Apja fia - 4. fejezet

4. fejezet: A kém

Harryről szakadt a víz, de még mindig rendületlenül hárított és támadott, miközben három ellenfele igyekezte legyűrni őt. Kingsley, Mordon és Remus közel négy órája edzették, és Harrynek tényleg nagyon elege volt. Nem egyszer el kellett ugrania a Rémszem által felé küldött Cruciatus átkok elől, és Remus is a legaljasabb trükköket vetette be ellene. Kingsley pedig csupa olyan varázslattal jött, amikről felsőfokon lehet tanulni és vizsgázni az aurori iskolákban. Ha ez nem lett volna elég, arra is rájött, hogy Kingsley és Mordon, aurorok lévén valamelyest értenek a legilimenciához. Így ők időnként kiálltak, és párbaj közben indítottak mentális támadásokat a fiú felé. Harrynek zsongott az agya, és véget akart vetni a dolognak. Egyszer csak eszébe jutott valami, amit még Franciaországban tanult. Erősen összpontosított, majd a pálcájából az Avada Kedavra zöld fénye csapott ki, ami egyenesen mellkason találta Kingsleyt. Az auror azonnal összerogyott. Egy pillanatra Remus és Mordon is Harryre meredtek. Harry nyugodtan odasétált a földön fekvő sötét bőrű férfihez, majd a homlokához nyomta pálcájának hegyét.
- Stimula! - mondta, mire Kingsley szeme megrebbent, és döbbenten nézett fel Harryre. A három férfi várakozóan fürkészte a fiatalembert, mire az megvonta a vállát.
- Színváltoztató ráolvasás. Egy régi könyvben találtam, és simán bedőltetek neki, pedig ez csak egy avadára színezett kábítás volt. Most pedig, elmegyek és megkeresem a fiam, mert csak Merlin tudja, mikor dönti a fejünkre a házat. Főleg most, hogy össze van eresztve egy másik rosszasággal - jelentette ki, és otthagyta a három idősebb férfit. Jólesett neki az arcukon látható elismerés, különösen Mordon részéről. Harry jól tudta, hogy az öreget nem könnyű meglepni, ám neki most sikerült.

Kicsit jobban megnézte magát, és elég elkeserítően nézett ki. A pólója csurom víz volt, így azt áthúzta a fején és a vállára dobta. A farmerén is volt egy nagy szakadás, ám azt inkább hagyta. Mivel a többi edzésen is fog majd sérülni a ruhája, ezt bőven jó lesz tönkretenni a többi alkalommal.
Egyenesen a konyhába ment, mivel nagyon szomjas lett. Hallotta, hogy odabent Molly csörög az edényekkel, így olyan halkan lopózott be, amennyire csak lehetséges volt, de mint mindig, most is lebukott.
- Harry drágám, itt útban vagy! - szólt rá Molly, de a kedves mosoly ellenére a hangja világosan kifejezte, mennyire nem szívesen látott bárki is ilyenkor a konyhájában. - És öltözz fel! - nézett rá még vissza, mire Harry égnek emelte a szemeit.
- Csak szomjas vagyok. Máris megyek! - emelte védekezőn maga elé a kezeit Harry, és miután felkapott egy nagy pohár töklevet, kiment az étkezőbe. Ott viszont már ült valaki, és nem is egyedül. Ginny Weasley azonnal feltűnt neki, de nem tudta levenni a szemét a másik alakról. Magas, izmos termet, lófarokba kötött hosszú szőke haj, nemesi arisztokratikus vonások, viharos szürke szemek, és az éles, de kellemesen mély hang. Megdermedt az ajtóban, majd erős okklumenciát alkalmazva belépett. Ebben a pillanatban minden a helyére került. A másik kém. Malfoy a kém. Malfoy nem árulta el Dumbledore-t, sőt átvette keresztapja helyét. Malfoy itt, az ő házában, ahol a fia - a fiuk - bármikor felbukkanhat. A beszélgetők nem vették észre, ezért odasétált a megbűvölt ablakhoz, és háttal nekidőlt. Vagy fél percig tartott, mire észrevették, akkor is csak azért, mert a fejét nekidöntötte az üvegnek, és halk koppanó hangot hallatott. Ginny ijedten, míg Malfoy közönyösen nézett rá. Harry mélységes megdöbbenésére, összeszorult a gyomra erre az érdektelenségre.
- Nahát, Potter, mióta hallgatózol? - kérdezte Malfoy, mire Ginny oldalba könyökölte, amivel kiérdemelt egy gyilkos pillantást a szőkétől.
- Hello Malfoy! Nem tudtam, hogy mi hiányzott a napomból... Mond csak, Ginny! Mikor is akartátok velem közölni azt az aprócska tényt, hogy Draco Malfoy a Főnix Rendjének kéme? - nézett rájuk gúnyosan Harry. Ginny, ha lehet, még kisebbre húzta össze magát. Nagyon nem akart ő ebbe belekeveredni.
- Megtiszteltek a bizalmatokkal - tette hozzá maróan, és erre már Ginny is elsápadt a dühtől.
- Idefigyelj Harry James Potter! Ne beszélj így velem és Dracóval sem! Nem az én dolgom elmondani ilyesmit. Ha Piton és Dumbledore nem közölték veled, akkor azt nagyon sajnálom, de ne kezdj el itt valamiféle sértődött, megbántott hírességet játszani! - osztotta ki Ginny, mire Harry félrenézett. Utálta, ha dühösek rá a barátai, de most ő is mérhetetlenül dühös volt. Aztán egy-két perc csend után végül Ginny szólalt meg újra, de a hangja már egy fokkal vidámabb volt.
- Nem állna jól neked az a szerep. Ez Draco reszortja! - jelentette ki, mire Harry elvigyorodott, és most Malfoy lökte kicsit oldalba Ginnyt.
- Nem kellene sértegetned, Ginny, így is elég nehéz napjaim voltak - dörzsölte meg a szemeit fáradtan Malfoy. Harry csak állt, és figyelte a szőkét. Rengeteget változott. Még magasabb lett, izmos és hihetetlenül férfias. Ami számára is megdöbbentő volt, hogy valamiféle kellemes bizsergés öntötte el Malfoy gondolatára. Most akármennyire is idiótán hangzott, örült, hogy ettől a gyönyörű férfitől van egy fia. Fogalma sem volt, mit gondoljon vagy higgyen a szőkéről. Ha pedig láthatóan képes volt egy Weasleyt a keresztnevén szólítani, akkor nem lehet annyira rossz. Harry pedig több mint készséges volt adni egy esélyt magának arra, hogy jobban megismerje Dracót.
- APA! APU! Hol vagy? - hallatszott ekkor Tristan hangja. Ginny és Harry ijedten pislogtak egymásra, majd mind a ketten Dracóra néztek, akinek nem kerülte el figyelmét ez a kis közjáték. Aztán kivágódott az ajtó, és egy óvodás korú fiú rontott be rajta. A kezében egy teli bájitalos fiolát szorongatott.
- Apa, miért nem szólsz, hogy itt vagy? Nézd! Ezt csináltuk Persi bácsival! - jelentette ki fennhangon Tristan, mire Ginnyből kirobbant a nevetés.
- Persi bácsi? - kérdezte Harry is vigyorogva, miközben felemelte a fiát, aki rögtön a kezébe nyomta a fiolát.
- Igen. Megengedte, hogy Perselusnak hívjam, de az annyira hosszú volt. Kialkudtam egy olyat, ami neki is jó, meg nekem is könnyű. Tudod, neki sokkal nagyobb a főzőkészlete, mint nekem, és máshogy működik. Képzeld, ő tüzet gyújt az üst alatt, úgy, mint te csinálod néha, csak ő még ügyesebben! És egy csomó virágot rakott bele, aztán sokáig főzte. Olyan sárga színe lett, hogy nekem nem is tetszett! De kitaláltuk, hogy ha teszünk bele valamilyen csillogós port, akkor megváltozik a színe, és még íze is lesz! Látod? Ez lila, és szilvás íze van. Persi bácsi szerint, ha ebből minden nap megiszok három cseppet, olyan erős és nagy leszek, mint te! - hadarta a kisfiú, nem foglalkozva Ginny és Harry derültségével.
Harry beleszagolt a bájitalba, és könnyedén elmosolyodott. Egy egyszerű C Vitamin és Kamilla főzet volt. Ráadásul nem is erős. Egy biztos, Piton tudott bánni a gyerekekkel.
Csak az a baj, hogy míg a kicsikkel volt türelme szenvedni, addig a nagyobbakkal már egyáltalán nem. Mivel Tristan annyit erősködött, belecseppentett három cseppet egy pohárba és öntött rá töklevet. A kisfiú mohón lehúzta, majd várakozva nézett apjára.

- Mi az? - kérdezte Harry összeráncolt szemöldökkel.
- Apa! Látsz valamit? Már nagyobb lettem? Éreztem, hogy nőttem is egy kicsit! - állt fel a széken vagányan a kis szöszi. Zöld szemei élénken csillogtak, és Harry nevetve rázta meg a fejét.
- Igen. Már sokkal nagyobb vagy, Tris. Figyelj! - szedte le a székről izgatott csemetéjét.
- : Menj fel a szobánkba, és hozzál nekem egy pólót, jó? A ládában van, abban, amiből kiszedted a dolgaid ma reggel! : - mondta Harry párszaszóul, mire Tristan mosolyogva és lelkesen indult neki a feladat elvégzésének. A gyerek után becsukódó ajtó zavart csendet okozott az étkezőben, amit persze Ginny tört meg.
- Nem semmi a fiad. És mit is mondtál neki? - kérdezte Ginny mosolyogva.
- Csak hoz nekem egy pólót, de legalább fél óráig elfoglalja most magát ezzel. Egyébként igazad van. Ki hitte volna, hogy ennyire jól ki fog jönni Pitonnal? Nem semmi - horkantott egyet Harry. Leült Ginnyvel szemben, aki mellett egy holtsápadt Draco Malfoy ült, és Harryre meredt.
Draco nem tudta, mit gondoljon. Idejött ma délben, csak azért, hogy egy kis nyugta legyen, és felengedje az állandó okklumenciát az elméjéről. A Sötét Kúriában, ami a Nagyúr szálláshelye volt, nyomasztó és rothadó érzet töltötte el az ember lelkét. Mintha elveszítenéd ott önmagad.
A Kúriát körülvevő birtokon dementorok tanyáztak, és az oda tartozó erdőben vérfarkasok és óriások szálltak meg. A rengeteg kígyóról nem is beszélve. Fárasztó, magányos és félelmetes volt kémkedni a világos oldal számára. Állandó feszült idegállapota megtette a hatását. Egészen kifordult önmagából. A Nagyúr és a halálfalók előtt sikerült még fenntartania a látszatot, miszerint ő a leghűségesebb és legkiválóbb fiatal halálfaló. Itt viszont, a főhadiszálláson, elengedhette magát, és már nagyon rég nem volt régi önmaga.
Ezt mi sem bizonyította jobban, minthogy legjobb barátja Ginny Weasley lett. Egy Weasley, egy griffendéles, egy lány... A legjobb, és egyben az első igaz barát. Na, ez persze nem is olyan furcsa, ha azt nézzük, hogy ötödéve elejétől kezdve egy griffendélesre vágyott. Mit vágyott? Nem, ez arra enyhe kifejezés. Megőrült érte, és főleg a tudat bosszantotta, hogy nem érhet hozzá soha. A szépen növekedő és formálódó kviddics-izmok, a fekete kócos haj, az élénken csillogó zöld szemek, amiket még az a ronda szemüveg sem tudott elcsúnyítani. Az érzéki és formás ajkak. A hangja, a dac és elragadó harag az arcán. A tűz, ami minden alkalommal ott volt a szemében, amikor küzdött. Ez mind megőrjítette, és ő boldogan égett ebben a tűzben éveken át.

Csakhogy egyszer végre lehetősége adódott, hogy közelebb kerüljön hozzá. A végzős bulin mindenki részegre itta magát, ám ő nem volt képes két vajsörnél többet meginni. Csak nézte Pottert, és azon gondolkozott, hogy el kellene hívnia táncolni. Vajon igent mondana? Kizárt! Így le is tett az ötletről, de az a szemét szexi griffendéles hős táncolni kezdett. Nem tudta levenni róla a szemét. A csípőjét rázta, együtt mozdult a zenével. Harry Potter maga volt a megtestesült csábítás a számára. Nem habozott, mögé lépett és átkarolta. A fiú engedett, habár Dracónak volt egy olyan sejtése, hogy alig vesz valamit észre a környezetéből. Amikor pedig Potter a formás és feszes hátsóját nekinyomta, másodperceken belül merev lett. Ezek után nem volt megállás. Csak csókolták egymást ész nélkül, és Draco érezte a tetemes mennyiségű alkohol szagát és ízét Potteren. De most nem törődött vele. Ez egy lehetőség volt, és ő mardekáros lévén bolond lett volna kihagyni. Kihasználta volna a helyzetet? A válasz pedig egyértelmű volt számára: habozás nélkül.

A szex fergeteges volt, és nem szabadult attól a gondolattól, hogy mennyire imádta, amikor Potter alatta nyögdécselt, vagy amikor a nevét kiáltva élvezett el. Nem egyszer, és nem is kétszer. Draco megborzongott, ha eszébe jutott a másnap reggel. Az ágya másik oldala még langyos volt, amikor felébredt, de Potter már nem volt ott. Potter anélkül tűnt el, hogy akár egy szót is hagyott volna maga után. Ez pedig egyértelmű üzenet volt Draco számára. Potter megbánta, vagy épp elborzadt, amikor mellette ébredt. A szíve majd beleszakadt, de azért összepakolt és az iskola kapujából hoppanált a Kúriájukba. Nem különösebben érdekelte, hogy a vonattal kellett volna érkeznie.

Két hónapra rá megkapta a jegyét, és már másnap keresztapja ajtaján kopogtatott. Erre van egy remek mondat. A történelem megismétli önmagát. Azóta nem érzett így, de most a fiatal férfi látványa teljesen kiborította.
Erősen visszarántotta elméje köré a pajzsát és kitartóan okklumentált.
Harry Potter megváltozott. A régi, kissé sovány fiú teste eltűnt és helyére egy érett férfi izmos, kidolgozott, kemény munkája került. Magas volt és félmeztelen. Draco szájában összefutott a nyál a látványra. Potter ezekben a percekben edzhetett, és eléggé megizzadt. Aztán Ginny jól leordította, de Draco előtte még megengedett magának egy kis meglepettséget a mély és gunyoros hang hallatán. Fogalma sem volt arról, hogy Potter hol töltötte az elmúlt öt évet, de jelentősen megváltozott.
Érett és komoly volt. Nem hasonlított a régi vakmerő griffendélesre. Ezt az embert körüllengte az erő, és az aurája valahogy mindenkit megnyugtatott. Aztán az ajtó kivágódott és egy kölyök rohant be rajta. Draco elfelejettt levegőt venni. Pottert az apjának nevezte, a haja és az arcvonásai... Mintha saját magát látná kiskorában. Csak a szája formája és a szeme színe volt más. És Draco... el sem merte hinni azt, amire hirtelen rájött. A kisfiú fecsegni kezdett, és Ginny hangos nevetése térítette magához. Persi bácsi? Ó, Draco pontosan tudta, miért engedte meg Perselus a kölyöknek, hogy így hívja. Draco is mindig ezt a kedveskedő megnevezést használta, míg kicsi volt, és keresztapja laborjában rendetlenkedett.
Aztán Potter párszaszóval szólította meg a kisfiút, aki mindent megértett és elrohant. Képtelen volt tovább leplezni érzéseit, és megrökönyödése az arcára is kiült.

- Nos, én megyek és megnézem, hogy halad-e valamire - sóhajtott fel Ginny, majd feltűnően hívogatva Tristant, otthagyta a két férfit az asztalnál. Csendben ültek, és egyiküknek sem volt kedve megszólalni, végül Draco összeszedte magát.
- Hmm... ez érdekes volt. Apa lettél. Hogyan? - kérdezte Draco mély hangon, ami enyhén, alig észrevehetően megremegett. Harry felpillantott rá, és tudta, ezt a beszélgetést nem úszhatja meg. Draco a jó oldalon áll, és jegy ide vagy oda, Tristannak szüksége van mindkét szülőjére, ahogy jól láthatóan Dracónak is valakire, akiért küzdhet. Ő biztosan nem fogja megakadályozni, hogy a két szőke megismerje egymást.
- Óh, biztosan tudod, hogy készül egy gyerek, így a hogyan kérdés elég értelmetlen számomra. Igen, apa lettem - jegyezte meg Harry enyhén felhúzott szemöldökkel. Draco arca viszont kissé megrándult.
- Szóval, ki a szerencsés anyuka? - kérdezte türelmetlenül, fel-fellobbanó dühvel Draco. Miért játszik vele Potter? És ő miért lett hirtelen annyira féltékeny?
- Én - felelte Harry. Draco szemei kitágultak a döbbenettől. Ez most valami vicc? Potter szült? Édes Merlin!
- Hát ez... Nem semmi. Olvastam valami ilyesmiről, habár apám sohasem beszélt róla nekem. A Malfoy családban is volt már férfiterhesség, és azt is tudom, hogy elég ritka. Mindenesetre gratulálok! - jelentette ki Draco látszólagos nyugalommal, mire Harry enyhén szólva is dühösen nézett rá.

- Nem vérvonaltól függ a dolog, Malfoy! Egy bizonyos mágiaszint és áramlás szükséges hozzá. Csak azok a férfiak eshetnek teherbe, akik között szex közben mágikus harmónia jön létre. Nem lehet csak úgy összehozni egy gyereket! - meresztette a szemét Malfoyra, miközben egy hirtelen megjelenő pólót kapott el és vett fel. Malfoy nagyot nyelt. Valami őrült ötlet kezdett benne megfogalmazódni. Ez a fiú látszólag négy-öt éves lehetett. Szőke haja és Dracóhoz hasonló arcvonásai vannak. Smaragdzöld szemek és kicsit szeleburdi, kócos fürtök. Draco hirtelen elsápadt, és a székről is lefordult. Harry rögtön felugrott, és átsietett az asztal túloldalára, ahol a szőke férfi a földön ücsörgött. Leguggolt hozzá, mire az szürke szemeivel a tekintetét kereste. Harry látta a nyilvánvaló kérdéseket a szemében, így csak bólintani tudott.
- Szentséges Mardekár Malazár! - kiáltott fel Draco, és valami őrült késztetésre, szorosan átölelte Harryt. Harry lemerevedett az ölelésben, de a szőkéből áradó illat és testének melege ellazította és viszonozta az ölelést. Percekig így maradtak, amikor végül a fekete hajú elhúzódott, és felsegítette a még mindig szörnyen elképedt Dracót.
- Mi is a neve? - kérdezte nagyon szerencsétlenül a szőke férfi. Harry elmosolyodott. Leültek, most már egymás mellé, és a másik felé fordították széküket.
- Tristan Lucien Malfoy-Potter. Ugye nem gondoltad, hogy sohasem fogja megtudni, ki volt a másik apja? Nem kérdezett erről semmit sem eddig, de tudom, hogy érdekli. Sziszivel gyakran beszélget erről - mondta Harry, Draco pedig itta a szavait. A fiuk teljes nevére végre sikerült elmosolyodnia is. Harry figyelte a mosolyt, ami elönti a másik férfi arcát, és nem tudta ő sem eltitkolni afeletti boldogságát, hogy ilyen jól sült el ez a beszélgetés. Annak is örült, hogy Tristannak nem azt kell majd mondania, ha idősebb lesz, hogy az apja egy mocskos halálfaló volt. Egy gyilkos, aki könyörtelenül irtotta az olyan embereket, akiknek bármi közük volt a muglikhoz, vagy épp azok voltak.

- Sziszi? - kérdezte Draco mosolyogva, és a pálcája intése után két bögre tea tűnt fel előttük.
- A kígyója. Mindent elmond neki, Sziszi pedig még fiatal, és ha én kérdezek tőle, mindig válaszol. Ha idősebb lesz, nehezebb lesz kiszedni belőle dolgokat. Nagyon ragaszkodik már most is Trishez - csóválta a fejét Harry, és mosolyogva gondolt a kis kígyóra. Mivel nem akarta legilimentálni soha a fiát, azért Sziszin keresztül kicsit mindig beleláthatott Tristan gondolataiba.
- Szóval párszaszájú. Igen, hát persze, hogy az. Már az előbb is észrevettem, csak... ez olyan hihetetlennek tűnik. Idejövök, hogy kicsit pihentessem az agyam, és hogy lássam a keresztfiam, erre kapok cserébe még több gondolkodni valót, és találkozom a fiammal és veled - szedte össze magát kicsit a szőke. Haját kibontotta, és újra összefogta. Talárját lesimította, és mélyeket lélegzett. Okklumenciával segített elméjének túlesni a sokkon, és a megdöbbenésen. - Mit fogsz most csinálni? - kérdezte Draco percek múlva, miközben a teáját itta.
- Mire gondolsz? - kérdezte Harry kicsit összezavarodva. Ki érti a mardekárosok agyának működését?!
- Mit akarsz most tenni? Engeded, hogy a fiad közelében legyek? Ha teljesen őszinte akarok lenni hozzád, Potter, nagyon is szeretném megismerni őt - kérdezte Draco, miközben kutatóan nézett az egykori griffendélesre.
- Ez egy nagyon hülye kérdés volt, Malfoy. Miután őt ketten hoztuk össze, semmiképp sem fogom elzárni előled. Az apja vagy, és neki szüksége lesz mindkét szülőjére, de leginkább valakire akkor, ha esetleg én nem járnék sikerrel - fejezte be halkan Harry, majd egy kezet érzett a sajátján. A másik kéz erősen megszorította az övét, ezzel kérve, hogy nézzen fel a másik arcára.

- Te fogsz győzni, ebben biztos vagyok. Te talán nem, de mások érzik azt az erőt, ami körülleng téged. Bámulatos, és ha nem sértődsz meg ezért a megjegyzésért, ugyanolyan vonzó a hatalmad, mint a halálfalók számára a Nagyúré. Erő van benned, és ha igaz a jóslat, olyan, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. Nem gondolkodhatsz így! - magyarázta a szőke férfi.
- De igen! Gondolkozhatom így, mert számításba kell vennem a lehetőségeimet! Nem lehetsz benne biztos, senki sem lehet benne biztos, hogy nem fogok elbukni. Nem adom fel, sohasem fogom feladni, van kiért élnem! A fiam a mindenem, de egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne biztosítsam be a jövőjét. Meg kell ígérned, Draco Malfoy, hogy ha nem élem túl, elviszed innen messzire. Még a kontinensről is! - nézett izzó smaragd szemekkel Harry Malfoyra. Dracóban bennragadt a levegő. Ez volt az a pillantás, aminek éveken keresztül nagy önuralmába került ellenállni. Megremegtették Harry szavai, és ő ebben a pillanatban bármit megígért volna neki.
- Elviszem innen, ha kell, de itt mindenki bízik benned. Meg fogjuk nyerni a háborút, vagy így, vagy úgy - jelentette ki Draco, pontosan akkor, amikor Teddy és Tonks beléptek az étkezőbe. Zavartan engedték el egymás kezét, és Tonks is csak egy kicsit lepődött meg.
- Draco! - ölelte meg Tonks a szőkét, majd helyét Teddy vette át.
- Keresztapu! Nem is tudtam, hogy jössz! Képzeld, voltam maminál! Annyi mindent kell elmesélnem! - mászott Malfoy ölébe a kisfiú. Harry egy halvány mosollyal felállt.
- Malfoy, megyek, beszélek vele, majd gyere fel a szobánkba. Sirius régi lakosztálya a miénk - szólt neki Harry, majd miután Draco bólintott, elindult felfelé.