

Előkészületek

A tükör előtt állok és nézem magam. És mit látok? Egy lányt aki a szülei és számos cselszövés és terv áldozata. Legalábbis szeretném ezt hinni magamról.
- Na milyen? - kérdezi Pansy. Megfordulok, és már ő is készen, felölözve áll. Az anyja neki is küldött olyan ruhát amit én kaptam Cissytől. Odadobtam neki a fekete köpenyt, amit fel is vett, majd a csuklyát is magára húzta.
- Sötét. - morogtam.
- Mi a baj Jane? - jött oda mellém és felhúzott szemöldökkel méregetett.
- Te ezen mit élvezel Pansy? Most még minden szép és jó, de ahova ma este megyünk, a porban kell csúsznod és ölnöd kell a Nagyúr parancsára. Ezen mi élvezni valót találsz? - kérdeztem.
- Hatalom és minden más ami vele jár. - húzódott vigyorra a szája.
- Igen? És ha ma te leszel a Sötét Nagyúr ágymelegítője akkor ahhoz mit fogsz szólni? - néztem rá.
- Akkor mivel nem lesz más választásom, teljesíteni fogom. Nem lehet semmi. - gondolkodott el. Hánynom kell.
- Abban biztos lehetsz hogy nem semmi. - morogtam, erre oldalba bökött.
- Tapasztalat kicsi szívem? - vigyorgott.
- Inkább meghalnék. - suttogtam, de szerencsére nem hallotta. - Menjünk! - mondtam hangosan, mire nevetve jött utánam. Lent a klubhelyiségben négy csuklyás egyén várt minket.
- Mindenki itt van? - kérdeztem halkan.
- Igen. Crak, Monstro, Tony és Blaise. Pansy is megvan akkor mehetünk. - összesített Draco.
- Akkor gyerünk. - indultunk el a portréhoz. Amikor visszacsuktam, Malazár nagyon mérgesen nézett rám. Én csak küldtem egy bocsánatkérő pillantást, majd a többiek után siettem. Amikor felértem az előcsarnokba, egy elkábított Friccset találtam. Megnéztem hogy él-e még, de szerencsére volt pulzusa, szóval már ott is hagytam. A többiek már a hoppanálási pontnál álltak a rengetegben. Körbeálltunk és vártunk. Majd egyszerre szisszentem fel Dracoval. Felizzott a Jegy. Megfogtam Blaise és Pansy kezét, ő meg Tonyba kapaszkodott, és hoppanáltam velük a jegy hívása felé. Egy ismeretlen helyen, egy mező közepén álltunk. Körülöttünk mindenhol csuklyás alakok, és aztán Draco is feltűnt a két dagadékkal.
- Jane! Draco! Álljatok be a helyeitekre! - csendült egy jeges hang. Beálltam Narcissa és Bellatrix közé, míg Draco Lucius és Narcissa között kapott helyet. A maszkunk feltettük, és figyeltük az eseményeket.
- Kivételes nap ez a mai barátaim! Újabb tagokat avathatunk személyes körömbe. Az ifjú Zambini, Nott, Crak és Monstro. És persze Parkinson kisasszony. Nemes a véretek és szüleitek most dagadnak a büszkeségtől. Egyet viszont nem értek. - lépett ki a sötétségből "urunk". Körbenézett és a szeme dühösen villant meg.
- Theodore! Hol a lányod? Arabellát nem látom sehol. - nézett körbe, mire Theo Nott megremegett és halkan elsuttogott egy "NEm tudom Nagyuram" mondatot. Ki is érdemelt pár Cruciatust.
- Ki tudja hol van? - nézett körbe. Ekkor anyám meglökte a könyököm. tudtam mit vár el. De inkább én mint Dracó vagy Blaise. Előrébb léptem, majd térdre estem előtte.
- Nocsak Jane! Halljuk milyen mondani valód van számomra? - lépett oda elém, és intett hogy álljak fel.
- Nagyuram, Arabella nem méltó hogy téged szolgáljon. Áruló vére megakadályozza ebben. Tegnap látták felmenni az öreghez az igazgatóiba. Nem jött onnan vissza. - mondtam úgy hogy mindenki hallja. Sokan felhördültek, és szinte mindenki a Nott házaspár nézte.
- Ejnye, ejnye. Köszönöm Jane! Theodore, Angelina, csak azért kegyelmezek meg most nektek, merta fiatok legalább tudja mi a dolga. - indult el a Nott házaspár felé. Azok térdre estek, és sűrű köszönetet mondtak.
- Tehát, Blaise, Anthony, Vincent, Gregory és Pansy. A Jegy egy kiváltság, és nem csak egy jelkép. Ez jelzi a hovatartozásotok, és bizonyítanotok kell hogy e kegyet megkapjátok tőlem. Érthető voltam? - sétált el az öt fiatal előtt. Láttam ahogy minden egyes szavába beleremegnek. Pansy még meg is érdemli, amiért ilyen "nagy vagány lány" volt.
- A feladat az, hogy meg kell kínoznotok és ölnötök egy olyan embert aki állandóan keresztbe tesz nekem a nyomorult újságjával. Ha még emlékeztek rá, két évvel ezelőtt a Hírverő leadta a visszatérésem részleteit. Azóta próbálom elkapni azt a bugrist vagy a lányát. Ma mind a kettőt sikerült. Xenophilius és Luna Lovegood hölgyeim és uraim! - kiáltotta örömittasan, mire megjelent a két hátrakötött kezű szőke ember. Egyikük sem remegett, mind a ketten felemelt fejjel ültek a sarkukon. A szívem összeszorult. Luna...
- Blaise! - szólt a Nagyúr, mire ő felemelte a pálcáját és kimondta kínzóátkot mind a kettejükre. Egy hang sem jött ki a torkukon. Ezután következett a két gyengeelméjű, majd Tony és Pansy. Pansynál már Luna is felsikított. Véresen törött csontokkal feküdtek a földön, amikor Voldemort kiadta a parancsot.
- Tony, Pansy, öljétek meg őket. - suttogta, de úgy hogy mindenki hallotta a tisztáson. Mintha csak a szellő vitte volna körbe a hangját.
- Avada Kedavra! - mondták egyszerre, mire Luna és az apja is holtan estek össze. Egy könnycseppet morzsoltam el a maszkom alatt.
- Nagyon jó. Blaise küld fel a jelet. - vigyorgott az a szemét. Blaise felemelte a pálcáját, és felküldte a Sötét Jegyet az égre.
- Mostantól ti is közénk tartoztok. - mondta kéjesen az a szemét miután utoljára Pansy karjába is beleégette a Jegyet. - Barátaim! Mindenki készüljön fel, mert ha legközelebb hívlak titeket, az már a minisztériumi csata lesz. A politikával nem megyünk semmire, itt lépni kell. Állandó készültségben kell lennetek. Ennyi. - mondta, majd odahívta magához Luciust és Belltrixot.
- Nagyon bátor voltál. - jött oda Draco mellém, de persze egymáshoz sem értünk. A Nagyúr előtt a miénk is csak érdekházasság lesz.
- kösz. Nem akartam hogy Blaise vagy valaki más szívjon. És engem sem bántott. - suttogtam.
- Nekem most el kell mennem Perselusszal, majd találkozunk gyerekek. - jött oda Narcissa.
- Hová mentek anya? - kérdezte Draco.
- El. Nem kell tudnod fiam. - mondta, majd hoppanáltak.
- Szerinted? - kérdezte tőlem szőkeségem.
- Nem tudom, de nem tetszik ez nekem. - mondtam.
- Híveim, elmehettek. És készültségben legyen mindenki ne feledjétek! - szólalt fel a Nagyúr, mire szinte mindenki hoppanált.
- Jane, gyere kérlek ide egy pillanatra. Draco te is! - hívott oda minket. A hideg is kirázott. Odamentünk, mire én anyám mellé, Draco pedig Lucius mellé állt.
- Van egy feladatom számotokra. Derítsétek ki hogy mi a Griffendél eheti jelszava, mert Naginit kell bevinnetek a kastélyba. Lesz egy kis dolga ott. - mondta, és közben azt a dögöt simogatta a vállán.
- Igen Nagyuram. - mondtuk egyszerre Dracóval. Komoran bólintott, majd eltűnt.
- Azt ajánlom rendesen végezd el a dolgod leányom. - fordult felém Bellatrix.
- Hát persze anyám. - gúnyolódtam.
- Ha nem akarod hogy tiszteletre tanítsalak, akkor normálisan beszélj velem. - rivallt rám fojtott hangon.
- Óh, bocsáss meg. Nem akartam megbántani a törékeny lelkivilágod. - vágtam vissza.
- Crucio! - mondta, én meg összeestem a fájdalomtól. Majd levette az átkot, és Draco segített felállni. - Nekem nincs olyanom amit meg tudnál bántani. Viszlát Jane! - mondta, majd elnyelte a fekete füst. Felfordult a gyomrom, és ki is adtam amit ki kell. Láttam hogy Blaise és a többiek aggódva figyelnek, Draco meg tartotta a hajam.
- Ezt nem kellett volna csinálnod Jane. Vagy meghunyászkodsz, vagy anyád elintéz. - mondta Lucius, majd ő is eltűnt.
- Csodás. - nyögtem ahogy kiegyenesedtem. Dracóra támaszkodva hoppanáltunk vissza a rengetegbe.
- Jól vagy? - jöttek oda körém, de Draco leintette őket. Felvett a karjába, és úgy vitt vissza a kastélyba, én, Blaise és Draco leváltunk a többiektől, hogy felkísérjenek a gyengélkedőre. De annak a közelébe se mentünk. Egyenesen az igazgatóiba.
- Bűvös Bizsere. - mondta Draco majd felvitt minket a kőszörny. Az ajtót Piton nyitotta ki. Azonnal átvett Dracótól, aki időközben még mindig a karjaiban tartott, és az igazgató egyik kanapéjára fektetett.
- Merlinre! Mi történt vele? - hallottam egy nagyon ismerős hangot.
- Cissy? - nyöszörögtem.
- Én vagyok csillagom. Ne mozdulj. Perselus, van egy erősítő főzeted? - kérdezte, aztán már öntötték is le a löttyöt a torkomon. Rögtön jobban lettem, bár még mindig sajgott mindenem.
- Mi történt fiatalok? - hallottam Dumbledore hangját.
- A Cruciatus. Bellatrix szórta rá, mert Jane "neveletlen volt". - válaszolt Draco.
- Ó értem. Jane bizonyára jobban lesz hamarosan, Perselus, hozz neki bájitalokat, addig is megtudhatom, hogy mit csinál itt Mr. Zambini? - kérdezte az öreg. Hoppá ez tényleg fura helyzet.
- Elnézést igazgató úr, de engem csak és kizárólag Bella érdekel. Nem akarom elveszíteni, és felajánlom önnek a szolgálatom. - hajtotta le a fejét Blaise.
- Amit én persze visszautasítok. A Főnik Rendjében senki sem szolgál senkit Mr. Zambini. De a segítségét és hűségét örömmel venném. - mondta derűsen Dumbledore.
- Igen uram. Szívesen és köszönöm. - mosolyodott el.
- Akkor tehát ma két új emberrel bővültünk. Csodálatos! - csapta össze a kezét az öreg. Tényleg az...
- Kettő? - kérdezte Draco.
- Persze. Édesanyád és Blaise. És halljam mi történt veletek, mert mindenki le van sápadva, emellett Jane rögtön elájul. - válaszolta Perselus.
- Borzalmas volt ahogy habozás nélkül kiszórta rá az anyja a Cruciatust. - motyogta Blaise, mire én elnevettem amgam.
- Ugyan, ez semmi volt a múltkorihoz képest, és egyébként is. Ez egy oda-vissza játék. Figyelj! Ő megátkozott a tónál, én meg ugye karácsonykor aztán most megint ő. Legközelebb én jövök. - mondtam, mire elszörnyedve nézett rám.
- A bosszú semmire sem jó Jane. - mondta halkan Cissy.
- Jaj igen. Tudom. De ha azt mered mondani hogy az anyám egy kedves nő aki boldogan szeretgeti a lányát, akkor most szerzünk neked egy beutalót a Mungóba.
- Elég legyen kisasszony. Nem beszélsz így a nénikéddel! - nézett rám szigorúan. Huh, ez ijesztő.
- Bocsánat Cissy néni. - motyogtam, mire Draco halkan kuncogott mellettem. Oldalba könyököltem, de csak még jobban röhögött.
- Nem hiszem el Malfoy! NE röhögj ki. Au! - fogtam meg a fejem. Eléggé fáj. ő mosolyogva megcsóválta fejét.
- Bocs Lestrange. De nem bírtam ki. Ugye nem haragszol? - kérdezte közel hajolva.
- Nem. - mondtam, majd lágy puszit nyomtam a szájára.
- Oké, tehát akkor Narcissa és Blaise kérlek gyertek velem. - hívta őket dumbledore. ezután beszámoltunk a készültségről, és Dumbledore is összecsődített mindenkit aki elérhető. Majd végszóra Harry toppant be az irodába.
- DUMBLEDORE PROFESSZOR! - kiabál, de ahogy meglátott minket, na meg Narcissa Malfoyt, rögtön bedugult. - öhm... bocsánat. Csak azt akartam mondani hogy most égettük ki Ronnal a Szükség Szobáját véletlenül. Megvan a hatodik és a szobának sem lett semmi baja. - hadarta el gyorsan. Megvan a hatodik? Akkor már csak Nagini van. Ebből a pár mondatból persze csak én és Dumbledore értettünk valamit.
- Hiszen ez nagyszerű édes fiam! Máris beszélhetünk, mivel Narcissa, Blaise, Draco és Perselus távozni készülnek. Addig szólt Mr. Weasleynek.
- Újra együtt lesz az Aranytrió! - mondta Perselus megjátszott lelkesedéssel. Aztán gúnyosan hozzátette. - A mi üdvöskéink. Hála Griffendélnek ilyen remek emberek járnak a házába. - csak úgy csöpögött.
- Héh, mardekáros vagyok, Malazárra! De tény hogy jó. - vigyorogtam. Dumbledore halkan kuncogott, a többiek meg szépen távoztak. Átültem az egyik székbe az asztala elé. Ő még egyet varázsolt oda, így mellettem még két ugyanolyan szék volt.
- Minden rendben Jane? - kérdezte Dumbledore.
- Ig.. nem. De rendben lesz... remélem. - motyogtam, amikor beállított a füstölgőhajú Ron és a szintén megpörkölődött Harry. Kitört belőlem a röhögés. Morcos képpel leültek, és nagyon, nagyon csúnyán néztek rám.
- Ne nevess ki Lestrange! Neked nem kellett ma ördögtűzzel felégetni a limlomokat a Szobában. Aztán átkotorni a hamut a megmaradt horcrux után. - lengette meg a kezében a diadémot.
- Nem tényleg nem kellett. Őt csak a Cruciatusszal kínozták meg ma este. - állt ki mellettem a jó Phineas Nigellus, mardekáros igazgató. Rámosolyogtam, de ő elfordult.
- Ki? - kérdezték egyszerre.
- Ahh, anya volt. Mindegy. Gratulálok. Ki hitte volna hogy végigcsináljátok nélkülem. - forgattam meg a szemeim. Elmosolyodtak.
- Még ott van az a csúszómászó. Mindkettő. - mondta Ron.
- Nos, az egyik eltakarítására van egy ötletem. - néztem az öregre.
- Halgatom Jane. - bólintott.
- Dracónak és nekem be kell juttatnunk holnap Naginit a suliba. Pontosabban a Griffendél toronyba. Mivel holnap éjfélkor változik meg a jelszó, még az előtt. A mostanit persze tudom, ezt a Sötét Nagyúr is tudja. - mondtam.
- Honnan tudtad meg a jelszót? - kérdezte Dumbledore.
- Ron olyan hangosan ordította hogy OROSZLÁNSZÍV, hogy azt a pincében is tisztán lehetett volna hallani. Mindegy. Én ott voltam két folyosónyira tőle, és hallottam. - vázoltam gyorsan.
- Rendben fiatalság. Akkor holnap este amikor behozzátok az állatot, Harry és Ron az előcsarnokban fog titeket várni. Ne feledjétek semmi gyanúsat ne mondjatok a kígyó jelenlétében, mert lehet hogy Voldemort figyeli majd az elméjét. - intett óva minket Dumbi.
- Értettük. - mondtuk egyszerre. De én még hozzátettem halkan valamit. - Lunáért... - majd gyászos mosolyogva nézett ránk Dumbledore.
- Jó látni, hogy megint mennyire jó az összhang közöttetek. - mondta, és igaza van. Tényleg jó érzés.

19. fejezet: Exitus - váratlan fordulat



- Minden rendben lesz kicsim! - próbált nyugtatni Draco, ahogy az előcsarnok felé igyekeztünk. Suttogva beszéltünk, mert mögöttünk ott csúszott az az ocsmányság.

- Persze, tudom, remélem... - motyogtam, aztán megláttuk a jelet, vagyis azt, hogy az egyik fáklya rendes sárga lángok helyett, kék színnel ég. Akár az otthoni gáztűzhely lángja. Dracóval egymásra néztünk, majd kissé gyorsabb tempót felvéve, lehagytuk azt a dögöt. Draco hirtelen berántott egy fali mélyedésbe, aztán már csak a dühös sziszegést, majd Harry hangját és egy kifulladt nyöszörgést hallottunk. Óvatosan kinéztünk, és Nagini csaknem darabokban feküdt az előcsarnokban, Harry pedig kezében a karddal felette állt.

- Ron... Ron hol van? - kérdeztem kicsit akadozva a látványtól.

- Eltörte a lábát, a mai meccsen. Madam Pomfrey ma este kiengedi, de úgy néz ki, nem elég hamar. Nagyon fogja bosszantani, hogy lemaradt erről - vigyorgott ránk Harry.

- Na persze. Weasley ki fog ugrani a bőréből amiért nem kellett végignéznie, hogyan kaszabolod szét. Egyébként miért olyan fontos, hogy kinyírjátok ezt a dögöt? - kérdezte Draco kissé gúnyosan.

- Ezt majd később elma.... ÁÚ! - sikoltottam fel a mondat közepén. Felhúztam a kék pulcsim ujját, és a Sötét Jegy haragos vörösen izzott. A francba! Ránéztem Dracóra, és az ő arca is grimaszba rándult, miközben az alkarját szorongatta.

- Na most hihetetlenül dühös! - nyögte ki Harry, majd összeesett. A sebhelye felszakadt és vékony csík vér indult meg a széléből. Odaszaladtam hozzá, de látszólag semmi baja nem volt, azon kívül, hogy elájult a fájdalomtól.

- Mégis mit... Szóval ezért! - csattant mögöttünk egy hideg hang. Megfordultunk, és Piton állt elborzadva az előcsarnokban.

- Perselus, Harry elájult, segítened kell! Aztán válaszolunk a hívásra - mondtam, és közben Harry fejét az ölembe húztam.

- Még mit nem! Nem hinném, hogy meg akarsz halni Jane, és te sem Draco! Most van vége ennek. Ha egy ilyen intenzív hívásra odamegyünk, biztosan meghalunk, viszont ha nem, akkor tudni fogja, hogy elárultuk. Ezért, maradunk! A klubhelyiséget lezártam, nem tudnak kijönni a többiek. Naginit ki intézte el? - kérdezte dühösen.

- Potter volt, de ne kérdezd azt, hogy miért! Ez valami griffendéles dolog lehet... - morogta Draco.

- Az igazgató nincs az iskolában, így vigyük le Pottert a laboromba. Ott pedig elmesélitek, hogy mire volt jó ez az egész! - mondta, majd egy pálcaintéssel felemelte Harryt, engem meg Draco fogott kézen és kísért le a pincébe. Már alig tudtam menni a fájdalomtól, mivel időközben szinte elégette a szöveteket és a húst is a jegy. A professzor laborjában egy ágyat varázsolt az ájult Harrynek, majd egy kis fiola bájitalt vett elő. Csepegtetett vele Harry sebhelyére, majd a mi és a saját jegyére is. A fájdalom azonnal elmúlt a karomból.

- Most pedig elmondod mi volt ez! - nézett rám rögtön, ahogy leültünk.

- Mit tud a... mit tud a horcruxokról u-uram? - kérdezte egy fáradt és megviselt hang az ágy felől. Piton arcára kiült először a döbbenet, majd a mélységes undor és megvetés.

- Potter, azt akarod bemesélni, hogy a Nagyúr horcruxot készített? - kérdezte maró gúnnyal Piton.

- Hetet, és kígyópofa is mindjárt itt lesz. Biztonságos helyre kell vinni a diákokat mert Voldemort alig egy óra múlva ostrom alá veszi a Roxfortot, persze közölte, hogy előtte lerendez engem. - Harry hangja tele volt bosszússággal és valami hihetetlen fásultsággal.

- Merlin, hányat semmisítettek meg eddig? - kérdezte, közben halkan Dracót is beavattam a horcruxok rejtelmeibe.

- Hetet. Ott fekszik fent a hetedik - nyögte miközben felállt.

- Kell egy biztonságos hely, ahol a kiskorú diákokat elrejthetjük. Gondolkozzatok! - rivallt ránk, elég idegesen.

- Nem tudom... talán a kamra... - mondta halkan Harry, aztán felkiáltott! - A KAMRA! - nézett ránk izgatottan, nekem meg fogalmam sincs miről beszélt. Általában gyorsan mozognak az agysejtjeim, de ez a tempó túl gyors volt.

- Mi a fenéről beszélsz? Egy kis kamrába zárnál négyszáz diákot. Potter, teljesen idióta vagy?- kérdezte Draco ingerülten.

- A Titkok Kamrájába csak én és Voldemort tudunk bejutni. Na, ott elég hely van három-négyszáz diák elszállásolására - jelentette ki büszkén.

- Harry, oda akarsz leküldeni több száz diákot, ahol majdnem ezer évig élt egy baziliszkusz? Ráadásul az most ott fekszik lent átszúrt koponyával? - kérdeztem, ő meg egy perc után bólintott.

- Te meg vagy húzatva! - vágta rá Draco.

- Intézkedjen Potter, és szóljon McGalagonynak, ő az igazgatóhelyettes, addig én elrendezem a mardekáros bagázst. Le kell terelnünk a diákokat a második emeleti lányvécébe - állt fel Piton.

- És mi? - kérdeztem, ránk nézett, majd intett nekünk. A Mardekár klubhelyiségébe, ahogy beértünk, négy pálca szegeződött ránk. Aztán amint felismertek és meglátták a fekete köpenyt, leeresztették a fegyvert. Ekkor lefegyvereztük és megkötöztük őket.

- Aki nem akar harcolni, az menjen a második emeleti lány WC-hez. Voldemort Nagyúr ostrom alá veszi Roxfortot úgy kevesebb mint egy óra múlva. Ha valaki mégis inkább harcolna a JÓ oldalon, akkor az most jelezze, és csak az, aki betöltötte a tizenhetedik évét - nézett végig fenyegetőn a diákokon Piton. Próbaképp felraktam a kezem, majd Draco is. Ahogy ezt látták a többiek, még három hetedéves is követte a példánk.

- Ms. Greengrass és Mr. Moon, Mr. Zambini? Jól meggondolták? - kérdezte házvezetőm, mire határozottan bólintottak. A többi diák holmijukat hátrahagyva, elindultak ki a portrén.Négy kis foglyomat fellebegtettem a lányhálóba, és beültettem őket a mi szobánk közepére. Lezártam a szobát, majd visszamentem a klubhelyiségbe. Piton és Draco, Daphne és Joseph az üres helyiségben a kandallónál álltak.

- Mehetünk! - indult el Piton a portré felé, és felsiettünk az előcsarnokba. Ott már számos Rendtag és ember volt. Harry Dumbledore-ral és Ronnal beszélgetett, így én is gyorsan odamentem.

- Professzor, a Mardekár klubhelyiség kiürült elfogott halálfalók száma négy, önkéntes harcosok száma kettő. Daphne és Joseph, plusz Blaise de ő már Rendtag velem és Dracóval együtt. Szóval mit csinálunk? - jelentettem katonásan kis mosollyal.

- Négy? - kérdezte.

- Igen. Pansy Parkinson, Theodore Nott, Vincent Crak és Gregory Monstro. A mi szobánkban vannak, bezárva és jól megkötözve - bólintottam, mire komoly arccal bólintott. Ekkor egy sikkantást hallottam, és Bella szaladt felém. hatalmas mosoly terült szét az arcomon, amjd egymás karjaiba ugrottunk.

- Jane! - üdvözölt, majd egy puszit is nyomott az arcomra.

- Bella! - ezt viszont nem én mondtam, hanem Blaise. Kis mosollyal elengedett, majd meglátva hogy Blaise is a Renddel fog harcolni, szenvedélyesen megcsókolta. Szép is a szerelem. Intettem Dracónak, ő pedig odajött hozzám. Szorosan átöleltem, és megcsókoltam, de nem búcsúzkodtunk. Túl fogjuk élni, és minden rendben lesz. Egyszerre lendült a pálcánk, és mind a kettőnkön feltűnt a köpeny alatt, a halálfaló ruha. Néhányan elég megvetően néztek ránk, és volt aki egy kevés félelemmel. Ilyen volt Neville, a Patil lányok, Lavender, Dean, Terry, Cho, Marietta, Seamous és még sokan. Fintorogjanak csak. Ekkor Dumbledore és Harry álltak fel egy kisebb emelvényre.

- Rendtagok és diákok! - kezdett bele Dumbledore, mire mindenki elcsendesedett, én pedig odabújtam Dracóhoz, majd ölelkezve néztünk az igazgatóra. Mellettünk Blaise és Bella ugyanezt a példát követték. - Eljött a végső csata. Ma véget vetünk a háborúnak így vagy úgy! Fontos, hogy sorainkban ma több olyan ember is harcolni fog, akiknek a karjukon ott van Voldemort rettegett jegye. Ha nem bánjátok, elvégeznék egy kis varázslatot, ami kimutatja ezt, így nem lesznek besúgók a mi oldalunkon. Remélem nem nagy probléma... - ekkor választ sem várva, intett a pálcájával és közben elmormogott valami bűbájt.

- Szeretném ha feltennétek a kezeiteket. Elég lesz csak a balt - szóólt újra az igazgató. Feltette mindenki a kezét, bár morgolódva. Nyilvánvaló volt az igazgató túlzott intézkedései, és bizalmatlansága. Négy ember kézfeje piros volt. Ezt mindenki észrevette, és még jobban fintorogtak ránk. Természetesen Blaise, Perselus, Draco és az én kezem volt piros. A szín már el is tűnt a kezemről.

- Csodás! Róluk tudok, és nagyszerű munkát végeztek már eddig is a fehér oldalnak. Köszönöm és elnézést még egyszer. Harry fiam, te következel! - mondta Dumbledore, majd lelépett az emelvényről. Harry a kezében lévő pálcát forgatta és nézegette. Majd felemelte a fejét, és körbehordozta a tömegen.

- Csak annyit kérek, vigyázzatok egymásra és magatokra. Voldemortot mindenki hagyja rám, és minél több halálfaló kerül fogságba, vagy válik ártalmatlanná, annál jobb. Holnap egy új világra köszön majd a hajnal - mondta, majd ő is lelépett, és kitárult a nagy tölgyfaajtó. Roxfort védővarázslatai ebben a percben szűntek meg, és a kovácsoltvas kapu berobbant. A kapu darabjain több mint kétszáz halálfaló nyomult be, előttük pedig egy éjsötét taláros fehérkezű csuklyás alak lépdelt. Amint olyan közel értek hozzánk, levette a csuklyáját. Néhányan felszisszentek, néhányan pedig inkább elborzadtak. Harry előrelépett, majd Voldemort Nagyúr párszaszóval szólt hozzá. Nem tetszett az a gúnyos mosoly Harry arcán, de azét ő is a kígyók nyelvén válaszolt. Már percek óta társalogtak, amikor úgy tűnt, Voldemort egyre mérgesebb. Ekkor drága jó anyám észrevett, és eszét vesztette az árulásom gondolata. Kitört Voldemort baljáról, és felém indított egy haragoszöld fénycsóvát. Ekkor szabadult el a pokol. Átkok, bűbájok, rontások szelték át a Roxfroti birtokot, és az előcsarnokot. Dementorok öntötték el a Tiltott Rengeteget, de vagy ötven patrónus indult ellenük egyszerre, így nem sok esélyük volt. Nem telt bele negyed órába, már Bellatrix Lestrange állt előttem őrült tekintettel, és rám szegezett pálcával. Az enyém valahol eltörve feküdt arrébb.

- Utolsó szó? - rikácsolta.

- Dögölj meg! - válaszoltam nagyon kedvesen, és már küldte is rám azt a kétszavas végzetes átkot. Utolsó erőmmel arrább ugrottam, majd egy lendülettel át is alakultam animágus alakomba.

- Te kis ribanc! Mióta vagy animágus? He? - ordított, én válaszul rámorogtam. Sötétebbnél sötétebb átkokkal próbálkozott, de egy ugrással rajta termettem, és átharaptam a torkát. Visszaváltoztam és ledörgöltem a vért az arcomról. Felvettem Bellatrix elejtett pálcáját, majd ráfogtam vértől fuldokló biológiai anyámra.

- Avada Kedavra! - suttogtam, őt pedig átkom telibe találta. Felnéztem és egy szőke halálfalót kerestem a tekintetemmel. Kettőt is találtam. Egymással harcoltak, amikor Lucius egy igen csúnya átka eltalálta Dracót. Felsikítottam, és mivel Draco nem eklt fel, ész nélkül rontottam neki Luciusnak. Anyám pálcájával megismételtem a gyilkos átkot, pontosan abban a pillanatban amikor Harry is kimondta ugyanazt. Voldemort holtan rogyott össze, Harry pedig több sebből vérezve, de büszkén lépdelt felénk. Sok halálfaló elhopponált, néhányan megadták magukat. Én meg lerogytam Draco mellé. Egy hatalmas és mély vágás szelte át a mellkasát, és a feje is betört. Pulzusa nem volt. Egy világ tört össze bennem.

- Neh, ISTENEM, NEM LEHET! VALAKI SEGÍTSEN! - sikítoztam, mikor két erős kar ragadott meg hátulról és magához szorított. Véres kezeim, amin Draco, Lucius, és Bellatrix vére folyt végig, eltartottam magamtól. Blaise szoroson magához szorított és a talárjába fúrva arcom, zokogtam. Valami hűvöset nyomtak az ajkaimhoz, és hideg keserű ital folyt le a torkomon. Bájital... jöttem rá, ám a következő pillanatban elragadott a sötétség, ahol csak a hideg üresség és fájdalom fogadott.

20. fejezet: A díjátadó ~ Epilógus



A terem teljesen megtelt emberekkel. A Minisztérium díjátadó termében most épp az ifjú bájitalmesterek kapják meg jól megérdemelt diplomájukat. Én is kapok, mivel az elmúlt két évem erre áldoztam.

A végső csata rengeteg halállal járt. Én is, mint mindenki sokat vesztettem, de ami a legjobban megviselt az Draco volt. Miután Lucius ráküldte azt az erős átkot, két napig azt hittük, meghalt. Nem volt pulzusa, és az életműködése leállt. Aztán legnagyobb megdöbbenésemre és megkönnyebbülésemre, a kirendelt minisztériumi azonosító kijelentette, hogy egy ismeretlen átokkal átkozták meg. Az az átok egy az egyben az Élő-halál eszencia tüneteit produkálta. Draco élt, és Lucius ezek szerint imádta volna, ha élve eltemetik a fiát. Amint ezt megtudtuk, Perselus már be is adta neki az ellenszert, és egy hónapnyi lábadozás után, de végül elhagyhatta az ispotályt.

Még meg sem gyógyult teljesen, de már azt tervezte, mikor megyek majd hozzá. Soha életemben nem voltam még annyira boldog, mint az esküvőnkön és az azt követő két évben.

Ám elszámítottuk magunkat, és a RAVASZ vizsgáink után nem mehettem dolgozni. Kiderült, terhes vagyok.

Draco munkába állt, átvette apja üzleteit, azzal a különbséggel, hogy nem zsarolással és pénzzel próbált elérni némi tiszteletet. Nagy nehezen, de végül majd egy év alatt sikerült tisztára mosnia a Malfoy nevet, amit Lucius kellőképp bemocskolt.

Narcissa együtt élt velünk a Malfoy Kúriában, ahol Perselus is gyakran megfordult. Mivel mesteri vizsgára készültem, ő lett a tanárom. Elég nehezen ment, de végül sikeresen levizsgáztam.

Hogy miért ment nehezen?

Életem értelme miatt.

Illetve az egyik miatt. Julius Draco Malfoy a kisfiúnk, most múlt egy éves, és egy csodálatos kisbaba. Elég nyűgös és akaratos, de amikor a kis fogatlan Malfoy mosolyt felvillantja, minden bosszússágom elillan. Hidrogén szőke haja még világosabb mit az apjáé, és a szeme a legszebb csokoládébarna árnyalat. Draco szerint olyanok mint az enyéim, de én tudom, hogy annál ezerszer szebbek. Az arisztokratikus, nemes Malfoy vonások gyönyörűvé, míg az én arcvonalam és szemem vágása bájossá tette arcát. Gyönyörű kisfiú. Az apja szerint ravaszabb és hiúbb lesz az eddigi összes Malfoynál, bár szerintem Dracót nehéz lenne felülmúlni.

Keresztszülőknek Blaise és Bella Zambini került kiválasztásra, és bár Bella még csak most jár a negyedik hónapban, felkért minket az ő kislányuk keresztszüleinek. Boldogan elfogadtuk.

Harryvel és Ronnal is helyrejött a kapcsolatom, úgy ahogy.

Harry elvette Ginnyt és most végzős az auror képzőben, emellett a kis James Sirius Potter egy idős Juliusszal. Csakúgy mint nekünk, nekik is korán érkezett a baba.

Ronald az egyik hugrabuggos évfolyamtársunkkal, Susannal jár úgy fél éve. Jobb is ha nem sieti el a házasságot, ráadásul a munkája és a barátnője teljesen lefoglalja. Ron a kedvenc csapatához kapott ajánlatot, amit rögtön elfogadott. Így most őrzőként játszik, és remekül keres.

A Weasley család sem volt már többé szegény véráruló család, hiszen Arthur kapta a varázsközlekedéssel foglalkozó főosztály vezető pozícióját, miután Kingsley lett a miniszter.
Az ikrek vállalkozása is fellendült, így a Weasley család fürdött a pénzben. Életükben először nem nélkülöztek és jól éltek.

És, hogy a minisztérium mivel hálálta meg a kémkedést, meg a jegyet a karunkon? Semmivel. Megemlítettek minket, vagyis Dracót, Blaise-t, Perselust, Narcissát, és engem, mint jó útra térő mocskos halálfalókat. Semmi elismerést nem kaptunk. Ezzel szemben Albus zsebre vághatott még egy arany fokozatú Merlin-díjat, csakúgy mint Ron és Harry.

A Rend tagok pedig az ezüst fokozatot. Az ott harcoló diákoknak pedig a bronz fokozat járt. Ezáltal Bella is ezüstöt kapott. Ez nagy vízhangot is vert, tekintve, hogy a testvérét, annak menyasszonyát, na meg a Crak és Mostro párost lecsukták, és hatvan év Azkabanban letöltött börtönbüntetésre ítélték őket. A fél életük ott élik le. Már ha megélik a nyolcvanat.

Ami engem illet, nem érdekel a kitüntetés, de azért sérti az önérzetem, hogy még ennyit sem kapunk. Ahogy Draco fogalmazott: "Nem elég, hogy Malfoy vagy szívem? Így legalább rád sem mernek nézni az utcán. Ha meg igen, akkor is majd kiesik a szemük." Egy idióta, de szeretem. Nagyon szeretem.

- Hermione Jane Malfoy! - hoppá ez az én nevem. Felkapom a fejem, majd felállok, és elindulok fel a pódiumra. Fehér ünnepi talárom körülleng, és elől ott van rajta a bájitalmesterek emblémája. Felmegyek és kezet fogok Kingsleyvel. Rám-vigyorog és átnyújtja az összetekert pergament, aztán pedig egy kisebb tapsvihar után beállok a többiek közé. Körülnézek a vendégek, családtagok, barátok sorain, majd megpillantom azt amit kerestem. Két szőke fej. Életem szerelme és a kisfiúnk. Rájuk mosolygok és odaintek, míg Draco és Julius visszaintegetnek. Mármint Draco fogja a kis cseppem kezét, és integetnek együtt a maminak. A látásom elhomályosul, és könny önti el a szemeim, ha arra gondolok min kellett átmennem ahhoz, hogy végre megkapjam a megérdemelt boldogságot. Draco mellett ül a Zambini házaspár, a mögöttük lévő sorban felfedezek pár vörös üstököt és két feketét is köztük. Most vagyok igazán boldog. Mosolyogva lelépek a színpadról amikor elintenek bennünket, és átölelem az eddig diszkréten a sarokban álló Perselust.

- Köszönöm Pers! - vigyorgok, de az örömtől könnyezem.

- Jó tanítvány voltál Jane! Na menj, mert már vár a családod - enged el, én pedig szipogva bólintok.

- Igenis mester! Viszontlátásra! - hajolok meg picit, hiszen minden tanítvány tisztelettel tartozik a mesterének. Emellett nekem a házvezetőm, és tanárom is volt egyben. Elmosolyodik, majd viszonozza a gesztust, ami nem mindennapi. Ez nagy megtiszteltetés a tanítványnak.

- Tegyen róla, hogy ennél is büszkébb lehessek. Viszlát Mrs. Malfoy! - köszön el, majd hoppanál. Én csak nézem a hűlt helyét, amikor valaki félkézzel átölel hátulról.

- Nem szereti az érzelgősséget, tudod jól - hallom Draco hangját közvetlenül a fülem mellett, és érzem hogy vigyorog. Megfordulok, és ő átölel, magunk közé szorítva apuci és anyuci szeme fényét. Lány puszit lehelek Julius arcára, aki elaludt apja karjaiban, majd megcsókolóm az én Szőke Hercegem.

- Szeretlek! - mondja amikor elválunk, és én még most sem tudok betelni vele. Ez az egy szó nem képes kifejezni azt amit érzek iránta.

- Én is szeretlek, jobban mint azt el tudnád képzelni - mosolygok rá, mire felvillant egy olyan tipikus Malfoy mosolynak nevezett szájhúzást.

- Talán van némi fogalmam róla - súgja, és megint megcsókol. Tökéletes lezárása egy tökéletes napnak. Miután elválunk, lenézek a kisfiúnkra, és arra gondolok, hogy ők egy mennyivel jobb és szebb világban nőhetnek majd fel. Ha másért nem, hát ezért megérte áldozatokat hozni és harcolni.

VÉGE



Köszönjük minden egyes kritika írónknak és az összes olvasónknak!
Nagyon reméljük, hogy ezt a rövid kis epilógust mindenki elfogadhatónak találja, ugyanis nem szándékoztunk tovább ragozni semmit.
Sok munkánk volt ebben a történetben, és mi személy szerint imádtuk visszaolvasni.
Az első és utolsó Dramione írásunk volt, így remélem ti is annyira élveztétek az olvasását, mint mi a megírását.
Tudjuk, hogy vége, de ha megkérhetnénk, akkor egy kis véleménynek vagy értékelésnek örülnénk!