Apja fia - 1. fejezet

Cím: Apja fia

Csapat: Legilimens

Kategória: MPreg

Választott kulcs: „Na, ha a második randi után nincs csók, akkor régimódi vagy. Ha a harmadik után sincs, akkor meleg.” - 40 nap 40 éjszaka

Páros: Draco/Harry

Korhatár: 16+

Műfaj: kisregény, romantikus

Figyelmeztetés: SLASH, Durva nyelvezet, Erotikus tartalom, Gyilkosság, Szereplő halála, kicsit OCC Harry és Draco

Jogok: Az ötlet az enyém, a karakterek J. K. Rowling tulajdonai. A mű megírása közben semmilyen anyagi cél nem vezérelt.

Tartalom: Vegyünk egy fekete hajú, zöld szemű hőst, mellé pedig egy szőke félistent. A hangulat mindenkit elragad, és a tettek nem maradnak következmények nélkül. Hogy mik is azok? Kellemes olvasást!
A történet nem veszi figyelembe JKR 6. és 7. kötetét.

: A párszaszó jelölése :

1. Megj.: Hálás köszönet Revinek a bétázásért. :)
2. Megj.: Az utolsó bekezdés LittleBlackLily ötlete alapján készült. Köszönöm a hozzászólást Lily! :D
3. Megj.: Köszönet jár még Lily Potterinek, aki még beküldés előtt átnézte, és a hegy méretű hibákat kijavította. Köszi! :)

-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-

Apja fia

1. fejezet: Emlékek


A franciaországi Párizs külvárosában, egy játszótér padján, egy fekete hajú, smaragdzöld szemű férfi ült. Elmerengve nézte a játszótéren szórakozó kisgyerekeket. Főleg egy szőke hajú kisfiút, aki most épp felkapaszkodott egy nála háromszor nagyobb mászókára. Harry azt is látta, hogy a kicsi nem egyszer mágiát használt, és ilyenkor csak mosolyogva megcsóválta a fejét. A kis Tristan mindig is életerős, ravasz és vidám kisfiú volt. Emellett, semmilyen hajmeresztő dologtól nem lehetett eltántorítani. Harry néha elgondolkozott azon, mennyire sok mindent örökölt is a fia tőlük. Tőle és Dracótól. Harry emlékezett még arra az éjszakára, ami mindent megváltoztatott. Hihetetlen, hogy már majdnem öt év telt el azóta…

**
A végzősök bálján történt. Harry már jó pár whiskyt megivott, és ezzel nagyjából az egész Griffendél ház így volt.

- Haver, én tényleg nem tudom, mi bajod! Itt ez a rengeteg jó csaj, és mind csak egy szavadra várnak, hogy letéphessék magukról a bugyit! - kurjantotta Seamus Harry felé. A fekete hajú fiú elhúzta a száját, és megcsóválta a fejét.
- Az a gáz Seam, hogy egyáltalán nem érdekelnek. Eddig is csak két lányt csókoltam meg, de az sem volt nagy szám... - mondta az enyhén spicces Harry.
- Menj és hívd el valamelyiket randizni! Ne már Harry! Te vagy a Kis Túlélő, veled bárki elmenne! A fenébe, még a húgom is odáig van érted! - vigyorgott Ron.
- Hát ez az! Van egy rakat randi, de csók egy se! - kiáltotta a Világmegmentő, amit egy az asztalra lecsattanó pohárral nyomatékosított.
- Na, ha a második randi után nincs csók, akkor régimódi vagy. Ha a harmadik után sincs, akkor meleg - vetette közbe Dean, aki félig már lecsúszott a padról. Erre kicsit kijózanodott mindenki. Megütközve bámulták a fiút, aki aztán egy hatalmas horkantással lefordult a padról. Az asztalnál kitört a röhögés. Harry, Ron, és Seamus, akik még tudtak járni, elindultak be a táncoló tömegbe. A buli már igencsak eldurvult, mert nem egy lány és fiú felső nélkül táncolt. Sőt, volt olyan fiú, akire valamiért felkerült egy melltartó is. Harry szélesen vigyorogva állapította meg, hogy rendesen kiverik a biztosítékot az utolsó itt töltött estéjükön. A zene lüktetett, a fiatalok parfümjeinek, italainak és testüknek illata elkeveredett, amolyan jóleső bódultságot okozva mindenkinél. Harry nagyon jól érezte magát, sőt, amikor egy erős kar átfogta a csípőjét, még bele is simult az érintésébe. Együtt mozogtak a zenére, majd a fények kihunytak és csak négy különböző színű fény villogott egyedüli fényforrásként. Zöld, piros, sárga, kék. Ahogy a fények villódzása egyre csak ismétlődött, Harry úgy merült el mindinkább. Érzékei kikapcsolódtak, és az este további része homályba borult.

Iszonyatosan fájt a feje, amikor felébredt. Az első pillanatban azt sem tudta, hol van, de aztán amikor a feje felett egy sötétzöld bársonyanyag rajzolódott ki, kezdett kicsit megrémülni. Az egész iskolában csak egyetlen ház szobáiban van ilyen színű ágyfüggöny. Végre kezdte érzékelni a külvilágot maga körül. A félig rajta fekvő meleg, izzadt, szex szagú, izmos testet, a nyakába szuszogó embert. Ahogy pedig letekintett, egy platinaszőke hajtincset pillantott meg. Bassza meg! Ez volt az első értelmes gondolata akkor reggel. Kezdésnek nem rossz...
Lassan kicsusszant éjszakai partnere alól, és a ruhái után nézett. Pillanatok alatt kapkodta magára őket, majd kinyitotta az ajtót, és még egyszer visszanézve Malfoyra, kifordult a szobából. Még aznap elindultak haza az expresszel, és a vonaton sem látta sehol a szőkét.

Harry akkor visszaköltözött a Grimmauld térre, ahol Piton, Mordon és Remus kezdték tanítani. Aztán kezdett valami nagyon nem stimmelni vele, mert nagyjából egy hónap múltán gyakran rosszul volt, és reggelente hányt. Ha ez még nem lett volna elég, a varázsereje is szinte teljesen köddé vált, alig volt akkoriban erősebb, mint egy kvibli. Végül Piton és Dumbledore megtalálták a választ Harry kérdéseire, terhes lett.

Dumbledore és Piton persze rögtön az apa személyét akarták tudni, és mivel Harry megbízott bennük, elárulta, kire gyanakszik. Piton csak egy megvető pillantással nyugtázta a tényt, miszerint Harry még a gyereke apjának személyében sem biztos; vérvizsgálatot készítettek. A vizsgálat eredménye pedig világosan kimutatta a kicsi vérében egyértelműen jelen lévő Potter és Malfoy vérvonalat. Piton nem osztotta meg vele véleményét arról, hogy mit gondol Potter kalandjáról a keresztfiával. Mivel Draco az iskola után felvette a jegyet, sem Dumbledore, sem Harry nem engedte, hogy a Malfoy család és legfőképp Voldemort tudomást szerezzen a kicsiről vagy Harry legyengült állapotáról.
Dumbledore Párizsba szöktette Harryt, aki a külvárosban vásárolt kis lakásba költözött, amit Fidelius bűbáj alá helyeztek. A titokgazda végül az igazgató lett.
Harry egyedül Hermionével és Ronnal tartotta a kapcsolatot az igazgatón kívül, Fawkes segítségével. Bár a két fiatal a legjobb barátja volt, mégsem mesélt nekik egy szót sem a kicsiről.
„Életem legjobb hibája volt az az éjszaka...”


**
- Apa! Mikor megyünk már?! - kérdezte egy sürgető hang, miközben azon ügyködött, hogy lerángassa Harryről a nadrágot. Harry hirtelen tért magához, hiszen annyira gondolataiba, emlékeibe merült. Ahogy lehajolt, hogy felvegye a kis lurkót, belenézett azokba a fényes sötétzöld, smaragd szemekbe. A világos, malfoyszőke haj nagyon összeillet azokkal a gyönyörű szemekkel, amik állandóan huncutul csillogtak.
- Most megyünk. Ne hisztizz, kisfiam, te akartál kijönni délután a játszótérre, holott tudod, mennyire kifáradsz mindig. Hol van most a kemény Potter büszkeség? - kérdezte Harry mosolyogva, miközben kézen fogta a srácot, és elindultak haza.
- Hát, az sohasem fog elszökni. Csak azért kell sietni, apa, mert Sziszi otthon maradt, és már biztos éhes - magyarázta lelkesen Tristan. Harrynek muszáj volt elvigyorodnia rajta. Ez annyira jellemző a fiára...
- Áh, szóval nem azért sietünk, hogy időben le tudjunk feküdni, hanem azért, hogy a kígyód kapjon enni. Ez kedves. Tényleg - nevetett halkan a férfi.
- Na jó, már kicsit tényleg álmos vagyok, de még kibírom. Sziszi meg már régen nem kapott kaját - jelentette ki a kisfiú.

- Régen? Három napja volt, és Sziszi már így is elég kövér... - incselkedett Harry a fiával, de ekkor egy fényes lángcsóva jelent meg előttük, amiből egy pergamen esett le a földre.
Tristan gyorsan felkapta, majd zsebre tette.
- Ez Fawkes volt - mondta Harry, mire a kisfiú félősen nézett rá.
- Ugye nem jönnek a gonosz emberek? Veled akarok maradni, apa! Albus bácsi már régen nem küldte őt - görbültek sírásra a kis rózsaszín ajkak. Harry lehajolt és felvette fiát az ölébe. Gyorsított léptein, és pár perc múlva már otthon voltak.
- Kérem azt a pergament, Tris! - sürgette fiát Harry, miközben leültette a kanapéra. A pici kéz átnyújtotta a cetlit, amit aztán Harry gyorsan átfutott.

Harry!

Fogd Tristant, és a legközelebbi hoppanálási pontról menjetek a csatorna bejáratáig. Ott fog várni a Rend egy tagja, aki majd átad nektek egy zsupszkulcsot. Mindent elmondok, ha már itt lesztek a főhadiszálláson, mind a ketten biztonságban. Ideje hazatérni, fiam! Siess, alig van pár órátok!

Albus

Harry nagyot sóhajtott. Itt az idő.