Ismerj meg! - 8. fejezet

8. fejezet: Draco



Harry James Potter, Lily Evans és James Harold Potter fia, Griffendél Godrik leszármazottja.

#első bejegyzés

Eleinte nem tudtam mit írhatnék ide, de ma már valamivel biztosabb vagyok ebben a dologban. Az életem mindig is egy merő zűrzavar volt. A szüleimet korán megölte egy sötét varázsló, aki egy jóslat megszállottja lett. A jóslat szövege szerint engem jelölt meg egyenrangúként, és nekem kell majd őt legyőznöm. Bárki bármit mond, a szüleim halála túl nagy ár volt az én életemért cserébe. Életem első tizenkét évében nem tudtam mit is jelent, ha valakinek van egy szerető családja. A nevelő szüleim és az unokatestvérem sohasem szerettek, kihasználtak és saját javukra fordították, hogy velem minden munkát elvégeztethetnek. Senkinek sem kívánom, hogy ilyen családban nőjön fel.

A végzetem szerint gyilkos vagy áldozat leszek. Egyiket sem akarom. Az fáj a legjobban, hogy nincs választásom. Persze a barátaimra mindig támaszkodhatok, de nincs mellettem egy társ, egy szerető, valaki, aki az élete árán is védené a hátam. Nem is tudom miért kesergek. Hasonlóan Arnold Potterhez, én is furcsaságok sokaságával ébredtem a tizenhetedik születésnapom reggelén. Testi változások, valamint a megnövekedett mágia. Ha valaha is bárki ezt tapasztalja, egyetlen tanácsom lenne. Keressen magának egy jó tanárt, aki segít kordában tartani ezt az erőt...


- Harry! - hallotta meg Harry a kiabálást. A Potter család könyvét becsapta, majd kissé riadtan kapta a fejét Hermione felé.

- Tessék? - kérdezte, mire Hermione ledöbbenve nézett rá.

- Húsz perce késel az edzésetekről! Ron odalent dühöng, és én rohantam fel a pályáról, hogy megkeresselek - hadarta kifulladva Hermione, Harry pedig gyorsan felpattant, és felkapva seprűjét már nyitotta is ki az ablakot, amikor Hermione rákiabált.

- Ne Harry! Ez szabályellenes, és nem is férsz ki rajta! - mondta Hermione, de nem sokat ért, mivel Harry már kidugta a seprőjét az ablakon, majd ő maga is kiugrott. Barátnője rémülten lépett oda az ablakhoz, ám amikor meglátta, hogy Harry már a seprűjén repül a pálya felé, kicsit megnyugodott. Vakmerő!

Harrynek zúgott a feje, de egy kicsit kezdett megnyugodni a repülés hatására. Elfelejteni egy edzést? Ez a háború teljesen elveszi az eszét! De nem csak a háború. Már másfél hónap eltelt az iskolából, és Harrynek egyre csak gyűltek a gondjai. Az alapítókhoz minden este lement, és legalább öt-hat órát lent volt, míg Hedvig és Malazár bűbájokat, átkokat, ráolvasásokat tanítottak meg neki. A másik dolog, ami még rengeteg időt elvett tőle, azok Piton órái voltak. Harry saját magán is megdöbbent, de végül rájött, hogy élvezi azokat az órákat.

Valóban szörnyű volt újra és újra átélnie fájó emlékeit, de miután sikerült kilöknie tanárát, már pozitívabban állt hozzá a dologhoz. A falakkal viszont megszenvedett. Egyik elem sem sietett a segítségére. Piton elméjét egy hatalmas szökőár védte, ami egyszerűen kimosta onnan a behatoló személyt. Azt is megtudta, hogy Dumbledore-nak viszont a tűz segít. Nos, őt látszólag egyik elem sem készül megsegíteni. Az alapítókat is megkérdezte erről, és ők meg kijelentették, hogy nem mindig egy elem segít. Lehet ez egy állat, egy növény vagy egy környezeti jelenség. Ebben a témában Harry elég tanácstalan volt. De haszna is származott a rengeteg okklumenciából. Kevesebbszer voltak rémálmai, és jobban tudott tanulni, mivel az elméjében szép lassan kialakultak kis rekeszek, ahová elpakolhatta a dolgokat. Ezeken kívül meg még az iskolában és csapatkapitányként is meg kellett felelnie. Szép lassan összefolytak a napok és a hetek.

Most pedig, mivel közeledik a szülei halálának évfordulója, egyre inkább érezte azt, hogy elkezdhetne írni a családi könyvbe. Muszáj, mert valami kötelezte rá. A bensőjében érezte a sürgetést, és valahogy megkönnyebbült, ahogy írni kezdett.

Harry leszállt a seprűjéről, és odaintette magához a csapatot. Nem igazán foglalkozott Ron liluló fejével, vagy a túlságosan hangos szidalmaival. Miután kiadta a parancsokat, ő is a levegőbe emelkedett. Nem volt oka panaszra, hiszen ebben az évben remek csapatot sikerült összehoznia. Legnagyobb meglepetésére, a két terelő a Dennis és Collin Creevey lett, akik legalább annyira jól mozogtak együtt, mint régen a Weasley ikrek. A három hajtó is egészen meglepő lett. Ginny már a csapat tagja volt így ő maradt, viszont a második hajtó Dean Thomas lett. A fiú, Harry szerint, igen tehetséges volt, így kétségtelenül kiérdemelte ezt a posztot. A harmadik hajtó Katie Bell harmadéves öccse lett, Mike Bell. A srác amilyen kicsi, annyira gyors és jól tud manőverezni. Az őrző személye már problémásabb volt. A tavalyi évben Egy kis ideig Ron játszott ezen a poszton, de a sok kapott gól miatt leszavazták, így otthagyta a csapatot év végén. Harry idén nem hagyta, hogy Ron megint feladja. Elráncigálta magával a válogatásra, és a végén bizony ő bizonyult a legjobbnak. Mivel Ron sokat írt a nyáron arról, hogy milyen sokat játszottak, Harrynek kétsége sem volt afelől, hogy barátja rengeteget fejlődött. Így állította össze tehát az idei csapatot. Az edzés kiváló hangulatban telt, még úgy is, hogy a távolban jól látták a mardekárosokat, amint őket figyelik. Végül két óra izzasztó repkedés, manőverezés, és cikesz hajkurászás után Harry lefújta az edzést.

Egész végig érezte, hogy figyeli őt valaki, és amint jobban körülnézett, észre is vette a mardekáros lelátón ülő szőke fiút.

- Harry! Jössz fel velünk? - kiáltott Ron, mire Harry rápillantott, majd vissza a szőkére. Aztán intett Ronnak, hogy menjen csak, majd ő is megy később. Seprűjét irányba állította, majd odarepült mardekáros évfolyamtársához.

- Kémkedsz Malfoy? - kérdezte Harry vigyorogva, miközben lehuppant a szőke mellé.

- Ugyan minek? - kérdezte Draco, miközben rápillantott a hosszú fekete hajú griffendélesre.

- Két hét múlva játszunk - vont vállat Harry. Erre Draco csak frusztráltan felsóhajtott.

- Játszotok. Engem kirúgtak a csapatból - mondta, mire Harry megdöbbenve nézett rá.

- Ez komoly? Legalább még könnyebben nyerjük meg a meccset - mondta Harry, bár a kis poén elég bénára sikerült.

- Nem lesz nehéz, mivel Daphne lett az új fogó. A lány ügyes, de nálam nem jobb - mondta a szőke, Harry pedig elmosolyodott.

- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Harry, miközben az edzeni készülő hollóhátasokat nézte.

- Igen, de ha gondolod, kérdezhetsz még egyet - rántotta meg a vállát Malfoy. Harry vigyorogva nézett rá.

- Milyen Pitonnal lakni? - kérdezte, mire végre Draco is elvigyorodott. Harryre sandított, majd felhorkant.

- Gondolom az összes griffendilis tudni szeretné - jegyezte meg, Harry pedig a sértő jelző ellenére elnevette magát.

- Ugyan! Évek óta fogadásokat köt Seamus és Dean, hogy vajon Piton lakosztálya hasonlít-e egy kriptára. De semmi egyéb érdeklődés. Én csak kíváncsi vagyok, mennyire jöttök ki - vigyorgott a griffendéles fiú, mire Draco is elmosolyodott.

- Képzelem milyen véleményetek lehet róla. A gonosz, csúnya, vén denevér - jegyezte meg a szőke, mire Harry oda sem figyelve válaszolt.

- Nem csúnya, inkább azt mondanám, hogy karakteres az arca, és na jó, tényleg gonosz, de ezt nem tagadhatod le te sem. Egyébként meg csak harminchét éves, szóval nem is öreg - mondta, és csak egy két perc múlva vette észre, hogy Draco őt bámulja. Összezavarodva nézett a mardekáros fiúra. - Mi van?!

- Ezt komolyan gondolod? És honnan tudod, hány éves? - kérdezte Draco, mire Harry csak vállat vont, és az eget kezdte kémlelni.

- Persze, hogy komolyan, és egy idős a szüleimmel. Tudod, az arrogáns, öntelt, beképzelt James Potter... - sóhajtott fel bosszúsan Harry. Draco erre elvigyorodott.

- Már nem azért Potter, de te is tudod, hogy nem volt szent. Egyébként meg, én is ugyanúgy tudom milyen az, ha az apád után ítélnek meg - mondta a mardekáros, Harry pedig elgondolkozva rábólintott.

- Talán igen. Te tényleg tudod - pillantott rá a szőkére. - Egész más vagy - jegyezte meg Harry néhány perces csend után.

- Hogy érted? - nézett rá Draco. Harry most a seprűje nyelét piszkálta, miközben válaszolt.

- Kiegyensúlyozottabb vagy, és kevésbe görény - nevetett fel, mire egy könyök landolt a bordái között. Egy kis ideig csendben ültek, majd Draco szólalt meg.

- Visszatérve a kérdésedre, egész könnyű együtt élni Perselusszal. Ő a keresztapám, bár azt elég nehezen viselem, amikor előttem szidják.

Harry szórakozottan nézett rá.

- Miután a keresztapám megszökött, minden egyes nap ötször kellett végighallgatnom, hogy Sirius Black milyen kegyetlen gyilkos - mondta, és most először nem volt fájdalmas Siriusról beszélnie. Az okklumencia órák tényleg segítenek.

- Ő animágus volt mi? Ötödévben láttam, amikor kikísért a pályaudvarra. Hülye ötlet volt - jegyezte meg Draco, Harry pedig élesen nézett rá.

- Tudom, hogy felismerted. Vettem a célzást már akkor is - felelte szárazon Harry, mire a szőke mosolyogva nézett rá. - Ez olyan fura - sóhajtott fel Harry.

- Mi? - kérdezte kíváncsian a szőke.

- Már lassan egy órája beszélgetünk, és még nem ugrottunk egymás torkának. Szerintem Piton most nagyon büszke lenne ránk - nevetett fel Harry, mire Draco is elvigyorodott.

- Nos, ha évekkel ezelőtt elfogadtad volna a kezem, akkor eddig is el tudtunk volna beszélgetni - válaszolta a szőke, mire Harry csak megforgatta a szemeit.

- Nem azért nem fogadtam el, mert Malfoy vagy. Azt sem tudtam akkor, hogy kik a Malfoyok! Az nem tetszett, ahogy Ronnal beszéltél. Egész gyerekkoromban piszkált és lenézett az unokatestvérem. Te pontosan olyan voltál Ronnal, és úgy gondoltam, hogy olyan barátokra nincs szükségem - mondta Harry, majd mikor Draco elgondolkozva rábólintott, sóhajtva felállt. Szembefordult a szőkével, majd a kezét nyújtotta neki. Draco hitetlenkedve nézett fel Harry zöld szemeibe, majd kis habozás után megszorította a békejobbot. Harry egyúttal fel is húzta a szőkét, majd egymás mellett haladva, szótlanul mentek vissza a kastélyba.

***

Szerző megj. : Sziasztok! Itt a friss, bár rövidebb még a szokásosnál is. Alig volt netem, ráadásul gép közelébe jutni... hát nem volt egyszerű ez a hetem. Mindenesetre szerdára tervezek egy ajándék részt, így remélem azzal majd kárpótollak titeket.

A bétázást nagyon szépen köszönöm eklaire-nek! :)

Ezt a fejezetet Chii-nek ajánlom/küldöm, mert pénteken volt a szülinapja. :)