5. fejezet: A másik apuka
Felfelé menet, a lépcső korlátján megtalálta feltekergőzve a kis kígyót. Egészen kihűlt, és már biztosan hiányolta Tristant. Harry beszélni kezdett a kis állathoz, és megtudta, hogy épp a fiú szagát követve indult el felfelé. Belépett a szobájukba, és ott találta Ginnyt, ahogy a kis lurkó mellett ül az ágyon, miközben mesekönyvet nézegettek.
- Sziasztok! - köszönt, amikor belépett.
- Apa! Sziszi! - kiáltott fel Tris, és becsapta a könyvet. Ginny szelíd mosollyal megsimogatta a szőke fejecskéjét, majd magukra hagyta a két Pottert. Harry fia kezébe nyomta a kígyót, és befeküdt mellé az ágyba. Egymással szemben feküdtek, betakaróztak, aztán percekig csendben voltak. Ez egyfajta nyugtató közelség volt mindkettejük számára. Főleg olyankor, ha Harry néha összefutott néhány halálfalóval munkája során, és muszáj volt elintéznie őket. Fia tartotta benne a lelket, ám a mostani hírek nem csak Harryt, de Tristant is meg fogják viselni.
- Tudod, minden gyereknek van egy anyukája és apukája. De vannak olyan gyerekek is, akiknek két apukájuk, vagy két anyukájuk van. Téged sohasem érdekelt, miért nincs még egy szülőd? - kezdett bele Harry finoman. Hogy a picsába magyarázza meg egy négy éves gyereknek, hogy az apja meleg, és egy másik férfi az, akivel közösen összehozták?! Nos, semmiképp sem így.
- Nem... Én azt hittem, ez így van jól. De apa, én nem akarok egy anyukát. Te vagy az én apukám, és ezt én így szeretem. Szeretlek téged, apu! - motyogta a kisfiú, és közben még jobban apjához bújt. Harry szemét lehunyta, és belélegezte a kis lurkó illatát. Annyira szerette a fiát, mint még soha senkit életében. Senki mást nem is fog így szeretni soha.
- Nincs anyukád Tristan. De... van egy másik apukád is... - fogott hozzá a magyarázathoz Harry, de Tristan rémült pillantása belefojtotta a szót.
- Másik a... NEM! Nekem nem kell senki más! Már nem szeretsz engem? Valami rosszat csináltam? Apa... - kérdezte sírós hangon a kisfiú, de Harry még szorosabban magához ölelte.
- Tristan! Soha, de soha többet ne merd megkérdőjelezni a szeretetemet! Világos? - kérdezte Harry felháborodva, mire a könynes arcú szöszi szipogva bólintott. Kicsivel nyugodtabban folytatta.
- Mindennél jobban szeretlek, és ez akkor sem változna, ha valami szörnyen rosszat csinálnál. Persze szomorú lennék miatta, nagyon szomorú. Neked két apukád van, de ez nem azt jelenti, hogy én már nem szeretlek téged, vagy oda akarlak adni másnak. Ilyen meg se forduljon a fejedben, szöszi! Értesz engem, Tristan? - nézett várakozóan a fiára, amikor az a párnába törölte a szemét, elmosolyodott és odahívott egy papírzsepit a szekrényről. Tris kifújta az orrát, és Harry megtörölgette a könnyes arcát.
- Igen, értem, apa - mondta halkan, majd apja ölébe telepedett át. - Mesélsz róla? - kérdezte halkan, arcát apja nyakába fúrva. Harry elmosolyodott. Ez az ő fia!
- Persze. Láttad azt a bácsit, aki lent volt velem és Ginnyvel a konyhában? Ő az - felelte Harry, mire Tristan felnézett.
- A hosszú szőke hajú ember, abban a sötét talárban? Láttam őt, és hát... szigorúnak tűnt - felete sután, Harry pedig halkan nevetni kezdett.
- Nem szigorú ő, sőt! Egy iskolába jártam vele, de az ő apukája gonosz ember, és nem nézte volna jó szemmel, ha barátkozunk. Később viszont már nem piszkáltuk a másikat, és azt hiszem, megkedveltem őt. Sok évig, amíg mi távol voltunk, Draco segített harcolni a gonosz emberek ellen. Ő is az apukád, és ha engeded neki, nagyon fog szeretni. Neked nem muszáj, de ha megismered, biztosan megkedveled - engedte el Tristant, aki figyelmesen hallagatta a másik apjáról szóló információkat.
- Mit fogunk most csinálni? - kérdezte, de annyira tanácstalan volt, annyira aranyos, hogy Harry egyáltalán nem apai módon kinevette. Tris csúnyán nézett apjára, és karba fonta a kezeit. Harry szeretettel nézte a kis méregzsákot.
- Szeretne megismerni téged - mondta Harry, miközben kisímította a bosszús vonásokat fia arcán. A kisfiú szeme hatalmasra tágult, és ijedten ugrott egyet a kopogás hangjára.
- Én is szeretnék vele találkozni, de akkor Sziszi is maradhat, ugye? Tudni akarom, mit szól hozzá! - jelentette ki Tristan, Harry pedig elindult, hogy ajtót nyisson. Tristan közben a csuklójára tekerte a kis siklót.
- Gyere be, Draco! - mondta Harry, amikor kitárta az ajtót. Draco nem mutatta, de meglepődött, amikor Harry a keresztnevét használta, bár tudta, hogy csak a fiuk miatt. Belépett, és pillantása rögtön az ágyon ülő, éber tekintetű fiúra esett. Harry közben visszasétált Tristanhoz, majd megpuszilta a homlokát.
- Ügyesen! - súgta oda a fiának, aki elszántan bólintott. Harry jót mosolygott kisfián, majd kifelé menet bólintott Dracónak. A férfi igazán elveszettnek tűnt.
Amikor az ajtó becsukódott a griffendéles után, Draco minden figyelmét a gyerekre fordította. Tristan őt nézte nagy élénkzöld, kíváncsi szemekkel. A szőke férfi felsóhajtott. Ez ám a nehéz helyzet! Lassan öt éves a fia, a Potterrel közös fiuk. Ő egy valóban értelmes gyerek, hiszen a mugli világban lassan iskolaérettnek számítana. Potter a legjobbat tette, hogy nem ment el hozzá, amikor kiderült, hogy terhes. Akkoriban még egy megszállott aranyvérmániás, mugligyűlölő halálfaló volt. Elárulta volna őket. Draco ezért szégyellte is magát, hiszen tudta, akkoriban megtette volna, nem gondolva a következményekre.
- Szia! - köszönt a kisfiúnak, aki rögtön beljebb helyezkedett az ágyon, mintha csak azt jelezte volna, hova üljön. Draco lassú léptekkel odasétált az ágyhoz, és leült a felkínált helyre.
- Szia... - motyogta a kisfiú, és nagyon kíváncsian méregette a férfit. Aztán a ruházatáról levont következtetés után áttért az arcára. Tristan megállapította, hogy a férfi nagyon szép volt, és az orra olyan volt, mint az övé, akárcsak a haja. - Úgy nézel ki, mint én! - mondta hirtelen, mire Draco jóízűen felnevetett. Tristan is mosolygott, miközben nagyon kíváncsian és egyre több pozitív érzéssel nézte a másik alakját.
- Vagy inkább te nézel ki úgy, mint én. Draco Malfoy vagyok, a te... - mondta, de elég szerencsétlenül bennerekedt a mondat vége. Tristan arca viszont rögtön bizonytalanná vált.
- A másik apukám. Tudom, apa már mondta. Téged is apának kell hívnom? - kérdezte Tris. Draco meglepetten nézett rá.
- Nem, csak akkor, ha ezt szeretnéd. Szerintem kezdetnek nem lenne rossz, ha Dracónak hívnál. Mit szólsz hozzá? - Draco figyelte, ahogy Tristan elgondolkodik, majd rábólint.
- Engem Tristannak hívnak! Tudod, ez egy francia név. Apának nagyon tetszett, és mivel eddig ott éltünk, ezt adta nekem. Jah, tényleg! Ő Sziszi, az én állatom. Nemrég találtuk a játszótérnél! Megsérült, de apa meggyógyította. Apa nagyon erős varázsló, tudod? Amikor még a hasában voltam, nekem adta az összes varázslatát, és csak akkor lett újra varázsereje miután megszülettem... - fecsegett Tris, de hitelen elhallgatott, és inkább Draco kezébe nyomta a hüllőt. Draco elgondolkozva figyelte a srácot.
- Honnan veszed, hogy neked adta? - kérdezte, miközben a kígyót nézte, ami átcsúszkál az ujjai között. Ez elég ártalmatlan volt, és üdítő válozatosság azokhoz képest, amik a Nagyúr birtokán élnek.
- Hát... ezt ne mond el senkinek, de egyszer hallottam, ahogy ezt beszélik apáék. Albus bácsi és apa - magyarázta Tristan. - : Minden rendben vele, Sziszi? : - váltott át hirtelen párszaszóra, és várta a kígyó válaszát.
- : Ő jó ember. Kellemesssz az illata, ésssz megvédi a párját ésssz a tojássszait. Bízhatssz benne! : - felelte Sziszi, és a nyelvét nyújtogatva felegyenesedett Draco kezében. Tristan érte nyúlt és visszavette. Draco lenyűgözve nézte a fiút. Olyan kellemesen és lágyan hangzott ez a párszaszó, akárcsak Harryé a konyhában. Ellenben a Nagyúré... Megborzongott, ha csak rá gondolt.
- Mit mondtál neki? - kérdezte Draco. Tristan boldogan nézett rá, majd áttelepedett az ölébe. Draco eléggé meglepődött ezen a közvetlen dolgon, de aztán átkarolta és elrendezte a gyereket az lábain. Tristan nekidöntötte a fejét a vállának és csak utána válaszolt.
- Megkérdeztem, hogy mit gondol rólad. Azt mondta, jó az illatod, megvéded a párod és a tojásaid. Tudom már, hogy rendes ember vagy - válaszolta Tristan, és Draco újfent megdöbbent a négy éves gyerek eszén és óvatosságán. Alighanem Potter nevelte bele az enyhe paranoiát, vagy csak egyszerűen szemfüles volt.
- Ez így van. Te mit gondolsz rólam? Haragszol rám, amiért eddig nem találkoztunk? - kérdezte Draco, és figyelte, ahogy a gyerek elgondolkozik.
- Nem. Apu azt mondta, hogy te is a gonosz emberek ellen harcolsz, és ezért nem találkozhattunk. Már nem harcolsz ellenük?
Draco a kisfiú arcát figyelte, és őszintén hálás volt Harrynek, amiért nem szólta le teljesen a fiuk előtt. Ez olyannyira hatással volt rá, hogy már fel sem tűnt neki, többet nem képes magában Potternek nevezni a fekete hajú férfit.
- De igen, csak tudod... Itt biztonságban vagy tőlük. Nem kell attól félnünk, hogy elvisznek és bántani fognak téged - felelte Draco őszintén és a lehető legenyhébben. Újabb percekig csendben ültek, amikor Tristan kimászott az öléből, és a kezébe nyomta a mesekönyvét.
- Olvasol nekem? - kérdezte, és Draco örömmel teljesítette a kérést.
- Nem tanulsz még olvasni? - érdeklődött a szőke férfi, mire a kisfiú megrázta a fejét.
- Én akartam, de apunak sokat kellett dolgozni, és az oviban még nem csináltunk ilyesmit. Tudod, én középső csoportba jártam. Olvasni tanulni nagycsoportban kezdtek el a gyerekek. A sárkányosat olvasd! - adta ki a fiú az utasítást, mire Draco megemelte a szemöldökét. Tristan azonnal felfogta, hogy ez nem volt valami szép.
- Bocsánat… Légy szíves, a sárkányos mesét olvasd el nekem! - javította ki magát a fiú, mire Draco megkereste a mesét a könyvben.
- Mindjárt jobb! - bólintott rá Tris bocsánatkérésére. A könyvben meg is találta a mesét, ami egy egyszerű mugli népmese volt. A sárkány és a lovag harca. Elkezdte olvasni, és ahogy egyre jobban belemerültek, úgy kezdték egyre jobban élvezni egymás társaságát is. Tristant azzal a tudattal nyomta el az álom, hogy nem sok gyereknek lehetnek jobb apukái, mint neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése