A csillagvizsgáló toronyban ültem, és csak bámultam a mélybe. Az éjszaka gyönyörű, és meglepően kellemes volt.
Ez a hülye átváltozás! Én idióta! Délelőtt már majdnem sikerült teljesen visszaalakulnom, amikor elvesztettem a koncentrációm, és a lábamon ott maradt a kígyóbőr. Csodás. Így gondoltam, elindulok és majdcsak megtalálom Pottert, de amit akkor láttam az nem kicsit döbbentett meg.
Potter épp a falnak nyomta Malfoyt, aki több mint készségesen simult hozzá, miközben egymás száját kutatták nyelveikkel. Én elfordultam volna, ha el bírtam volna szakadni a látványtól! Rohadt szexi volt!
Aztán amikor tényleg egyre jobban elmerültek a másikban, és mindezt egy nyilvános folyosón tették, kuncogni kezdtem. Erre rögtön szétváltak, és Potter vágytól elsötétült tekintete ne kicsit volt vicces számomra. Persze Malfoy gyorsan összeszedte magát, és távozott.
A házvezetőm pedig nyálát csorgatva bámult utána. Újra kuncogni kezdtem. Erre már kaptam némi figyelmet, és amikor megmutattam tanáromnak a lábam, kiröhögött.
Hát igen! Köszönöm szépen. Bezzeg Antonius, mármint úgy értem Avery... szóval neki már sikerült átváltoznia. És milyen kecses, büszke, gyönyörű az alakja! Sólyom! Hah, igazán sok varázsereje lehet, ha ez ennyire könnyen ment neki. Bár fogalmam sincs mennyit gyakorolt, látszólag rengeteget. De térjünk vissza a Griffendél fejéhez.
Egy igazán furcsa beszélgetésem volt vele. Annyira különös belenézni azokba a smaragdzöld szemekbe. Olyan, mintha átvilágítanának, és a lelked mélyéig elérnének azok a sugarak. Pontosan értette mi aggaszt, és aztán segített is túlesni a dolog nehezén. Nem tudom miért, de ma már teljes a bizalmam Harry Potter felé. Amikor idejött, eldöntöttem, hogy amikor csak lehetőségem adódik rá, keresztbe fogok neki tenni. Ez eleinte ment is, de ő mit tett? Büntetőmunkának megtanítja nekem és egy másik diáknak az animágiát. Amikor azon a büntetőmunkán megláttam a könyvet, alig hittem a szememnek.
Idővel megtanultam bízni házvezetőmben, és az az igazság, hogy inkább szeretnék a barátja lenni mint az ellensége. Elmondtam neki a kétségeimet, és a legnagyobb titkomat: A Teszlek Süveg a Mardekárba akart osztani. Erre csak kuncogott, és mosolyogva közölte, hogy vele is ez volt a helyzet. Tökéletesen átérezte a problémám, ami nagyon jó érzés volt. Kicsit megnyugtatott a beszélgetésünk, és sok gondolkodni valót is adott. Amikor megmondtam neki, hogy tulajdonképpen jó fej, csak mosolyogva bólintott nekem.
Majd kicsit hallgatóztam a folyosón, miután befordultam a sarkon, és meghallottam Ginny Weasley hangját. Alig bírtam ki hangos nevetés nélkül azt, amikor kiosztotta. Az a nő olyan primitív, és egyáltalán nem bírom! Már tervezgettem is egy kis szívatást, és észre sem vettem, hogy a lábaim egyenesen ide hoztak.
Ebbe a toronyba. Annak idején, itt találtam meg a bátyámat, akin később Avery varázslenyomatát észlelték. Egy kósza könnycsepp indult meg az arcomon, és én csak bámultam fel a sötét, csillagos égre. Aztán egy hűvös kéz elkapta a könnycseppet, mielőtt még a taláromra cseppent volna. Oldalra kaptam a fejem, és megláttam Antoniust, aki csendben ült és a tájat nézte. Mélyeket lélegezve igyekeztem megnyugodni, amikor pedig sikerült, szinte suttogva szólaltam meg.
- Miért jöttél ide? - kérdeztem halkan, ő pedig rám nézett. A szemei tele voltak kétségekkel és rengeteg fájdalommal. Ez engem is megdöbbentett.
- Tudom miért fontos neked ez a hely. Nekem is pontosan ezért. Ez a torony emlékeztet azokra a hibákra amiket a családom követett el, és én igyekszem ezektől a legtávolabb kerülni. Alig láttalak ma. Baj van? - kérdezte, és az egyik kezem az ölébe vette, majd összefonta az ujjainkat. Halványan elmosolyodtam és ránéztem.
- Beszéltem ma Potterrel. Sok mindenre rávilágított, és... én sajnálom Antonius. Olyan dolgokért hibáztattalak, amikről nem tehetsz. Könnyű volt téged okolni, mivel te itt voltál, szabadon éltél, míg apád már évek óta börtönben sínylődik. Azt hiszem az egész világra haragudtam. A barátaimból papucsokat csináltam, állandóan fegyelmezetlen és undok voltam. Szégyellem magam. Collin sohasem szerette volna ha egy ilyen hisztérikus picsa válik a húgából. A bátyám emlékét használtam fel indoknak a bosszúmhoz, ami undorító dolog volt. Szóval szeretnék bocsánatot kérni - néztem rá, mire hatalmas mosollyal nézett a szemembe.
- Megbocsátok, bár azért engem sem kellett félteni. Én is beszéltem ma Potterrel. Azt mondta, félsz. A többiektől, a világtól, hogy mi lesz ha megtudják melyik állat áll legközelebb hozzád, hogy mi az alakod. Szerintem egyszerűen gyönyörű az animágus alakod Antónia. Szeretném ha tudnád, hogy rám számíthatsz ha bármi baj van. Már csak neked kellene elfogadnod azt aki vagy. Én már megtettem és én jobban szeretem ezt az Antoniát, mint amit kifelé mutatsz - mondta, nekem pedig tripla fokozatra kapcsolt a szívem.
A fekete haja, és a sötétkék szemei csodálatosnak tűntek az éjszakában. Kicsit megszorítottam az ujjait, és rámosolyogtam. Szinte az összes kétségemet sikerült eloszlatnia. Ő visszamosolygott, majd lassan közelebb hajolt. Leheletfinom csókot nyomott az ajkaimra, majd kíváncsian a szemembe nézett. Én felocsúdtam a döbbenettől, majd a tarkójánál megfogtam, és visszahúztam magamhoz. Most én csókoltam meg őt, de egy pillanat alatt átvette az irányítást. Nyelve végigsimított az ajkaimon, és pedig felsóhajtva engedtem neki. Nyelveink forrón masszírozták a másikét, és egyre hangosabb zihálásunk ordításnak hangzott a csendes sötétségben. Végül hosszú idő után szétváltunk, én pedig közben valahogy az ölébe kerültem. Homlokomat az övének döntöttem, és egészen közelről néztük egymást. Elmosolyodtam, és kezeimmel a hajába túrtam, majd a tarkóját simogattam. Ő a hátamon és a csípőmön játszott ujjaival. Mindent tökéletesnek éreztem abban a percben.
- Szeretlek - hallottam meg a halk vallomást, és szorosan Antoniushoz bújtam. Ő belekuncogott a nyakamba, és soha ilyen boldog és elégedett hangot nem hallottam még tőle. Mélyen belélegeztem az illatát, majd válaszoltam.
- Azt hiszem, én is szeretlek - mondtam, és szinte hallottam a hatalmas súlyt ami lehullott a szívéről. Magához szorított, majd újra megcsókolt. amint szétváltunk felkuncogtam. Antonius kérdő tekintetére csak megráztam a fejem.
Harry Potter már megint megcsinálta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése