3. fejezet: Terhesség, Tristan és Teddy
- Nos, bizonyára mindenki kíváncsi a történtekre és az indokokra, ami Harry távozását illeti. Harry, kérlek, mesélj el mindent a többieknek - mosolygott Albus. Az igazgató huncut fénnyel a szemében a fiatal férfire nézett. Harry kortyolt egyet a teájából, és figyelmesen körbehordozta tekintetét rajtuk, majd amikor semmi negatív dolgot nem tapasztalt, belekezdett.
- A végzős bálon kezdődött minden. Nos, én és a többi hetedikes griffendéles srác elengedtük magunkat. Jó néhány üveggel eltüntettünk, és enyhén szólva is kiesett az az éjszaka számomra. Mint kiderült, a buli túl jól sikerült és másnap reggel nem a Griffendél toronyban, hanem a mardekáros pincében ébredtem, Draco Malfoy társaságában - kezdett bele Harry, de itt Ron és Hermione felszisszentek. Azonban Piton gyilkos pillantása után rendbe szedték arcvonásaikat.
- Tehát, még mielőtt felébredt volna, visszaosontam a toronyba, a vonat délelőtt elindult, és azóta nem láttam Malfoyt. Az iskola után Remus, Alastor és Piton elkezdték a felkészítésemet, ám amikor már egy egyszerű begyűjtő bűbájra sem voltam képes, találgatni kezdtünk. Végül Albus és Piton jöttek rá a varázserőm gyengülésének okára, mivel terhes lettem. Ezek után értelmetlennek találtuk, hogy az országban maradjak, több okból is. Az első az volt, hogy varázsolni úgysem tudtam volna, tehát felesleges lett volna a további kiképzés. Alig volt több mágiám egy kviblinél. A második, hogy a halálfalók vadásztak rám, csakúgy, mint Voldemort. Reméltük, hogy mire visszatérek, nem fog romokban állni Anglia, de ahogy látom, még mindig kitart a Minisztérium is. Tristant végül tíz hónap terhesség után szültem meg. Nagyon rémült voltam, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy egyáltalán lehetséges egy férfinak teherbe esnie. Utánaolvastunk, és kiderült, hogy nem minden varázsló rendelkezik ezzel a képességgel, valójában inkább elég kevés. Nagyjából ugyanannyi, amennyi meddő boszorkány van. A szülés utáni hónapokban kezdett visszatérni az erőm. Egyre erősebb mágiát észleltem magamban, és újra elkezdhettem tanulni. Egy francia aurori iskolába iratkoztam be álnéven, amit el is végeztem. Kutattam egy kicsit, mivel nagyon sok furcsaság történt körülöttem. Találtam néhány feljegyzést a férfiterhességekről, és ott volt egy bekezdés, ami az erőnövekedést taglalta. Egy spanyol férfi teherbe esett az ezerhatszázas évek környékén, és a szülés után megkétszereződött az ereje. Nos, ha a méréseim pontosak, nekem nagyjából háromszor annyi mágiám van most, mint Tristan előtt volt - magyarázta Harry, és mindenki nyílt elképedéssel nézett rá.
- Foglaljuk össze! Berúgtál, szexeltél Malfoyjal, terhes lettél, aztán szinte kvibli, szültél, és most egy nagyon magas szintű auror vagy, plusz a négy éves fiad félig Malfoy - összegezte Ron, és Harry rábólintott. Súlyos csend ereszkedett a helyiségre.
- Tristannal mi a helyzet? - kérdezte Remus pár perc elteltével. Harry mosolyogva nézett rá.
- Ő egy Malfoy. Büszke, ravasz, és nem ritkán túlságosan szókimondó. Ugyanakkor Potter, és néha nagyon is griffendéles. Bátor, pajkos, okos srác. Párszaszájú, és már egész szépen varázsol - felelte Harry.
- Párszaszájú? - kapott levegő után Minerva.
- Ó, igen. Sajnálom, Minerva, de a következő Potter a Roxfortban egy pincelakó lesz. Nem kapsz több Pottert a Griffendélbe egyhamar - csóválta a fejét Harry. Piton önelégülten elvigyorodott.
- Miért nem? Te is párszaszájú vagy, Harry, mégis griffendéles lettél! - vette fel a kesztyűt McGalagony.
- De csak azért, mert vitatkoztam azzal az átkozott süveggel... - Harry hirtelen elharapta a mondatott, amikor mindenki döbbenten nézett rá, kivéve Albust. Az öreg sunyin mosolygott Harryvel szemben.
- Micsoda? - susogta veszélyesen halkan Piton, de Harry nem igazán akarta meghallani.
- Lehetetlen vitatkozni vele! - kiáltott fel Hermione türelmét vesztve.
- Nem. Nem az. Azt mondta: "A Mardekárban sokra vihetnéd, ott naggyá lehetnél, ehhez kétség sem fér! Az alapok mind ott vannak a fejedben..." De mivel Ron volt szíves felvilágosítani róla, hogy Voldemort mardekáros volt, és Malfoy is odakerült, inkább megkértem, hogy tegyen máshova. Így a Griffendél mellett döntött - nyilvánította ki Harry.
Rengeteget beszélgettek még, majd lassan kezdtek eltűnni az emberek az étkezőből. Harry megtudta, hogy Hermione már Ron felesége, és Remus is elvette Tonksot. Ezeket a híreket kitörő örömmel fogadta. Annak már nem annyira örült, hogy Piton lebukott, és kis híján megölték. Dumbledore viszont rögtön megnyugtatta, hogy van még egy kémük az ellenség soraiban, úgyhogy az értékes szolgálat nem maradt pótlás nélkül. Harryt szörnyen érdekelte, hogy ki az, ám rákérdezni nem kérdezett rá. Ha őszinte akart lenni magához, nem akarta tudni, hogy kinek az életét tették tönkre Pitonhoz hasonlóan.
Harryn lassan ólmos fáradtság kezdett eluralkodni, így felvánszorgott a szobájába. A kis lurkó átfordulva, de még mindig ugyanott aludt, és halkan szuszogott. Harry imádott a fiával aludni, de egy saját kis zugot mindig megkövetelt magának a szöszi. Gyorsan lezuhanyozott, és bedőlt az ágyba. A kis testet magához húzta, és szép lassan elnyomta az álom.
- Szia, Apu! - nézett fel mosolyogva a fiú. Harry sóhajtva dőlt vissza az ágyba, és nem telt bele egy perc sem, máris a mellkasán érezte fiának súlyát.
- Szia. Ki nagyította vissza a csomagokat? - morogta Harry, miközben Tristan selymes haját simogatta.
- Hát én! Sziszit kerestem, de nem volt benne a bőröndben. Nem baj, gondolom elcsúszott egerészni. Képzeld, megtaláltam a főzőcskémet! Eddig nem is tudtam, hogyha a sárga és zöld színt összeöntöm, akkor kék szikrák jönnek majd a tetejéből - mesélte lelkesen a szőke fiú, de apja még az első két szónál leragadt. Az ő négy éves fia feloldott egy egész rakás kicsinyítő és könnyítő bűbájt. Hatalmasat sóhajtott, és inkább becipelte édes terhét a fürdőbe.
- Most pedig pancsolunk, mert ez is elmaradt tegnap! - jelentette ki Harry, és már engedte is a fürdővizet. A fiú szó nélkül dobta le a pizsamáját, habár a felső rész ujjával alaposan megküzdött. Harry szőlő illatú habfürdőt tett a vízbe, majd beleültette a kis herceget. A fürdés, vagyis inkább a fürdőszoba elárasztása, elhúzódott egy órán át, ezért Harry a nyakába kapta a gyereket, amikor elindultak lefelé. Már így is tíz óra múlt. Fáradtak voltak mind a ketten tegnap, így alaposan kipihenték az utazást és az utána következő zűrzavart. Semmi kedve nem volt most megvárni, amíg Tristan a korlátba kapaszkodva elindul lefelé a kicsi lábaival. Ezt az ötven lépcsőfokot újabb húsz percükbe telne megtenni. Lent a konyhából beszélgetés zaja hallatszott, aztán, amikor Harryék beléptek, csend lett.
- Anyu, miért lett ilyen csönd? - kérdezte egy gyerekhang. Harry abba az irányba kapta a fejét, és megdöbbenve nézte a nagyjából négy éves fiút. Kék haja volt, és a szemei pontosan olyan barnák, mint Remusnak. Harrynek erős gyanúja támadt a kisfiú kilétét illetően, hát még amikor a gyerek elpirult az érdeklődő pillantás alatt, és haja pirosra váltott át. Első döbbenetében Harry azt sem tudta, mit mondjon. Tonksnak fia van. Van egy fia, aki Tristannal körülbelül egy idős. Tonks férje Remus, tehát valószínűleg ő az apa. Újra belenézett a fiú szemeibe, és rájött, hogy a fiú kétségtelenül Remusé.
- Kicsim, ő Harry és a fia Tristan! - mondta mosolyogva Tonks. A kisfiú felállt és odasétált a ledermedt Harryhez. Tristan közben lekéredzkedett apja hátáról, így egy magasságban volt a másik gyerekkel. Néhány pillanatig zavartan néztek egymásra, majd Tristan határozottan előrébb lépett. Harrynek nem sok hiányzott egy önelégült mosolyhoz, látva fia bátorságát és találékonyságát.
- Szia! Én Tristan Potter vagyok! Téged hogy hívnak? - kíváncsiskodott a szőke fiú, és Molly Weasley hatalmas mosollyal figyelte a gyerekeket.
- Én Teddy vagyok. Ő az apukád? - kérdezte valamivel csendesebben és egyáltalán nem diszkréten felmutatott a még mindig döbbent, de nagyon boldog Harryre. Többen felkuncogtak erre a megnyilvánulásra, főleg Harry.
- Igen. Örülök, hogy megismerhetlek Teddy. Nem is tudtam, hogy itt leszel. Anyukád egyáltalán nem szólt, de nagyon örülök a találkozásnak! - válaszolt neki a fekete hajú fiatal férfi, és a kisfiú kicsit elcsodálkozott, hogy Harry mennyire nem kezeli őt gyerekként. Mások nem lepődtek meg, mivel a kis Tristannal sem volt soha lekezelő Harry. Talán emiatt is volt annyira okos már most a kis szőke. Harry viszont szúrósan meredt a konyhában ülőkre. Neki senki, SENKI (!) nem mondta, hogy Tonksnak és Remusnak van gyereke. Már értette Tonks megjegyzését a "meglepetésekről". Félt belegondolni, mit nem tud még.
Remus közben felállt és félrehívta Harryt, amíg a fiúk ettek.
- Harry, ne haragudj rám, amiért nem mondtam tegnap, amiért nem mondtuk... de Dhora meglepetést szeretett volna szerezni neked vele. Ma voltam érte, mert eddig a nagyanyjánál volt. Minden hónapban egy hetet ott tölt két éves kora óta. Miután elmentél, körülbelül egy hónapra rá derült ki, hogy Dhora terhes. Megrémültünk, és sokat kellett gondolkodnunk. Végül Dhora megtartotta, még úgy is, hogy egy vérfarkas fiát kellett kihordania - magyarázta Remus halkan, és közben a két fiút nézte. Azok a csokis palacsintát falták kézzel-lábbal. Egyre maszatosabbak lettek, és nagyon jól elvoltak ketten. Harry nem tudta nem észrevenni apja régi barátjának hangjában az önvádat és keserűséget.
- Ne beszélj így, Remus. Biztos vagyok benne, hogy remek apa vagy, hiszen Teddy sugárzik a boldogságtól. Kihat valamennyire rá, hogy vérfarkas az apja? - kérdezte Harry, és elmosolyodott, amikor Tristan egy csepp csokit kent szét Teddy arcán. A másik fiú sem hagyta szó nélkül, csak ő épp a kis Potter haját célozta be, amin kis idő múlva már csokimassza-darabok csüngtek.
- Telihold éjszaka nem tud aludni, és a szemszíne megváltozik, de semmi más nincs. Talán egy kicsit túlságosan is izgága olyankor - válaszolt Remus halkan. Harry a vállára tette a kezét, majd inkább megölelte.
- Ne rágódj ezen, Remus! Nagyszerű keresztapa-pótléknak bizonyultál, és ha csak feleannyira vagy jó apa, akkor Teddynek egy szava sem lehet - kacsintott egyet Harry, és próbálta elviccelni a dolgot. Remus halványan elmosolyodott, majd Molly mérges hangjára figyeltek fel.
- Tristan Potter és Ted Lupin! Befejeztétek, vagy még jobban össze akarjátok kenni egymást és az egész étkezőt?! - pirított rájuk az asszonyság, mire a gyerekek lehajtott fejjel és Teddy vezetésével kioldalaztak a konyhából. Harry Remusra nézett és egyszerre nevették el magukat.
- Ti pedig, ne csak nevetgéljetek! Egyetek, mert Alastor nemsokára itt lesz, hogy felmérje, mennyit tud Harry. És siessetek, mert lassan neki szeretnék állni ebédet készíteni! Este Rendgyűlés lesz, szóval jó lenne, ha összeszednétek magatokat! - csattant rájuk Mrs. Weasley, mire a két varázsló felpattant, majd pirítósokkal megrakodva eltűntek a konyhából.
Molly mérgesen nézett utánuk.
- Férfiak!
Tonks csendesen kuncogott az asztalnál, és őszintén hálás volt Harrynek, amiért ilyen jól fogadta Teddyt, majd Remus kétségeit is eloszlatta egy időre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése