Harry kissé szorongva lépett át a falon, amely a 9 és 3/4 vágányhoz vezetett. Alig voltak még itt diákok, hiszen a vonat csak fél óra múlva indul. Általában sokan az utolsó percekben érkeztek. Már megszokta testalkatát, és a nyáron a Dursley ház körüli munka is meglehetősen könnyűnek bizonyult. Miután Remus közölte Vernonnal, hogy a nyár folyamán még két telihold lesz, és ő vérfarkas lévén meglátogathatja őket amíg alszanak, rendesen is kapott enni. Kicsit elképedt az "új" Remuson, de amikor megtudta a férfi idegességének okát, nagyon boldog lett. Tonks terhes lett, és Remus megkérte a kezét is. Harry, mint kijelölt keresztapa, szárnyalt az örömtől.
De most újra szembe kellett néznie iskolatársaival, ami sejtései szerint megint igen nehéz lesz. Inge felső két gombját kigombolta, mert úgy érezte megfullad benne. A Remusszal eltöltött nap izgalmas, örömteli és kissé kínos volt. A kínos rész főleg a ruhavásárlásnál került elő, mivel nem igazán tudta megmondani a méreteit. De Madam Malkin igazán rendes volt, és készített Harrynek egy kisebb ruhatárat. Mikor megkapta őket, elgondolkozott rajta, hogy valószínűleg még sohasem volt ennyi ruhája. Az iskolai talárja olyan volt, hogy régi testével akár paplannak is használhatta volna. Igazán zavarta néha, hogy megmagasodott és kiizmosodott.
Remus és ő azóta sem tudtak rájönni, mi történhetett vele, de miután Harry elolvasta a kapott könyvet, rádöbbent néhány dologra. Azt a könyvet valaki olyan kezdte el írni, aki évszázadokkal ezelőtt Roxfortba, méghozzá a Griffendélbe járt. A családjában valószínűleg egyetlen mardekáros, hollóhátas és hugrabuggos sem volt a férfiak részéről. Volt benne egy bejegyzés, amit Arnold Potter írt 1523-ban. A férfi különös felfedezést tett a tizenhetedik születésnapja reggelén. Minden ok és előzmény nélkül tetemes mennyiségű izmot szedett fel, és sokat magasodott egyetlen éjszaka alatt. Majd az azt követő hetekben a mágiája is nagyon megnövekedett. Szinte megduplázódott. Ezt pedig Harry is érezte. Egy éjszaka arra riadt fel, hogy lüktet a keze. Megdörzsölte, de a fájdalom nem múlt el. Végül hideg víz alá akarta tartani, de amikor épp felült egy pohár víz loccsant rá és a kezére. A lüktetés elmúlt, és amikor megdöbbenve körbenézett, észrevette, hogy az ujjai pont az éjjeliszekrénye felé állnak, valamint az eddig ott álló pohár víz ömlött rá. Pálca nélkül varázsolt.
Ez a tapasztalat teljesen fellelkesítette, és állandóan pálca nélküli varázslatokat csinált. Az ágyon ülve rakott rendet a szobában, vagy kinyitotta Hedvig kalitkáját, majd kitárta az ablakot. Elég volt csak az ujjait mozgatnia. Meglehetősen biztos volt abban, hogy meg tudná védeni magát pálca nélkül, ám azt is tudta, hogy egy halálfaló ellen még semmi esélye nem lenne. A gyakorlatok azért is kellettek, mert ha nem használta új erejét, a kezei nagyon fájtak és begörcsöltek.
A vonaton még elég kevesen voltak, így Harry könnyedén végig tudott haladni ládájával a keskeny folyosón. Hedviget már tegnap este elküldte Roxfortba, majd az ottani bagolyházban megpihen. Ekkor viszont megtorpant az egyik kupé előtt. Üres volt, így Harry gondolkodás nélkül benyitott és letelepedett.
Elővette a Remustól kapott könyvet, és tovább tanulmányozta. A könyv végén most volt pár oldal üresen, amin kicsit elcsodálkozott. El is tervezte, hogy este ő is ír majd bele.
- Bocsánat, leülhetünk? - nyitott be ekkor Luna. Harry felnézett, és meglátta Lunát és Neville-t, ahogy az ajtóban állnak.
- Persze! Gyertek Luna! - mondta, mire a lány elmosolyodott és leült vele szemben. Neville kissé feszengve Harry mellé ült, és megdöbbenve nézte szobatársát.
- Megváltoztál. Tetszik a hajad - mondta Luna néhány perces csönd után. Harry felnézett rá, és elmosolyodott az ábrándos arckifejezésen, ami a lányt annyira jellemezte.
- Egy kicsit, és köszönöm - mondta, miközben vállat vont.
- Kicsit? Harry, ugye néztél már tükörbe? - kérdezte Neville, aki az elmúlt percekben csak barátját bámulta. Harry elnevette magát, és becsukta könyvét.
- Persze - felelte, de egyáltalán nem szándékozott beavatni senkit a titokba, hogy miért is néz így ki. Két okból is. Az egyik, hogy ő sem tudta mi történt vele, a másik pedig, hogy ez valószínűleg nem véletlen és jobb, ha nem tudják mennyire megerősödött.
A vonat hangosan sípolt egyet, ami azt jelezte, hogy percek múlva indulnak. Harry látta, ahogy a diákok járkálnak a kupéjuk előtt, és többen kétszer-háromszor is elmennek itt, miközben mindig megbámulják. Kezdte kényelmetlenül érezni magát. A vonat épp elindult, amikor újra nyílt a kupé ajtaja, és most három alak lépett be. Ron, Ginny és Hermione. Harry kissé csodálkozva nézte, hogy a két Weasley mennyire lebarnult. Bizonyára a napon voltak egész nyáron.
- Harry! - kiáltotta Ron, majd a szája is tátva maradt. Lezuhant Luna mellé, és ő is igen intenzíven leste barátja arcvonásait, és új, de mindenképp figyelemreméltó megjelenését.
- Jó újra látni titeket! - állt fel Harry, hogy megölelje barátját és két barátnőjét. Vigyorogva figyelte a döbbent arcukat, és azt, hogy szinte elnyílt szájjal rogynak le az ülésekre.
- Harry? - kérdezte Hermione bizonytalanul, mire a fekete hajú fiú felnevetett.
- Ki más? - kérdezte még mindig nevetve. Azt is észrevette, hogy Ginny egyre intenzívebben méri végig őt. Zavarba jött ettől a nagy figyelemtől, és inkább két legjobb barátjához fordult.
- Hogy telt a nyaratok? Remus mesélte, hogy külföldön voltatok. Mindent hallani akarok Romániáról és Franciaországról! - jelentette ki Harry, mire barátai tekintete megrebbent, majd élénk mesélésbe kezdtek.
~snarry~
- Mi történt veled? - kérdezte Hermione, miután befejeződött az élménybeszámoló. Időközben Neville elment megkeresni Susan Bonest, hogy valamit "megérdeklődjön". Harry és Ron ekkor csak cinkosan összenéztek.
Harry tanácstalanul nézett a lányra.
- Nem tudom Hermione. A születésnapom reggelén így ébredtem fel. Sajgott mindenem, és még járni sem tudtam! De így már legalább magasabb vagyok mint Ron! - mosolyodott el, mire Ron vigyorogva vállba verte. Régen az ilyesmi kék foltot hagyott, most viszont viszonozta az eltúlzott baráti gesztust.
- Fantasztikusan festesz Harry! - mondta Ginny, miközben kissé elpirulva jött rá szavainak jelentésére. Harry egyre nehezebben tűrte a bámuló lány nyálcsorgatását.
- Köszönöm - biccentett kissé ridegen, mire Ginny bocsánatkérő pillantást vetett rá.
- Na jó! Majd találkozunk később. Megyek, megkeresem a többi griffendéles ötödévest. Luna, jössz? - pattant fel zavartan a vörös hajú lány. Luna mosolyogva bólintott, majd gyorsan kioldalaztak a kupéból.
- Ginny megint beléd zúgott - vigyorgott Ron. Hermione a fejét csóválta, miközben egy jó nagyot rásózott Ron fejére. - Hermione! - kiáltotta Ron felháborodva, azonban a lány csak nyelvet öltött rá.
- Aha. Persze Ron, de nem tudok mit kezdeni ezzel. Én nem adhatom meg neki azt amit szeretne. Tudod, hogy... - kezdte Harry, de Ron közbevágott egy elég furcsa kis fintorral.
- ... meleg vagy. Igen, tudom. De hármunkon kívül senki sem tudja, így számíthatsz rá, hogy rád fogják csorgatni a nyálukat a csajok. Törődj bele haver! - közölte Ron faarccal, mire a két fiúból kitört a nevetés. Hermione csak lemondóan megcsóválta a fejét.
- Sohasem fogtok felnőni! - mondta a lány, de szeretetteljesen rájuk mosolygott.
~snarry~
Harry jól esően megborzongott, amikor fiákerük áthaladt a Roxfort kapuján. Furcsa érzés volt, ilyet még sohasem érzett amikor belépett az iskola területére. Ez egy jóleső, meleg borzongás volt. Mintha... mindig is ide tartozott volna. A sajátjának érezte ezt a helyet, de mivel ez volt az igazi otthona, nem is törte rajta sokat a fejét. Az iskola ijesztő mérete ellenére boldogan felsóhajtott amikor belépett barátaival a nagy tölgyfa ajtón. Barátságos fényben úsztak a folyosók, hála a mágikus fáklyáknak és lámpásoknak. A kastély akármilyen huzatos is volt, mindig kellemes hőmérséklet volt az épületben. A nyári melegben enyhén hűvös, míg télen a fagy idején finom meleg. A Nagyteremben most is ezernyi gyertya lebegett a fejük felett, és az éjszakai égbolton csillagok ezrei ragyogtak.
Leültek szokásos helyükre, nagyjából a griffendéles asztal közepén, Harry pedig kibontotta talárja elejét. Nem kerülte el figyelmét, hogy lassan befutó ház- és iskolatársai alaposan megnézik őt. Enyhén szólva is zavarta a dolog, de próbált jó képet vágni az egész helyzethez. A tanári asztal felé tekintve egy tengerkék szempárba nézett egyenesen bele. Dumbledore érdeklődő csillogással a szemében nézett rá, majd mosolyogva biccentett Harrynek. Harry visszamosolygott, majd tekintetét végighordozta tanárain. McGalagony nem volt ott, valószínűleg most készíti fel az elsősöket. Bimba és Flitwick fejüket összedugva beszélgettek, míg Hooch Vektorral és Sinistrával társalgott. Kint az asztal szélén Trelawney magyarázott valamit nagy beleéléssel Hagridnak. Az asztal másik végében természetesen a roxforti bájitalmester ült egyenes háttal, és igencsak sötét ábrázattal. De Piton mikor nem volt ingerült? Harry hatalmas megdöbbenésére Piton mellett egy ismerős arc, Kingsley Shacklebolt ült, és halkan beszélgetett a szigorú, morcos ex-halálfalóval.
- Kingsley lesz az új svk tanár? - kérdezte Harry barátait, mire Hermione izgatottan hadarni kezdett.
- Igen! Dumbledore professzor nem talált időben tanárt erre az évre, így újból a minisztérium jelölt ki egyet az iskolába. Ám most kifejezetten aurort kerestek az állásra, ezért bár "vonakodva", de Kingsley elfogadta - forgatta szemeit a lány. Ron csak türelmetlenül fészkelődött a helyén, várva, hogy végre megjelenjen az étel előttük. Harry vigyorogva megrázta a fejét. Olyan könnyű lenne elfelejteni Voldemortot az ilyen pillanatokban.
Hamarosan vége lett a kicsik beosztásának, és nem meglepő módon, idén a Griffendél kapta a legtöbb elsőst. Miután a diákok elrendeződtek, az igazgató szólásra emelkedett.
- Kedves diákok és kollégák! Ismét elkezdődik egy új tanév, tele izgalmakkal és rengeteg tanulással. Nem túl rendhagyó módon, most mondanám el a tudnivalókat, hogy a vacsora után mindenki rögtön aludni térhessen. Biztos vagyok benne, hogy elfáradtatok az egész napos utazás során - kuncogott az ősz mágus, a diákok felől pedig halk nevetést, esetleg bárgyú helyeslést lehetett hallani. - Igen, tehát a szabályok nem változtak a múlt év óta. A Tiltott Rengeteg mindenki számára tiltott területnek számít. Ezt kérlek vegyétek komolyan, hiszen az erdő nem egy veszélyes mágikus lény otthona is. Frics úr pedig megkért, hogy tájékoztassalak titeket: a folyosókon tilos a varázslás, valamint a Weasley Varázsvicc Vállalat termékei is szabályellenes árunak minősülnek. A teljes listát megtekinthetitek gondnokunk irodájában. Az idei évben is új tanárt üdvözölhetek nálunk, aki nem más mint Kingsley Shacklebolt auror, és a sötét varázslatok kivédése tantárgy oktatását vállalta el. Sok sikert Shacklebolt professzornak! - mondta az igazgató, mire a diákoktól lelkes taps érkezett. Kingsley felállt és kicsit meghajolt, majd visszaült helyére. - Még van pár dolog, amit szeretnék megemlíteni. Draco Malfoy és Hermione Granger az idei iskolaelsők, ami külön szobát jelent, természetesen ott, ahol szeretnék. Gratulálok nekik! A kviddics válogatásokat ezen a hétvégén tarthatják meg a házak csapatkapitányai. Most pedig mindenkinek jó étvágyat! - közölte derűsen Dumbledore, mire az asztalok roskadásig megteltek ételekkel.
Harry mohón rávette magát az ételre, és talán még többet szedett mint Ron. Az új teste - magában még mindig így hívta ezt a hihetetlen változást - rengeteg energiát elhasznált, de ő szerette a terhelést. Miután gyorsan belapátolta méretes adagját, kicsit jobban körülnézett. Pillantása a Mardekár asztalára tévedt, és kicsit megsajnálta az asztal szélén ülő magányos alakot. Draco Malfoy még sohasem nézett ki ennyire egészségesnek és kiegyensúlyozottnak, de szemeit beárnyékolta valami enyhe sötétség. Harry tudta, hogy az ő szemeiben is ez látszik néha. Amikor rá kell jönnie, hogy hiába vannak barátai, családja és társa nincs, és majd a végén csak magára számíthat. Persze ott volt Remus, Ron, Hermione, a Weasleyk, és a Főnix Rendjének belsőbb tagjai, de ők nem a családja voltak. Vágyott egy családra, egy társra, és ez mindennél jobban hiányzott neki. A varázslóknak semmi problémájuk nem volt a homoszexualitással, így nem félt attól, hogy nem talál magának senkit. De ki is lenne az, aki csak őt látja, és nem a hőst, a Kiválasztottat, ahogy mostanában nevezik az emberek.
A tavalyi évben kellett rádöbbennie, hogy bizony a Cho ügy nem csak Cedric emléke miatt volt reménytelen. Igen, tetszett neki a lány, de hamar rá kellett jönnie, hogy ez nem az az igazi borzongós, hideg kirázós vonzódás. Amikor az egyik híresebb kviddicscsapat, amely tagja volt Oliver Wood is, eljött az iskolába látogatóba. Az egyik terelő, Jack Hangton bepróbálkozott nála. Amikor pedig megcsókolta, ő gondolkodás nélkül viszonozta. Végül egészen az ágyig eljutottak, és másnap reggel izmos karok ölelték magukhoz, amikor felébredt. Igazából Jack kedves volt, gyengéd, és ó igen! Tapasztalt! Harry emlékezetébe örökre beleégett az az éjszaka.
Másnap persze útjaik elváltak, és miután egy csókkal elköszöntek, nem találkoztak többször. De Harry tudta, hogy a szintén híres Jack nem fogja világgá kürtölni, hogy megfektette a Kis Túlélőt, hiszen ő is utált az újságokban szerepelni. A férfi szerette a kviddicset, és Jack nem a pénzért, vagy hírnévért játszott terelőt az egyik profi csapatban. Ez valamelyest megnyugtatta, de eléggé idegesítette a gondolat, hogy ilyen törékeny külsővel kell élnie majd férfi létére, és ráadásul még arra is rájött, hogy inkább a férfiakat preferálja. A Voldemorttal való csatározás egész életét beárnyékolta, de remélte, egyszer lesz valaki akinek mindenét odaadhatja. Szívét, lelkét, és nem csak a testét.
- Harry, jössz? - Hermione kérdése rángatta ki egyre komorabb gondolatai közül. Harry felpillantott rá, és észrevette, hogy szinte már üres a Nagyterem. Atyaég! Tényleg eléggé elbambulhatott. Egy bólintás után felállt, de épp mikor elindultak volna, Piton jött oda hozzájuk. Harry csak egy sóhajjal nyugtázta, hogy a bájitalmester valószínűleg majd megint beszól neki valami igazán pitonosat.
- Potter! Az igazgató hívat téged, most azonnal! - állt meg tőlük úgy három méternyire.
- Miért? - kérdezte egyszerűen, de aztán észrevéve magát hozzátette: - Uram.
- Majd fent az irodájában megtudsz mindent. Gyerünk! - mondta keményen Piton, ő pedig csak egy sóhajjal követte a lobogó talárral nekiinduló ex-halálfalót. Barátai kíváncsi, de egyben sajnálkozó pillantással néztek utána.
***
Szerző megj.:
Sziasztok!
Nos, tudom, hogy csak szombat van, de akkor is most rakom fel a frisst. :D Egyenesen Kanadából érkezik, szóval tessék megbecsülni. Holnap érkezem haza, de valószínűleg egész nap szunyálni fogok, így jobbnak láttam most felrakni az új fejezetet.
A bétázást köszönöm szépen Lizának! Hálám örökké üldözni fog! (veheted fenyegetésnek :D)
Puszillak titeket!
Lana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése