Helyzetjelentés :)

Drágáim!

Három napja elkezdődött a Hungarian Witches Sabbath Challange publikálási időszaka, ami nagy megkönnyebbülés nekem, hisz én magam is indultam, és végre vége a két hónapnyi stresszes írásnak. Minden probléma ellenére belopta magát a szívembe ez a verseny, és a csapattársaim is csodásak. :) Néhányukat már ismertem a Mindenízű Drazsé Kihívásról, de a többiek műveivel is találkoztam már itt ott. Egy élmény volt megismerni őket. :) *Abandon* <3

Na most, mivel vége a WS írásnak, újra elkezdek majd frisselgetni. Huh! Nagyon el vagyok maradva! De nehogy azt higyjétek, hogy az elmúlt három-négy napban lazsáltam! :D

Ahogy eddig állok:

Harry Potter és a Tűz ereje - 13. fejezet: 40 % kész
Ismerj meg! - 13. fejezet: 25% kész
Lehetetlen - 6. fejezet: 80% kész
Ragyogás - 5. fejezet: 60% kész

Ezek még a héten fel is kerülnek. Csak az Ismerj meg! -t tudom biztosra, az szerdán lesz frissítve! :)

Puszillak titeket!
Lana

Boldog vég

Korhatár:14
Figyelmeztetések: slash, szereplő halála

Egyperces Snarry. :) A WS Abandon részén, csapaton belüli kis játék keretében készült. A célszemély Lord Dracul! :D Kellemes olvasást!

Hali! Ez a mű LordDraculnak készült. Drac, remélem nem bánod, ha megcsillogtattam nem létező rajztudásom is.

Maga az egy perces, alig hétszáz szó, és nem kevesebb, mint harminc percbe telt kiagyalni és megírni. A korhatár viszont maximum csak tizennégy.

A tíz szó, ami nélkül semmire sem mentem volna: füzet, betűsor, ár, billentyű, csikk, denevér, homok, szövevény, hetes, csóva.

Boldog vég

Harry a verandán ült, miközben elmélyülten olvasta egy régi, iskolás füzetét. Szemei mohón falták a sorokat, hisz alig két hét múlva véget ér a mester kurzus, neki pedig sikeres vizsgát kell tennie. Úgy gondolta, jó ötlet, ha előbb még a R.A.V.A.Sz. szintű dolgokat ismétli át. Ki gondolta volna, hogy mindenki megmentője, az a fiú, aki legyőzte Voldemort Nagyurat, A Hős Harry Potter, bájitalmesteri vizsgát fog tenni négy évvel a roxforti tanulmányai után?! Természetesen senki, de miután Harry egy olyan férfival kötötte össze az életét, akinek szenvedélye a bájitalkészítés, nem igazán lepődtek meg az emberek. Az ex-griffendéles pedig igazán nem volt rossz benne. Miután párja szánt rá egy kis időt, kiderült, hogy az alapismeretek elsajátítása után, Harry tulajdonképpen egész tehetséges ebből a tárgyból, csakúgy, mint hajdanán édesanyja volt.

Harry ekkor ásított egy hatalmasat, és szemüvegét levéve megdörzsölte fáradt szemeit. A múlt éjjel egy kutatáson dolgoztak közösen Perselusszal, és nem tudta eléggé kipihenni magát. A füzetet becsukta, de előtte megjelölte az oldalt, és tett egy kis pöttyöt pálcájával arra a betűsorra, ahol tartott, majd a kis asztalra tette maga mellett, és rágyújtott egy cigire. Hátradőlt kényelmes székében, a tömény fehér füstöt pedig kifújta. Fejét hátrahajtotta, és a feje fölötti fatetőt bámulta. A veranda plafonjának tetején, az egyik tartógerenda mellett egy pók szövögette éppen a hálóját. Harrynek erről eszébe jutott Ron és a többi barátja. A szíve összeszorult, hisz a mai napig fájdalmasan érintette őt barátai elvesztése. Ron, Hermione, Ginny, az ikrek, az egész Weasley család... Nagy árat kellett fizetnie a győzelemért. Halott szerelméről eszébe jutott az is, mennyi minden jót éltek át együtt Ginnyvel. A lány kedves, okos, bátor és gyönyörű volt. Még emlékezett rá, hányszor bújtak el kettesben a Szükség Szobájában diákkorukban. Mindig mást kértek, és minden alkalommal remekül szórakoztak. Egy hetesek voltak, amikor Ginny kitalálta, hogy megtanítja őt táncolni. Aznap este egy kisebb bálteremmé változott a helyiség, és mágikusan megbűvölt hangszerek játszottak. Mintha láthatatlan emberek nyomkodták volna le a zongora billentyűit, mintha csak a szél játszott volna a hegedűkkel. Harry a szívében őrizte az összes ilyen szép emléket, de a régi boldog dolgok mellé jött rengeteg új is.

A háború végzetes éjszakáján valahogy volt tanára lakosztályában kötött ki, majd ott is maradt majd egy hónapig. Sokszor eljárt Perselushoz azokban az időkben, hisz mindketten magányosak voltak, és nem találták a helyüket. Végül barátok lettek, majd egy bájitalkonferencián, ahová Harry elkísérte Perselust, összejöttek.

Ennek is már három és fél éve... - gondolta Harry.

Harryt nem érdekelte, hogy mit szól ehhez a varázsvilág, büszkén vállalta kapcsolatát. Nem érdekelte, hogy megbotránkoznak miatta az emberek. Azért mert egy férfival, egy ex-halálfalóval van. Az ő döntése volt, és Harry rövid idő alatt nagyon megkedvelte a morgós bájitalmestert.

Most pedig... Most pedig együtt éltek. Együtt vezettek kutatásokat, és majd´ minden hónapban egy új főzettel rukkoltak elő. Harry pedig újra megtalálta a boldogságot, amit olyan hamar elveszített, és ezt már a világ minden kincsérét sem engedte volna el.

A cigijét lassan elnyomta, bár a csikk még parázslott és füstölgött a hamutálban. Szétnézett a parton, majd tekintete elrévedt a távolba. A tengerpartra költöztek. Harry sohasem látta a tengert, így ez volt szinte minden vágya. Egy ház a parton, ahol naphosszat hallani a hullámok morajlását és a sirályok hangját. Most pedig lassan sötétedni kezdett, hisz a nap éppen lemenőben volt. A homokos part és a víz csillogtak a halvány, színes esti fényben. Az éjjeli állatok lassan előbújtak, a nappaliak pedig aludni tértek. Harry mosolyogva nézte, amint megannyi denevér bukkan fel az esti szürkületben, majd bogarakat és mindenféle dolgokat lopkodnak össze a levegőből. Az egyik szemtelenebb állat a gerendánál lévő pók hálójából mart el egy legyet. A szövevény az állat távozása után cafatokban lógott, mire a pók nekiállt, hogy újra elkészítse csapdáját. Harry felállt a székéből, és az egyik oszlopnak dőlve, karjait mellkasán összefonva, felnézett a szinte teljesen besötétedett, csillagos égboltra. Nem tudta, mennyi ideje állt ott, de amikor két kar kulcsolta át a derekát, és egy kemény test simult hozzá hátulról, már tudta, hogy késő lehet, hiszen párja feljött a laborból.

- Minden rendben? - kérdezte szerelme mély, bársonyos hangon.

Az égen egy hullócsillag fényes csóvája tűnt fel, majd azonnal el is halványult. Harry pedig elmosolyodott. Megfordult az ölelésben, és karjait a szeretett férfi nyaka köré kulcsolta. Az obszidián színű szemek gyengéden tekintettek rá.

- Minden rendben, Perselus - mondta Harry, majd megcsókolta szerelmét.

VÉGE