1 . fejezet: Újdonságok
A Privet Drive házai tetején fényesen ragyogott a bágyadt, reggeli napfény. A négyes számú ház legkisebb szobájában, pedig egy ma tizenhét éves fiatalember ébredezett. Harry Potter nagyon furcsán érezte magát ezen a reggelen. Persze teljesen boldog volt amiatt, hogy ma már megleckéztetheti Vernont ha dolgoztatni akarja.
A párnájába vigyorgott, miközben kinyújtózott a kényelmetlen heverőn. De valami nem stimmelt. Az ágy amin feküdt eddig sem volt túl nagy, de ő hosszában pontosan elfért rajta. A nem megfelelő táplálkozás miatt ő nem volt annyira fejlődőképes mint barátai. Hiszen még csak egy árva szőrszál sem nőtt az arcán! Ron már rendesen borotválkozott, és egy fejjel magasabb volt nála. Harry emiatt sokszor szégyenkezett is. Valószínűleg ő egy lányos törpe marad egész életében. Ám mint már említettem, valami nem stimmelt.
Ha rendesen kinyújtózott, ami furcsán fájdalmas volt, akkor a lábszára közepéig lelógott a lába az ágy végéről. Ezenkívül minden ízülete sajgott. A hátára fordult, és élesen feljajdult, amikor meghúzta valami a haját. Szemét még mindig csukva tartva a párnája gombjához nyúlt, hogy kiszedje onnan haját, de keze megállt a mozdulat közben. Milyen haját? Hiszen három napja volt fodrásznál, mivel nagynénje elráncigálta, hogy ne legyen "bűnöző kinézete".
Szemei felpattantak, és újra meghökkent. Szemüvege nem volt rajta, mégis tökéletesen látott mindent. Volt egy apró repedés a plafonon pontosan az ágya felett. Ezt eddig még szemüveggel sem vette észre. Kezével felnyúlt és automatikusan beletúrt a hajába, ám megdermedt az ujjai között érzett selymes, hosszú tincsektől. Hosszú tincsek? Ráadásul nem száraz, és kócos?
Hirtelen ült fel, amibe belereccsent a dereka. Felnyögött, és csukott szemmel, száját összeszorítva, hátát a falnak vetette. Mélyeket lélegzett, és várta, hogy múljon ez a furcsán fájdalmas, zsibbadt érzés. Mi a franc történik velem? Villant át elméjén a gondolat. Mikor végre sikerült kicsit lecsillapodnia, kinyitotta szemeit, csakhogy a szemben lévő, szekrényajtón lógó tükörbe bámuljon.
A száját tátva felejtette, és szemei is kidülledtek csodálkozásában. Ha nem tudta volna, hogy tényleg egy tükör van ott, azt hihetné, hogy egy fiatal férfi portréja keveredett ide. Kezét arcához emelte, mire a tükörben lévő alak követte a mozdulatot. Pontosabban vele együtt tette. Harry éles lélegzetet vett, és gyengén felállt. Meglehetősen nehezen ment, mivel teste nagyobb volt. Esetlenül járt, és érezte azt a valamivel több súlyt amit cipelnie kellett. Pólója szinte fullasztóan ráfeszült, és annyira izzadt volt, hogy undorodva dobta le magáról. A tükörhöz sétált és hitetlenkedve bámulta tükörképét.
Egyszerűen képtelen volt felfogni, mi történt vele. Vagyis inkább a testével, mert belül még mindig ő volt. Az összes emléke, érzése, gondolata. A felsőtestén és karjain ott voltak a kviddicsben és a halálfaló harcokban szerzett sebhelyek, csak nagyobb és valamivel halványabb változatban. Lábai, karjai és felsőteste izmos volt, de nem kigyúrt. Has és mellizmain kellemesen feszült a bőr, és ha kicsit mozgott, élesen kirajzolódtak izmai. Ami a legjobb, hogy volt bicepsze! Nem is akármilyen! Karjait befeszítette a tükörben, és ész nélkül vigyorgott. Magas volt, és izmos, emellett fekete haja egyenes és a háta közepéig érő. A szemét közelebbről is megvizsgálta. Smaragdzöld tekintete szinte ragyogott, és majdnem olyan átható lett, mint Dumbledore égszínkék szemei.
Gondolataiba merülve sétált a ládájához, majd kihúzott belőle egy fehér iskolai inget. Miután felvette és lehajolt egy nadrágért, az ing megreccsent a hátán és hosszában szétszakadt. Döbbenten egyenesedett ki, és vette le az inget, hogy a több mint 30 centi hosszú szakadást nézhesse annak hátrészénél. Morogva dobta le a földre, majd Dudley egyik régi, agyonmosott és túlméretezett pólóját vette fel. Az a hátán és vállain pont megfelelő méretű volt, de hasától és derekától elállt. Most már egyre ingerültebben kereste elő az egyik nagyobb rövidnadrágját, szintén a Dudley után örökölt göncök közül, és vette fel. Hihetetlen, hogy szinte majdnem akkora lett, mint a hatalmas nagy állat unokatestvére. Pálcáját a csípőjén lévő szoros gumírozású nadrágderékba csúsztatta, és feltépve az ajtót elindult lefelé. Vicces, mégis nagyon idegesítő volt újra lépcsőzni tanulni. A korlátot szorosan markolva haladt lefelé, és amikor belépett a konyhába, három döbbent, majd félelemmel teli szempárba nézett.
- Jó reggelt! - köszönt, de ő is megdöbbent, mennyire másként hatott a hangja. Valahogy mélyebb és mégis sokkal lágyabb volt. Egy gyors vállrándítás után a konyhába ment, hogy elvegye a legkisebb pirítóst, és talán csórjon hozzá egy kis lekvárt is. Épp jött kifelé, amikor az étkezőben Vernon Dursley állt vele szemben egy kétcsövű puskával. Harry jól emlékezett rá, hogy Hagrid pont egy ilyet tett tönkre hat éve. Kitágult szemekkel nézett vissza nagybátyjára, aki vörös fejjel állt családja előtt, és rászegezte a puskát.
- Mi a... - kezdte volna Harry, de Dursley ráordított.
- Hallgasson! Ki maga, és mit keres a házamban!? - üvöltötte, és Harrynek ekkor esett le. Nem ismerték fel... Ez annyira... mulatságos. Hangosan felnevetett, és ez is sokkal másképp hangzott.
Vernon megrántotta a puskát, amire Harry nevetése alábbhagyott.
- Harry James Potter vagyok, az unokaöcséd, akit évekig egy gardróbban tartottatok. Roxfortba járok, varázslócsaládból származom. Ez a póló ami rajtam van, Dudleyé volt, aki a fiad, és a feleséged pedig Petunia Dursley. Ennyi elég lesz Vernon bácsi? - kérdezte Harry, és nagyon jól szórakozott. Nem tudta megállni, és ahogy beszéd közben próbálgatta hangszíneit, volt egy, ami igencsak gúnyosnak hatott. Ezt használta a most bambán leső nagybátyján is.
- Mit csináltál magaddal, te abnormális kölyök?! - sikított fel nagynénje. Harry esetlenül vállat vont.
- Így ébredtem, szóval fogalmam sincs - közölte. Könnyű volt bátran beszélni élete megkeserítőivel, ha háromszor olyan erős mint ők. De arra már ő is rájött, hogy segítséget kell kérnie. Ez, ami vele történt, nem normális. Elgondolkodva vette elő a pálcáját, és patrónust idézett meg. A szarvas egy ügyes illúzióval elfedve eltűnt, és a muglik sem láthatták így. Elmosogatott, és épp a lépcsőn ment volna fel, amikor kopogás hallatszott. Harry sietve ment ajtót nyitni, és az érkezőt meglátva hatalmas mosoly terült el arcán. Azonban Remus Lupint cseppet sem látta boldognak. A férfi megdöbbenve és kissé sötéten nézett rá vissza.
- Remus! - ölelte meg Harry az érkezőt, amit Remus viszonzott is. Harry észrevette, hogy majd 3-4 centivel magasabb mint apja régi barátja. Remus sem volt egy alacsony ember, de Harry ezek szerint jócskán elérte a 185-190 centit. Gyanította, hogy már csak Piton magasabb nála, azok közül akiket ismer.
- Harry! - nyögte ki Lupin, miközben kicsit elhúzódott a meggyarapodott fiútól. Ledöbbenve nézte meg jobban Harryt. Külsőleg inkább kinézett húsz körülinek, mint tizenhétnek. - Mi történt veled? - kérdezte Remus még mindig az ajtóban ácsorogva. Harry körbenézett kint, majd beinvitálta a vérfarkast. Felvezette a szobájába, ahol leültek az ócska ágyra.
- Nem tudom. Így ébredtem, és egyszerűen nem tudok mit csinálni ekkora testtel, de komolyan! Egy éjszaka alatt legalább tizenöt centit nőttem, és ne felejtsük el az izmokat! Merlinre Remus! Mi történik? - kérdezte Harry, és most látszódott meg rajta igazán mennyire kétségbeesett és fiatal.
- Ez valóban nagyon furcsa... - merengett el kicsit Remus. Egészen megnyugodott, ahogy az ismeretlen alak mögött felfedezte Harryt. Majd kis gondolkodás után élesen nézett Harryre. - Nem vettél be semmi bájitalt, vagy valamit? Nem volt furcsa ízű az ételed? Akármi? - faggatta a fiút Remus. Fiú? Könyörgöm, még nála is magasabb volt! Harry tiltakozón rázta a fejét.
- Nem. Fogalmam sincs mi miatt lehet, mindenesetre nagyon tetszik, hogy nem úgy nézek ki mint egy lány - motyogta Harry, mire Remus elmosolyodott.
- Bár ez a hosszú haj... - cukkolta Harryt, amire a fiú is elmosolyodott.
- Na igen. Nem tudom mit kezdjek vele - mondta tanácstalanul, miközben egy tincset húzott az arca elé. Remus elővarázsolt egy kis bőrszalagot.
- Kösd össze ezzel. És mivel a mai nap egy különleges nap, elmegyünk az Abszol útra. Délután akartam jönni, de az üzeneted miatt azonnal idejöttem - felelte Remus, majd mosolyogva meghúzgálta Harry fülét. - Üdv a felnőttek között Harry! Boldog Születésnapot! - mondta, mire Harry felnevetett.
- Öhm... Remus... Ha nem bánnád, megvehetnénk az iskolai dolgaimat is. Nem lenne biztonságos egyedül elmennem majd bevásárolni, tekintve, hogy Voldemort és a halálfalók is rám vadásznak. Dumbledore azt mondta, hogy megerősített védelem került a házra, így az utolsó nyaram itt kell töltenem. Ronék sem írtak mostanában, gondolom a leveleim eltették megőrzésre valakik - puhatolózott Harry.
- Jól van. Nem kell ravaszkodni, elmondom amit tudni szeretnél - sóhajtott fel Remus. - Igen, a házon megerősített védelem van, ezenkívül állandó őrség is a közelben. Ron azért nem írt, mert az egész családjával Romániába mentek a nyárra. Ott biztonságosabb mint az Odúban. Gondolom sajnálja, hogy nem szólhatott neked, de megtiltották a levélírást nekik. Hermione ha jól tudom Franciaországban van a szüleivel, mint minden nyáron. Idén ők is őszig maradnak, sőt a szülei nem is jönnek haza. Hermione megkérte őket, hogy a háborúra való tekintettel maradjanak külföldön. A Renden belül minden rendben, bár pár nappal ezelőtt szörnyű dolog történt - magyarázta Remus, mire Harry felkapta az utolsó mondatra a fejét.
- Szörnyű dolog? - kérdezte félve. Utálta a háborút, és a háborúban főleg a halált utálta. Remus kicsit bólintott.
- Igen. Perselus lebukott - morogta sötéten. Harry meglepődött Remus hirtelen hangulatváltozásán. A férfi általában jókedvű és nyugodt volt. Ám most nagyon furán viselkedett.
- Mi a kedvenc lekvárja Dumbledore-nak? - kérdezte Harry, visszaemlékezve egy vicces beszélgetésre Remusszal. Dumbledore fura szokásait vitatták meg. Remus felkapta a fejét.
- Én vagyok az Harry. És a málna a kedvence Dumbledore professzornak - felelte, Harry pedig megnyugodott. Aztán pedig kíváncsi lett.
- Akkor mi van veled? Mi lett Pitonnal, és hogy bukott le? - Záporoztak a kérdések. Remus kínlódva felnevetett.
- Nyugodj meg Harry. Kicsit feszült vagyok mostanában. Perselus pedig jól van, habár néhány Cruciatus átok eltalálta menekülés közben. Dracót próbálta kicsempészni a Malfoy Kúria börtönéből. Draco úgy döntött, nem áll halálfalónak, és dacol szüleivel. Ostobaság volt nyilvánosan kijelentenie ezt otthon - válaszolt Remus. Harry elképedt. Draco Aranyvérű Malfoy? Nem lesz belőle halálfaló? És Piton miatta bukott le? Egyre bosszúsabbnak érezte magát. Ekkor viszont Remus felállt.
- Ideje indulnunk, de előtte szeretném, ha ezt elfogadnád tőlem. Nem tudtam mit adhatnék neked a tizenhetedik szülinapodra, de... mindegy. Nyisd ki! - habozott Remus, Harry pedig elvette a vörös papírba csomagolt dobozt. A papírt gyorsan letépte róla, majd kinyitotta közepes méretű papírdobozt, ami eddig lekicsinyítve pihent Remus belsőzsebében. A dobozban egy könyv volt, és egy pálcatartó. Harry kitágult szemekkel bámult a dobozkából előkerülő pálcára. Amint a kezébe vette, az végigbizsergette az ujjait.
- Ez James pálcája volt. A nappaliban, a kanapé párnái között találtam. A könyv pedig a Potter család családfáját és őseit tartalmazza. Ezt a szüleid szobájából hoztam el, mielőtt az aurorok lefoglalták volna a dolgaikat - mondta halkan Remus, Harry pedig kissé ügyetlenül megölelte.
- Köszönöm - mondta Harry, és szégyenszemre elcsuklott a hangja. Remus mosolyogva bólintott.
***
Szerző megj.: Itt az első fejezet! :) Frissítés hetente lesz, szóval minden vasárnap.
Puszillak titeket, a kritikát ne felejtsétek el! :D Lana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése